Kedves lányok!
Mivel előző nap már a 2 negatív teszt miatt teljesen kiborultam (ET + 9-ik nap volt), és úgy éreztem, hogy ennek annyi, emiatt este kiírtam az IVIG bizottság elnökének elérhetőségeit, Dr. Fülöp Vilmos ugyanis a legprofibb az országban ebben a témakörben.. Úgy éreztem, hogy a legjobb, ha Ő átnézi a leleteimet, és úgy döntöttem, hogy ha nem lesz korai időpontja, akkor a saját lombikos dokimnál is kérek időpontot IVIG megbeszélés ügyében.
Éjjel aludtam végre 6 órát, és teljes nyugalommal ébredtem, lelkileg megnyugodtam, mert feladtam.. Úgy éreztem, hogy ha nincs tünetem, akkor nincs miért aggódni, előre néztem, és vártam, hogy előre tudjunk lépni. Tegnap 12 órát bőgtem, így elengedtem ezt az egészet..
Hajnali 4 körül keltünk, 5 órára jöttek át hozzánk párom szülei, akik érezték, hogy valami nem stimmel velem, azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, nem vagyok valami jól, így nem hiszek semmiben.. Nem akartam őket bíztatni. Már az autóban ültünk, és 5 után 12 sms érkezett, a barátnőim bíztattak és várták a jelentkezésemet. Mindegyikük, kivétel nélkül azt írta, hogy úgy érzi, hogy nekem most ez sikerült, és hogy nem értik, hogy miért hiszek a teszteknek.. Olyan szeretet járta át a lelkemet, amit nem tudok megmagyarázni. Hihetetlen boldog vagyok, hogy ilyen jószívű, kedves lányok a barátnőim. Hálás vagyok értük a sorsnak.
Az út aránylag jól alakult, nem volt sok kérdése párom szüleinek, mert előző nap már szerelmem megkérte Őket, hogy próbáljanak meg más témáról beszélgetni, ne ez legyen a fő témakör. Ment a zene, családi eseményekről beszélgettünk, és így aránylag hamar odaértünk a Kaáliba. Csak egyszer álltunk meg.
Párom ment a családjával tovább, az idős rokonukhoz látogatóba, megöleltük egymást, megcsókolt és mondta, hogy ne aggódjak.. Ez nem lesz nehéz, mert nincs már miért aggódnom - gondoltam magamban..
A bejárat felé haladva ismét megfogtam - már csak úgy megszokásból - a gólya csőrét az épület előtt, de nem hittem semmiben. Ez már egy rituálé lett nálam.
Reggel a recepciósok látták, hogy nem vagyok ma nagyon vicces kedvemben, viszont tök nyugodt voltam. Megírták a vérvételi beutalót, és mentem fel a főnővérhez. Levette a vért, és kérdezte, hogy hogy vagyok, és mit érzek? Mondtam, hogy szerintem nem sikerült, nincs tünetem sem. Kérdezte, hogy vérzek-e? Mondtam, hogy nem, de 2 db 10-es teszt is negatív, szóval nincsenek illúzióim... Pörgött a sor, mondták, hogy 10-re jöjjek vissza.
Vera jött értem 8-ra, és elmentünk az Árkádba kávézni és csokis croissant enni. Jót lelkiztünk, elmondtuk egymásnak, hogy kinél mi volt a lelki gát, Ő kihez járt a lelki problémáit megoldani, és én kihez jártam.. Iszonyú gyorsan eltelt az 1 óra, neki mennie kellett dolgozni, de még visszavitt a Kaáliba autóval. Olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi jó embert ismertem meg a csoportok kapcsán, és Ő is hálás, hogy bejuthatott az ország legjobb orvosához. Az Ő sztorija engem nagyon megérintett, mert a beültetés előtt megcsípte egy darázs, ami berepült a mellénél nyitott ruhájába, és a doki mondta neki, hogy a toxin miatt nem ajánlja a beültetést, de Vera akkor vett ki 1 hét szabit, így már nem akarta elhalasztani a beültetést (meg nagyon ritkán és nagyon sokára lehet időpontot kapni ismét az orvosunkhoz), ezért úgy döntött, hogy inkább ültessék be a babákat. Épp akkor volt vérvételen a múltkor, amikor én még előkészítésre jártam, és akkor tudta meg, hogy nem sikerült. Akkor próbáltam Őt lelkileg támogatni, de arra jöttem rá, hogy akkor is inkább Ő öntött belém lelket.. Fura helyzet.. Én féltem, Ő meg teljesen nyugodt volt. Annak ellenére, hogy nagyon fiatal, félelmetes élettapasztalata van és végtelen bölcsesség árad a lényéből. Épp a múltkor írta este, hogy úgy érzi, mintha én lennék az Ő "kishúga", aki "el van veszve"... Nagyon érdekes volt ezt egy erős nőnek - aminek tartom magam - megélni. Sokmindenen átmentem már, de ez furcsa érzés volt.. Persze imponáló, hogy fontos vagyok neki, pedig nem ismer régóta. Azt mondta, hogy megindította, hogy ennyi lánynak segítek 10-12 lombikos csoportban, és látja, hogy nagyon profi módon kérdezek és válaszolok, és miattam fog elmenni a HABAB-ra is, pedig tudja, hogy nem olcsó, és a dokija ezt a vizsgálatot nem is kérte, és a spermatöredezettséget is megnézeti, hátha náluk is lehet ott gond..
Elköszöntük Verával egymástól, és beültem a váróba, és zenét hallgattam MP3-ról. Cseppet sem voltam feszült, vagy ideges. Ilyet még soha nem éreztem..
10.10-kor behívott a főnővér. A nevem hallatára a szívem a torkomban dobogott, és éreztem, hogy kiment a vér az agyamból.. Remegett a lábam is járás közben. Nem láttam mosolyt az arcán, így azonnal a tárgyra tértem. Kérdeztem, hogy van-e a doktor úr? Mondta, hogy nem, ma csak délután lesz, de miért kérdem? Válaszoltam, hogy azért, mert szeretnék IVIG időpontot kérni, mert szerintem a lipid gyenge volt, és nem úgy érzem, hogy sikerült volna a FET. Felvonta a szemöldökét, és megszólalt: Jó, Zsuzsa, üljön le! Nem értettem, hogy miről akar beszélni. Mondom van időpont a dokihoz? Csak ennyit mondjon. Erre megint rámszólt: Üljön le! Leültem. Megszólal: Gratulálok, elindult a HCG. Mondom: Tessék?? Ezt nem hiszem el... Azt mondja: Maga szerint viccelek ilyennel? Mondom: Dehogy, csak nagyon meglepett. És mennyi a HCG-m? - kérdeztem. Végre megszólalt - szinte egy örökkévalóságnak éreztem ez az egy percet. Nézze, 29,7999 és mivel nem kapott tüszőrepesztőt és spontán ciklusban volt a visszaültetés, és ma van ET + 10-ik napon, ez egy középértéknek számít. Jobb lenne, ha 50 lenne, de ez is már azt jelenti, hogy ott van a baba. Lesokkolódtam, azt hittem, hogy viccel.. Mondom: Ez biztos? Rám néz és újra megszólal: Igen, de ebből bármi lehet.. Ekkor felugrottam, és odamentem hozzá, megpusziltam és megölelgettem, és láttam, hogy nagyon meglepődött. Mondta, hogy még ne örüljek, de ez már bíztató, mert nem kaptam semmilyen hormont. Ami még bíztató szerinte, hogy a beültetés utáni 10-ik napon 5-20 között jó a progeszteron, nekem 19,27 ami azt jelzi, hogy nem fog megjönni, és nem fog kilökődni a baba. Szinte szárnyalltam!! Nem tudtam hirtelen felfogni. Megint beszélt valamit, nem hallottam, hogy mit mond.. Látta is rajtam. Azt mondja: Zsuzsa kicsit figyeljen rám, jó? Itt van 5 recept, Utrogestan, Prolutex, Clexane, Bromocriptin és még valami, amit nem hallottam, hogy mi.. Azt mondta, hogy kb. 100.000 Ft lesz az ára két hétre a gyógyszereknek, erre készüljek. Ez is kicsapta a biztosítékot az agyamban, mert csak 25.000 Ft volt nálam a lipidre, így nem tudtam, hogy mit csináljak hirtelen. Lementem a receptekkel a recepcióra, hogy aláírják és lepecsételjék, és fura módon minden recepciós mosolygott rám.. Szóval Ők már tudták... Kimentem az épületből és megálltam, nagy levegőt vettem.
Felhívtam páromat. Felvette és kérdezte, hogy mi volt. Mondom nem fogod elhinni, de elindult a HCG. Kérdezi, hogy az mit jelent? Mondom, hogy sikerült! Elkezdett hangosan üvölteni örömében: Anyukám! Én megmondtam! Úgy örülök! Szeretlek! Én éreztem, hogy sikerült! Annyira örült, még ilyennek soha nem hallottam Őt, olyan boldog volt. Kérdeztem, hogy miből gondolta, hogy ez a baba most összejött? Azt válaszolta, hogy mivel mindig azt mondogattam az elmúlt 2 hétben, hogy nem érzek semmit és ez a beültetés annyira más, mint a többi, és hallgatta, mikor a barátnőimmel beszéltem, hogy akiknek sikerült, azoknak nem volt tünetük, csak az első pár napban szúrkálás, így Ő érezte és hitt benne, hogy ott van a baba a pocimban. Meglepett ez is, hogy Ő, egy kemény férfi, jobban érezte, mint én, aki arról vagyok híres, hogy jók a megérzésem (csak magammal kapcsolatosan nem igazán érzek semmit).
Beszéd közben folyamatosan pittyegett a telefonom. Mindenki hívott és írt: Orsi, a 2 Zsuzsi, Eszti, Évi, Judit, Anita, Eliza, Kriszta, Kata, Vera, Dóri, Zsuzska Szlovákiából, Rozika és Marika.. Fantasztikus érzés, hogy ennyi embernek vagyok fontos. Köszönöm csajok!! <3
Szóval ma két nagy meglepetés ért! Sikerült a baba, és párom jobban érezte, mint én. Döbbenet.. A hideg rázott és nem tudtam mást tenni, csak mosolyogtam..
Közben begurult a Kaáli elé az autó, párom kiszállt, és megölelt, és megcsókolt. Látszott rajta, hogy boldog. De közben szidott, hogy miért nem hittem benne, hogy sikerült? Hogy miért sírtam előző nap ilyen vacak, noname, neten rendelt tesztek miatt? Ezzel kiborítva magamat, Őt és a babánkat.. Tudtam, hogy aggódik, és nem bántani akar.. Ekkor megszólalt Anyósom: Úgy örülök neked! És könnyes volt a szeme. Átölelt, és közben Apósra néztem, aki mosolygott. Imádom őket. Jobban szeretnek és féltenek, mint a szüleim valaha.. Mintha Ők helyettesítenék 7 éve a szüleimet. Fantasztikus érzés valahova tartozni. Bezzeg tesómék, és Anyuék nem is érdeklődtek, még a szülinapomon sem hívtak fel..
Elindultunk a patikába, de nem volt elég pénz nálunk, így megbeszéltük, hogy most csak a Prolutexet és a Bromot váltjuk ki (ezek is 28.700 Ft-ba kerülnek 2 hétre), max. a Clexane-ra van még pénz páromnál, és a többit majd máskor.. Maradt így 3 kiváltatlan receptünk. Bementem a patikába, és rájöttem, hogy a pénztárcámat a kocsiban felejtettem. Visszamentem, és elhoztam. Aztán meg a számlához szükséges cetlit felejtettem - lányos zavaromban - a táskában, ami szintén ott maradt. Viszont eszembe jutott, hogy a számítógépben benne lehet az összes adat. Igazam volt, tényleg. Clexane nem volt a patikában 0,4-es kiszerelésben, csak 0,2-es, 0,6-os és 0,8-as. Sebaj, majd máskor. Van még tartalékban otthon pár db. 0,6-os, max. kinyomunk belőle 2 egységet. Csak az zavart, hogy a 0,6-os tűje vastagabb és sokkal jobban fáj a beadása. Már a karomba szúrja este párom a vérhigítót, mert nagyon fáj már a hasam a sok Prolutextől, és tiszta lila és kék, illetve piros pöttyös "túrórudi" névre hallgató pocakom lett az elmúlt 2-3 hétben.. Viszont most már van kiért kibírni a fájdalmakat.. Egy baba van a hasamban!! Annyira hihetetlen.
Haza értünk, és ledőltem, úgy éreztem, kiment belőlem az erő, és nagyon fáradt voltam. Párommal összeölelkeztünk, megpuszilgattuk egymást, és 2 óráta szunyáltunk egyet. Este próbáltam tömni a túrót magamba, meg húst is ettem, és még többet ittam, ami eddig nem ment. Pisilni is egyre sűrűbben kellett. Ezek jó jelek.
Este boldogan hajtottuk álomra a fejünket.
Jó éjt nektek is!
Puszi! Zsu
