2015-11-10. Érzem, ma nem vagyok hiperaktív, ahogy eddig megszokhattátok. ;) Kezdek fáradni, és a tüszők egyre nagyobbak a pocimban. ;) Úgyhogy munka után nem volt kedvem írni.
Kedd van, és reggel, munka előtt gyors tempóban, félig étkezés közben adta be párom az injekciókat. A készülődés ismét vicces volt, mert „Papper” megint tűnődni kezdett, hogy miből mennyi legyen? Nem emlékezett rá, hogy mosott-e már kezet, így – véleményem szerint – immáron másodszorra „tisztálkodott”, de hála a jó égnek, nem úgy, mint a macskák. ;)
Ismét agyalni kezdett, hogy melyik gyógyszer mi után jön, és reggel melyik kettőt kell és este melyik kettőt(?). Mondom, drágám, ott van a stimulációs lap, minden rá van írva! Közben hosszan kifújtam a levegőt, és arra gondoltam, hogy lassan oda jutunk, hogy a Cavintont is szednie kellene, de azt is én fogom megmondani neki, vagy a telefonjában lévő napi 100 emlékeztető mellé ezt is felveszi, mint napi teendő: CAVINTON BEVÉTELE! Munkába indulni. Enni. Aludni. Stb. :)
Aztán, - ha még jobban öregszik, - akkor meg majd a kék tablettát is azért fogja elfelejteni az esti muri előtt, mert a Cavinton kimaradt. Esküszöm, én leszek az Ő ápolónője, nem fordítva. Pedig meggyanúsított, hogy a „demótörés” azért volt, hogy kipróbáljam, hogy milyen ápoló válik majd belőle. Erre rájöttem, hogy én több posztot töltök be. Mosónő, takarítónő, pakoló- és adagoló automata, és R1-es munkatárs (R1 ide, R1 oda), ja, és masszőr. Ki használ ki kicsodát? ;) Jó, hogy van vagy 4-5 masszőr oklevelem, és neki a kényeztetés – főleg a lombik óta – heti 2x – 3x adott, hiszen köztudott, hogy a reflexológia (talpmasszázs) jót tesz a spermáknak, és a szervek pontjainak ingerlése jót tesz mindenkinek.
Vagyis ma este megint talpmasszázsban részesítem, ami általában nyálcsorgatással, és félig leengedett szemhéjjal működik a részéről, de ahogy elnézem a napokban, lesz ebből horkolás is! ;)
Szóval ismét kezébe vette a nagy tűt, felszívta az anyagot, és vidám pofival közeledett felém. Várj csak, megnézem, hol van még hely a pocikámon. Levettem a fagyasztást, és egyre szebben látom kirajzolódni a Göncöl szekér mintáját! Hihetetlen! Ha így folytatjuk, akkor minden csillagjegyet össze lehet kötni majd! Még van – jó esetben - 3 napnyi szurizás, amennyiben pénteken (13-án) lesz a leszívás, viszont ha hétfőn (16-án), akkor még kell vagy 5 napra való gyógyszer, ami anyagilag is csőd lesz, mert a helyettesítő doki a legdrágább és legnagyobb adagokat írta ki az életkorom miatt. Főképp a Cetrotide injekció miatt agyalok, hogy mennyi kellhet még? Holnap kiderül! Reggel megyek a dokihoz, és akkor tudjuk meg, hogy péntek, vagy hétfő lesz a punkció – altatásban. Vagyis még az EKG-ra is szükség lesz. Ma döntöttem el, hogy pénteken már nem megyek dolgozni, mert még el kell intéznem egy csomó mindent (háziorvos táppénzes papírjainak kiírása, L-thyroxin kiváltása, és rohangálnom kell még egyéb ügyekben is).
Reménykedek, hogy az angyalok segítenek bennünket, és péntek lesz hely Szűcs naptárjában a műtéti előjegyzései között, mert hétfőig szétdurranok! ;)
Ma reggel 8-tól egész szép ütemben „lepattogtattam” a két melómat itthonról. Mostanában jól kezelem a stresszt, a feszült ügyfelekkel mosolyogva tudtam délelőtt is beszélgetni, amit korábban nem igazán tudtam megoldani. Egyik barátnőm javasolta, hogy meditáljak, és azóta reggelente, vagy délután – amikor több időm jut magamra – kicsit meditációs zenét hallgatok, és magamba fordulok.
Ma délután blogot kezdtem, és töltögettem fel a korábbi napok írásait. :) Egyre többen írtak, hogy nagyon tetszik a stílusom, és napi nevetésadagjukat tőlünk „szerzik be”.
Délután hazajött kedvesem, együtt ettük a fincsi ragulevest, és mielőbb túl akart lenni az injekciókon, úgyhogy közölte, hogy feküdjek szépen le, válasszam ki a felületet, hogy hova szeretném, ha távba dobná a tűket! Mondom, addig élsz! Hangosan kacagni kezdett. Hogy Te neked semmi sem jó! Nem tudom ezt megérteni. Pedig már kezdesz belejönni! Szerintem a vastag tűvel is bírnád már! Hát akkor szívem a vastag tűvel én is fenékbe nyomnálak, az 100%. Na, hogy ma milyen goromba vagy – kezdte. Én itt kedveskedek neked, Te meg durváskodsz velem… Jó, köszi, hogy beadtad a szurikat, ma a bal lábamat tehettem ki az ágyból. Őszintén szólva, az órát sem hallottam, és gőzöm sincs, hogy mire ébredtem. Odáig süllyedtem, hogy már az üvöltő rádiót sem hallom? Félelmetes! Lehet, hogy a lombik az alvási problémáimra is jó? Esküszöm, leteszem a fejemet, és nem kelek fel, csak reggel, mikor Zalán ébreszt.
A karomba adott Fraxiparine-tól továbbra is rettegek. A tegnapi helye is lila és púpos lett. Mutatom neki, hogy ez szörnyen néz ki, nézd csak! Hát mert izomba ment! Konstatálja vigyorral a fején, amíg hozzá nem vágok valamit. Hogy lehet ettől ilyen önelégült? Erre a liliomra mutat, amit kaptam tőle szombaton, hogy: látod, én így szeretlek, hogy még "gazt" is veszek neked! <3
Lehet így rá haragudni a lila foltokért? Hát, nem hinném. És közben szomorú kiskutya szemekkel próbál bűvölni. Gondolom, hogy most nem akar ismét elkapni, úgyhogy sejtem, hogy a kajával lehet kapcsolatos a cukker nézés. Erre rákezd: holnap mi lesz a köretem a pöri mellé? Hát mondom, amit készítesz magadnak. :) Röhög, jó, már megszoktam, mostanában nem vagy a konyha ördöge… Na mindegy, a kritikát is bírni kell. :)
Mondom azt sem vetted észre, hogy a „szifiliszes” kisasztalról is lepakoltam, és lemostam mindent itthon, és a mosogatóba belehányt napi 6 tányérod és dobozkáid is csillognak-villognak. Ezt persze nem hallja! Lehet, hogy már nem is hall??? Idáig jutottunk. Van egy demenciás, félig süket mormotám! Isteni! Mindegy, ezt dobta a gép! Benyomta a jobb karomba a vérhigítót, és kivételesen nem üvöltöttem, csak sziszegtem, mint egy kígyó. Kezd ez is egész tűrhető lenni, de a biztonság kedvéért rakok rá jeget. Nem nyert! Ez is pirosas-lila lett. Lassan színes puklihalmaz leszek. Bottal sem fog senki megpiszkálni…
Eljutottunk a talpmasszázsig. Még csak a jobb patáját nyomorgatom, de már jobb oldalra hullik le a feje. Kincsem, ne aludjál! Hát de nem alszom! Nem, akkor miért van csukva a szemed? Öööööööööö, hallgatom a TV-ben a híradót. Megint fej lebiggyeszt, és horkolás indul! Szívem, ne aludjál! Nem alszom! Nem gond, hogy alszol, de hangosan horkolsz, így nem hallom a TV-t. Nem is igaz, nem horkolok! Na, jó, ha felveszem, elhiszed? Az tuti, hogy nem aludtam. Ok, akkor dokumentálom a történteket. Rendben? Miért nem hagysz engem nyugodni. Mondom, most, itt ássalak el? Nehéz vagy, a kertig tutira nem cipellek el, mert még szétpukkannak a tüszőcskék. :) Vége a masszázsnak, Papper megköszöni a kényeztetést, elcsoszog a budira, és ott folytatja tovább az alvást. Már eltelt 40 perc, de még mindig a sötétben, belülről nézi a szemhéját. Milyen békés pasi, imádom! Hihetetlen szerencsém van vele. Bárhol, és bármikor lehet belőle csendes biodíszlet. :D
Zárom soraimat, holnap korán reggel vérvétel, és randi Szűcs dokival. Szurkoljatok! Jó éjszakát!
