2015.11.18. Ma igen aktív napom volt, reggel párommal együtt ébredtem. Ölelgettük egymást, és "lapogattuk" egymás hátát, és közben - véleményem szerint - mindkettőnk agyában ugyanaz járt, hogy 6 kicsi legyen holnapra. ;)

Ebéd után elbattyogtam Anyósomhoz, hogy még a „mozgó” időszakomban „megcsodálhasson”, majd 14 órakor indulnom kellett a munkahelyre, mivel a titkárnő már többször hívott, hogy a jelenlétivel el vagyok maradva, és a pénzemet is szeretnék átadni.

A lányok nagyon vártak! Mindenki odajött hozzám, és kérdezgetett, hogy vagyok? Mikor lesz a nagy nap? Majd mondták, hogy holnap lesz a főnöknő névnapi bulija, és ajándékot vesznek neki. Beleadtam, bár nem leszek ott, de miattam ne járjon senki rosszul. ;) Kicsit bántam, hogy Ők jókat fognak eszegetni, iszogatni, és összejöhetnek, nevetgélhetnek, de felmértem közben, hogy nekem 6 nekünk nagyobb esemény lesz a holnap! Bekerülnek a pocimba a kicsikéink! :)

Az épületben járkálva találkoztunk a főnöki szoba előtt Erzsivel, a főnöknővel, és szokásos mosolyával és kedvességével lenyűgözött. Megdicsért, hogy milyen jól nézek ki, és kérdezgetett, hogy mikor és mi a következő lépés? Egyúttal meg is köszöntöttem, mondtam, hogy nekem nincs Erzsébet ismerősöm, úgyhogy nem tudtam, hogy holnap névnapja van, és buli lesz, de most szeretnék sok szeretettel boldog névnapot kívánni! Megpuszilgattuk, megöleltük egymást, és mondtam, hogy Ő számomra ELSŐ ERZSÉBET. :) Ekkor nevetni kezdtünk, mert ugyanaz ugrott be mindkettőnknek, hogy Ő a királynő. És joggal. Megjelenése, alázata, és keménysége igazi uralkodóra emlékeztet. Felnézek rá azért, amit elért. Nem taposott el senkit, mégis a „trónon” maradt a sok férfival szemben. Miután mindenki odabújt hozzám egy-egy ölelésre, és mindenki szerencsét kívánt, felmarkoltam az aprópénzt, aláírtam a jelenlétit, és elindultam a buszmegállóba.

Elmentem bevásárlóközpontba, ahol két lombikos lánnyal is találkoztam. Előtte persze bevásároltam egy klassz kis boltban, vettem pár ajándékot, hogy ne üres kézzel érkezzek, mert nem szeretek meglepetés nélkül sehol megjelenni. A sorstársakkal beültünk egy gyorsétterembe, és mesélgettünk a történeteinket, közben utolsó sajtburgeremet és cukros üdítőmet pakoltam befelé, holnaptól úgysem ehetek ilyesmit. Eszméletlenül jól esett mind a sültkrumpli, mind a sajtburger! Szinte levegővétel nélkül faltam... ;)

Nyugtattam magam, hogy talán havi egyszer csak belefér egy-egy nem túl egészséges koszt elfogyasztása. Úgy éreztem, ez most kell nekem! Pedig otthon finomságok vártak, de tudtam, hogy a nagy étteremláncok külön illatspecialistákat foglalkoztatnak azért, hogy ne tudjunk csak úgy, sóvárgás nélkül elmenni az ilyen éttermek mellett. Nagyon jól éreztük magunkat, észre sem vettük, hogy elszállt az idő. A nagy tömegben kikászálódtunk a bejárat felé, és mindenki ment vissza, a szokásos védelmi övezetébe, az otthonába. Belegondoltam, hogy milyen szuper életünk van! Szeretjük egymást, van hol laknunk, van mit ennünk, van munkánk, van családunk, és szerelemmel gondolunk még mindig egymásra, megőrülök az illatáért, és mindig mosolyt csal az arcomra bolondozásaival ez a jóember. Már csak a mi kis tündérként / tündérkéink hiányoznak.

Este összepakoltuk a cuccokat, hogy holnap reggel már ne kelljen, és egymást átölelve, puszilgatva aludtunk el. Ezen a napon nem a humoré volt a főszerep, hanem a szereteté, és a várakozásé.

Kellemes napot kívánok!