2015.11.14. Szombat van! Hurrá, ma már "csak" 3 injekció kell!
Hajnali 1.30 körül feküdtünk le, és megint korán keltünk, Zalán ismét forgolódott, és mikor kiment mosdóba, az orrfújása után nem bírtam tovább aludni. Szerintem a halottakat is fel tudná ébreszteni ezzel a borzalmas hanggal. A tüsszentése is ilyen kb. hogy szívrohamot kap az ember, mind az erősségétől, mind a hangjától.
Ránéztem az órára, és 7.20 körül volt. Gondoltam visszafekszem. Ekkor összebújtunk, és beszélgetésbe elegyedtünk. Annyira bepörgött az agyunk a hétfői műtét és az értelmezhetetlen (helyettesítő nővér által írt) stimulációs lap miatt, hogy nem tudtunk leállni. Ekkor már éreztem, hogy az álommanók szertefoszlottak...
Akkor megvitattuk, hogy ha hétfőn lesz a műtétem, friss "anyagra" lesz szükség, és reméltem, hogy szerdán megoldotta a dolgokat, hogy négy naposakat tudjunk "átadni" a kórházban, erre rá is kérdeztem, hogy minden klappol-e? Mondta, hogy ja, persze, a főnöke mellett makizott. ;) Elképzeltem, ahogy ott "csattogtatott" az irodában. :) Aztán futtattuk tovább a gondolatainkat, ahogy mondja is a főnökének: Hallod ezt a hangot? Kabócák! :) Reggeli nevetés indul! Azonnal beindultak a "kerekek"...
Volt egy film, amin nagyon sokat kacagtunk, a címe: "Terhes társaság". Aki látta, az sejti, hogy melyik jelenetre fogok asszociálni, aki nem, annak elmondom, hogy annyi a lényeg, hogy együtt utazik két pasi, az egyik sietne a terhes feleségéhez a kórházba, de csak autóval tud eljutni a célhelyre, és autóban alszanak. A görög pasi reggel a kocsiban (amíg a másik aludni akart), fitymacsattogtatással "szórakoztatta" magát, amíg a másik kérdezi tőle: "Hallod ezt a hangot? Nem, micsodát? (ismét csattogtatás) Megint hallom! Te nem hallod? Nem. Erre meglátja, hogy a másik elöl "hokizik", erre Robert Downey Jr. (aki sietett volna a feleségéhez) teljesen kiborul, hogy tehet ilyet az Őt autóval furikázó - enyhén szólva - idióta szőrmók. Ahogy ez eszembe jutott, elkezdtem még jobban röhögni. Ekkor már nagyon kacagtunk mindketten, főleg, hogy a jelenet többször is átsuhant mindkettőnk agyán. Bár ez egy pasinak nem annyira vicces, és talán még undorító is, de ebben a szituációban, amit elképzeltünk, remek társítás volt.
Na elég kemény témával nyitom a reggelt, mindenkitől elnézést kérek, ha undorítóba kezd átmenni a blog-om. ;)
Kibattyogtam a konyhába, felforraltam a vizemet (majdnem vizeletemet írtam) és belekevertem a Nescafét. Zalán úgy döntött, Ő alszik tovább, így rázártam a hálószoba ajtaját. Csak nem álltak le a gondolatok, ahogy kezdtem felfrissülni, úgy elöntöttek újabb és újabb baromságok. Bepöccintettem a gépemet, és lám, megint sok-sok levelet kaptam, főképp a Szűcs Fan Club ügyében, és a serleg miatt, hogy elgépeltem, és Szűcs Fun Club is jó név, de ha rajongó táborra gondoltam, akkor jobb az inkább Fan Club. Üsse kő, legyen unalmasan Fan Club, a humoros / vicces Fun helyett. :)
Felébredt horkológép, és intett, hogy menjek, mert vár a Cetrotide. Nem voltam túl boldog, megmondom őszintén, a hócipőmből már kibuggyanak az injekciózással kapcsolatos élmények... :P
Has lefagyott, érkezik a tűűűűűűűűűűű. Nyugtatom magam: már csak ma kell! Ez csak egy perc! Túl leszel rajta gyorsan. Zalán nyomja be, és nem fáj. Ezt is túléltem! Wow! Akkor - ha jól értelmezem az össze-vissza firkált stimulációs lapot - akkor ma már csak az esti vérhigító kell, és reggeli után a Medrol. De mi ez a nyíl és a 16-ánál a 0? A helyettesítő nővérkével szívesen elbeszélgetnék most... ;) Este 22.30-kor tüszőrepesztő, ahogy látom elég nagy adagban, 2 dobozzal kell beadni 5000 NE egységgel a Pregnylből.
Elindultunk a piacra, húst, zöldséget és gyümölcsöket vettünk, és fekete csokit, amit szeretek, és kávét. Mondom páromnak, hogy hozok pénzt, van nálam 2.000 Ft. Erre megszólal: Zsozsós Zsuzsi indul vásárolni. Mit is tudsz ilyen rengeteg pénzből venni? Na jó, nem kell ám gondoszkodni - mondtam. Erre folytatja: milyen jó név ez a Zsozsós Zsuzsi, lehetne ezt egy jó kis maffiafőnök név is. El is képzeltelek, ahogy egy egész maffiát irányítasz. Vagy olyan karakán - közli velem. Remek! Már nem csak egy sima kis alkalmazott vagyok, már egész hálózatot üzemeltetek. Milyen tevékenységgel? Petegyáros? Vagy dohánybusiness? Á, az biztos nem, mert se a narkót, se a cigit, se a piát nem szeretem, a cigaretta szagától is hányok. Az alattunk lakót is már többször megkértem, hogy ne bagózzon a wc-ben, mert minden füst hozzánk száll fel, és a wc-n kívül az előszoba és a lakás majdnem minden része büdös lesz. Szóval nem ez a jó tevékenység. Mindegy is, a lényeg, hogy pasikat ugráltathatok. Ez egy szép gondolat. ;) Nem is merem folytatni, hogy még mik jutottak eszembe, mert már lassan előkerül a bőr ruha és az ostor is... Most elvágom ezt az irányú gondolatfonalat is, max. közkívánatra folytatom, aki kíváncsi rá...
Délre hivatalosak voltunk Zalán szüleihez, már nagyon kíváncsiak voltak az élménybeszámolónkra, és mondta Anyósom, hogy ne főzzek ma ebédet, mert rengeteg gulyáslevest készített, és hozzá van rántott gomba, zöldséges rizzsel és tartárral, és meggyes pite. Hmmmmmmmm, összefut a nyál a számban, miközben írom. Ha így folytatom, lecsöpög a cucc a klaviatúrára, és rázogathatom ki a nyáltengert a billentyűk közül. Gondolhatjátok: isteni finom volt! Annyira cukik a szülei, mintha a saját gyerekük lennék. Jobban féltenek, mint az én szüleim régen. Ebéd után hazamásztunk, majd ledőltünk, mivel éjjel nem igazán tudtunk szuszákolni. 2 óra alvás után felöltöztünk, és elmentünk a helyi bevásárló központba, mert párom edzőcipőjének talpa megunta a szolgálatot, és leszakadt, így muszáj volt új cipőt venni. Aztán - ha már ott voltunk - nekem is vett egy szép, fekete bőr csizmát. (Édes pofa ez a pasi, annyira imádom!) Ezután vitaminokért mentünk, majd haza.
Ekkor megszólal párom, hogy a konyhát még össze kellene rakni, de nehogy lehajoljak, és a ping-pong labdák megnyomódjanak (ezek lennének a tüszőcskéink), mert akkor elfenekel. Erre megszólalok: remélem, most Szűcs összehozza a babákat! Zalán nevet, és ennyit mond: ha bejön velem együtt hétfőn Szűcs is kisszobába, besegíteni, akkor biztos! :) Kész, már megint kacarászunk, és lelki szemeim előtt lejátszódik a folyamat, hogy abban a bizonyos szobában, ahol mindenki legálisan élvezkedhet, együtt "dolgozgatnak" egymás mellett. Kész, nem bírom tovább! Ez már tényleg gáz! Ismét elnézést kérek az olvasóktól, de sajnos mostanában "agymenésem" van... Megbuggyantam a sok hormontól. De Zalán kezdte! (Na, most meg, mintha ovis lennék, és a tesómmal veszekednék. Egyre visszafejlődök.) Az is lehet, hogy a hormonok! Ki tudja? De az tuti, hogy elszállt az agyam...
Az esti injekciózás durván alakult, maradjunk annyiban, hogy a 22.30-kor beadandó tüszőrepesztő, amiből két dobozzal és két lötyivel szúrt belém Zalán, feszített, fájt, és recsegett a bőröm is, majd hatalmas púp alakult ki rajtam. Kész, teve lettem. Most épp két púpú, mert a vérhigító helye is puklis lett. ;) Eléggé rosszul viselem már ezt a procedúrát, épp időben lesz már vége... Nagyon várom a hétfői punkciót!
A járás is fáj, annyira sok és nagy "ping-pong labda" van bennem, jó lesz már kint tudni őket, majd a lombikban szerelembe esnek az "anyaggal" - ahogy mi hívjuk itthon. ;)
Ami viszont fontos, hogy kékszemű herceg (még ha nincs is fehér lova), kitart mellettem, még ha nyűgös is vagyok. Ismét hajnali 0.30 felé járunk, fürcsi után összebújás! :) <3
Mindenkinek szép álmokat kívánok!
