Kedves lányok!

Ezeket a napokat egyben fogom levezetni, mivel - aki már volt lombikon - tudja, hogy ezek a legnehezebb napok. Sehogy nem tudja az ember lekötni magát. Ha olvasok, a második sornál már azon veszem észre magam, hogy már megint azon agyalok, hogy milyen tüneteknek kell lennie? Persze mindenki azzal csesztet, hogy ne keressem a tüneteket, de őszintén, kinek megy ez? Szerintem senkinek.

A beültetés óta az alhasamban van egy enyhe feszülés, de ezen kívül semmi mást nem érzek. Az első pár napban nem volt étvágyam, csak rávettem magam, hogy egyek, mert minden reggel párom azzal kezdte a napot, hogy beadta a szurit, és közölte velem, hogy etessem rendesen a gyerekeket, mert ha kijönnek, seggbe fognak rúgni, hogy miattam éheztek. ;) (Mert egyébként nem nagyon szeretek enni, csak mostanában tartottam be az IR diétát, és eddig minden nap 30 percet tornáztam a Jillian Michaels ugrálós-súlyzós tornára, ezektől együttesen fogytam le 1,5 - 2 hónap alatt 7 - 7,5 kg-ot a doki kérésére, mivel szerinte a túlsúly gátolja a megtapadást és IR-t okoz - ez utóbbiban tökéletesen igaza lett, amikor elkezdtem hízni, ki is alakult nálam az enyhe IR.). A reggeli injekció beadása után szerelmem megsimogatta és megpuszilgatta a pocimat, és dünnyögött valami vicceset a babáknak, amin jót nevettem (mivel minden nap mást mond, és annyira nevetek, hogy nem értem néha, mi a befejező szöveg, így nem tudom ezeket leírni, de ilyenkor a lelkem szárnyal). A nap ezen részét szeretem a legjobban, amikor kicsit őszülő halántékával ráhajol a hasamra, és érzem, hogy imád. Imádom Őt, a gondoskodását, a féltő szavait, a humorát. Minden mozdulata elárulja a szeretetét. Majd távozás előtt elmondja, hogy vigyázzak magamra és megcsókol. Úgy hiányzik az összebújásunk! Annyira fantasztikus ez a pasi! Nála jobb Apuka-jelöltet elképzelni sem tudok. Szuper Apuci lesz.

A napok nagyrészt egyhangúak, reggel babaváró zenéket, relaxációs zenéket hallgatok, és a lélekgyógyász barátnőmtől, Gabitól kapott szövegeket olvasom a babáknak. Közben ráz a hideg, és minden porcikámmal átérzem, hogy ezek tényleg fontos pillanatok. Ami fura, hogy állandóan kolbászt akarok enni, egyik lombikos barátnőm szerint a gyerekünk "kolbi girl" lesz. Ezen hatalmasakat nevetek azóta is. Napközben főzéssel és sütéssel foglalom le magam, és minden nap felsöprök a partvissal, de párom és a doki nem engedte, hogy lehajoljak és emeljek.. Ettől függetlenül, mivel több barátnőm is a beültetés után mindent úgy csinált, mint korábban (és többüknek volt már egy nagyobb 2-3 éves gyereke, akit emelgetni kellett pocakosan is), emiatt úgy döntöttem, ha leesik valami, nem hagyom ott, felveszem. Nem kell túlkímélni magam, ez eddig nem vált be, muszáj taktikát változtatni. Első nap azt mondta párom, hogy ha valami leesik a földre, akkor hagyjam ott, vagy rúgjam arrébb, vagy takarjam le újságpapírral, "ahogy szoktam" ha valami puha dologról van szó. Na itt az a bizonyos "barnamaci" jutott eszembe, hogy ezt most komolyan gondolta? Persze kacagtam rajta, és tudom, hogy megyint csak meg akart nevettetni, de elképzeltem a jelentetet. :) Egy kedves ismerősöm szerint szerezzek be műkakit, és lepjem meg a a férjemet ezzel a kedves látvánnyal, hogy letakarom egy újságpapírral. Kíváncsi lettem volna a reagálásra! :) Szerintem sokkot kapott volna...

Mivel korlátozva van a netem, így 10-22 között tudok csak facebook-ozni, szóval 10-ig elvagyok magammal, olvasok, zenét hallgatok, aztán általában a sok-sok levélre válaszolgatok 10 után. Több esetben 22 óráig nem is sikerül mindegyiket megválaszolnom. Hiába kértem a csoporttagokat, hogy már ne forduljanak hozzám eredményekkel, és ne stresszeljenek a sok negatív sztorival, csak rámzúdítják a bajaikat.. Párom emiatt nagyon ki van borulva, azt mondta, hogy ha nem írom ki a csoportba, hogy hagyjanak békén, esküszik, kikapcsolja a facebookot. Épp emiatt délutánonként többnyire megpróbáltam 2-3 órát filmeket, vígjátékokat nézni, de általában alvásba torkollott... Mi a fenétől lehetek fáradt, ha igazából alig csinálok valamit? Kedvesem bevállalta a hétvégi vásárlást, a takarítást (porszívózás és felmosás), hogy ne emeljek és ne hajoljak. Nekem csak a főzés és a seprés maradt, mivel a mosogatást sem engedélyezte, mert a doki a beültetés után a kezünkbe nyomott egy 2 oldalas papírt, ami szerint kerüljem a vegyszerek használatát (takarító szerek, mosogató szerek, savak, kipufogó gáz, stb.), és a káros elektromos kisugárzásokat is minél jobban kerülni kell (mobiltelefon, wifi / internet, mikrohullámú sütő, stb.) és tilos a nagy megerőltetés, emelés, edzés, stb. Séta viszont minden nap kötelező 20-30 perc, és nem szabad huzamosabb ideig feküdni! Viszont a lábunkat nem árt ülő helyzetben felpócolni. Ezek végre jó tanácsok voltak, mivel korábban a BMC-ben napokig fektettek, ami az új orvosunk szerint a legrosszabb, amit tehettek, szerinte ezért is nem volt megtapadás, mert a méhem nem kapott elég oxigént, nem volt jó a vérellátása, ami elég nagy gond. (Az egy másik dolog, hogy 96%-osan töredezett spermával az új orvosunk szerint eddig esélyünk sem volt, ezért tornáztuk fel 4 hónap alatt vitaminokkal, Gonal-F szurival, Folandrollal és BÉMER terápiával párom katonáig. Azt is közölte a doki, hogy a magas NK ölősejt és HABAB értékeimre sajnos a korábbi Medrol kúra és a görögországi LIT kezelés is tök felesleges testrombolás és pénzkidobás volt, mert csak az Intralipid vagy IVIG infúzió a megoldás ilyen eredményeknél. A szemléltetést úgy vezette le a doki, hogy eddig kb. döglött ebihalakat dobáltunk savba.. Ez elég szemléletes mondat volt.) A terhességgel kapcsolatosan meg azt a választ kaptuk, hogy gondoljunk bele, a legtöbb spontán terhes nő nem is tudja, hogy baba van, kb. a negyedik vagy hatodik hétig, hiszen nem érez semmit, és ugyanúgy csinál mindent, mint korábban. Vagyis a túl nagy kímélés sem jó, mert nincs elég vérkeringés a méhben így az embrióknak / babáknak. Szóval délután max. 2-3 órát lehet fekve maradni (kivéve veszélyeztetett terhességnél, mert az más kategória, akkor muszáj feküdni, ha valami komplikáció van).

Ami nagyon jól esett, hogy a csoport tagjai nagyon drukkolnak nekem. Ezt úgy vettem, hogy ez egy egyetemes kérés az univerzumhoz, hogy végre ilyen sok év után nekünk is sikerüljön a baba. Ennyi kérés és ennyi ima után csak sikerül...

Leírom nektek is a lélekgyógyász barátnőmtől kapott mondatokat, amik szerintem megnyugtattak a várakozó időszakban, hátha nektek is segítségetekre lesz:

VÁRAKOZÓ LÉLEK BEHÍVÁSA:

– Drága kis várakozó lélek! Felkészültem, és szívesen fogadlak téged.

– Vajon mi kell ahhoz, hogy itt legyél?

– Most úgy döntöttem, hogy megnyitom a szívem számodra.

– Tudd, hogy van hely a családunkban Neked.

– Te a megfelelő vagy nekünk és mi is a megfelelőek vagyunk számodra.

– Az élet értékes, és nem könnyű, de érdemes megpróbálni.

– Kérlek, válaszd az életet! Mi majd segítünk neked.

– A te jöveteled mindegyikünknek lehetőség a fejlődésre és a kalandra.

– Megérdemled, és megkapsz minden szeretetet és támogatást, amire szükséged van.

– Testem, lelkem és elmém felkészült az anyaságra.

– Minden félelmet szélnek eresztek, és boldogan készülök az érkezésedre.

– Kicsit türelmetlen vagyok, de ezt most megbocsájtom magamnak.

– Most elengedek mindent és megengedem, hogy megtörténjen!

– Szeretettel elfogadom testem változásait.

– Bármit is mondjanak, a testem tökéletesen működik és alkalmas az anyaságra.

– A testem felkészült, hogy befogadjalak téged.

– Még nem is ismerlek, de máris szeretlek. És tudom, hogy ez még ennél is jobb lesz.

– Bár vannak félelmeim, de most kockáztatok és elengedem őket.

– És félek egy kicsit, hogy megváltozik az életem, de most úgy döntöttem, engedem, hogy megváltozzon minden.

Érdemes naponta elvégezni a "kopogtatást", vagyis a baba behívását!

Szép napot és mielőbbi babásodást kívánok mindannyiótoknak!

Puszi!

Zsuzsa