Szép napot mindenkinek! Ma végre süt a nap! 

Boldog vagyok, hogy élek, nem fáj semmim, párom szeret és vigyáz rám, és holnap nagy nap lesz, megérkeznek a mi kicsikéink a kellemes, puha pocakomba. <3

Éjjel 1.30 körül hajtottuk álomra fejünket, összebújva, és egymást átölelve, egységben, és szeretetben. Lefekvés előtt mindig elmondjuk egymásnak, hogy: Mindennél jobban szeretlek! <3 Ez már egy szokás nálunk. ;)

Ma reggel ismét a felettünk lakó kisfiú ébresztett a rohangálásával, labdák, vagy üveggolyók dobálásával 7.30 óra körül. 8-kor meg már klopfolta valaki a vasárnapi rántotthúsnak valót. Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Ekkor arra gondoltam, hogy örüljek neki, hogy nem fúrásra keltünk, vagy egyéb, még hangosabb hangra. Kislattyogtam suttyomban a konyhába, lenyeltem a bogyóimat, és megittam a gyenge kávémat. Még jó, hogy tegnap délután aludtam 3 órát! Áldom az eszemet.

Kávéval a kezemben lekucorodtam a számítógép elé, és nekikeztem a tegnapi blogbejegyzésemnek. Aztán kicsivel később előkészítettem a reggelit, és 1 órára rá felébredt a kis nyúzott férfiember, kócosan és érdekes ábrázattal az arcocskáján. Nem úgy volt, hogy 10-ig szunyálunk? - kérdezte. Miért nem alszol még? Mondtam már, hogy szeretlek? Válaszoltam: Én is szeretlek Téged! Köszönöm, hogy vagy! Ekkor megpuszilt, átölelt, megpaskolta a fenekemet, majd kiment mosakodni és pár percre rá elkészítette a reggelit. Követtem szemeimmel, és boldog voltam, hogy együtt vagyunk.

Felléptem a Facebook-ra és egy kedves ismerősöm ezt az idézetet rakta ki. Éreztem, hogy nagyon betalált, épp nekem szól épp a mostani helyzetre vonatkozóan.

"Nem tudsz mindent irányítani. Néha lazíts, és hidd el, hogy a dolgok a helyükre kerülnek. Egy kicsit engedj ki, és hagyd az életet megtörténni..." Kody Keplinger

Megnyugtattak ezek a gondolatok, és lélekben már éreztem, hogy a kicsikéink is rendben vannak, és a sors és az angyalok támogatnak minket. Mi másért kaptam volna ezt az üzenetet? ;) Ugye, Ti is hisztek bennünk? 

Párom készült a mai vezetésre, így izgulva indult útnak. Ma finom rántott husikat és petrezselymes krumplit fogunk enni, így meglesz a fehérjebevitelem. Már nagyon várom az ebédet! Még kicsit pakolászok, beraktuk már a mosógépbe az utolsó adag ruhát, és ha megjön párom az útjáról, akkor kivesszük és kiteregetjük a friss, illatos ruhákat!

Mindjárt megfürdetem a kis orchieáimat, hogy Ők is megkapják az éltető nedűt, ami nekem a reggeli kávé. ;)

Szép napot és finom ételeket kívánok mindannyiótoknak!

Délután küldte Anyósom az ínycsiklandozó husikat és a krumplicskát, csak arra nem számítottam, hogy a hasam nem fogja bírni... Ahogy megettem, kezdődött a morgás a beleimben, és másodpercekkel később a nagy fehér porcelánon trónoltam... Gondoltam, hogy talán feszült vagyok, nem lesz gond.

Zalán elment a szomszéd sráccal és egy barátjával edzeni a parkba, addig én filmet néztem és pihiztem. Majd újra rohantam kifelé... Mire hazajött, már nyúzott volt a fejem, rögtön kiszúrta, hogy valami nem stimmel...

Mi a gond Kicsim? Kérdezte... Hát a pocim rendetlenkedik, de beveszek pár szenet és jobban leszek, aztán menjünk el sétálni a patakpartra, ha letusoltál és romantikázzunk egyet. Végül - mivel sokan voltak a patakparton - a zöldövezeti, ősfás környéket választottuk a sétánk helyszínéül. Kb. 15 perc után ismét éreztem, hogy probléma lesz... Elkezdtük szedni a lábainkat, és reménykedtem, hogy kibírom hazáig... Rázott a hideg és hányingerem is lett. Kezdtem aggódni... Épp, hogy hazaértünk! Bevettem egy immodiumot is, de nem segített. Mikor a kórházi bugyikat, hálinget, stb. készítettem össze, és a második fiókhoz hajoltam le, éreztem, hogy hánynom kell! Majdnem a fiókban landolt a cucc... Villámgyorsan rohantam volna a wc felé, de csak a fürdőszobáig jutottam el és belehánytam a csapba... Ezt nem értem! Nem is ettem répát!! :D Na, ennek a fele sem tréfa. 21 óra és már nem érhető el a doki. Sürgős segítség kell!

Ekkor már totál beparáztam, így írtam a BMC-s csoportba a régi tagoknak, vagyis a lányoknak, hogy ötleteljünk, hogy így lehet-e beültetés, illetve mivel tudnám kezelni magam, ha már a gyógyszerek sem segítenek? Mindenki mást javasolt, végül a cola és a vodka, amit jónak tartottunk, így fürdés után lehajtottam egy felest, és láss csodát, jobban lettem! Még sok-sok vizet ittam, nehogy kiszáradjak, és végül befaltam egy kisebb dinnyeszeletet. Ezektől már helyreállt a rend. Végre nem fájt a hasam! Vagyis konstatáltam, hogy reményeim szerint jó helyre kerülnek a kicsikéink!

Éjjel Zalán nagyon aggódott értem, simogatott, puszilgatott és ölelgetett és próbált nyugtatni, hogy minden rendben lesz! Bíztam benne, hogy Szűcs nem fog kiakadni. Zalán azon nevetett kínjában, hogy szerencsétlen dokinak már miket "műveltem", mindig csinálok valami extrát, hogy ne unatkozzon. Az tuti, hogy mikor meglát, kiveri a víz... ;) Ráadásul először azt hitte, hogy kolléga vagyok, mert egy csomó új dolgot vezettem fel neki (HABAB, LIT, a LAH-ról már tapasztalata is volt, és még pár extra orvosi kutatással is fárasztottam, mint pl. a D-vitamin szint 100 felett jó az embrió megtapadásához, és nekem most 127 volt, vagy pl. mivel vihető le a prolaktin szint, miért jó az Aspirin Protect - ami a méh vérkeringését segíti és a beágyazódásban is szerepet játszik, mint pl. ez a bogyó jó az MTHFR- vagy Leiden mutációsoknak is, stb.). Remélem most összehozza nekünk Ritával a kicsiket, és akkor nem fogom többet fárasztani ezekkel a dolgokkal. :)

Este összebújtunk párommal, elmondtuk egymásnak, mennyire ügyik voltunk és a kis embrióknak drukkoltunk, hogy szépen fejlődjenek és lehessen beültetés a rosszullétem ellenére.

Jó éjt, szép álmokat, és köszönöm szépen előre is a szurkolást mindenkinek!!