Lombikunk története

Lombikunk története

Okt. 14. Könyörgés a progi vérvételért. Okt. 16. A beültetés napja. Áramszünet, láz, fagyibabák késői felolvasztása és késő délutáni beültetés

2017. október 30. - SusyT

Sziasztok lányok!

Ma sem fogtok unatkozni. Ez a nap a péntek 13-nál is izgalmasabb lesz, ígérem. Az esküvőnkre emlékeztet, ahogy Orsi barátnőm is mondta ma.. Az esküvőnk előtt ugyanis semmi nem jött össze, amit akartunk, se a frizura, se a smink, se a gyűrűk, se a ruha, se a helyszín, se a névváltoztatás, se a fotós, és a tanúm is 1 nappal az esküvő előtt mondta le a feladatát, szóval semmi nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. És mégis egyszerű, és csodás esküvőnk lett, és soha nem voltam még ilyen boldog, hogy életem szerelméhez mehettem hozzá, akivel immáron 7 éve imádjuk egymást. Ő óv és véd, és mindig megnevettet. :) Minden nap elmondjuk, mennyire szeretjük egymást. <3 Október 14-én, azaz szombaton volt a 7-ik évfordulónk, és hétvégén lesz a szülinapom. Izgalmas időpontok... Remélem ezek jó jelek, és sikerrel járunk végre! 6 év és 6 lombik van mögöttünk. Hálás vagyok, hogy idáig eljutottunk (8 - a hála száma).

ELŐZMÉNY: Okt. 14-én (szombaton) ismét korán keltem, hogy 8-kor már hívjam a Kaálit. Közben szerelmem egyedül ment a piacra bevásárolni, és a kedvenc virágommal a kezében tért vissza. Könnybe lábadt a szemem, úgy meghatódtam, mindent elárasztott az isteni királyliliomok illata, és fedobta a fehér falakat a sötétbordó, fantasztikus virágok sziluettje.

8.15 volt már, így hívtam telefonon az intézményt, és miközben vártam, hogy felvegyék, imádkoztam, hogy legyen a dokink, és engedélyezze az alacsony progi miatt az újabb progeszteron vérvételt. Kicsörgött a telefon, és esküszöm, nem vettem levegőt sem, úgy izgultam. Most végre nem a "szörnyecske" vette fel, hanem egy kedves recepciós. Mondtam, hogy ki vagyok, és kértem a recis lányt, hogy kapcsolja az orvosunkat. Közölte, hogy csak hétfőn lesz. (Magamban ismét kiakadtam, hogy ezt már tényleg nem hiszem el!) Próbáltam higgadt maradni. Jó nem gond, akkor írja be legyen kedves, hogy hétfőn ismételjék meg a beültetés előtt a vérvételt. Erre közölte a hölgy, hogy ezt nem teheti meg, csak orvosi utasításra. Ekkor azt hittem elájulok, de a lélekjelenlétem velem volt. Értem, akkor kérem, hogy kapcsolja a másik orvost. De én nem hozzá tartozom - jött a válasz. Erre emeltebb hangon közöltem, hogy a progeszteronom alacsony, és így nem tapad meg a 2 babánk, ha nem emelkedik a szintje, és már 44 éves vagyok, és ezért jöttünk át ide 6 év és 6 lombik után, hogy itt végre sikerüljön, úgyhogy nyomatékosan megkérem, hogy kapcsolja az orvost. Átkapcsolta és beleszólt a doki. Mondtam, hogy mi a problémám, és erre megszólal, hogy szerinte elég jó ez az érték. Ekkor nagy levegőt vettem, és közöltem vele, hogy a múltkor is elmaradt a beültetésem a progiszintem miatt, és tudom, hogy a 17-ik ciklusnapon a FET-hez 10-15 között kellene lennie a progeszteron értékének, és nekem a 3,5 nagyon alacsony, ezért szépen megkérem, hogy írjon be hétfőn reggelre egy progi csekkolásra, és ha nem megfelelő a szint, akkor legyen esélyem lemondani a beültetést. Hallottam, hogy gondolkodik, hiszen ezzel felülbíráltam az Ő orvosi tudását, de gondolom tartott attól, hogy a felettese (a mi orvosunk) megorrol rá, vagy gond lesz, így annyit mondott, hogy rendben, és letette a telefont. Igaz, vissza kellett hívnom ismét a Kaálit, de végre megkönnyebbülhettem, hogy el tudtam intézni (ismét), amit akartam. Kértem a recepcióst, hogy igazolja vissza, hogy be van-e írva hétfő reggelre a vérvétel? A válasz igen volt, és hogy nem 11-re várnak, ahogy eredetileg meg volt beszélve a beültetés előtti 1 órával való érkezés, hanem 7.30-ra kellett megjelennünk a vérvétel miatt. Esküszöm olyan boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem! Ezt a részét lezártam a napnak. Elkészítettem az ebédet, takarítottunk, és utána felhívtuk a kedvenc éttermünket. Ezen az estén egy csodálatos helyen ünnepeltük a 7-ik évfordulónkat párommal. Gyertyafényes vacsora volt, fogtuk egymás kezét, és lágy zene szólt. Tökéletes pillanatokat élhettünk át. Boldogság járta át minden porcikámat. Béke volt a szívemben, és a lelkemben. Ezután az este hátralévő részében egy vígjátékot néztünk, és összebújva, egymást átölelve búcsúztattuk ezt a napot. Éjjel kértem az angyalokat, hogy segítsenek nekünk, hogy végre lehessen legalább egy egészséges kisbabánk.

BEÜLTETÉS ÉS IZGALMAK:

Okt. 16. Eljött a nagy nap, a beültetés napja! Éjjel semmit nem aludtam, annyira izgultam. 4-kor csörgött az óra, drágaságom kipattant az ágyból, és kezdődött a nap. Bevettem a gyógyszeremet, megittam a kávémat és ettem egy szendvicset, hogy ne legyek éhes. Az orchideáimat néztem, miközben a függönyöket nyitottam szét, 2 gyönyörű bimbó jön a kedvencemen. Boldogság... 

Kint vak sötét volt, a levegő friss és párás, köd borítja a tájat. Csak 2 ablaknál láttam fényt, kevés ember van ilyenkor fent.. A szívem a torkomban dobog.. Megkaptam reggel a Prolutex szurit, felnyomtam az Utrogestan golyókat, és a táskámba tettem a további adag Utrot, hogy délben - mivel a Kaáliban nem akartam hüvelyen át felhelyezni - bevehessem őket.

Indulás előtti gondolatom ez volt: Remélem minden simán fog menni (akkor még ebben bíztam).

A kocsi alig indult, és végig nyúzott voltam út közben. Amikor elértük a nagy szélmalmokat Kisbérnél, akkor kezdtem kicsit feloldódni. És jött a szokásos gólyás tábla, és ekkor elmondtam egy imát, és kértem az égieket és az angyalokat, hogy segítsenek minket az utunkon.

Elértük a Győr táblát, és éreztem, hogy a hasam morogni kezd. Baj van... Nem fogjuk elérni a Kaálit! Láttam, hogy elterelték a forgalmat, így éreztem, hogy nem fogom kibírni tovább. Üvöltöttem páromnak, hogy fékezzen, és álljon meg, és még nem állt meg az autó, a járó kocsiból kiugrottam, majd körülnéztem, és berontottam a helyi MOL kútra, és feltéptem a mosdó ajtaját.. Úr Isten, rosszul vagyok.. Ilyen sem volt még! Remegő lábbal jöttem ki a kútról. Látom, a kocsi tilosban parkol, és párom nincs az autóban. Hurrá! Hol a fenében lehet? Már 7.30 és már a vérvételen kellene lennünk, eddig mindig 7.15 körül a Kaáliban voltunk. Mire végigvezettem a gondolatmenetet, megjelent párom is, aki épp a helyi bokrokat "szemlélgette", mert nem tudta, hogy hova tűntem el villámgyorsan.

Kértem, hogy siessünk, mert oda kellett volna már érnünk a vérvételre. Párom sietve átvágott a körforgalmon, csikorgó kerekekkel vette az utolsó jobb kanyart. Megérkeztünk! A bejáratnál megérintettem a Kaáli gólyájának a csőrét, és elmondtam magamban egy imát a gyermekeinkért, hogy ébredjenek fel, és minimum 1 egészséges babánk születhessen jövő nyáron.

Beléptünk az ajtón, és rengetegen voltak. Kicsit megnyugodtam, hogy így nem leszek lecseszve, hogy késtünk. 7.48 körül volt már.. Álltam a sorban, és remegett a kezemben a mappánk. Anna odahívott név szerint a pulthoz, megírta a papírokat és mondta, hogy menjek fel a vérvételre, majd már csak 11-re kell visszajönnünk, 12-kor lesz a beültetés. Mosolyogva indultam fel, de a gyomrom még mindig kavargott.. Bevettem 4 szenet, és reménykedtem, hogy nem lesz baj. A vénámat megint durván megszúrta a főnővér, de már ezt is megszoktam. Hova lett a tűundorom? Nem is értettem.. Majd úgy döntöttünk, bemegyünk az Árkádba, és eszünk valamit, és iszom egy jó kávét. Felhívtam a barátnőimet, hogy tudassam velük a friss híreket. Párom mindent megrendelt, leültünk és éreztem rajta, hogy Ő is feszült. Fogta a kezemet és megint elmondtuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Jó érzés volt, de közben kicsit féltem, és azt kívántam, hogy minden jól alakuljon..

10.15 felé elindultunk a Kaáliba. Mikor eljöttünk az épület mellett, ismét megérintettem a gólya csőrét. Aztán nagy hangzavarra lettünk figyelmesek. Valami őrült búgás volt a ház mellett. Az idős karbantartó bácsi idegesen rohangált. Benyitottunk a bejárati ajtón, és nem volt világítás. A nővérek és a recepciósok rohangáltak, a biológus is feszülten járkált, és utasította a karbantartót, hogy hozzon még fel hosszabbítót és az aggregátort állítsa maximumra. Ez aztán szuper! Nincs áram! Több lány is lent ült a recepciónál, karjukban branüllel, látszott, hogy felkészítették őket a műtétekre (gondolom leszívásuk lett volna), de nem tudták mindegyiküket bevinni a műtőbe, így érezhető volt az izgalom. Próbáltam rájuk mosolyogni, hogy kicsit jobb legyen, és indultunk fel az emeletre. Ekkor esett le, hogy akkor nekünk sem lesz valószínűleg időben a beültetés. Elhelyezkedtünk fent, a kabátomat párom ölébe raktam, és ismét lerohantam a recepcióra. Megkérdeztem a lányokat, hogy mire lehet számítani? Azt mondták, hogy hamarosan megoldják az áramszünetet, és nem lehet gond a beültetésnél, ne izguljak. Max 30 perces késés lesz a beültetés kapcsán, vagyis 12.30-ra számítsunk. Azt kérték továbbá, hogy 12-kor álljunk a műtő elé a táskával (amiben a zokni, váltóbugyi, és egyéb cuccok vannak), majd szólítani fognak. Eltelt a fenti biológusra való várakozás közben kb. 1 óra, és ekkor éreztem, hogy forró a fejem és elönt a forróság. Ez nem jó jel.. Lerohantam a recire - ismét - és kérdeztem, hogy van-e lázmérőjük? Mondták, hogy kopogjak be a műtőbe, és ott adnak. Futottam a műtőhöz és aggódtam, hogy közben már a babáink miatt hívni fog a biológus és azon agyaltam, hogy remélem még nem olvasztották ki őket, mert ha lázas vagyok, meg is "süthetem" a babáinkat. Bekopogtam, mondani akartam a nevemet, de a műtős segéd már rögtön tudta a nevemet, és kezembe nyomta a lázmérőt, majd kérte, hogy üljek le, és nyugodjak meg (ettől a mondattól már kiráz a hideg). Pittyegett a hőmérő, és látom, hogy 37,4. Teljesen elöntött a pánik. Kész, le kell állítanom az egészet! Rohantam fel a dokinkhoz, hogy elkapom a folyóson, vagy teszek valamit, hogy ne legyen beültetés. Közben aggódtam, hogy a progi érték megérkezett-e már és ha igen, elég magas-e az érték a FET-hez? Felfutottam a lépcsőkön, kérdeztem a fenti nővérkét, hogy hol van a doki? Mondta, hogy lent a műtőben. Remek. Kérdeztem, hogy megvan-e a vérvételi eredmény? Ő nem tudja, menjek le a recepcióra. A recisek mikor megláttak, lehajtották a fejüket és szerintem magukban imádkoztak, hátha nem megyek oda hozzájuk... De nem úszták meg! Törtem előre, mint egy bivaly. Próbált mosolyogni a kedvencem, de nem igazán jött össze neki. Kértem, hogy azonnal hívja fel az orvosomat, hogy hőemelkedésem van és gond van, és maradjon el a beültetés, illetve kérdeztem, hogy mennyi a progeszteron szintem? Telefonált egyet, majd letette a telefont, majd kérte, hogy "nyugodjak meg és csücsüljek le odafent". Azt hittem menten agyvérzést kapok. Ekkor jött a szikra, hogy akkor elkapom a biológust, hátha tud valamit. Amíg én - mint egy őrült - fel, s alá rohangáltam az épületben, drágaságom aludt a fenti váróban, a széken.. Micsoda hihetetlen békés ez a pasi... Imádom.

Közben eljött mellettem a biológus, akit leszólítottam gyorsan, és kérdeztem, hogy mikor jön fel az orvosunk. Rám nézett és megszólalt: Maga a progeszteronos? Mondom igen. Semmi baj nincs, nyugodjon meg, ez a progeszteron érték 17-ik napon tökéletes. Kérdezem, hogy mennyi az érték? 28! És az jó? Az nagyon jó. Kérdeztem, hogy mikor mehetünk be a babákat megnézni, erre feszülten kérte a biológusunk, hogy kicsit üljek le, és majd szólítani fog, de egyelőre fel sem tudta olvasztani a babákat az áramszünet miatt. (Pánik indul..) Erre nagy levegőt vettem, és szegényre szintén rázúdítottam, hogy hőemelkedésem van, és jobb lenne, ha elmaradna a beültetés. Mosolygott, és ismét elmondta, hogy üljek le, ha találkozik a dokimmal, szól neki. A nevemet neki sem kellett elmondanom, vagyis itt már mindenki ismer, mint a "rossz pénzt"... Gondolom micsoda hírem lehet! :D

Mivel nem mertem a véletlenre bízni a dolgokat, kinyitottam a "mini patikámat", és kivettem egy Rubophent, és bekaptam. Próbáltam várni, de ez nem az én stílusom, hogy csendben itt üldögéljek.

Felpattantam, és mondtam páromnak, hogy én nem tudok itt üldögélni. Ismét futottam le a recepcióra, hogy felhívják a dokit - láttam ugyanis, hogy már feljött a műtőből - és kérdezzék meg, hogy mehet-e a beültetés 37,4-es testhővel. Csörgették, nem vette fel. Ekkor a recepciós kilépett a pult mögül, és elindult a doki szobája felé, mert látta, hogy nincs más választása, úgysem tágítok innen, míg nem kapok választ. Visszajött és kérdezte, hogy vettem-e be valamit? Mondom igen, egy Rubophent. De miért vettem be? - kérdezte. Mert nem mertem így elindulni a beültetésre. Erre kioktatott, hogy ez nem így megy, hogy én kút főből bekapkodok gyógyszereket. Jó, mondom legyünk ezen túl, már megtörtént.. Erre végre megszólalt: A doktor úr a műtőben van, csúszik a beültetés, és foglaljak helyet, mert a 37,4 nem láz, ez még csak hőemelkedés.

Visszamentünk a fenti szintre, hátha már hívott a biológus. 5 percre rá szólítottak minket. Bementünk, és kezet fogtunk Csabával, aki mosolyogva kezdte, hogy ezek a babák csodálatos 5 napos blasztociták, és hogy úgy néz ki, tévedett, mert nem AA-s és BB-s, hanem 2 gyönyörű AA-s babát fogunk ma visszakapni. Láttam, hogy mozgott még a szája, de úgy dobogott a szívem, hogy nem értettem, hogy mit mond.. Innen, mintha megsüketültem volna egy ágyúdörgés miatt, csak egy lassított felvételként egy börleszkfilmet néztem.. Ekkor felpillantott a biológus és kérdezte, hogy minden rendben van-e? Mondom igen, de akkor most mi a helyzet? Mosolygott, és elfordította a monitort és megláttam őket. Mondom felébredt mindkettő babánk? Nevet: Erről beszélek már vagy 2 perce. Óriás kő esett le a lelkemről, úgy megkönnyebbültem. Szeretném lefotózni az embriókat, lehetséges? Nem igazán, de elfordítom a fejemet, és tagadja le majd, rendben? (Nahát ebben a pasiban van emberség? Megdöbbentő.) ERre utoljára még kicsit belémszúrt, hogy: Ha nem tudnám, hogy maga 44 éves, azt hinném, hogy egy 20-on éves nő babáit látom a képernyőn.. Igen, tudom, hogy öreg vagyok, köszönöm az emlékeztetést. Majd mosolyogva elköszöntünk, hiszen amitől úgy féltem, nem valósult meg. FELKELTEK A FAGYIBABÁINK!! VÉGRE!! Párom elégedett arca mindent elmondott..

Felhívtam a barátnőimet, és ismét elújságoltam a sok izgi eseményt.. Orsi közölte, hogy ez az egész pont úgy alakul, ahogy az esküvőnk. Semmi nem úgy alakul, ahogy terveztük, de szerinte jó lesz a vége.. Kicsit jobban lettem ettől a mondattól, még el is mosolyodtam.

Ránéztem az órára, és 12.35 volt. Jóval túl vagyunk már a 12.30-on. Felállítottam Zalánt, hogy menjünk a műtő elé, és fogja meg a táskámat, mert azt nem szeretném bevinni a műtőbe, és ha csörögne a telefonom, vegye fel, és mondja el, hogy épp hol tartunk. A gyomrom a torkomban volt, émelyegtem.. Kiborító ez a nap. Megint levert a víz, az arcom égett. Zalán megfogta a kezemet és a pofimat és félt, hogy tényleg baj lesz. A babák kiolvadtak már.

Ekkor a recepció felől meghallottam a nevemet. Futottam a pulthoz, mikor a kedvenc recisem kérdezte, hogy vettem-e be valamit mást is, vagy csak a Rubuphent? Nem, mást nem vettem be. Jó, akkor ezt a bogyót kapjam most be a beültetés előtt. Kérdeztem, hogy mi ez? Görcsoldó a beültetéshez - hangzott a válasz. Ekkor átfutott az agyamon, hogy "le akarnak szedálni", lehet, hogy ez nem is görcsoldó, hanem nyugtató? :D Elmondtam páromnak, aki jót nevetett, és mosolyogva suttogta a fülembe, hogy nem csodálkozna ezen sem, a mai "mutatványaimat" végiggondolva. Hurrá! Végre kiütöttek, és legalább nem fogok idegbajoskodni tovább...

Végre 13 órakor behívtak a műtőbe, és közölték, hogy mindent vegyek le, csak ez a köpeny, a fejfedő és a lábvédő legyen rajtam. Levetkőztem, és rámnyitott egy lány, miközben épp egy szál fülbevalóban álltam. Köszöntünk, és mintha semmi sem történt volna, elkezdtünk beszélgetni. Elég necces sztorijuk volt nekik is, sok-sok műtéttel, elindult, de megszakadt terhességgel, és kezdtem elszomorodni. Néztem az órát, és már 14.15 volt, és éreztem, hogy nem bírom a pisit már visszatartani. Kicsoszogtam a műanyag lábvédőben a nővérkékhez, és mondtam, hogy szeretnék pisilni. Erre megszólal a nővérke, hogy csak a felét engedjem ki, mert a doktor úr csak úgy hajlandó elvégezni a beültetést, ha félig van tele a hólyagom. Remegő lábakkal állva pisiltem, de csak nem tudtam befejezni, ahogy kérték. Majdnem mindent kiengedtem, de közben iszonyúan fáztam, kocogtak a fogaim... Visszamentem az öltözőbe, és közben Dórira gondoltam, akinek itt sikerült a terhessége, az én dokimnál. Arra gondoltam, hogy itt állunk a siker kapujában, és most pozitívnak kell lennem. Megint beszélgettünk a lánnyal, és közben fel-felnéztem az órára, már elmúlt 15 óra. Párom közben bekopogott a műtőbe, hogy minden rendben van-e velem(?), mert már rég nem jöttem ki, Ő meg úgy tudta, hogy beültetés után 30 percet kell csak feküdni, és már 2 órája várt a műtő előtt. Kiküldték, hogy mindjárt itt a doktor úr, és még nem történt meg a nagy pillanat. Ez aztán az "apró csúszás" 12 óra helyett már 15 óra múlt. Ekkor hallom az orvos érces hangját, és már az megnyugtatott, hogy tudtam, hogy itt van! Hívtak, és én futottam a műtőbe, szinte csúsztam a kövön. Felraktam a lábaimat, és elhelyezkedtem. Megjött a doki, rám irányították a lámpákat, és akkor jöttem rá, hogy pénteken borotváltam utoljára a lábamat és a "kényes területet", így óriási, vastag borostákat nézhetnek most premier planból, díszkivilágításban. Hogy én mekkora észlény vagyok!! Közelebb csúszott a doki, és én már készítettem is a kérdéssorozatot, de nem minden jutott eszembe. Első kérdés: Jó a progi? Igen, ez szuper, de hogy értem el, hogy 3,5-ről 3 nap alatt 28 legyen? (Gondoltam, csak nem kamuzok, bevallom, hogy változtattam a "menetrenden".) Kedvesen elcsacsogtam, hogy mivel a helyettesítő doki 1 Crinone gélt és 1 Prolutexet írt fel, ami iszonyú kevés lenne, így 2x2 utrogestant és 1 Prolutexet kezdtem el szedni péntektől. Ekkor meglepetésemre az orvosunk - aki nem bírja, ha egy páciens "okoskodik" - megdicsért, hogy nagyon jó döntés volt, mert egyébként ma elmaradt volna a beültetés. Mosolygott a dokink!! Óriási megkönnyebbülés. Közben jött a biológus a babáinkkal, és megint jött egy újabb kérdés: És vett be valamit a hőemelkedésére? Bevallottam, hogy egy Rubophent még a váróban lenyeltem, hogy ne legyen gond. Ismét dicséretet osztott, hogy jól tettem, és figyeljek arra, ha 38 felé megy a testhőm, inkább vegyek be gyógyszert, mint hogy baj legyen, de egyébként a sárgatest hormon egyik melléktünete, hogy magasabb lesz a testhő. Huh, most tényleg megnyugodtam. Próbáltam koncentrálni a másik 5-8 kérdésre, de mivel már a katéteren felhelyezték a kicsikéinket, minden ihletem elszállt. Annyit láttam, hogy a kezemre még mindig fel vannak írva a "bűvös számok", a babaáldáshoz. Most először kértem embrió ragasztót, így nagyon drukkoltam, hogy ezek a kis pöttyök most meg is ragadjanak odabent, és a lipid védje meg őket, és minden renden legen. Letettem a fejem tetejéről a kezemet a műtős ágyra, hogy ne lássa senki és a lelkem mosolygott. Felnéztem az órára, a babák behelyezése 15.15-kor történt. Ez is egy szép szám, ez futott át az agyamon. Ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni. Elköszöntünk az orvossal egymástól, sok sikert kívánt Ő is és a biológus is, és végre kifújhattam a mai stresszt. Kitoltak a műtőből, és behívták a szerelmemet, a leendő Apukát, aki aggódon nézett rám. Mutattam a fejemmel, hogy nincs gond, és kértem, hogy jöjjön ide mellém. Megfogta a kezemet, és halkan beszélgettünk. Kértem egy kis limonádét, ami nagyon jól esett, majd 30 perc múlva közölték, hogy mehetünk a papírjainkért, és irány haza, mert 16 órakor zár a Kaáli. Sikert kívántam a másik párnak, és elindultam felöltözni. Hazafelé kértem a férjemet, hogy menjünk be az Árkádba, mert nagyon éhes voltam már, hangosan korgott a gyomrom. Megkértem, hogy kivételesen együnk valami egészségtelent, eddig majdnem mindegyik barátnőmnek ez jött be a beültetés után. Elmentünk végül a Burger Kingbe, mert Meki nem volt az Árkádban. Megettük a hamit, és megittuk a colát, majd elindultunk haza. Szuper zenék mentek a Jazzyn, a karjaimon megjelent a libabőr. Megfogtam a hasamat, és köszöntöttem a kis pöttyeinket. Végtelen hosszúnak tűnt az út hazáig, de olyan békés volt minden. A színek, a fák, a szélforgók, és láttam pár sólymot a póznákon, és nyulakat a mezőkön, és hazafelé több lovat is. Végre velem vannak a babáink! Hihetetlen öröm öntötte el a lelkemet. Otthon megint ettünk, és meghallgattam több babaváró zenét, és elmondtam Gabi barátnőm babahívogató mondatait, hogy érezze a kis tündérkénk, hogy nagyon szeretjük és nagyon várjuk már.

A nap vége már sokkal otthonosabb és kényelmesebb volt minden, szerelmemmel vígjátékot néztünk, és az esti szuri után megsimogatta a hasamat és beszélt a picikhez, és puszit is adott a hasamra. Este összebújva aludtunk el. Itt vagyunk mindannyian. Imádlak benneteket!

Jó éjt mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

https://susyt.blog.hu/api/trackback/id/tr1413115932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása