Kedves lányok!

Ma alig éreztem bármit is, eddig minden nap volt alhasi feszülés, esti görcsök, mellfájdalom (alig tudtam ráfeküdni még oldalról is a melleimre), és a hasam is puffadt volt. Az elmúlt egy hétben már a parfümöket sem bírom, de ma párom illatszerei sem hozták rám az émelygést.. A derekam viszont fájdogál.. Viszont ami zavar, hogy ma nincs hányinger, ami tegnap pl. amikor feljöttek Móni barátnőmék, elkapott, mikor elkezdték enni a mogyorót.

A tegnapi látogatásról jutott eszembe: Móni annyira szép kismama! Hosszú sötét haja csillogó, gyönyörű, kék szemei meg sugároznak az örömtől. A kisfia meg szenzációs, szolíd, tisztelettudó és kedves. Csodaszép kékeszöld szemei vannak a gyerkőcének is. Ez a gyerek, egy nagyon szerény kisfiú, mindig megvárja, míg a felnőttek befejezik a mondandójukat, utána mesél csak. Kálmi is szuper Apuka, látszik rajta, hogy félti élete szerelmét, és a közös babájuk említésekor örömteli mosoly van az arcán. Végre egy igazi, boldog család! Szeretem őket. Ők is sok nehézségen mentek át, sokszor hívott Móni régen, hogy jogi dolgokban segítsek neki, meg a terhessége elején a rosszulléteire kérdezte, hogy mi a megoldás? Ő úgy véli, hogy bármit kérdez, én tudom a megoldást.. Eddig sikerült mindent megválaszolnom, ez tény, de én sem vagyok mindenben jó. Ő máshogy gondolja.. Az a legjobb bennük, hogy náluk is az összetartás és a család a legfontosabb. Jó, hogy vannak még ilyen kedves, önzetlen emberek. Bár hiába kértem, hogy ne hozzanak semmit, mégis hoztak nekünk banánt és mandarint. Cukik nagyon. Én is vártam őket többféle üdítővel, kávéval, sós- és édes nasikkal. A kisfiú még a húslevesemet is megkóstolta (mert épp ebédidőben ugrottak fel hozzánk). Olyan boldog vagyok, hogy feljöttek meglátogatni. Móninak már jó nagy hasa van, pedig csak a 3-ik hónapban jár. Bárcsak már én is a 12-ik hét végénél járnék, túl a genetikai kivizsgáláson és bárcsak tudhatnám már, hogy minden rendben a kisbabánkkal.. Annyira szeretném már látni az arcocskáját a gyermekünknek, és szeretném hallani a kis szívét a 6-ik héttől. Jó lenne tudni, hogy genetikailag is minden rendben van-e vele? Hosszú lesz ez az elkövetkezendő 2 - 2,5 hónap.. 

A hányingerről jut eszembe: Két napja a patikában egy kövér férfit majdnem lehánytam az izzadság- és a "cukros" inzulin-szaga miatt, muszáj volt felállnom mellőle, hogy ne okádjak. Aztán a postán lettem rosszul, a csekk befizetése közben.. Majdnem elájultam, kezdtem összecsúszni, és nem kaptam levegőt. Majd hazafelé rázott a hideg. A testhőm ismét magasabb volt, és éjjel vert a víz, pedig nyári takaró van még mindig rajtam. Ezeket jó jeleknek veszem. Kis manó "melózik" odabent. ;)

Ma viszont egész nap feszült voltam, hogy nem lehet tudni, miért nem érzek most semmit?

Jelenleg csak a haspuffadás van, de szerintem a gyomrom rendetlenkedése miatt lehet, mivel állandóan csak húslevest és kolbászt akarok enni. Ez a gyerek semmi egészségeset nem kíván, csak a banánt, ami meg enyhe IR esetében nem annyira jó "ötlet", de nem igazán lehet ilyenkor mit tenni, muszáj befalni, amit kíván, különben ismét rámjön az émelygés. Ő rendel, én teljesítem a "kérését". Nonszensz, mert alapesetben nem is szeretem a kolbászt! :) Milyen koleszterin szintem lesz? Szerintem jó magas! Elképzelni sem szeretném. :)

Azért eléggé aggódok, mert a kis "kolbi-girl" ma nem volt aktív. Viszont a beültetés utáni pattanások a mellkasomon és az arcomon ismét megjelentek, és a melleim nőnek, és egyre nehezebbek. Érdekes, de nagy, kék erek lettek a cicijeimen, és a mellbimbóm is egyre szélesedik.. A hasam meg akkora, mintha már most 2-3 hónapos terhes lennék. 

Számolgattam, hogy ha a terhességet az utolsó mensim után számolják, akkor szept. 30-ától (mensi első napja) már pont 5 hetes vagyok. Létezik ez? A beültetés 5 napos fagyibabákkal okt. 16. volt, én azt hittem, hogy ez 3 hetes állapotosságot jelent. Most kicsit össze vagyok zavarodva.. 

De jó is lenne, ha láthatnám valamilyen eszközzel, hogy nő a pocakomban a drága kis pötyikénk, és tudnám / érezném, hogy minden rendben van vele!!

Reggel korán keltünk, és párom a Prolutex beadása után ismét hülyéskedett velem. Megszólalt: A gyerekeink már voltak a "hűvösön". Mármint a babáink ugyebár március óta a fagyasztóban várták, hogy a hasamba kerülhessenek, vagyis inkább én vártam nagyon, és drága férjem, hogy életünk első gyermeke végre megfoganjon. :) Még most is hihetetlen számomra, hogy babát várok. Ami érdekes, hogy a szemeim körül sötétebb karikák vannak, pedig bőven eleget alszom.. Minden film elején beájulok, így velem mostanában nem lehet már szórakozni sem. Álomkórban szenvedek. :) 

A reggelizés után kedvesem lerohant a piacra, majd az Apukájával elmentek a kínaiba, féláron bevásárolni a wc papírt, és a babatörlőt, stb. 11 órától nekikezdtem az ebédnek, most zöldborsós, brokkolis, sárgarépás "mindent bele" levest készítettem (húsleves alappal, amibe csirkeaprólékot dobáltam), majd brokkolival és sajttal töltött, baconbe csavart csirkemellet-, és krumplipürét készítettem. Holnap párom fog segédkezni az ebédnél, húst sütünk, és fűszeres krumplit tepsiben készítünk, mivel jönnek Andika barátnőm, kislánya, és Zoli. Párom felveszi nekik az egész Columbo sorozatot, és - ha minden jól megy - elmegyünk biliárdozni, ide a közelbe, 1 órára. Remélem bírni fogom. :) Kell is a kimozdulás, mert ma csak egy rövid sétát tettünk Janihoz, megnéztük az innen 25 percre lévő házának átalakítását, hogy lássuk, hogy haladnak? Jani apukája rögtön észrevette, hogy pocaklakóm van.. Hihetetlen. Lehet, hogy azért, mert mentős, és látott már pár kismamát? Mindegy is, láttam a mosolyán, hogy örült nekünk. Már 15 éve ismerem őket, Jani az előző vőlegényem egyik legjobb barátja, de a barátságunk megmaradt. Az esküvőnkön is ott volt, és régen a lakásom felújításában is segédkezett. Igaz, már nincs meg a lakásom, mert a lombik miatt kb. 4 éve el kellett adnunk, hogy folytatni tudjuk a több milliós lombikozást.. Kár, hogy még nagyon nyomott, féláron adtunk túl rajta.. Ha 1-2 éve adtuk volna el, akkor most millióink lehetnének. A gyerkőcünk benntartása a tegnapi számolások szerint havi 207.000 Ft. Mindegy is, nincs már miért rágódni ezen. A lényeg, hogy sikerrel jártunk végre, 6 év után! A szívem alatt hordom életünk szerelmét, Lilikét, vagy Áront (BÁRMI Áron, ahogy férjem hívja). 

Tegnap épp a neveket nézegettünk, mert a Lili túl "puritán" több barátnőm szerint, és így szóba került, hogy nekem a Zsófia is tetszik, de az Alíz is igazán különleges, illene is szerelmem vezetéknevéhez. Kedvesem rögtön megszólalt: "Alíz csodaországban! Ő is egy kis csoda lesz akkor!" Kész, ilyenkor elolvadok. Miközben ezt mondja, mosolyog, és csillog a szeme! Imádom!! Fiú nevek közül viszont a Zsombor is tetszik, de kedvesem leszavazta. Sokan az Áront "lezsidózták", így akár még ez a név is változhat... A német nevekhez (párom és én is német névvel rendelkezünk) állítólag nem illik az Áron. Igaz, mások véleménye nem mérvadó, a lényeg, hogy egészséges gyerek legyen! A neme sem számít. Bármilyen nemű lesz, mi imádni fogjuk, hiszen belőlünk "készítették" Győrben. Ahogy párom mondta a múltkor: "MADE IN GYŐR".. Barátnőm még azzal is szórakozott ma, hogy a gyerekünknek két apja lesz, a férjem és a dokink. És Ők lesznek a legbüszkébbek rá. Ez a gondolat nagyon cuki, tetszik! Hálásak vagyunk a főorvos úrnak, és a biológusunknak, Csabának, hogy itt tarthatunk. Köszönjük szépen!! <3 

Két napja meglátogatott a legjobb barátnőm, Kriszta,  ugyanis egy kedves lány, Móni vele küldött nekem pár Clexane szurit. Kriszta mesélte, hogy most több családtagjuk is azt mondta, hogy feltűnően sugárzó az arca. És tényleg!! Egy hete nem jött meg neki. De jó lenne, ha együtt csinálnánk végig a pocakos időszakot, és segíthetnénk egymást tanácsokkal. Ők is már több éve babát szeretnének, de sajnos nekik sem jött össze a BMC-ben, ahogy nekünk sem. Bár nekik egy új, tapasztalatlan dokijuk volt, így nem is lettek rendesen kivizsgáltatva. Most derült ki az is, hogy hiába hiper-szuper párja "katona állománya", mégis az lehetett a gond eddig, hogy gyulladás, és baktérium volt az "anyagban", így a nagyon sok, és fantasztikusan mozgó állománnyal nem mentek semmire. Már egy ideje antibiotikumos kúrát kap a férje, így van esélyük, hogy spontán jöjjön a baba. Még jó, hogy elmentek a mi idős, és tapasztal andrológusunkhoz, akit ajánlottam nekik, mert sosem jöttek volna rá a BMC-ben, hogy mi a baj, hiszen ez a fajta spermatenyésztés, egy speciális vizsgálat. Ráadásul sajnos a János Kórházi készülék 1.200x-os felbontású, az andrológus doktornőnk gépe viszont 6.000x-es!! Nagyon nem mindegy. Azt sem értem, hogy a lombik központokban, miért nincs egy andrológus-urológus specialista, aki a herevisszér sérvet UH-val kizárja, és a tenyésztésen kívül, a spermatöredezettséget (ami sok férfinál a gond), is vizsgálná és kezelné. Nem tudom felfogni, hogy a férfiaknál, akik kicsit "testesebbek", és nem megfelelő a speramállományuk, miért nem néznek hormonsort és IR (inzulin rezisztencia) vérvételeket, amik által kiderülhetne, hogy mi a gond? Addig ugyanis felesleges lenne - véleményem szerint - inszemeket vagy lombikokat elkezdeni, amíg mindkét fél rendesen ki nincs vizsgálva. Erőltetik az orvosok a nagy gyógyszertámogatás és az állami támogatások miatt a lombikokat, pedig jobb lenne, ha nem hormonoznák agyon a nőket, (hiszen a legtöbb esetben nem lenne rá szükség), és mindkét felet normálisan kivizsgálnák. A nők nagy része a sok hormontól meghízik, és kialakul náluk az IR, illetve a TSH értékeket emeli, vagyis pajzsmirigy alultermelés alakulhat ki. Azért, hogy másokat is tájékoztatni lehessen ezekről, készítettem el az "Ajánlott vizsgálatok" listámat, hogy milyen vizsgálatokat, és miért fontos elvégeztetni már az első sikertelen lombik után, hogy a lányokat segítsem. Hiszen az orvosoknak nem érdekük (tisztelet a győri kivételnek), hogy sikerüljön a lombik. Hiszen egy sikertelen kezelés után az állami intézmények több milliót kapnak, viszont ha sikert érnek el, akkor nem megy az a pár vissza, csak max. pár év múlva, így elesik az IVF központ a magasabb támogatástól. A kormány is dicsérteti magát, hogy mennyire támogatják a lombikokat, erre nekünk, lombikosoknak mindenünk rámegy a sok, és drága kezelésekre, vizsgálatokra, hormongyógyszerekre, műtétekre, vidékre utazásokra, vagy genetikai vizsgálatokra, stb. Ráadásul a Kaáli támogatását is 2017. okt. 1-től 70-90%-ról megkurtíttoták, és már csak 50% jár a gyógyszerekre is... Ezt én "bosszúhadjáratnak" hívom. Mindegy is, nem akarok politizálni. De ha tényleg több gyereket akarnak, mert "elfogy a népesség", akkor miért nem támogatják a kivizsgálásokat és a hormongyógyszereket, vérvételeket is? Miért mondják azt, hogy "ingyenes" a lombik? Mert ez - sajnos - a tapasztalatink alapján egy nagy kamu.. És aki nincs benne, az nem is tudja.. Csak aki a "bőrén érzi", mint pl. mi. Párom és a doktornőnk szerint később, ha meglesz a gyerekünk, újságírók bevonásával indítsunk egy "őszinteségi kampányt", hogy mennyibe kerül a lombik, és mennyibe kerül egy lombikbaba megtartása, a megszületéséig. Jó ötletnek tartom.

Visszatérve az eredeti gondolatsorra: Kriszta barátnőm hozott nekem - a szülinapomat utólag is felköszöntendő - egy óriás, rózsaszín liliomot, meg egy feketeribizlis fekete csokit, mert tudja, hogy ezeket szeretem. Aztán belekezdtünk a terhesek sztorijaiba, majd jöttek a hányós történetek, majd a hasmenések sztorijai. Meséltem neki, hogy minden győri út előtt "meglátogatom" a helyi MOL kutat, szerintem már plusz pénzt fognak szedni, ha arra járok. :) Barátnőm ekkor megszólalt, hogy várni fognak, mert már tudják, hogy: "Kéthetente érkezik a menetrendszerinti fosti-járat". Szét röhögtük az agyunkat.. Szinte megfájdult a hasam a nagy nevetgélésben. Majd mesélte, hogy a múltkori vírusnál hogy szenvedtek a férjével közösen, egyikük a lavórba, másikuk a fürdő felé indulván a wc-hez, az  bejárati ajtót lehányta, majd az "eredményt" feltakarítva egymást "túllicitálva" próbáltak a konyháig eljutni, hátha valamelyiküknek sikerül egy gyógyteát főzni.. Nem jártak sikerrel. :) Esküszöm, ha nem nők lennénk, illene ránk a "Gusztáv" név... Bár nem vagyunk valami "guszták"... 1 óra nevetgélés után megállapítottam, hogy hiányoznak a barátnőim. A netes kapcsolattartás azért mégsem olyan, mint mikor szemtől szemben ülünk egymással, kávézgatunk, eszegetünk, és látjuk, halljuk egymást, és hangosan kacagunk a másik baromságán. Sajnáltam, hogy ilyen rövid ideig volt csak itt, de megígérte, hogy hamarosan újra jönni fog. Ez viszont jól esett, hogy annak ellenére, hogy a világ végén lakunk, felajánlotta ezt a nagylelkű kedvességet. Lehet, hogy én is hiányzom neki, bár Ő nem annyira szókimondó az érzelmeit illetően, mint én, de én úgy vélem, mégis jó lenne a régi, heti többszöri dumcsizást visszahozni a szokásaink közé. 17 évig ugyanis jóval többször találkozgattunk. Arra is rádöbbentem, hogy jó lenne többször kimozdulni. Bár párom nagyon aggódik miattam, és kéri, hogy ne menjek emberek közé, mert sokan betegek, és fél, hogy elkapok valamit.. Ezen mondatok leírása közben ismét rájöttem, hogy szerelmes vagyok a férjembe.. Imádom, hogy ilyen gondoskodó, és így félt minket..

A napokban tudtam meg, hogy a szolnoki tanítónő barátnőm is babát vár, de mivel nem merte addig elmondani, amíg biztos nem volt benne, hogy emelkedik a HCG-m, így eddig csak a férje és Ő tudták, hogy egy kis élet növekszik benne. Jól esett, hogy megosztotta velünk a hírt, mert elég nehéz pár éven vannak túl.. Az előzményeik tükrében én sem merném elkiabálni a dolgokat.. És végre megkaptam a "Fasztündér" rajzot is tőle!! (Ez egy korábbi félrehallásom eredménye, egyszer, pár hónapja párom kérdezte, hogy a fájós lábamra kérem-e a FASTUM GÉLT, én meg "fasztündért" hallottam. Azóta is ígérte ez a drága lány, hogy megrajzolja nekem, de csak most sikerült a sok teendője elvégeztével elkészíteni a nagy remekművet. Igazából úgy néz ki a rajz, mint Leila hercegnő a kétoldali "kakaóscsiga" frizurájával, és a figura "ruhája" maga a "répa", tele erekkel, de én inkább hullámoknak néztem a rózsaszín "bőrt". Sebaj, jó kis rajz! Örültem neki!! Köszönöm szépen a mulattatást és a kedvességet! :)

Ma nagy hírt kaptam, Gabi barátnőm unokája, Flóra megszületett! Gyönyörű kis pofija van! Annyira örülök, hogy végre még több boldog ember van a földön.

Most már későre jár, kezdek fáradni. Még meghallgatom a kedvenc indiai babaváró zenémet, fogat mosok, és megsimogatom a pocimat, és amíg Apa a mosdóban van, lehet, hogy megint énekelek a kis pöttyünknek.. 

Szeretlek gyermekem, és Édesapáddal már nagyon várunk!! Úgy szeretnélek már látni!! Persze annyira ne siess, várj még 8 hónapot... Erről "ugrott be", hogy sógorom és Andika barátnőm is ugyan abban az évben, júl. 17-én születtek, ami azért érdekes, mert ha a beültetéstől számítjuk (okt. 16-tól) a baba megszületését - bár tudom, hogy ez nem reális születési dátum, hiszen a lombik babák hamarabb érkeznek - akkor a mi gyermekünkt is kb. július 17-e körül érkezik. Érdekes egybeesések.

Kedvesem már horkol, így én is "elhúzom a csíkot".

Jó éjt mindenkinek!

Puszi