Boldogság..  Az utóbbi hetekben megmagyarázhatatlan boldogság van a szívemben ("Piroska" eljött, ne kezdjetek el gratulálni). Csak gondoltam leírom, hogy lássátok, tényleg gyűjthetitek az apró boldogság-morzsákat.  Tegnap 4 ügyintézésen voltam. Először a XII-ik kerületbe mentem LDN-ért egy doktornőhöz (ez egy immungyógyszer az NK és a HABAB gondokra - mielőtt megkérdeznétek, hogy mi ez, gondoltam leírom), és út közben csodáltam ezt a gyönyörű várost. Az arannyal bevont épületeket a Ferenciek terén (a kedvenc templomom ott van, ahol le szoktam csendesíteni a rohanó világomat), és mikor mentem át busszal a Dunán, magamba szívtam az örömöt és a napfényt.  Élek! Süt a nap! Virágok pompáznak a parkokban! Repkednek a madarak és szerelmes párok csókolóznak az úton, és mosolyogtam, nem tudtam abbahagyni..  Bementem az általam nem kedvelt VIII-ik kerületbe, és a Mikszáth téren elámultam! Sok ember üldögélt egy kinti, napernyővel védett, macskaköves téren lévő szuper kávézóban, és úgy éreztem magam, mintha Görögországban járnék! Szó szerint tátva maradt a szám! Ha lett volna fényképezőgép nálam, az tuti, hogy vagy 100 fotót készítek az épületekről, a kávézóban mosolygó és ölelkező emberekről. Mentem tovább, és nem hittem el, hogy Magyarországon, - sőt - a 8-ik kerületben járok! Ritkán megyek be templomba, de most bementem egy csodaszép 8-ik kerületi plébániába, és elárasztott a lelki béke. Nem szoktam imádkozni, de most elmondtam több imát is.  Aztán mennem kellett a XIII-ik kerületbe a vitaminokért, majd egy kedves barátomnak vittem vacsorát. Ő most az Onkológiát újítja fel, hogy jobb helyen lehessenek a betegek.  Csak sétálgattam Budapesten, és ámultam... Csodálatos utcák, isteni éttermek és kávézók, színes virágok és parkok, csobogók, és családok kézenfogva...  Örömömben majdnem elsírtam magam.. Ha nem lenne meg, azt hinném, már terhes vagyok, annyira elérzékenyültem, mikor egy Apuka a kislányával viccelődött, és úgy simogatta a haját, mintha a föld legszebb gyermeke lenne ez a kislány (egyébként gyönyörű volt), és a lányka hozzábújt Apukájához, a hóna alól felnézett rá, és megfogták egymás kezét. Kész voltam.. Éreztem, hogy egyszer nekem is lesz ilyen gyönyörű életem! És akkor rájöttem, hogy már minden rendben van velem! Imádom a férjemet, nincs már bosszantó munkám, nyugalom és béke van a szívemben, és rengeteg lánynak tudok ebben a csoportban is, és a többi lombikos csoportban is segíteni. Már csak a babáink hiányoznak, akikért megyünk októberben. Hálás vagyok minden napért, amit ilyen csodás, érzelemdús közegben élhetek meg! Köszönöm Nektek is, hogy hozzám fordultok, és megbíztok bennem!  

Szép napot lányok! 

Puszi! Zsu