Jó reggelt mindenkinek!

Hajnali 2.30-ig nem bírtam aludni, többször is benéztem Zalánhoz, mert nem volt jól előző éjjel. Már két napja ideges, így tegnap este már a hasával is gond volt, és éjjel hányt kétszer is.. Így külön aludtunk, mert nem szeretnénk, ha bármi gond lenne a pocaklakókkal. 

Bízok benne, hogy nem valami vírusos dolgot hozott haza, "csak" annyira feszült, hogy - ha ez a lombik most sikerült - akkor egyedül kell visszamennie Athénba, a másik adag "oltóanyagért" (LIT kezelés lényege, hogy párom véréből készítenek egy szérumot / ellenanyagot, amit beadnak a felkaromba, hogy még 3-4 hónapig védett legyek, és ne tekintse az immunrendszerem a közös embriókat betolakodónak).

Már tegnap óta csak az athéni utazásról beszél. Utál külföldre menni, gyűlöl egyedül utazi (egyébként is rémes a tájékozódó "képessége", így az lenne a legjobb, ha mellette lehetnék, de ilyenkor már nem szabad repülnöm), még térkép alapján is simán eltéved... Kirázza a hideg a gondolattól is, ha idegen országban kell lennie, mert úgy érzi, nem stabil terep számára...

Sosem felejtem el, hogy egy tanítónő barátnőmmel régen egyik nap kitaláltuk, hogy amíg az exem vizsgázott (egy hétig minden nap), Ő meg épp szingli volt, elmegyünk ketten Görögországba nyaralni. Buszos útra, és apartmanos szállásra esett a választásunk, de a helyi közlekedés hiánya miatt a tengerparton sokat stoppoltunk, mivel a helyi busz sofőrje több alkalommal is úgy döntött, hogy nem tartja be a menetrendet, így több esetben nem is jött busz, hiába volt kiírva... Athénban pedig megkergettek minket, mert nem lyukasztottam időben ki a jegyemet (néztem a buszra függesztett kiírást, hogy hány megállót kell mennünk), úgyhogy álcázva mentünk végig a fővároson (két szőke, fehérbőrű nő sapkában és hosszú ruhában nem is feltűnő a feketahajú és barnabőrű görögök között), és kergettek a jegyellenőrök, és mivel nem tudtak olyan gyorsan futni, mint mi, ránk hívták a rendőröket is, hiába adtam át a jegyet végül azonnal a lyukasztás után, még az első megálló előtt, a lényeg az lett volna, hogy 30 Eurót elszedjenek, amikor a jegy ára "csak" 2 Euro volt akkortájt a teljes vonalra.. :D Szóval volt pár izgalmas nyaralásom már! Egyiptomban is több helyre stoppolt autóval mentem, idegen arabokkal mentünk kettesben "illegális" búvártúrára és sorolhatnám még, mindezt úgy, hogy nem beszélek jóformán egybefüggően semmilyen nyelven, csak szavakat rakok egymás mellé, mégis megértetem magam bárhol. Párom középfokon beszél angolul, és némiképp németül is tud, mégsem mer semmi újat kipróbálni. Szóval inkább rágódik és puffog...

Amiatt is aggódik, hogy a határon elveszik az oltóanyagot, mert azt hiszik kábszer... Meg már minden idióta teóriát kitalált, úgyhogy kezd már bosszantani a sok problémahalmozása. Imádom, de nagyon nehéz eset utazások előtt. Listákat ír és térképeket nyomtat, és utikönyvekkel és nyelvkönyvekkel készül, pedig most is csak 2,5 napra megy... És fogadni mernék, hogy már nem is emlékszik, hogy jut el a reptérről a szállásra és a metróvonalat merre fogja megtalálni... Nem is akarok belegondolni. ;)

Már kamerát akar a PC-mre rakni, hogy tudjunk esténként Skype-on beszélni, és már én is azon agyalok, hogy amíg Ő nem lesz itthon, ki fogja beadni a reggeli Prolutex szurit és az esti vérhigítót. Mert a nővérkék a háziorvosnál a múlt évben a tekerős Bemfolát nem tudták hogy kell beadni (hiába olvasták el a leírást), vagy 3x megszúrtak és tekergették a hasamban, pár percre rá be is duzzadt és belilult. Nem vágyok ilyesmire. Az esti ügyeleten sem valami szuper a helyzet, bár a karomat csak nem tudják úgy elnézni, a Fraxiparine nem tekerős... Szóval az még talán menni fog... Majd max lefagyasztom utána.

Áginak sikerült a lombik Szűcs dokinál!! Ez akkora löketet adott nekem!!  Vérvételből megnézték, és 62 lett a HCG-je! Mondtam én neki, hogy a "semmi tünet" jót jelent! Ez volt végig Herminánál is, hogy azt hitte nem sikerült, mert neki semmi tünete nem volt, és mégis ott voltak az ikrek a pocijában, 120 volt a HCG-je, pedig aznap még negatívat tesztelt. Juditnál dettó, a vérvétel napján már vérzett, a teszt negatív lett, az esélytelenek nyugalmával ment a dokihoz, aztán ott tudta meg, hogy terhes!! :) Most úgy örülök!! Mindig aki a legtöbbet izgul, annak sikerül, ezt már megfigyeltem. Akkor lehet, hogy velem is ez lesz? :D Fura, de tök nyugodt vagyok - továbbra is. Valami fura lelki béke van bennem... 

Edittel ma is folytattuk az ökörködést, egész nap nevettem, alig bírtam abbahagyni.

Délután elaludtam a Castle sorozaton, amit nagyon vártam (folytatásos ráadásul), a reklámra keltem fel, úgy kb. 2,5 órát kiesett az idő. Pedig nagyon meg akartam nézni..

Felhívtam páromat szunyálás után, hogy jobban van-e, a hasával és a hányingerrel küzd-e még? Mondta, hogy már jobb, de még "kuttyog" a pocija. De legalább már nem hányt... Ez is valami! Ettől függetlenül aggódok érte, mert ez sosem jelent valami jót nála...

Este neteztem, megnéztem egy Mentalista részt, és egy vicces filmet, és fürdés után még megölelgettük egymást Zalánnal, megsimiztem a szépséges arcát és haját, és mondta, hogy fél, hogy elkapom tőle ezt a hányós-fosós izét, így nem szeretné, ha nagyon csókolóznánk, meg együtt aludnánk, nem akarja, hogy bajunk legyen, inkább ne kockáztassunk. Úgy hiányoznak az esti összebújások!! 

Tusolás után még megsimogattam a pocakomat és szurkoltam a picúroknak, és elmondtam nekik, hogy nagyon bízunk bennük és hogy boldog vagyok, hogy ott vannak bent. 

Úgy éreztem, minden rendben. Csak a kis szúrkálódások furák.. Állandóan olyan, mintha meg akarna jönni... Néha mellérzékenység is van, meg a szagokra nagyon erősen reagálok, de kb. ennyi.

Boldogan csuktam le a szememet. :) Jó éjt mindenkinek!