Ma sokkal nyugisabban ébredtem, és sikerült végre 6,5 órát aludnom! Juhéééééééé! Igaz, hogy óracsörgés előtt kinyitottam a kis csipáimat (megint az esti dinnyeevészet kergetett ki az illemhelyiségbe) így korábban kezdtem a reggelt, mint ahogy a telefon "ordított volna", hogy ébresztő! 

7 óra után hívtam Szűcs dokit, de nem vette fel. Ezért inkább írtam sms-t, amiben megkérdeztem, hogy ma reggel milyen injekciókat kell beadni? Mert nem jól értelmezhető a stimulációs lap (a tegnapi nagy kavarodásban / kapkodásban, illetve helyettesítésben elkeveredett pár sor). Kb. 8 óra tájban hívott is, és megbeszéltük, hogy ügyesen kiagyaltuk (hála nektek lányok), hogy este kellett beadni a Pergoverist (aki kitöltötte a stimus lapot, az meg 08.01. és 08.02. reggelre írta be ezt a két tételt, amikor már nem volt gyógyszerem, hiszen kifogytak az adagok, mert a drága jó doki, mindig pontosan kiszámolja az injekciókat és a napokat), így lehetetlen lett volna beadnom reggel a nem létező injekciót úgy, hogy tegnap már nem volt Pergoveris, csak Cetrotide ment reggel. Mondta, hogy ma is este adjuk akkor a Pergoverist a vérhigító mellé, és reggel Cetrotide menjen csak, ne vegyem figyelembe a stimulációs lapot... Gondolom épp eléggé "meg volt lőve" tegnap, hogy nem Hilda volt, és a helyettesítőnek gőze sem volt semmiről, hogy így történhetett egy kis keverés.

Több lány is írt nekem a BMC-s csoportból, hogy ilyenkor szoktak sikerülni a lombikok, amikor van valami keverés-kavarás, véletlenül rosszkor és rossz időben beadott szurik, stb. Valahogy jó megérzésem volt ezzel kapcsolatosan.. Érdekes, de nincs bennem az a szokásos iszonyú feszültség, csak izgulok... 

Ma párom nem ment be a munkahelyére, itthonról dolgozik (délután meg fülészetre megy kötéscserére és kontrollra), így nem kellett korán kelnie, 8 órára húzta a telóját. Az a vicc, hogy ahogy kimászok mellőle, - bármilyen mélyen is alszik - azonnal felriad, és megkérdezi: Minden rendben? Hogy van a hasad? Jól vagy? Hova mész? Most reggel is ez történt. ;) Megpróbáltam lábujjhegyen, papucs nélkül lassan és csöndesen elsomfordálni mezitláb a járólapon, de mégis felkelt azonnal és aggódva érdeklődött, hogy jól vagyok-e? Aztán már nem feküdt vissza, jött felém, dörzsölgette gyönyörű kék szemeit, és alsógatyáját húzogatva közölte, hogy mindjárt beadja az injekciókat, helyezzem magam kényelembe a kanapén, és "jegeljem magam". :D (Ugye milyen szép a magyar nyelv?) Jött is a kis szerelmem kézmosás után, és szívogatta fel a lötyiket és nyomkodta bele a porba. (Nem, nem drogozunk, hormonozunk!) :D Bekerült minden a megfelelő helyre, letudtuk a szurikat ismét. Egyre rutinosabbak leszünk. Még a végén mi tanítjuk majd be a "lombik kezdőknek" iskolában, mit hogyan kell csinálni. ;)

Rájöttem, hogy rossz drogos lennék, mert képtelen vagyok megszúrni magam, többször is próbáltam, mikor még nem laktunk együtt Zalánnal és gipszben "bálnáztam" otthon, de mikor a tű a bőrömhöz ért, nem tudtam benyomni... Nem ment sehogy. Ahogy az éle megérintette a hasamat, azonnal minden idegszálam ellenkezett, és levert a víz, csúszott a tenyerem, nem bírtam... Egy Edina nevű lány jutott eszembe, aki idén felrakott egy videót, ahogy a hasába beadja a hormonszurikat, és közben magyaráz, hogy kell. Szerintem életem végéig beégett a retinámba és az emlékképeimbe, mikor meghalok, ezt a részt szerintem az angyalok vagy Szent Péter vissza fogják tekerni, hogy: Ez most hogy is került ide? Mit keres ez az idegen nő a tűvel a fontos emlékek között? :D Szóval ott tartottam, hogy Edina nem ment le az ügyeletre, nem várt a párjára, nem kért orvosi segítséget, hanem bedöfte tövid a tűt a puha részbe, és szövegelt... Nem tudom mit, mert döfésnél az agyam szörnyethalt, így a hang nem jutott el a fontosabb tekervényekbe... :D És tudjátok mi a vicc? Hogy Ő Kaális, nem sok esélyt adtak neki, de sikerült neki a lombikja. Esküszöm megérdemli! Ezért az "attrakcióért" nálam mondjuk mínuszba került, de egyébként felnézek rá, mert képes volt nap, mint nap tövig nyomni... Az ilyen "mini" hősök nálam *-os 5-öst érdemelnek, a bátorságukért. Ahogy TI is, - kedves sorstársaim, - hatalmas nagy bátorságról és hősiességről tesztek minden lombik és inszem közben tanúbizonyságot, mert - bárki bármit mond - ez a lombikozás erőnk feletti megpróbáltatás, mind lelkileg, mind testileg, mind anyagilag, mind idegileg és mind kapcsolatilag. ;) Vannak szerencsésebbek, és vannak, akik iszonyú sokat küzdenek. Van pár csoporttag, akit vezetéknévvel nem is, de amúgy szeretnék megemlíteni, mert a történetük olvasásakor csoda, hogy nem zokogtam... Eszter, Krisztina, Tünde és Judit, akik nagyon-nagyon sok megpróbáltatás után elnyerték jutalmukat a kitartásukért és azért, mert nem adták fel a többedik próbálkozás után sem, és érezték, hogy lesz baba, és lett is!! Esztinek ráadásul az első veszteséget az égiek 4x-esen is megküldték. <3

Ti vagytok a hősök, nem Szupermen (Superman), és nem az akcióhősök, akik csak filmen előadják magukat és dublőr viszi a jeleneteket. Nálam az érmet Ti kapjátok! Ti és én kapjuk a szurikat, a sztroidokat, mi vagyunk rosszul, mi hízunk, mi szenvedünk, a mi hormonrendszerünk borul fel, és közben megyünk előre, törve a hol könnyebb, hol nehezebb utat magunknak. Keressük a megoldást, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a történet végén egészséges babát / babákat vihessünk haza karjainkban, és felnevelhessünk egy, vagy több csodás gyermeket, akikért már megérte élni. Remélem most már mi jövünk, és odafent érzik és látják, hogy megérdemeljük a mi kis pöttyünket, és már előre köszönöm a lehetőséget, hogy duplatranszfert legalább megbeszélhettem, és bízok a lehető legjobbakban, hogy most hétfőn és szerdán is kapunk genetikailag szuper embriókat, és legalább egy pöttöm úgy fogja érezni, hogy a hasam a legjobb hely a világon.. <3

Délelőtt több ügyfél is hívott telefonon, megpróbáltam iroda hiányában mindenkit elnavigálni, és adatbázis nélkül segíteni nekik, (mert aug. 1-től megnyitottak a pályázatok és Ők aggódtak), és segítség nélkül, csak beszélgetésből rájönni, hogy kinek mi hiányzik még a pályázatához, ez lelkileg megnyugtatott, hogy úgy érzik az ügyfelek, hogy hozzám bármikor fordulhatnak, mert még ilyenkor is támaszkodhatnak rám, és nem lenyomom a hívásokat, hanem segítek, amiben tudok. Mert becsületből nem lehet másképp jeleskedni... Így kellene minden cégnek cselekednie... Elégedettség a kulcsszó. A jó kapcsolatoknak is ez az ismérve. ;)

Az egyik barátnőm azt mondta, hogy nagyon jól teszem, hogy Zalánt nem bántom a vezetés miatt, és nem bénázom le, és hogy lelkileg támogatom, mert így nem azt érzi, hogy Ő egy "szar", hanem érezné, hogy rám támaszkodhat. Azt szeretném, ha tudná, hogy egyre jobb lesz és mellette állok, bármi van és bízok benne, hogy hamarosan minket fog furikázni... De - most, hogy belegondolok - Ő is ezt teszi velem, megbízik bennem és én is maximálisan támaszkodhatok rá. Ilyen egy jó csapat! Mert mi egy egységként, csapatként, barátokként, és társakként is működünk. Igaz, néha hangosabban és vehemensebben mondjuk meg a véleményünket (ezt szerintem a szomszédok veszekedésnek hihetik), de rájöttem, hogy hiába német mindkettőnk vérvonala, mi igazából olaszok vagyunk! Esti családi videónk a következő lehetne, a szüleivel és az én családommal (tesóm, kislánya és felesége, mert Anyu beszámíthatatlan), és esszük a pizzát vagy a makarónit (mindenképpen olasz étel legyen, mert ide az illik), és közben egymásnak ordítozunk, felemelt kézfejjel és mondogatjuk: Mándzsááááááre! Mándzsááááre! Szkúzi Mama! Szkúzi! :D És közben csurog ki a paradicsomszósz Zalán száján, fröcsköli szét a tésztát a fehér asztalterítőre és a fehér ingjére, és Apósom szivarral a kezében, bőrkabátban és kalapban magyaráz (sosem venne fel ilyesmiket, nagyon szerény és kedves ember), és közben Anyósomnak osztja az észt, hogy már megmondtam, hogy több szószt rakjál a tésztára!!! Na, most szemléltettem, hogy mi igazából milyenek vagyunk. Ezt a képet véssétek az emlékezetetekbe. :D Szerintem a gyerek(ek) első szülinapján hasonló lesz, csak akkor a tortadobálás és a sütemény leégése és vad piálás lesz a videóanyag lényege! :)

Délután mosogattam, készítettem egy kis zöldségköretet a husimhoz, megittam a turmixomat, és összekaptam magam, lementem a háziorvoshoz, hogy elkészíttessem az EKG-t a péntek reggeli műtéthez, kérjek Kálium-R nevű bogyókat, és a Medrolhoz gyomorvédőt. Megkaptam a táppénzes lapokat is, és kb. fél óra alatt - a gyógyszertárral együtt - végeztem. Zalán ekkor még a tegnapi rókás vezetői "kihágása" miatt (patkának ment az autóval, hogy ne üssön el egy fiatal rókát), hívogatta a bontókat, hogy legyen új kerék, mert jelenleg a pótkerék van fent. Közben mormogott, hogy drága mulatság lesz ez az autó, mert a kerekek és az aufelnik sem olcsók... Pénztemetőnek hívta és motyogott magában. Kértem, hogy inkább örüljön, mert még soha nem engedhettük meg magunknak, hogy kocsink legyen, és ha lesz baba, szükségünk lesz rá. Megmutattam a dolgok másik oldalát: Nézd drágám, mehetünk majd hétvégéken Balcsira, városnézésre, a helyi tóhoz, vagy bárhova az országban. Sok vidéki barátnőm van, akiket 4-5 átszállással, buszokkal és vonatokkal értünk el eddig. Örüljünk! Valahogy ezt is megoldjuk. Másoknak enni sincs pénze és a számlákat sem tudják fizetni. Nézd így a dolgokat. Megsimogattam az okos buksiját, megcsókoltam, és kértem, hogy nyugodjon meg, minden szuper lesz!

Doki után hazajöttem, leszedtem a ruhákat a szárítóról, lemostam az asztalokat, elrámoltam Zalán után, és megnéztem, mennyi gyógyszer van még. Rápillantottam az esti stimulációs lapra, és nagy levegőt vettem! Már csak holnap kapok szurit, utána pár nap pihi következik! Elindult a visszaszámlálás. 

Zalán ledőlt aludni (szerintem a füle is fáj még), és 22 óra felé ébredt, hogy húzzunk bele, bedöfködi az injekciókat (az utolsó 2 Pergoverist és 1 Fraxiparine-t kapok már csak), és holnap már csak tüszőrepesztő! Csütörtökön Hawaii "Dizsi", napfény, pihi-szuszi. :D Kár, hogy koktélt nem lehet inni. Mindegy, mára megteszi a tejmentes jégkrém és az esti dinnye!

Lassan nyugovóra térek, jó lenne ma 7-8 órát aludni. Mindenkinek jó éjszakát, és mielőbbi babaáldást kívánok!

Kicsikénk, gyere le, hogy Apa "Drágámnak", vagy "Medcédesznek" hívhasson... <3