Sziasztok! Nagyon szuper csütörtök-pénteken vagyunk túl párommal, bebarangoltuk fél Dél-Dunántúlt, lelkileg feltöltődtünk, és szombaton, mikor indultunk haza, láttam a "piros nyomokat"... Nagyon meglepődtem, mert 1,5 - 2 héttel előbb jött meg, mint ahogy kellett volna.. Április 3-ra voltam beírva újabb konzira a dokihoz. Ezzel ellentétben március 25-én már elkezdődött a nagy izgalom.. Azonnal hívtam a Kaálit szombat 11 felé, hogy kérjek időpontot hétfőre, 2-ik vagy 3-ik napi vérvételre és ultrahangra és közben "kattogtam", hogy így, hogy előbb jött meg, nem lesz-e fizetős, mert felemelték a Kaáliban a fizetős lombik árát 360.000 Ft-ra, és ezen felül vannak a vizsgálatok és az ultrahangok, vérvételek árai, amik igen komoly összegeket tudnak kitenni. Feszült voltam, mert azt hittem, még van időnk, és még lombik indulás előtt dolgozni is akartam, lezárni a munkáimat, folyamatban lévő ügyfelek pályázatait, és fogászatra is akartam menni, de féltem, hogy a lenti lyukas fogam és a fenti "fehér folt", amit múlt héten talált a fogász a panorámaröntgenen, még gondot okozhat a hormonkezelés miatt. Bejelentkeztem hétfő reggelre, és hazaúton számolgattunk párommal, hogy mikor keljünk hétfőn (rágadásul óraátállítás van, így 1 órával kevesebbet alszunk most). 4-kor elég lesz kelni, de 7-re oda szeretnénk amiatt érni, mert mindig nagyon sokan vannak. A szombat kapkodósra jött ki, hazajövetel után átmentünk párom szüleihez, ők kedvesen meginvitáltak egy finom ebédre, és utána rohantunk a heti nagy bevásárlásra. Aztán a Decathlonba, hogy cipőt vegyünk kedvesemnek, és hátizsákot nézzünk, mert a régi elszakadt. A vasárnap dolgosan telt, takarítás, mosás, hatogatás, pakolás, iratok rendezése, és 3-4 adag étel megfőzése, sütés, stb. Szinte egy szempillantás volt a vasárnap. Este 22 órakor lefeküdtünk, de mindketten forgolódtunk. Zalán néha horkolgatott, de én nem bírtam egy pillanatot sem aludni. Folyamatosan járt az agyam. Mit fog szólni a főnököm, hogy hétfőtől nem dolgozom, amikor megígértem, hogy április 7-ig melózok? A doki meg azt mondta, hogy a kezdettől már nem engedi, hogy idegeskedjek, és tudja, hogy nagyon stresszes a munkám, hiszen ügyfélkapcsolatosként mindent rám zúdítanak az ügyfelek, és a főnökkel is "osztjuk egymást". Az orvos meg is lepődött, hogy a Prolaktin szintem (stresszhormon) 61,7 volt és 5-25 között lenne jó az érték, viszont a lombikot általában 20-as értékig vállalják, ezért felírtak Bromocriptint napi 1-et, amit egy idő után félre mérsékeltem, nehogy baj legyen. Ez mellé még a TSH-m is magasabb volt a normálnál, 2,82 volt 1 hónapja, ezért Kádárral 3/4-ről 1,5-re emeltük az L-thyroxin (Letrox) adagot. Bár az orvos 1 és 1/4-et mondott, de a gyors siker érdekében én inkább 1,5-öt szedek az 50-esből, mert a lombikhoz a TSH-nak 0,5 - 1,5 között kellene maradnia, bár ez esetben a T3 és T4, illetve az AntiTPO is fontos érték. Ezek együttesen mutatják ki a pajzsmirigy problémát. Remélem, már jobb az érték, ezt is hétfőn akartam reggel a Centrumlabnál megnézetni, hogy milyen lett a TSH, T3, T4, AntiTPO és a D-vitamin szintet is szeretném látni, hogy a mostanában szedett 4.000 NE-ről mennyit javult a napi 8.000 NE szedésétől. Ezeket mind halasztanom kell, ahogy a hétfői fogászatot is... Eddig egyik lombiknál sem féltem, csak most először.. Éjjel oda is bújtam Zalánhoz, aki meglepődött, mikor mondtam neki, mert általában nem félek.. Hirtelen történt minden. Az imádott munkahelyemet is 7 év után hagyom ott, mert a főnök nem akarta ezt a lombikot már támogatni, és muszáj pihennem is, mert 2 éve nem engedett el szabadságra.. Mindig csak Karácsonykor szabad 5-7 napot kivennem, és az évi 29 nap szabimat sem szokta kifizetni, ezért már nagyon elfáradtam. Mikor múlt héten kedd este felhívott, hogy nincs most sok munka, csütörtök és péntek ne dolgozzak, meg is lepődtem, mert előzőleg ilyet soha nem mondott, hogy menjek szabira (gondolom nem akarta az előző évről fennmaradt kb. 20 nap szabimat kifizetni). Épp kapóra jött ez a felajánlás, mert napok óta azon agyaltam, hogy fogom megkérni, hogy lombik előtt elutazzunk, de a sors megoldotta. Már februárban kaptam egy 2 napos kupont páromtól, névnapomra és a 7-ik évfordulónkra, igazából április elején (az évfordulónkon) akartam igénybe venni, de így jobb is. Hogy lombik indulás előtt feltöltődtünk, és még jó időnk is volt! 22-24 fokot fogtunk ki márciusban, ez is ritka! :)
És eljött a március 27. hétfő hajnali 4 óra... Dög fáradtan kászálódtam ki az ágyból, bekapkodtam a pajzsmirigy gyógyszert, és nem mertem kávét inni, így kótyagos voltam a zuhanyzás közben, és nem volt energiám nagyobb "arcrenoválást" végezni, így csak egy kis enyhe ezüst csillámot tettem fel a szemhéjamra és fekete tust a szempilláimra. Aztán parfüm, és indulás! Zalán totál feszült volt, mindenre "harapott", és morgott, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy akartuk, és a főnökétől ki kellett kérni szabit. Sötétben indultunk, és hála a jó égnek, nem nagyon voltak az autópályán. Út közben megint gólyákat láttam! 2-t is! Ez már nem lehet véletlen!
7.03-kor meg is érkeztünk Győrbe. Bebattyogtam a kapuhoz, közben kocogtak a fogaim, mert hiába volt 3 réteg ruha rajtam, a hőmérő -2 fokot mutatott... Szó szerint befagyott a popóm. Oda suhantam a kapuhoz, nyitogatom, rángatom, semmi.. Körbenézek, és látom, hogy egy csomó autóban párok ülnek, belehelték már az ablakokat. Visszafutok páromhoz, és közlöm, hogy még nincs nyitva. Egyszer csak látom, hogy elindulnak lányok a kapuhoz és egyre többen vánszorognak a Kaáli felé. Ismét megpróbálkozom a bejutással. Juhé, már végre kinyitották! Benyitok a recepcióra és már 5-en voltak előttünk. Döbbenet. Ahogy vártam, már 12 párt számoltam meg. A recepciósnak mondtam, hogy ez az utolsó TB-s lombikunk, április elejére lettem beírva, de előbb jött meg, így most jöttünk vérvételre és ultrahangra. Felmentem az emeletre, és a főnővér egy kisebb "harakirivel" a vénám mélyére hatolt... Hát nem aléltam el, legszívesebben én is vennék tőle vért... ;) Hogy megtudja, milyen "kellemes"... Nagy levegőt vettem, és kimentem, nehogy megszólaljak. Innen ment nehezebben minden, mert 3-4 órát kellett várnunk, hogy bejussunk az ultrahangra. Közben összefutottam egy régi kedves BMC-s ismerőssel, Anettel, akinek 2014-ben akkor volt FET-je, amikor mi Szűcsnél lombikoztunk. Beszélgettünk, megtárgyaltuk, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban, és mivel neki közelebb van Győr a lakóhelyéhez, így ide jár. Zalán közben elaludt és a síri csendet a horkolása zavarta meg, több várakozó nagy mosolyára.. ;) Végül behívtak az ultrahangra, de a doki nem volt bent, így a betanuló doktornővel beszélgettem. Közben felfigyeltem a plafonon egy pókra, majd baloldalt, a falon egy dupla-gólya figura "mosolygott" rám. Mondtam is, hogy ez a mai a dupla gólyák napja, remélem azt jelenti, hogy két babánk lesz ebből a lombikból. <3 A pók is szerencsét hoz, és a gólyák is. Egész hétvégén gólyákkal voltunk Nagybajom városában körülvéve, erre itt is ezek a drága lények "figyelnek". Mondtam az asszisztensnek, hogy fogadjunk, hogy jobbra 6 tüsző lesz, és balra 7-8, mert érzem, hogy feszül a hasam. Kérdezte, hogy hány éves vagyok, hogy stimuláció nélkül ennyi tüszőm van? Mondtam, hogy 44 vagyok idén, és mielőtt megkérdezné, nincs PCOs-em.. ;) Bejött a doki, és mondta, hogy a méhnyálkahártya 3-ik napon 2, ez normális, és jobb oldalt 6 tüsző van, bal oldalt 7, de lát ott még pár aprót is. Szóval elégedetten könyveltem el, hogy "jó vagyok" saccolásban. :) Felöltözés után spuriztam be a dokihoz. A 11 kérdésemet szép sorjában feltettem neki, hogy mikor megyünk legközelebb? Jók lettek-e a mai vérvételek eredményei? Mondta, hogy igen, de most már ne stresszeljek. Azzal, hogy folyamatosan kontrollálni akarok mindent, szerinte stresszt szül, és emiatt emelkedett a Prolaktin (stresszhormon) szintem. Kérte, hogy szedjem tovább a Bromocriptint (napi felet), és pénteken találkozunk. Kérdeztem, hogy a panorámaröntgenen való fogászati gondokat hagyjam máskorra, vagy inkább most gyorsan csináltassam meg? Mondta, hogy mielőbb, még a napokban csináltassam meg minden fogamat! Kérdeztem, hogy ha gyulladás alakulna ki, akkor kaphatok-e antibiotikumot? Tájékoztatott, hogy akkor, ha felírnának antibiotikumot, akkor szóljak neki, mert ilyenkor kialakul hüvelygomba, ami nem szerencsés a lombik alatt, úgyhogy ebben az esetben neki is gyógyszeresen kezelnie kell a gombát. Szóval ha nem muszáj, akkor ne kérjek antibiotikumot.
Felírt péntekig napi 2 x 150 egység Pergoverist, és elbúcsúztunk. Pénteken újból 7.30-ra kell itt lennünk.
Közben jött válasz a főnökömtől (mert írtam neki, hogy sajnos erre nem számítottam, hogy 1,5 - 2 héttel előbb kezdődik a lombik, így hétfőtől táppénzen vagyok). Kiborult, hogy nem tartottam be az egyezségünket (miszerint április 7-ig dolgozom), és hogy azonnal küldjem vissza a céges telefont. 7 év alatt kiismertem annyira, hogy ezek nem jó jelek, képes lesz a plusz pénzeimet (felmondási időre járó, megbeszélt pénz) is visszatartani, vagy ki sem fizetni... A folyamatban lévő ügyeimet is valószínűleg elveszi... Viszont most azzal nyugtatom magam, hogy ezzel most egy komoly stresszforrás fog megszűnni. Szerdán mennem kell az irodába, a telefon átadása ügyében. Kíváncsi leszek, hogy fog reagálni..
Jó éjt mindenkinek!
