Drága olvasóim!

Köszönöm, hogy ilyen sokan érdeklődtök hogylétem felől. Megdöbbentem, mikor megláttam, hogy a lombikos blogok között az én blogom van az élen! A legnézettebb napon 1.527 olvasóm volt, és a legkevésbé olvasott napon is 385 fő olvasta a történeteimet. Megtiszteltek! Hálás vagyok Nektek!!

Itt a hivatalos visszajelzés %-os arányban a 3 legjobban olvasott blogról, a legkevésbé olvasott napon (385 olvasóval) 57,74%-os olvasói eredményt értem el:

Általatok legtöbbet olvasott bejegyzéseim (top 4 statisztika):

Most kicsit a lelki dolgokról szeretnék írni. Tegnap végre éreztem a babánkat, egész nap durva hányingerem volt, szédültem, és a melleim megint majdnem leszakadtak, a derekam is fájt. Hála a jó égnek, végre érezlek édesem! Inkább legyek rosszul, de tudjam, hogy itt vagy velem! Nyugodtan feszítsd a méhszalagokat, hányassál, vagy bármi, csak legyél velem! Hiányoztál már!

Reggel ismét szurizás után többesszámban beszélt párom a gyerek(ek)hez, ami meglepő, mert tegnap épp Judit barátnőm írta, hogy a hányinger neki az ikrekkel volt csak a 3-ik vagy 4-ik hétben (már van 3 lombikos lánya), úgyhogy szerinte még az is lehet, hogy hiába volt eddig aránylag alacsony a HCG értékem, lehet, hogy mégis megmaradt mind a két baba, hiszen a hányinger egy baba esetében inkább az 5-ik vagy 6-ik hétben szokott lenni. Ez meglepett. Egész nap ezen kattogott az agyam.

Drágaságom reggel felporszívózott, felmosott, én addig feküdtem a kiságyon, mert szédültem és iszonyú hányingerem volt. Előkészítettük a krumplikat, csirkéket pucoltam és szeleteltem, miközben majd elaludtam. Ez az álomkór is tökre furcsa, mivel eléggé rosszalvó vagyok, általában hajnalig "kukorékolok", most is nagyon jól aludtam, csak éjjel keltem fel 2x pisilni, és mégis leragadnak a szemeim. A levesnek is főztem új, friss levet, és egy újabb adag krumplipürét is készítettem, a biztonság kedvéért fűszeres sültkrumplit is csináltunk. Most, hogy írom a blogot, megint csurog a nyálam, a gondolattól. Igaz, megint a kolbászra vágyok jobban.

Délután 13 óra körül jöttek Andikáék, meghívtuk őket ebédre. Hoztak isteni finom almás pitét (amit nem szerettem soha, de ez valami fenomenális). Fél tányérral megettem együltő helyemben. Óriási bálna leszek, ez már kb. tuti. Nem hagyja ez a gyerek, hogy normális kinézettel rendelkezzek! :)

Sokat beszélgettünk a vendégeinkkel, jókat nevettünk, és a Pénznyelő c. Tom Hanks filmet kezdük el nézni, óriási kacagások közepette. Majd Emese ismeretterjesztő filmje került palettára. Nagyon jól éreztük magunkat. Andikáék szerettek volna elindulni biliárdozni, de én már éreztem, hogy nem bírok egy lépést sem tenni, és mindjárt ülve elalszom. Barátnőm kinevetett, hogy mikor Ő is várta Emesét, a kislányát, ugyanilyen nyúzott volt. Vagyis hála a jó égnek, nem haragudott meg rám senki. Zoli is mondta, hogy ez természetes, hogy ilyen állapotban, főleg, ha szédülök, ne induljunk el. Ők viszont elmentek biliárdozni és nagyon jól érezték magukat, később telefonon beszéltünk.

15.30 körül mentek haza a vendégeink, és 16 órakor lefeküdtem aludni. 19.30-kor nem tudott párom felkelteni, annyira mélyen aludtam. Ilyen sem volt még, én a mozdulatokra, hangokra, mindenre felkelek! Mindig füldugóval alszom, hogy ne zavarjon a horkolás, a vonat hangja, meg a repülők. Erre most ilyen kómás vagyok? Ez annyira furcsa.. 20 óra felé másztam ki az ágyból és már Évi barátnőm sms-e fogadott, hogy reméli nincs bajom, mert ma még nem voltam a Facebook-on.. Írtam, hogy nincs baj, csak vendégek voltak, majd aludtam, most ébredtem. Írta, hogy ma Ő sincs valami jól.. Ettem egy kis kolbászt, sütit, és felmentem a netre. Elég sok levél fogadott, nem is tudtam mindet megválaszolni. Holnap folytatom. Remélem nem lesz sértődés.. Többen küldtek vérvételi eredményeket, amiket átnéztem, és többen kérdeztek vizsgálatokról, hogy melyik ciklusfüggő, és mikor érdemes megcsináltatni? Több lány megköszönte, hogy elküldtem a HABAB-ra, mert 4-5 lombik után végre kiderült, hogy a magas NK és a magas párjuk elleni MLC érték a probléma, amit eddig nem kezeltek, és ezekben nem hisz az orvosuk sem, és le akarta őket beszélni erről a vizsgálatról. Még jó, hogy hallgattak rám. Elküldtem őket dr. Szőnyihez leletértékelésre, bár tudtam, hogy az egyik lánynak már biztos, hogy IVIG kell, nem lesz neki elég az Intralipid vagy Smoflipid infúzió, mivel az 1.896-os értékére (ez a párunk elleni alloimmun, azaz MLC érték nekem 400x-os, és 2-3 között lenne jó ez az érték). Hála a jó égnek, hogy nekem mégsem kellett IVIG, elég a 2 hetenkénti Intralipid infúzió.

Mivel elég sokat aludtam, így éjfél körül kezdtünk el lefekvésre készülődni. 

Másnap reggel (azaz ma), megint nyúzottan ébredtem, kedvesem benyitott a hálóba, és próbált viccesen kitessékelni az ágyból. Mosolygósan keltem viszont. Süt a nap! Hihetetlen, hogy november van!! Az ablakunkban, az erkélynél két cinke kergetőzött, gyönyörű kis hangjukat hallatták, és láthatóan nagyon boldogok voltak. Az ablakban lévő magokat csipegették. Olyan megnyugtató érzés őket nézni. Ahogy a párkányhoz közelebb jöttem, észrevettem, hogy az összes orchideám bimbókat kezd hozni. Micsoda boldogság! A sárgás-hússzínű tövön ismét 7 nagy, bimbós ág lesz, kb. 35 virággal, ahogy számolom. A kicsi, most leválasztott bordókon is van 2-2 bimbós ágacska. Hamarosan virágba fog borulni az egész orchidea "farm"! Úgy örülök! És a baba is itt van, a mai gyenge émelygés is ezt jelzi. Ma is meghallgatom a kedvenc indiai babaváró zenémet vagy 5x, és közben felolvasom a kis pocaklakónak a szokásos "úgy várunk, nagyon szeretünk" leírásomat. Annyira szép ez a nap!

Mivel - ahogy már feljebb is említettem - szerelmem ismét többesszámban beszélt reggel a gyerek(ek)hez. Most már kíváncsi vagyok, hogy hányan vannak! Bár egyet érzek, de magammal kapcsolatosan nem igazán jöttek be a "megérzéseim". Bezzeg másoknak a dolgait érzem! Csak a sajátomat nem. Párom sokkal jobb nálam, olyan kifinomult érzékei vannak, hogy csak na.. Megdöbbentő, hogy egy férfi ilyen jó "vevő egységgel" rendelkezzen. Neki kellene jósnak mennie, jobban keresne, mint jelenleg! Az szinte biztos!

Egyelőre még reggel van, így nem tudok mást írni, csak hogy muszáj ennem egy kis mini, csípős kolbászt, mert a gyerek addig nem hagy békén!

Mindenkinek szép napot és sok boldogságot kívánok!

Puszi