Kedves olvasók!
Ez is egy izgalmas napnak ígérkezik... Tegnap hajnalban iszonyú durva petefészek görcseim voltak, így muszáj volt Magnerotból bevennem párat, és egy Algot is bekaptam, mert majd megőrültem a fájdalomtól. Nehezen tudtam elaludni a brutál görcsöktől. A mellem is fájt, és az állandó éhségtől enyhe hányingerem is volt. Megint megettem egy mini kolbászt és egy fél kiflit, hogy múljon az émelygés.
Ismét hajnalban keltünk, hogy leérjünk 7.15-re a Kaáliba. Már egész jól megszoktam a korán kelést, és a szurikat is. Bár a hasam lila- és kék színekben "pompázik" és a tűundorom sem múlt el teljesen, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy 1,5 évig szúrnom kell a 0,4-es Clexane-t és megy a hasamba a Prolutex is, illetve 2 hetente kapom az Intralipid infúziót a baba védelmére. Hihetetlen, hogy mikre képes egy nő a gyerekért. Sosem gondoltam volna magamról, hogy bírni fogom az injekciózást, főleg úgy, hogy a hasamon és a karjaimon már nincs olyan hely, ahol ne lenne színes, duzzadt folt és pötty.
Drágaságom megint a Prolutex szuri után beszélt a kicsihez, simogatta és puszilgatta a hasamat. Ezt a kis rituálét imádom. Mindig összeszorul a szívem. Amikor lehajolt a hasamhoz, láttam, hogy nagyon őszül.. Ez a 2-3 hét biztosan neki is nehéz lehetett, mivel sosem volt ilyen deres a haja. Ő sosem mondja, hogy fél, vagy aggódik, csak a napi mondandóiból jövök rá: Etesd rendesen a gyereket! Vigyázz, meg ne fázzál! Ha lemész sétálni, öltözz fel rendesen! Kerüld a köhögő, beteg embereket, nehogy elkapj valamit, stb. Éjjel is arra ébredek, hogy takargat és simogat. Nála jobb férjet senki sem kívánhatna magának. Takarít, bevásárol, pakol, és mosogat, hogy engem kíméljen. Nekem a főzés maradt, és a teregetést is együtt oldjuk meg, hogy ne emeljek és az alsó szintre ne kelljen hajolnom. Boldog vagyok!!! Itt van mellettem ez a fantasztikus pasi, aki 7 éve a párom, és a hasimban növekszik szerelmünk gyümölcse, hála az orvosunknak! Köszönöm szépen kedves főorvos úr! Egy élet sem lesz elég, hogy törlesszek Önnek. Nagyon hálás vagyok, hogy 6 lombik után itt, Győrben elsőre összehozta a kisbabánkat.
Útközben megint szórakozott a hasam, muszáj volt megint egy kútnál megállni. Ismét bevettem pár széntablettát, hogy ne legyen baj. Ez az izgalom miatt lehet? Nem tudom. De mindig mikor a HCG vérvételre megyünk, akkor jön rám.. Úgy vélem, lehet összefüggés.
Végre megérkeztünk a Kaáliba, ismét megfogtam a gólya csőrét, úgy indultam a recepciós pulthoz. A főnővér a vérvétel közben megint megkérdezte: Hogy vagyok? Mondtam, hogy erős alhasi feszülésem van, és a melleim is fájnak, és enyhe hányingerem is van. Mosolygott és megszólalt: 10 után meglátjuk, hogy mi a helyzet. (Ebből azt vettem ki, hogy nem igazán hisz bennünk, de kit érdekel?)
Közben kijöttem, és megnéztem a táskámat, és nem találtam meg az Utrogestant, amit majd délben vagy 13 órakor kell felnyomnom, így írtam sms-t Verának, hogy ha van neki 2 db Utro vagy 3 db Crinone, akkor segítsen, mert gondban vagyunk (véletlenül a kanapén hagytam a bogyókat, mert párom siettetett, hogy induljunk már). Írt, hogy örül, hogy hozzájárulhat a babánk megtartásához, és beviszi a melóhelyére a bogyókat, és megírta a címet, hogy dél körül menjünk be hozzá, mikor végeztünk a dokinál.
A vérvétel után, 8 előtt elindultunk a kedvenc volt főnökömhöz, Attilához, akivel nagyon imádjuk egymást, és mivel Győrben van egy edzőterme, így gondoltuk, beugrunk hozzá, párom úgysem ismeri még. Elöntöttek az emlékek, milyen szép évek voltak, mikor nála dolgoztam. Ő a világ legjobb, legbecsületesebb és legjószívűbb főnöke volt, egyenrangúnak tartott minket magával, reggel Ő főzte a kávémat, és minden nap megnézte, hogy milyen lelki állapotban vagyok, ha látta, hogy kifáradtam, akkor elküldött pihenni pár napra. Volt, hogy ki is fizette a nyaralásomat, csak ne dolgozzak nyúzottan, mert nagyon féltett engem. Ugyanis hétközben 8-17 óra között tárgyaltam nagy cégeknél, majd 18 órától a nyomdába mentem a plakátokért, 22 óra után meg mentem az éjszakai kihelyezésekre fotózni, hogy munkaidő után is kaphassak plusz pénzt, mert egyedül tartottam fenn a lakást, és rengeteg fizetnivalóm volt, hétvégenként pedig masszőr iskolába jártam.
Amolyan családtag voltam a cégnél. Vagyis a lelki kötődés még most sem múlt el. Attila feleségét is imádtam, Ő is nagyon vigyázott rám, és mindig drága ajándékokat kaptam a szülinapomon és Karácsonykor. Életem egyik legszebb időszaka volt, mert szerettem a munkámat, a főnökömet, és a kollégáimat is. Viszont sajnos 3,5 év után Attila eladta a céget, így mivel az új főnöknőt nem bírtam elviselni, felmondtam. Szétszéledt a csapat.. De így is írunk egymásnak, hogy kivel mi van? Úgy örült Attila, mikor a napokban ráírtam, hogy 6 év után végre sikerült a baba! Mondta, hogy nagyon drukkol, hogy végig minden rendben legyen.
Begurultunk az edzőterembe, és már a pult mögül kinézett ez a drága, mosolygós arc. A torkomig sem ér ez a kis ember, de nála nagyobb szeretetgombócot még nem láttam. Szerelmem már megszokta, hogy akiket szeretek, őket nagy öleléssel és sok-sok puszival üdvözlöm, úgyhogy nem lepődött meg, hogy 1-2 percig ölelgettük egymást a volt főnökömmel. Ezután Zalán bemutatkozott, kezet ráztak, és Attila meghívott minket, hogy igyunk valamit. Párom nem fogadott el semmit, én viszont egy idő után kértem egy kávét. Körbevezetett minket a termen, ami fantasztikus, és óriási, 2 szintes. Párom teljesen elvarázsolódott, hogy milyen klassz hely, és milyen jó arc az ex főnököm. Mondta is, hogy legközelebb, amikor 2 órán át megy az infúzió, akkor Ő lejön addig a terembe, úgysem engedik be Őt a műtőbe, ahol egy orvos vigyáz rám, míg megy a lipid. Egyetértettem vele, felesleges ott ülnie a műtő előtt, inkább érezze jól magát.
Elérkezett a 9.30, így indultunk vissza a Kaáliba, hátha hamarabb hívnak be. 10 órakor kijött a főnővér, és behívott minket. Láttam rajta, hogy meglepődött, hogy párom is itt van, mert a múltkor nem tudott mellettem lenni. Bementünk, és a szívem megint a torkomban dobogott.. Közölte velünk, hogy emelkedik a HCG, ami nagyon jó jel, mert Ő nem is bízott bennünk, jelenleg 107,3. A szám hallatán elkezdtem idegeskedni, Kata jutott eszembe, akinek 33 volt 5 napja a HCG-je, és 330 felé emelkedett. Úgy éreztem, hogy nekem ez a 107 alacsony. Le is vert a víz.. Mondom a főnővérnek, hogy szeretnék a dokival beszélni. Azt a választ kaptam, hogy ez nem lehetséges, viszont menjek le a műtőbe, mert kapom az újabb adag lipidet. Ki kellett kapcsolnom a mobilt, így nem tudtam senkit hívni, hogy mi a helyzet. Párom mikor kiértünk, kérdezte, hogy ez jó? Mondtam, hogy szerintem naponta kellene jó esetben duplázódnia a HCG-nek, és már 150 körül lenne jobb az érték, de mivel a fagyibabák lassabban indulnak be, bízok benne, hogy megfelelő az érték. A lipid 10-12 óra között ment le, a Ringert túl gyorsra állította a nővérke, így kicsit félrtem, mert a lipid még félig volt, viszont a másik infúzió már majdnem elfogyott. Ekkor odajött Erika, és beállította a lipidet gyorsabbra, és a Ringert lassabbra, de így is az utolsó 30 percben már csak az Intralipid folyt. Reméltem, hogy nem lesz ebből gond, mert az nagyon sűrű cucc. Megint éreztem az éjjeli durva görcsöket, amik miatt 2 magnéziumot és 1 Algot is bevettem. Gondoltam, hogy inkább szólok a recepción, hogy nem vagyok jól.
Szerelmem elindult autóval Verához a bogyókért, hogy legkésőbb 13 órakor pótolni tudjam a progeszteron adagomat.
A recepciós 12 órakor, - miután a záróért mentem a recire - felszólt a dokinak telefonon (aki elvileg 12-ig lett volna ma, csak miattam maradt bent tovább), hogy nem érzem jól magam, nézzen rám UH-val. Úgy éreztem, ez a legbiztosabb, hogy ha az orvos is és én is tudom, hogy minden rendben van-e? Inkább kifizetem az ultrahang árát, ezen már ne múljon, így legalább az orvossal is tudok beszélni. A doki már felöltözve, kezében papírokkal eljött mellettem a folyósón és megkérdezte, hogy hogy vagyok? Mondtam, hogy nagyon durva alhasi görcseim vannak és hiába vettem be magnéziumot, nem múlik. Gyorsan megkérdeztem, hogy jó-e a 107-es érték? Azt mondta, hogy ha nem hinne benne, hogy jó ez az érték, akkor szerintem beadatott volna egy drága lipidet nekem? Majd megsimogatta a vállamat, és mondta, hogy nyugodjak meg, mindjárt visszaöltözik, megmosakszik és be fog hívni, hogy megvizsgáljon. Kicsit jobban lettem ezután. Eltelt kb 30 perc, és már fehér ruhában hívott be. Megérkezett Annamari is, aki a múltkor bunkó volt velem telefonban, és megkérdeztem, hogy jobban van-e lelkileg? Furán nézett rám, mert nem értette, hogy miről van szó? Elmondtam, hogy a múltkor üvöltött velem a telefonban, és ezért érdeklődöm a hogyléte felől. Azt mondta, hogy nem nekem szólt személy szerint a feszültsége, és elnézést kér, ha ideges volt velem, de nekem most az a dolgom, hogy nyugodt legyek, ne vegyek mindent a szívemre. (Könnyű ezt mondani.) Bejött a főorvos úr, és előkészítette a gépet. Megnézte a méhnyálkahártyát, ami tökéletes, és megnézte a bal petefészkemet is, ahol a fájdalmat éreztem, és a biztonság kedvéért a méhemet és a másik petefészkemet is megvizsgálta. Mondta, hogy nem lát kóros eltérést, nyugodjak meg. Kérdeztem, hogy lehetséges-e, hogy azért fáj a petefészkem, mert méhen kívüli? Azt mondta, hogy ez nem így megy.. Az 5-ik hét után lehet látni, hogy van-e petezsák, és jó esetben már akkor talán látszik, hogy hol van a baba, de szívhang is inkább a 6-ik hét után reaális, így ezekre a kérdésekre nem tud most választ adni, de nem hiszi, hogy nekem méhen kívüli terhességem lenne. Kérdeztem, hogy a 107-es HCG nem utalhat valami gondra? A válasz: Nem, ez egy teljesen normális érték, 2 vagy 3 naponta duplázódik a HCG, van egy táblázat, amiben erről olvashatok, és 4 nappal később a 30 után a 107,3 teljesen normális, nyugodjak meg. Persze a 120-150 jobb érték lenne, ahogy én is említettem, de mivel a fagyasztott embriók lassabban ágyazódnak be és lassabban "indulnak el", ezért szerinte nincs miért aggódnom. Az alhasi görcsök meg szerinte amiatt lehetnek, mert sokat ülök, így nyomom a hasamat, többet sétáljak, és többet feküdjek, mert a vízszintes póz jobb, mint a görnyedés. Mikor ment kifelé az orvos, mondtam neki, hogy nagyon hálás vagyok neki mindenért. Elmosolyodott, és azt mondta, hogy nincs miért.. Megdöbbentem. Ilyen szerény, és maximalista dokival még soha nem találkoztam. Összegeztem magamban a hallottakat: ezek szerint mától kímélő életmód javasolt. Óriási megkönnyebbülés volt ezeket hallani, mivel megint felhúztam páromat azzal, hogy aggódtam, és már Ő is ideges lett ezen a "megfelelően emelkedik-e a HCG?" dolgon. Kérte, hogy feleslegesen ne bosszantsam, mert iszonyúan kiakasztom ezekkel az aggodalmaskodásokkal, bízzak végre a babánkban. Milyen igaza van...
Mikor kijöttünk az épületből, pont a fejünk felett repült el, tőlünk pár mérette egy gólya. Ezt jó jelnek vettem. <3 Lehiggadtam, és sokkal nyugodtabban indultunk útnak, mikor elmeséltem drágaságomnak, hogy mit mondott a dokink.
16 óra után értünk haza, felhívtam Anyósékat, hogy minden rendben, és nincs miért aggódniuk, szépen termeli a sárgatest hormont a baba. Ettem egy jó kis paradicsomlevest és 1 kis csípős kolbászt kiflivel, a csirkét és a zöldséges rizst nem kívántam most. 16.30 körül lefeküdtem aludni, és iszonyú mélyen szunyáltam vagy 2,5 órát. Mikor újra bekapcsoltam a telefont, egy rakás sms-t kaptam, hogy hol vagyok már? Miért nem írtam ki a csoportba, hogy mi a helyzet, sokan aggódnak értem! Felmentem a Facebookra, és 40 feletti levél várt. Hihetetlen érzés!! Mindenki azt írta, hogy drukkol és érzi, hogy sikerült! Az járt a fejemben, hogy ezt mások honnan érzik? Miért csak párom és a lányok érzik? Mindegy is, a lényeg, hogy velem van a baba.
Mivel többen is írtak gonosz megjegyzéseket, hogy nem hiszik, hogy 100.000 Ft a két heti gyógyszerem, és túlzok, ezért összeszámolgattam, hogy mi mennyibe kerül? (Főleg úgy, hogy fizetős FET-ünk volt, és a Kaáliknak már okt. 1-től 50%-ra csökkentette az állam a korábbi 70-90%-os támogatását.)
Ezért a rosszindulatú pletykák elkerülése érdekében leírom, hogy mennyibe kerül havonta a baba benntartása, úgy, hogy április eleje óta nincs munkám, mivel a dokink csak úgy vállalt el márciusban, ha a magas stresszhormon miatt felmondok március végén (amikor a lombik kezdődött). Aki tényleg akar gyereket, az bármit megtesz... Úgyhogy 7 év után mindkettő munkahelyemet felmondtam. Vagyis 7 hónapja párom keresetéből élünk. Annyit szeretnék még itt hozzátenni, hogy azoknak nagyon szépen köszönöm, akik támogattak, és lelkileg is mellettem voltak most, ebben a lelkileg megterhelő, nehéz időszakban, amikor az anyagiak miatt, és a baba miatt is egyaránt "rágom a kefét", és minden nap izgulhatok valamiért.. (Van-e feszítés, van-e mellfeszülés, emelkedik-e megfelelően a HCG? Stb.) Jó, hogy vannak még ilyen tisztalelkű, kedves emberek, akik tényleg segíteni akarnak. Köszönöm annak a pár lánynak is, akik hozzájárultak a gyógyszereinkhez, akár azzal, hogy felajánlottak 1-2.000 Ft-ot, vagy azzal, hogy páran felajánlottak 1-2 ív Utrogestant, vagy pár db. Clexane szurit. Nagyon jól esett a sok segítő szándékú levél! Volt aki annyit írt, hogy nincs sok pénze, de minden nap imádkozik értünk, és este nem fekszik le addig, amíg értem és a babánkért nem gyújt gyertyát, és szeretettel el nem mormolja a védő imáit. Hálás vagyok ezeknek a jó embereknek!! Azok, akik meg gonoszkodóan írtak rólam, szeretném azt kívánni, hogy sikerüljön az álmuk, és javuljon meg a hozzáállásuk, hogy végre boldogok lehessenek, szörnyű lehet szomorúan és elkeseredetten élni. Ilyenkor megnyugszom, hogy ilyen jó helyen vagyok, és boldogan élünk párommal és a kis manóval a pocimban, így Ő is érezheti odabent, hogy micsoda szeretet veszi körül, és milyen boldogan várjuk Őt, és már most nagyon szeretjük.
Az jutott eszembe még erről a témáról, hogy másokkal ellentétben én mindenkinek őszintén örülök, mikor megtudja, hogy babát vár, nincs bennem irigység, hiszen legalább nekik már sikerült! Nem is értem, hogy miért kell másokra haragudni, a saját bajaink miatt? Mit tehet az a másik ember arról, hogy pl. eddig nekünk sem sikerült 6 évig a baba? Hiszen Ő csak a boldogságát osztotta meg velünk. Mit tehet arról, hogy neki sikerült és másoknak, akik oly soká várnak a babára, nekik meg nem? Az, hogy nekünk hosszabb az út, talán attól lehet, mert odafent úgy érzik, hogy meg kellett érnünk erre a nagy feladatra, hogy szülők lehessünk, és türelmet és nyugalmat kell tanulnunk, amit a babánk megszületése után "kamatoztathatok". Hosszú az út, de megéri.
És most a piszkos anyagiak:
Érdemes figyelembe venni, hogy október 1-től új jogszabály lépett életbe, ami szerint a Kaálik támogatása a korábbi 70-90% helyett 50%-ra csökkent. A trombózis gondom, vagyis a heterozygóta MTHFR-mutációm miatt (mivel Apámnak és nekem is volt már korábban trombózisunk) 1,5 évig kell szúrnom a Clexane szurit (havi kb. 25.000 Ft körül jön ki az 50%-os Kaálit támogatással számolva), és 3-4 hónapig kapnom kell az Intralipid infúziót 2 hetente (alkalmanként 25.000 Ft-ért, vagyis havi 50.000 Ft ez is Győrben), és mellé megy a Prolutex ami 2 hétre 27.800 Ft (egy hónapban 55.600 Ft) mivel ez nem támogatott gyógyszer, és még kapom a 3x3 Utrogestant (ez kb. havi 2.200 Ft), és az L-thyroxin és a Bromocriptin is kell a magas TSH-ra és sztresszhormonra, ezek a havi LDN-el együtt 4.800 Ft-ot tesznek kb. ki. És még erre jönnek a leutazások (+ autópálya matricák) minimum 2 hetente, kb. ez is 26.000 Ft (attól függ, hány kitérőt teszünk a patikák miatt). Ezek mellé még szedem a vitaminokat, amik 40 év felett javasoltak: Babavitamin (jódmentes, netes rendeléssel) 3.200 Ft, E-vitamin 800 NE naponta 3.290 Ft, D-vitamin 4.000 NE 2.250 Ft, Cink 25 mg 1.990 Ft, Béres vas komplex 1.650 Ft, Folát 4.500 Ft, Magnerot (napi 2 db a 20 darabos kiszereléssel) 3.300 Ft, BIO Krill halolaj 1000 mg 6.390 Ft, Q10 (napi 2 db 100 mg-os) 2.790 Ft, BIO szelén 200 mg-os 1.900 Ft, Lenkei B-komplex 2.580 (kiszállítással). A gyógyszerek és a vitaminok együttesen (fájdalomcsillapítót és egyéb gyógyszereket, amiket alkalmanként szedek, nem számoltam bele): havonta 173.000 Ft (+ tűk és fecskendők), ami a férjem fizetését sem teszi ki a lakás és kocsi fenntartásáról nem is beszélve, és Anyukám TB-jét is mi fizetjük, mivel 5-6 éve nem tud a súlyosbodó Alzheimer kór miatt dolgozni, már bepisil és bekakil, nem tud egyedül enni és öltözni sem. Ráadásul sajnos a leszázalékolási kérvényt is elutasította a bizottság, mivel a faital neurológus rossz kódot adott meg múlt évben, és nem biztos egyik orvos sem, hogy mi a megfelelő kód a demencia vagy Alzheimer legyen inkább a jó kód? Mindegy is.. Nem olcsók Anyu gyógyszerei sem, de nem szeretnék panaszkodni. Ehhez az árhoz még jön 2 hetente az UH ára, ami 12.000 Ft / alkalom, és mellé a vérvételek (HCG és progi), vagyis együttesen pluszban havi 34.000 Ft még rájön a 173.000 Ft-ra. Vagyis a havi költség összesen: 207.000,- Ft. Azok, akik "kikezdtek" és meggyanusítottak, hogy hazudok, ezekbe úgy látszik, bele sem gondolnak. Sajnos nekem 7 hónapja nincs keresetem, mivel fel kellett mondanom, hiszen 3x-osa volt a stresszhormon értékem a maximumhoz képest, ezért 44 évesen csak úgy vállalt el az orvos, hogy ha az iszonyú stressz miatt felmondok. Ezen kívül volt még egy szabálya a dokinak, hogy az enyhe IR miatt 7-8 kg-ot le kell adnom.. (Ezt is teljesítetettem a mostani beültetésig).
Nagyon megköszönöm, ha nem kapok ilyen leveleket, hogy mire megy el a pénz? Pont olyanoktól, akik nem segítettek. Nem értem, hogy ha így is gondolják, miért kell leírni ezeket? Főleg, mikor tudják, hogy "érzelmi libikóka" ez az egész lombikozás. Miért jó szítani a feszültséget? Miért jó "belerúgni" abba, akinek épp most lehetne élete legboldogabb napja? Miért kell azt írni, hogy úgysem fog emelkedni a HCG? Miért vannak a földön ennyire negatív emberek? Hagyjuk is, nem érdemlik meg, hogy velük foglalkozzak, hiszen egy kis élet növekszik bennem, és ez a kis tündérke nem ezt érdemli, hogy Őt is ezekkel a gondolatokkal árasszam el. Pozitív gondolatokra, és nyugalomra van szükségünk.
Szeretném nyugalmasan növeszteni a kisbabát a hasamban. Hálás vagyok a sorsnak, hogy idáig eljuthattunk. Azt kívánom, hogy minden a legjobban alakuljon velünk, és szépen erősödjön a babánk. A legjobban a 6-ik heti szívhangot várom, és a 12-ik heti genetikai vizsgálat miatt is biztosan lesz izgalom bennünk..
Kérlek benneteket angyalok, hogy segítsétek a kisbabánkat, hogy megfelelően fejlődjön, és egészségesen érkezzen meg hozzánk 8 hónap múlva. Az már mindegy, hogy ikrek, vagy rák jegyű lesz a horoszkóp szerint, csak minden rendben legyen vele, hisz Ő a legfontosabb nekünk!
Hálás köszönetem az orvosunknak, a páromnak, és a barátnőimnek, akik lelkileg is támogatnak.
Szép napot kívánok mindenkinek!
Puszi
