Jó reggelt mindenkinek!
2 hét után kezdek lelkileg kicsit jobban lenni, a délutános munkahelyemen felmondtam, és ez nagyobb szabadságot ad, az a 32.500 Ft, amit 4 órában kaptam, nem nagy pénz, így legalább már több mindent tudok intézni, és a lombikos csoporttagoknak is többet tudok segíteni. Ma délután megyek a kilépő papírokat intézni. Mivel a délutános munkahelyemen a főnöknőm fantasztikus, és végig támogatta a lombikunkat, így szeretném neki valahogy megköszönni (ma is), amit értem tett. Kevés jó főnök születik erre a világra, akiknek vannak érzései és tényleg megértik az alájuk tartozó dolgozókat, nem csak mondják, hogy megértik. Erzsinél kedvesebb, átérzőbb főnököm csak egy volt eddig, a Metró Reklám régi igazgatója, Attila, akit mai napig emlegetek. Ő mindig elküldött pihenni, ha látta rajtam, hogy kezdek lemerülni, és azt mondogatta, hogy neki kipihent, és energikus munkaerőre van szüksége, aki tud figyelni az ügyfelekre. Ezért kaptam plusz pénzt, és minden 3-4 hónap kemény munka után szabadságolni akart, hogy ne legyen nyúzott, mert kell a pihenés, és szerinte abnormálisan sokat dolgozom, és meg sem állok napközben. Általában enni is elfelejtek, 11 után szokott korogni a gyomrom, akkor szoktam reggelizni, és az ebéd így ki szokott tolódni 15 óra utáni időszakra, és mindegyik munkahelyemen általában túlórázok, amit persze nem fizetnek... Mindig az ügyfelek érdekeit szoktam fontosnak tartani akkor is, ha magamat háttérbe szorítom, és ez Attila szerint nem jó. Aki nem boldog a bőrében, az nem tud jól dolgozni, és nem tud élni! Bár csak több ilyen jó ember lenne főnök! Felnézek rájuk!
Visszatérve az új reményekhez, és a lombikhoz:
Ma reggel 6.50-kor már fent voltam, lüktetett a "gyomrom", alig kaptam levegőt, és hulla fáradtnak éreztem magam, talán az alig 4,5 óra alvás miatt is.. Ma ismét hívni fogom Dr. Kőrösit, hiszen május óta nem sikerült bejutnom hozzá. Már 3-4 ember ígérte, hogy segít, de eddig nem jutottam előrébb... Ez egy "Mission Impossible" küldetés, de hátha most sikerül!!
Csörgettem a számot 7.59-kor, és egy kedves hölgy mondta, hogy a doktor úr most szabadságon van, így október elején tudom csak hívni. Ez kicsit leforrázott. Eléggé elszomorító, hogy több hónapja nem tudok bejutni hozzá, és mivel szegény doki elég beteg, így csak reménykedni lehet, hogy nem lesz baja, és egyszer talán sorra kerülünk mi is. Bár barátnőm is fél, hogy amire Ők januárban sorra kerülnek, a doktor úr milyen állapotban lesz?
Nézzük a dolgok jó oldalát: addig ki tudom kérni az iratainkat a BMC-ből, és el tudunk menni az urológus doktornőhöz, akit ajánlottak. Remélem nem a BÉMER készülék eladása a fő cél, mert azt nem engedhetjük meg magunknak, minden pénzt a lombikba öltünk, ezért adtam el a lakásomat, hogy tudjuk folytatni a lombikokat. Tudom, hogy szuper készülékről van szó, már többen is ajánlották, láttam a videókat és olvastam is róla, hogy a férfi problémákon mennyit segít, és a keringésben is mekkora szerepet játszik, de több hónap kellene ezzel, hogy javuljon az állapotunk, és egyelőre még nem bizonyított, hogy nekem az NK ölősejtekre és az alloimmun problémára is jó lehet. Párom sp. számának növelése érdekében biztosan segítségünkre lehetne a készülék, de számolgattunk, és párom sem keres olyan jól, hogy béreljük, vagy megvegyük. Pedig nagyon jó promóciókat láttam, és jó lenne látni az eredményeket, hogy mennyit javul az állapotunk, de a vérvételek sem olcsók, a HABAB kivizsgálás, ami a párom elleni immunreakciót mutatja, pl. 92.500 Ft volt, bár ebben legalább már benne van az NK ölősejtek kivizsgálásának egy része (bár a funkciós %-os arányt nem mutatja).
Szóval megint várnunk kell egy hónapot! Az idő közben fogy, már 43 vagyok októberben... Lehet, hogy a sors ezt az ajándékot szánja nekem, hogy bekerülhessek Kőrösi dokihoz? Jó is lenne.. ;)
Egyelőre zárom soraimat, mindenkinek kellemes napokat kívánok és jó sulikezdést a gyermekes Anyukáknak!
Aki lombikozik, azoknak magas HCG-t kívánok! :) Legyetek jók!
