Lombikunk története

Lombikunk története

A beültetés napja (3 napos embriók érkeznek a pocimba!) ;)

2015. december 02. - SusyT

2015.11.19. Érkeznek a babók!

Ma 5 körül keltünk, mert 7.30-kor már ott kellett lenni a kórházban. Talán ha 3 órát aludtunk egyben, emiatt kicsit nyúzottabbak voltunk az átlagnál.

Igaz, hogy kb. 10.30 körül fognak behívni, ha jól számolom, de addig még elég sokat fogunk várakozni. A recepción csak rám néztek, és nevet és számot sem kellett mondanom, köszöntek, és mondták, hogy üljek le, mindjárt szólítanak, és aztán mehetünk videót nézni, és a biológus kommentárjával hallgathatjuk, hogy nőttek a petécskék, és végül is hányan lettek, és hány sejtesen kapjuk visza őket.

Erikával és párjával beszélgettünk, és mikor megláttam, hogy Erika fényképeket nézeget, akkor jutott eszembe, hogy az étkezőasztalon hagytam a fényképezőt!! Így nem fogom tudni lefotózni a petécskéket! Ekkor kigyúlt a fény szőke fejemben, és megkértem Erikát, hogy amikor behívnak minket, adja kölcsön az okostelóját, hogy le tudjuk fotózni a picúrokat. ;) Persze hívtak is minket, de se én se párom nem tudtuk, hogy kell ismét kamerára állítani. Már elkezdődött a "vetítés", de még mindig nyomogattuk, simogattuk a telefont... És végre "lőn világosság" eszembe jutott, hogy mit kell megnyomni, és sikerült a második 6-7 sejteseket lefotózni, de a legkisebb, a 2 sejtes nem lett végül megörökítve. De a fotózás módja! Na ezen feküdni fogok a röhögéstől!!! Mivel "selfie" üzemmódra volt állítva, így először véletlenül magamat fényképeztem (ami igen borzalmas eredménnyel járt, iszonyú hülye fejet vágtam), amikor rájöttem, hogy meg kellene fordítani a telefont, de akkor meg nem látom, hogy mit fényképezek!! Juhé! Ez ám a muri! Na ekkor jött a segítség Zalántól. Ő nézte, állítgatta a szöget, és Ő nyomta a gombot. Így ketten, közösen össze is hoztunk 3 fényképet a 3 db 6-7 sejtesekről. :)

Ezek után bejött Krisztina, a biológus, hogy sajnos már biztos, hogy nem lesz dupla transzfer, mert 3 db használható, 6-7 sejtes van csak, és maradt egy 2 napos, 2 sejtes. Próbáltam ismét alkudozni, mint a piaci kofák, de nem jártam sikerrel. A 2 db 3 napos és 2 db 5 napos beültetése a biológus szerint esélytelen ötlet, jobb, ha mind a négy embrió a pocimban lesz inkább, természetesebb közeg nekik, mint egy lombikban. Őszinte leszek, nem nyugtatott meg...

Ez után Csilla közölte, hogy tele vannak a lenti termek, így fent kell kibírnunk a várakozást, és ma nagyon sokan vannak. Fent csörögni fog a telefon, és elmondják a sorrendet, ekkor le kell mennünk a földszinti műtőhöz, és ha megtörtént a beültetés, akkor vissza fognak tolószékben vinni minket az emeletre, és 1 órát kell feküdni utána.

Szépen felcuccoltunk, átöltöztünk, és nagyon örültem, hogy ismét Erikával lehetek egy szobában, velük jókat lehet beszélgetni, és nagyon remélem, hogy sikerül nekik a baba, mert mindketten a nagy gyerekimádatukról híresek.

Ekkor megérkezett Hermina, tündéri kisfiával, a 6 hónapos Márkkal. Elárasztotta a szívemet a szeretet, hogy milyen édesek, hogy azért, hogy szerencsét hozzanak nekünk, bejöttek. :) Ráadásul elhozta Hermina a "szerencsehozó hálóingjét", amit akkor használt, amikor beültették az embriókat a pocakjába. Annyira boldog voltam!!

Zalánon viszont éreztem, hogy feszült nagyon, és nem tudja, mit kezdjen magával, mert a nők hirtelen többségben lettek a teremben. Így kiment és segített a nővérkének. Mi játszottunk Márkkal és Hermina mesélte az élményeit, így elég gyorsan szállt az idő, de végül a 10.30 helyett vagy 13.15 után hívtak minket. Még jó, hogy ehettem!! :)

Erikát és engem egyszerre hívtak, de valahogy sikerült Őt elveszítenünk a műtő környékén. Párja is, és mi is kerestük, hiszen utánam kellett volna jönnie, de nyom nélkül "felszívódott". Ekkor jött Éva, hogy menjek be a műtőbe. Elővigyázatos voltam, megnéztem előbb, hogy fekszik-e (megint) valaki kiterítve a fémágyon, vagy sem... Nem volt ott senki. ;) Ekkor vettem észre, hogy a másik műtőn Erika fekszik, terpeszben, lába között Szűcs feje. Erika aggódó tekintete miatt kicsit meglepődtem, mivel nem fáj a beültetés! Vagy csak ennyire izgul? Odaszóltam neki, hogy nézzen oldalra, a monitoron láthatja Őket, de annyira feszült volt, hogy nem figyelt rám. Pedig ott voltak a kicsik! :)

Láttam Szűcs dokin, hogy nincs jól, kérdeztem is, hogy minden rendben van-e? Mondta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor egyáltalán nincs jól, eléggé beteg, de sok beültetése van ma, így muszáj dolgoznia. Folyt az arcáról a víz, és köhécselt is. Gondoltam, hogy szegénynek van épp elég baja, erre megint itt eszi a fene ezt a jóembert a kórházban, kora reggeltől késő délutánig. Nehéz élete lehet.

Ekkor megszólal Szűcs: úgy néz ki, van egy kis túlstimulációja, vizet látok a hasüregében, de nem kell megijedni, a Norprolac szedésével várhatóan felszívódik. Beugrott Zeke helyettesítése, hogy szerinte 300 ml-nyi Bemfola kell nekem, napi 5 Merionallal. Ezek után nem csoda, ha a Bemfolánál a legkisebb beadható adag 225 egység volt, (az előző lombiknáll 150 ml hormonnal összejött a baba Szűcsnél), vagyis nem csoda, ha most enyhe túlstimum van. Miközben láttam a méhemet a monitoron, arra gondoltam, hogy lassan jó helyen lesznek a picúrok. Kicsit várni kellett még a fiolára, amiben szállították az embriókat, és kicsit fázott a popim is, de türelmesen vártam. Éreztem, ahogy próbálja rendesen kinyitni a méhszájat és közben "szencségel", hogy ez nem is olyan könnyű nálam, mint ahogy emlékezett... Végre bekerültek az embriók. Szinte azonnal a hasamra tettem a kezemet, hogy védjem őket.

A beavatkozás után közölte Évi, a műtősnő, hogy most felvisz minket a szobánkba, és legalább 50 percig, de inkább 1 órát feküdjünk, lehetőleg mozdulatlanul. Fura volt, hogy tologatott a lifthez, aztán onnan a folyósón, és közben néztek az emberek. Mikor az ágyhoz értünk, Hermina mosolyogva fogadott, és kérdezte, hogy Márkot odarakhatja-e mellém? Mondom persze! Annyira jó volt látni, őket! Feltörtek bennem az emlékek. Újraéltem és átéreztem, hogy milyen okosan döntöttek, hogy elsőre már Szűcsöt választották, és kicsit elszomorodtam, hogy milyen buta voltam, hogy annyira ragaszkodtam az intézményvezetőhöz, és végigfutott az agytekervényeimen, hogy mi lett a vége... Hermináéknak jobb volt a megérzése, hogy a fiatal orvosok sokkal jobban figyelnek, és mivel bizonyítani akarnak, ezért mindent megtesznek a pácienseikért. Még nincsenek kiégve, nem rutinszerűen csinálják a dolgokat. Nem is csoda, hogy Szűcsnek ilyen jó a statisztikája! Tényleg maximalista. ;)

Alig voltunk bent 30 percet, megjelent Szűcs asszisztense, és közölte, hogy kapjuk fel a ruháinkat, és menjünk a záróért, mert ők mennének már haza. Egymásra néztünk Erikával, hogy még nem telt le az egy óra! Persze én szóvá is tettem az asszisztensnek, hogy nekünk azt mondták, hogy egy órát feküdjünk mozdulatlanul. Ekkor gátlástalan hangnemben közölte, hogy ez a genetikán múlik, ha nem fekszünk egy órát, és ott akarnak maradni az embriók, akkor ott fognak maradni, ha nem jó a genetika, akkor meg bármit tehetünk, akkor sem fognak megmaradni! És ellibegett a rendelőbe. Micsoda jóindulat! Ahogy összepakoltunk, elbúcsúztunk Herminától, és mentünk a zárójelentésért. Még elolvasni sem volt idő, csak odaadták, aláíratták, és jóformán kirakott minket az asszisztens a szobából. Még annyit mondott a doki, hogy a túlstimura váltsam ki a Norprolacot és napi 1-et szedjek belőle 5 napig, aztán csökkentsem az adagot. Hívtunk egy taxit, és megkértük, hogy ne hepe-hupás útvonalon menjen Kukutyinba, mert a múltkor majdnem kirázták a belemet. Az Erzsébet-hídon át vezetett az út, de nem volt jobb, mint a többi városi út, akkor kátyúk voltak, hogy a tömésem is majdnem kiesett. Zalán közben hátra-hátra nézett, és simogatta a lábamat, és kérdezgette, hogy vagyok? A taxis is kedves volt, próbálta elterelni a figyelmemet, és közben elnézéseket kért az út minőségéért. Mondtam, hogy ez nem az Ő hibája, hogy egész Magyarország egy kátyúhalmaz, és nem cél a minőségi munka végzése, mert akkor a baráti cégeknek nincs visszatérő munkalehetőség az útépítésre vonatkozóan.

Nagyon hosszúnak és göröngyösnek éreztem az utat. Mikor megérkeztünk, a dombon állt meg az autó, és megpróbált Zalán kihúzni a hátsó ülésről, de elég nehezen ment. Elkezdtünk kacarászni, hogy olyan vagyok, mint egy tehetetlen zsák krumpli, aminek kezei vannak. Csak hagyom magam, és Zalán ismét sérvet kap miattam. :) Nagy nehezen kipréselődtem a kocsiból, bár pont akkor, amikor a taxis már a hátam mögött kinyitotta az ajtót, hogy Ő is elkezd tuszkolni, hátha a "bálna" végre a szárazföldről a természetes közegébe kerül. ;)

A házig is végtelen hosszú volt az a 10 lépés, és miközben vánszorogtam az ajtóig, egy idős szomszéd néni megszólított, hogy miben sántikálok? Mondom egy szoros csizmában! :) Mielőtt elkezdte volna kérdezgetni, hogy mi történt, Zalán előrerohant a táskával, és kinyitotta az ajtót, és tartotta. Mondta, hogy amilyen lassan tudok, úgy induljak felfelé, nem kell kapkodni. Gondoltam magamban, ha akarnék sem tudnék futni, úgyhogy marad a "lóval közösüléses" szétrakott lábakkal való tapicskolás. Nagy nehezen felértünk!

Zalán levette a csizmámat, lehúzkodta a kabátomat, és ledobtam hatalmas testemet az ágyra. Kész, innen tapottat sem mozdulok. Ekkor röhögni kezdünk, mert csúsztam le az ágyról, és óbégattam, hogy gyere ide, vedd le a ruhámat. Szerencsétlen párom rohant, és vonszolta a gatyát, és a pulcsit rólam. Mondogatta, hogy ezt nem hiszi el, hogy egy felnőtt nőt kell vetkőztetnie, és még csak nem is szexis ez a művelet. :) Nagyon nevettem, de közben fájt a hasam a kacagástól. Iszonyú hosszú idő után végre leimádkozta a cuccokat, és felrakta rám a melegítőt, és otthagyott a TV előtti kanapén. Közölte, hogy Ő lefekszik, ha akarok, aludjak én is. Eléggé fáradtak voltunk, már kb. 2 napja nem aludtunk rendesen, izgultunk a dupla transzfer miatt. Nézzük a dolgok jó részét, nem kell szombaton lefizetni a helyettesítő dokit, hogy ismét lehessen beültetés, viszont erre a négy picúrkára nagyon kell vigyáznunk, és nagyon jó hangulatot kell nekik biztosítani, hogy 9 hónapig bent is maradjanak.

Este jött a fürdés ideje! Előtte bevettem a Norprolacot. Éreztem, hogy melegem lett. Bemásztam a kádba, és elkezdtem langyos vízzel tusolni (emlékeztem, hogy az elsőnél mondta Hermina, hogy forró vagy meleg vízzel való fürdés nem tesz jót a babóknak, így csak tusoljak, és ne forró vízben). Ekkor rámjött a szédülés, és hirtelen olyan erőtlen lettem, hogy éreztem, mindjárt elájulok. Elkezdtem üvölteni Zalánnak, hogy azonnal jöjjön, mert összeesek. Hihetetlen gyorsasággal ottermett párom, rémült tekintete mindent elárult. Azonnal elkapott, és rám rakta a törölközőt, kivett a kádból, és az ágyig elvonszolt valahogy, a részletekre nem emlékszem, csak a pánikra, amit átéltem, hogy nehogy bajuk legyen, nehogy emiatt elmenjenek a babák, hogy rosszul lettem. Felpakolt az ágyra, de lelógott a lábam, közben törölgetett, mert csurom víz voltam. Próbálta humorral elvenni az élét a dolognak, és mondogatta: látom, hálni jár beléd a lélek... ;) Halvány mosolyt sikerült csak kicsikarnia belőlem, mert már vacogtam és közben hányinger is kínozni kezdett.

Mikor csúszni kezdett a testem, akkor meg ezt mondta: hogy Te milyen egy lecsúszott nőszemély vagy!! Közben kacsintott és láttam, hogy fél, hogy valami komoly bajom van. Feltuszkolt az ágyra, és betakargatott, majd mondta, hogy hívja az ügyeletet, mert már 21 óra körül volt, így tudtuk, hogy Szűcs már nem fogja felvenni a céges mobilt. Mondtam, hogy még várjon, megpróbálok kicsit aludni, hátha jobban leszek. El is aludtam, éjjel többször arra ébredtem, hogy Zalán simogatta a hajamat, puszilgatta az arcomat, és a kezével nézte, hogy van-e lázam? Mikor lerúgtam a takarót, Ő visszatakargatott. Életemben talán először, 10 órát aludtam! Ez volt az egyetlen jó ebben az egészben, és az, hogy láttam, mennyire szeret és félt engem ez a jóképű, fiatal pasi, aki ráadásul a férjem! <3

Ezzel zárom mai napomat! Kellemes estét kívánok mindenkinek! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://susyt.blog.hu/api/trackback/id/tr468134040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása