Jó reggelt!
Rájöttem, bagolynak tökéletes lennék, az már fix. :) Éjjel "kukorékolok", napközben agyhalott vagyok. :D Mikor meg az esti szurikat kapom, huhogok... Húúúúúúúúú, húúúúúúúú... :D Szóval egy kisebb állatkertet testesítek meg egyedül. :D
Ma is csak 4 órát aludtam. Jóformán már most olyan, mintha gyerekem lenne, mert sosem tudom kialudni magam. Ma talán Spongyabobra hasonlíthatok. Bámulatosan tudom változtatni az alakomat, hol bálnára, hol Spongyabobra hasonlítok, ahogy ülök az áááááááágon, a szép hoszúúúúú ágon, és várom, hogy levágjanak a vágóhídon. :D Mert akkora a hasam, mint egy vemhes tehénkéé. ;) Remélem ez jó ómen, mert a terhes mamás képektől kiráz a hideg, eddig ahányszor küldtek nekem ilyen képeket vagy figurákat, sosem lett jó eredmény... ;)
Ma hajnali 1 körül végeztem az előkészületekkel, de a hasam miatt sehogy nem tudtam aludni, sehogy sem volt jó feküdni.. Reggel 5.50 körül kislisszant Zalán, hogy kivegye a füléből az antibiotikumos vattát, ami azt eredményezte, hogy fél órára már nem feküdtem vissza. Mennem kellett az irodába, és Hermina névnapjára is még ki kellett valamit találnom. ;)
Kikászálódtam az ágyból hulla fáradtan, lógtak a karjaim, a hajam, és ha a lábam lóghatna járás közben, akkor tuti, hogy az is lógna... Pacának éreztem magam... A hasam nagyon nagy és iszonyúan feszít (a mellem szintén), aludni sem igazán tudtam, minden mozdulat fájt... Meglátott Zalán és megszólalt: Úúúúúúúúúú Kicsim, suttyomban "belucernáztál", hogy így megpöffedtél??? :D Válaszom: Szerintem most ne szólj be, ha így fájna a hasad, már pelust kellett volna alád rakni.. ;) (A sors fintora, hogy páromnak egész gyerekkora erről szólt, hogy kórházakban műtögették a hasa miatt, úgyhogy ezt a mondatot nem kellett volna kimondanom, de már megtörtént. Visszaszívni nem tudom, így bocsánatot kértem.)
Üldögéltem kábán a lakás legnyugodtabb pontján, és megláttam a tamponokat a wc melletti kis tartóban. Megint az jutott eszembe, hogy remélem 1 évig nem kell benneteket használnom!! Minden alkalommal ez ugrik be... Annyira bízok most. Talán ezért sincs bennem akkora feszültség.
Zalán reggel megemlítette, hogy látszik rajtam, hogy nem vagyok jól, de ennyire fáj? Igen, ennyire (ezt tudtam csak kipréselni magamból hirtelen). Meséltem neki, hogy éjjel már sehogy sem volt jó. És ez már kb. 4 napja így megy. Persze nem panasz, mert ezért kezdtünk bele, hogy lombik által sikerüljön a baba, és ez ezzel jár! Úgyhogy kimentem, megmosakodtam hideg vízzel, befújtam magam, belefejeltem a púderes dobozba és "rohamléptekkel" (külső kép: reumás csiga elindult) leslattyogtam a lépcsőkön, és el a buszmegállóhoz. Mákom van! A távolsági busz jön! Azt jelenti, hogy 18 perc és bent vagyok az Örsön! Felhúztam térdig a szoknyámat és dömperként támolyogtam a buszig, amit én futásnak hittem, de többen rémülve bámultak, így a mutatványról halvány lila gőzöm sincs, kamerával milyen képet rögzítettek volna. ;) Nem is akarom látni, még megvakulnék, vagy elájulnék. :D Hurrá! Most az örömtől kicsit jobban lettem, ez az a busz, ami minimum 12-14 percet spórolt nekem, hiszen nincs egyetlen megállója sem a végállomásig!. :)
Száguldottam a melóhely felé, - hogy leadjam a táppénzes lapokat - és miután megvettem a gluténmentes reggelimet, elszállt megint az idő.
Hermina férjét faggattam, hogy minek örülne a névnapos barátnőm? Miután kifundáltuk, mi legyen az, leléptem az irodából. Elmentem a DM-be és vásárolgattam, majd a virágboltban próbáltam szép, színes virágokat választani, ami vidám és kreatív, vagyis illik Herminához, és bírja ezt a 36-38 fokos bágyasztó hőséget. Meglett az ajándék, csak nem volt csomagolópapír és ajándéktasak. Közben hívott Hermina és sietnem kellett - legalábbis azt hittem... Ekkor átkúsztam az aluljárókon, és beálltam a buszmegállóba, de - mint később kiderült - még csak most szálltak fel a buszra, azért csörgött rám. Közben rám-rám néztek az emberek, gondolom azt hitték, terhes vagyok, mert kb úgy nézek ki, mint egy 4-5 hónapos terhes, vagy mint aki lenyelt egészben egy dinnyét. Nem csoda, hogy megrémült tőlem Zalán... ;)
Hermina és Márk megérkeztek az étterembe, ahol csirke néven éppen faltam a hamit az isteni finom krumplival, bár többször eszembe jutott barátnőm megjegyzése, miszerint amit eszek, az kutya... ;) Nem lettem boldog, hogy ilyen jófej és kedves állatokkal ilyen dolgok történnek... Szóval abban bíztam, hogy csirkét eszek! :D Mikor az utolsó falatoknál tartottam, addigra tolta mellém a babakocsit barátném.
Herminának, (mint mindig) nagy mosoly volt az arcán és Márk is játszott megint mindennel. Örömmel konstatáltam, hogy milyen ügyes kis lurkó Hermi kisfia, mert már mindent egyedül csinál. A kölesgolyókat is egyedül tömi a szájába, egyedül iszik, és egyedül jár! Zseniális, főleg egy 1 éves gyerkőctől. Miután kikönyörögte, hogy elhagyhassa a babakocsit, mászkált egyet, és a hűtőhöz vitte az út, majd vissza. Boldog voltam, hogy velük lehetek, de éreztem, hogy már nem bírom tovább, melegem van, szédülök, fáj a hasam, és a mellem, és ráadásként levert a víz, izzadtam, és iszonyú feszítés volt odalent. A bugyim bevágott a húsomba, és legördült az alhasam legaljára. Nem aggódtam, bízok benne, hogy minden rendben van, és ezek jó jelek!
Átadtam az ajándékokat, és örültem, hogy ismét találkozhattunk. Bízok benne, hogy a hajkefe (mert a sajátját sosem találja meg otthon, ahogy Tamás mondta), tetszik neki, mert csak vacak műanyagokat lehetett kapni, horror áron, ez meg fa, ami természetes anyag. Nem szép, de jó minőségű. :) Kapott még egy mézes szappant is, ami jó a babának is a mosakodásához, mert tusfürdőt nem mertem venni, a múltkor meg már kapott Hermi egy Tom Tailor parfümöt, így nem volt igazán jobb ötletem, csak a virág és ezek az apróságok. Ekkor Hermina előkapta a babakocsiból azt a fehér kiskabátot, amit a múltkor is nekem akart adni. Félelmetesen jószívű, nem bírok napirendre térni felette. Nem csak kedves és odaadó, jó Anya, jó feleség, még barátnak sem kívánna az ember nála jobbat! Minden alkalommal adunk egymásnak valamit. ;) Persze most is szabadkozott, hogy nem kellett volna semmit vennem, és hogy nem várja el, hogy ennyi kiadás után (lombikra gondolt, meg az autóra), még rá is költsek. Viszont az ember nem sajnálja a barátoktól, családtagoktól. Szerintem ez a normális. Búcsúzóul megölelgettem őket, megpusziltam a kis tündéri családot, Márkkal pacsiztunk egyet, és elnézést kértem, hogy csak fél órát tudtunk együtt lenni. Elköszönötem tőlük, mert éreztem, összeesek, ha nem indulok el. Még párszor visszanéztem, és integettek nekem. Olyan jó érzés volt a lelkemben. Fantasztikus, hogy ilyen kedves barátaim lettek, és hálát adok a sorsnak, hogy pont velük barátkoztunk össze a BMC-ben. Minden lombikot végigcsináltak velünk. Most is felajánlották, hogy autóval elhoznak a kórházból. Mondtam, hogy nem szükséges, mert Zalán főnöke már felajánlkozott, nem lesz gond.
A buszra alig fértem fel hazafelé, annyian voltak. Találtam 1 helyet, megkönnyebbültem, hogy nem ájulok el, és szép reumás módra letettem a popómat. Ekkor felszállt egy nagyon idős nénike, több szatyorral, és látszott, hogy alig bír a lábán állni. Közben arra gondoltam, hogy rosszul vagyok, de nem érdekelt, felálltam. Közben telefonon beszéltem, és megjegyeztem magamban (hallották a körülöttem lévők is), hogy: "Ez hihetetlen, hogy a néninek senki sem állt fel, csak én, aki épp rosszul vagyok, és műtétem lesz holnap." Semmi reakció. Körbenéztem. Mindenütt 10-12-16 évesek és 35-45 közötti nők és egy-egy festő-mázoló, már alkoholittas mámorban szundikált koszos ruhájában a szép, új buszon. De senki sem vette a fáradtságot, hogy felálljon. Nagy levegőt vettem, és arra gondoltam, hogy jobb is így, legalább nem nyomom ülés közben a pocakomat... ;) Végül egy fiatal (16 év körüli) srác állt fel, hogy átadja a helyet, talán Ő is azt hitte, hogy állapotos vagyok, vagy ki tudja? Megköszöntem, és elszégyelltem magam, hogy szóltam.
Nekem Anyukám mindig azt tanította, hogy épp eleget ülök a suliban, ha egy idős, vagy állapotos nő száll fel, azonnal pattanjak fel a helyemről, gondolkodás nélkül, és ha csomag van nála, akkor segítsek neki elvenni, és menjek felsegíteni az időseket. Ez nem az a világ... Senki nem figyel a másikra. Ha most a bébink megszületik (már csak jövőre), akkor biztos, hogy ezt is meg fogom neki tanítani, hogy legyen illedelmes és figyelmes másokkal és - ahogy én is törekszem rá -, legyen szívélyes és szeretettel teli. Mert ez így helyes. Adni jó! :)
Feltört emlékeimből a tegnap esti gondolat: ma már nem kell szurikat kapnom! Juhéééééé! Ez a nap fénypontja!! :) Megússza a pocim az újabb piros-lila foltokat, bibibííííí! :D
A mai napon megint agyalok, - csak, hogy ne unatkozzak - mert tegnap több lány írogatta, hogy jövő héten nem lesz a dokim... Szóval izgulok kicsit emiatt, hogy lehet, hogy nem Ő teszi be a kicsiket? Bár Molnár Évi minden nap cikiz, hogy parás vagyok, ma kiírtam neki a csoportban:
"Van egy kis para bennem (igen Évi, Paraolimpiára készülök), mivel jövő héten (a látott infók szerint) nem lesz Szűcs doki. Ez annyira nem vidított fel, mivel akkor íratta volna alá a duplatranszfert Konccal. Így csupán a két legfontosabb ember nem lesz a beültetésemkor... Most már értem, hogy hétfőn miért mondta Szűcs, hogy ne számítsak a dupla transzferre. Azt hittem, hogy negatív beállítottságú a helyettesítés miatt, de ezek szerint már akkor konkrétan tudta, hogy nem lesz jövő héten (csak elfelejtett szólni). Most eléggé izgi a helyzet, mert nem tudom, kihez kérjem magam (ha egyáltalán lehet válogatni, hiszen nem piacon vagyunk)... Zeke vagy Szentiványi marad... A harmadikat kizárom. Holnap reggel már a műtőben fogok fetrengeni, mint a "büdösbogár", úgyhogy szurkoljatok! Nem leszek internet közelében, telefonom is délutánig ki lesz kapcsolva, így nem tudtok majd elérni. Küldjetek füstjeleket és pozitív gondolatokat a picúroknak!! Hálás köszönetem a szurkolásért! Ne nekem, hanem a kicsiknek kell most a segítség! Mindenkinek babásodást vagy jó pihenést kívánok! "Kapcs ford.."
Zárom soraim! És ha tetszett, nemsokára eljövök még hozzátok, viszont látásra pajtások! :D
Szurkoljatok a tüszőcskéknek, hogy jó minőségűek legyenek, és küldjétek nekik a pozitív energiát / gondolatot! Velem minden rendben lesz! :) Szombat reggel megtudjuk, hogy hányan estek szerelembe!! Köszönöm a drukkolást és a sok kedves, bíztató kommentet! Szeretlek benneteket!
Mindenkinek szép estét, jó pihenést és mielőbbi babásodást!! :)
