Kellemes, pihenéssel teli hétvégét kívánok mindenkinek!
Nekünk a pénteki nap szuper volt, míg párom dolgozott, sokat pihentem, jókat ettem, vígjátékokat néztem, és délután Zalán nem ment edzésre, hogy velem lehessen, és estefelé elment az Apukájával bevásárolni, hogy legyen hétvégére sok-sok finomság, és ne kelljen semmit cipelni, így elosztották a súlyokat.
Szeretné Zalán, ha nem fárasztanám magam, így megbeszélte Anyukájával, hogy most pár napra Ő fog nekünk előre megfőzni mindent, hogy ne kelljen órákat a konyhában állnom és a sütőhöz hajolnom, görnyednem. Anyósom örömmel vette a feladatot, bár neki nagy procedúra ránk főzni, mert se glutént (búzalisztet és ebből készült termékeket), se tejterméket, se napraforgóolajat, se zsírt nem fogyasztunk már jó ideje, így vennünk kellett külön párom családjának is most kókuszzsírt, rizslisztet, és laktózmentes tejet, hogy ne a hagyományos módon legyenek az ételek elkészítve, mert akkor kiborul a hasam...
Este filmet néztünk párommal, fogtuk közben egymás kezét a kanapén, romantikus hangulatban voltunk, Ő iszogatott pár pohárkával (ha már lehet, mert fél éve egy kortyot sem ivott a "katonák" minőségét védendő), felhívtuk este még a tesóját Skype-on, és elmondtuk a nagy esemény részleteit, majd éjfél tájban úgy döntöttünk, hogy elmegyünk aludni. Lefürödtünk és beágyazott nekem drágaságom a nagyszobában, a kanapén. Hajnali 1 körül láttam, hogy Zalán kimegy wc-re, és szóltam neki, hogy valami nagyon fura érzés van a hasamban... Először késszúrás szerű érzésem voltak, majd erős görcsökké változtak, kezdtem megijedni. Kértem, hogy hozzon gyorsan 2 magnéziumot, hátha jobb lesz, emlékeztem, hogy Szűcs mondta, hogy ha görcsölni kezdenék, akkor vegyek be 2 magnéziumot és hívjam a János Kórház Nőgyógyászatának ügyeletét.
A görcsök egyre durvábbak lettek, sehogy sem volt jó feküdni, már fetrengtem az ágyon, és hangosan jajgattam, hogy: "Csak ne legyen semmi bajuk... Csak ne legyen semmi bajuk! Meg hogy: Ezt nem bírom, nagyon fáj! Zalán félelmében fel-alá rohangált, hideg borogatást hozott, kérdezgette, hogy mit tudna segíteni, én meg kértem a telefont, hogy felhívom a kórházat... Átadta a telefont, hívtam a kórházat, és vagy 5 percig csörgött, de semmi, majd végre felvette egy bágyadt hangú nő.
Zihálva próbáltam elmondani az eseményeket (közben kocogtak a fájdalomtól a fogaim, mint a fúrógép és a betonfal, úgy pattogott a két állkapcsom), mondtam a nevemet, de az ügyeletes csak ennyit mondott: Nem tudunk sajnos segíteni, ha ennyire erősek a görcsök jöjjenek be a kórházba és maximum megnézzük egy ultrahanggal. Ekkor már nagyon fájt mindenem, kértem páromat, hogy adjon egy fájdalomcsillapítót, és folytattam a kígyószerű tekergőzést.
Párom már pakolta be a hálóinget, a wc papírt, a törölközőt, tusfürdőt a nagytáskába, hogy megyünk a kórházba, de mondtam neki, hogy kb. semmi értelme nem lenne 1,5 - 1,5 órát utazni, ha úgysem nyúlnak hozzám, ezért várjunk kicsit, hátha jobb lesz, és max. hétfőn bemegyek a saját dokinkhoz... Nem nyugodott meg, jött, és simogatta a kezemet, hajamat, nem mert hozzám érni, hogy ne fájjon. Nagyjából 20-30 perc agonizálás után kezdtek a görcsök és a késvágásszerű érzések elmúlni. Ekkor párom úgy döntött, hogy mellettem marad, és ketten, összekapaszkodva feküdtünk a kinyitott nagy ágyon, és már nem kocogtak a fogaim... Az járt a fejemben, hogy ez a "bemelegítő kör lehetett", ennél jóval durvább lehet a szülés, és hogy akkor én egy puhány csiga vagyok... Ha még ezt sem bírom. Igaz, azért a korábbi 12 lábműtétem, koponyaműtétem és jobboldali bénulásom, lábdaganatom és lábüszkösödésem eléggé kivette az erőt belőlem, de ez nem mentség. Valószínűleg most sikerült a lombikunk, és ilyen gyenge vagyok? Ezt nem engedhetem meg magamnak... Ekkor Zalán elmesélte, hogy az egész gyerekkora ezzel telt, hogy a sok hasműtétje miatt éjszakákat fetrengett a kórházban, egyedül, mert a szüleit nem engedték be (nehogy fertőzést kapjon), és most azért is bújt mellém, hogy én ne érezzem magam úgy, ahogy Ő, régen..
Boldog voltam, hogy ott volt velem, így átérzi a helyzetemet, és egyben szomorú is voltam, hogy - bár mindent megkapott a fantasztikus és jószívű szüleitől - de mégis egyedül szenvedte végig ezeket az estéket.
Megköszöntem a sorsnak és az angyaloknak, hogy megtaláltuk egymást Zalánnal, és hogy aránylag "olcsón" megúsztuk ezt a hajnali fájdalomtekervényt... Kértem a fentiektől, hogy vigyázzanak a kicsikéinkre, és megbeszéltem az embriócskáinkkal, hogy erősek lesznek, Ők a TERMINÁTOROK, és mindent ki fognak bírni! Mondtam nekik, hogy 9 hónapig maradjanak a hasamban, hogy boldog szüleik lehessünk.
Ezután közös szívveréssel, közös lélegzéssel lassan álomba szenderedtünk, közben fogtam a pocimat...
Reggel Zalán már fent volt, zene hallatszódott a konyhából, és mikor kimentem pisilni, megkérdezte, hogy jól vagyok-e? Rám nézett és konstatálta, hogy nagyon karikásak a szemeim és fáradt az arcom.. Szuper, akkor ma nem úszom meg a sminkelést, ha ebédre vagyunk hivatalosak Anyósékhoz.
Párom elsietett a piacra, hogy megvegye a husikat és a friss zöldségeket és gyümölcsöket, és kérte, hogy pihenjek, egyek-igyak, ami jól esik és ha valami van, azonnal hívjam. Megnyugtattam, hogy jól vagyok, és nem lesz baj, nyugodtan menjen.
Amíg Zalán odavolt, gyorsan kikértem a BMC-s csoporttagok véleményét, hogy szerintük mi lehetett ez az esti görcsparádé? Nagyon sokan írták, hogy nekik, mikor sikerült a baba, akkor volt ilyen durva görcsrohamuk, volt, aki be is ment a kórházba, de semmit nem csináltak velük, sőt, Judit írta, hogy ekkor ágyazódott be a kisfia, Bazsa a pocijába, így utólag tudja már, hogy az volt. Őket pl. a rendőrök is elkapták, mert annyira sietett a férje az úton, hogy ne legyen gond, de a sok zárójelentés felmutatása után továbbengedték őket. Szóval reménykedtem, hogy nálam is ez volt a beágyazódás és 9 hónap múlt láthatom a végeredmény(eke)t. Egészséges, szép babó(ka)t szeretnénk, és problémamentes állapotosságot.
10 körül már óriás zacskókkal és a "nyanyatankkal" megérkezett szerelmem, pakolgatott az étkezőben, és közölte, hogy ennem kell most, a reggeli után barackot, mert nagyon finom és kell a rost a szervezetemnek. Nem hagyott addig békén, amíg az általa megmosott és tányérra tett barackot nem ettem meg... Viszont miközben majszoltam, rájöttem, hogy ma is állandóan éhes vagyok! Reggeli után (3 rizspufi és 3 szelet tarja és uborkák, paradicsomok) is 1-2 órával ismét korog a gyomrom. Ez nem így szokott lenni. Általában 11-kor reggelizek és 14 óra után ebédelek, majd 19 óra felé vacsorázok. Ez érdekes... Jó jelnek tekintettem.
12 óra volt már, felkaptam a fehér hosszú ruhámat (már jóformán csak ebben fér el a hasam), és kéz a kézben elindultunk Zalán szüleihez ebédre. Húslevest és az egyik kedvencemet, töltött paprikát beszéltük meg, a fiúknak sült csirke lesz és sült krumpli. Már csurgott a nyálam a menüsor gondolatától is. ;)
Megérkeztünk Anyósékhoz (2 utcával arrébb laknak), és egész jól ment a 3 emelet megmászása. Bejöttem, és Após megpuszilt és rögtön azt kérdezte, hogy jól vagyok-e? Pedig pénteken este is feljött, hogy megnézzen, hogy minden rendben van-e?
Ildi is kirohant a konyhából, hogy megpusziljon és Ő is rögtön a tárgyra tért: Remélem minden rendben van odabent! Mondtam, hogy igen, ne izguljanak.
Éreztem a finomabbnál finomabb ételek illatát és nem bírtam már tűrtőztetni magam, megkérdeztem, hogy mikor ehetünk már? Összenéztek Zalán szülei, hogy ilyen sem volt még! Általában csak nyamnyogok. Édes meglepetés várt, a másik kedvencemet készítette levesként Ildi, az isteni csülkös bablevesét, rizslisztes galuskával. Szupiiiiiiiiiiii! Bár megemlítette, hogy azért aggódik, hogy a bableves eléggé puffasztó, hogy ne legyen gond miatta, és a paradicsomos töltöttpaprika sem valami könnyű étel, lehet, hogy csak a bablevest kellene ennem, és szeretném, ma kapok sült husit és a sült krumplit, ubisalival.. Mondtam, hogy dehogy! Már alig várom ezt a remek hamit. Kértem a fiúkat, hogy hozzák már be a bablevest, és bár még meg sem volt terítve rendesen, már hoztam is be a merőkanalat és szedtem ki a levest. Mennyei illata volt! Huhhhhhhhhh, végem... :D
Épp, hogy beértek a többiek, elnézést kértem, de muszáj volt ennem a levesből. Nevettek rajtam, hogy milyen jóízűen falatozom. Kérték, hogy lassítsak...
Majd jött a következő fogás, de a paprikát nem mertem megenni, így csak gombócot és főtt krumplit szedtem szósszal. Ez is valami fenomenális! Már pufókra zabáltam magam, mikor jött a süti, amiből nem mertem már enni, nehogy az ügyeleten kössünk ki. Majd Zalán közölte, hogy még kicsit dumcsizzunk, de aztán menni kellene vezetnie, hogy legyen gyakorlata, így megköszöntük a szíves vendéglátást, a finom ételeket, és 2 óra múlva eljöttünk.
Sétáltunk a parknál, fogta a kezemet, megnyomja a zebránál a gombot, és megszólal teljes természetességgel: Holnap "kiganajozom" a lakást (ez a takarítás nála), és kicserélem az ALMOT ALATTAD! Annyira elkezdtem nevetni, hogy majdnem bepisiltem, és kezdtem már összecsúszni a röhögéstől. Mondom neki: És milyen állat vagyok kicsim? Válasz: Nem tudom, de - ahogy így rád nézek - jó nagy! :D
Aztán délután is megszólal, a vezetés lebonyolítása után: Megyek ki teát készíteni. Kérsz KAKITEÁT??? Megint röhögőgörcs jött rám és megszólalok: Nem csináltál kedvet hozzá, ne is haragudj. Majd Zalán: Jaj, tudod, arra a kínai teára gondoltam, ami segít a "glettelésben"... Aztán az asztalra helyezett egy kisebb adag piát, és megszólalt: IGYÁ! KŐ A GYERÖKNEK! :D
Kész vagyok ettől a pasitól! :D Annyira szeretem!! <3
Hazaérkezésünk után meglocsoltam a virágokat, mostam egy adag ruhát, és segített magasra tenni Zalán a lavórt, hogy ne kelljen hajolnom a teregetésnél. Fenomenális illat lett a lakásban és az orchideák is imádják a párát, úgyhogy két legyet ütöttünk egy csapásra...
Délután, a BMC-s csoporttagokkal "boncolgattuk", hogy milyen állat lehetek(?), aki alatt az almot ki kell cserélni, Évi szerint tyúk vagy strucc lehetek. Jót kacagtam, a strucc nagyon tetszett, szerintem hasonlóan viselkednék, ha állat lennék (néha egyébként állat vagyok, de nem kinézetre, hanem viselkedés szempontjából).
Én a mamut mellett voksoltam (de ők már kihaltak), viziló és az elefánt között vaciláltam még. De jobb a strucc! Annak van "alom"-ja? (az alma hülyén hangzott volna) - kérdeztem Évától. Erre érkezett a válasz: "Hát valamit széna/szalma féleséget csak raknak alá?"
Edittel azt is megdumáltuk, hogy Ő is UFO, mivel füstjelekkel kommunikál párommal, hiszen szószerint ezt írta nekem, amit Zalán mondott ma reggel:
"Huh, szerintem veszélyes a tesztelés, mert nem biztos, hogy mutatná még, Te meg megijednél, hogy megint nem sikerült, ne idegesítsd magad feleslegesen. Ha meg netán pozi és beleéled magad, az se biztos, hogy jó. Türelem, Drága! Jól teszed, ha visszamész Szűcshöz! Ja, kávét pedig igyál inkább reggel, 1 simán belefér."
Erre visszaírtam Editnek: "Tudtam, hogy Te is UFO vagy!! Egy családból származhatunk, lehet, hogy Te is a lököttek bolygójáról jöttél? Nem csoda, hogy bírom a buksidat!" Válaszolt Edit: "De, pont onnan jöttem. Hogy találtad ki?" Erre én: "A füstjelek árulták el... És ha jós is vagy és gondolatolvasó, akkor elárulnád, hogy mik lesznek a következő lépések?" Ismét humoros választ kaptam: "Előre egy lépés, majd még egy és így tovább. Először bal láb, aztán jobb, eztán elölről." Hangosan kacagtam, majd válaszoltam: "Ez már megy, kiskorom óta! Hát - hogy őszinte legyek - nem fizetnék ezért a "jóslatért" egy garast sem!! Ebből nem fogsz meggazdagodni!!" Másodpercekkel később jött megint a válasz: "A francba, pedig most vissza akartam termelni a lombik árát."
Eztkövetően ismét bejegyeztem egy pár sort: Lehet, hogy ezek a kis "terminátorok" alagutat vájtak a méhemben.. Brutál erős gyerekek lesznek (remélem). A nagybátyjuk bírkózó bajnok és Apósom is bírkózó volt. Ezek szerint - hála a jó égnek - a párom vérvonalát visszük tovább! Legalább szépek lesznek a gyerekek...
Erre Évi sem bírt már magával (sajátos humorát neki is bírom): "Ilyen ronda anyával, csak szerencséjük lehet... Lüke!" Muszáj volt reagálnom: "Nem vagyok egy szépségkirálynő, főleg a kis hájrétegemmel, meg a hasammal, de azért ronda sem vagyok. Néha egy-egy "gyengénlátó" pasi lefütyül és ledudál az utcán! De lehet, hogy csak a szőke hajkoronámra "csuppannak rá", meg a "tyúkhúsra"." Ekkor már többen hasgörcsben szenvedhettek a nevetéstől, mert több privát chat írást is kaptam, hogy mindig felvidítom a többieket a bolondozásommal. Ez olyan jól esett... ;)
Majd Andi is hozzászólt a csevejhez: "Dettó erős görcseim voltak,amikor beásták magukat annó és a progi szorulást okoz sokunknál, tehát reggel legyen kávé, szabad 1-et, de nekem az 1 pohár langyosvíz ébredés után lehúz egyszerre és a hatás nem marad el és 3x2 magne B6-ot szedtem és utána minden rendbejött z ufópöttyök hiltit használnak a befurakodáshoz." Ezen már fetrengetem. A HILTI már tényleg elég erős jelző volt, de való igaz, azt hittem hajnalban, tényleg elpatkolok... Teljes "nyüzsi" lett a neten miattam, és a görcseim miatt rengeteg kedves és vicces bejegyzés érkezett, és megnyugodtam, hogy minden rendben! <3
Ilyen humorosan telt a délután a lányokkal, aki ezeket már végigélték, amin én most megyek keresztül.
Estefelé megint filmet néztünk, a régi jó Al Bundy került elő ismét, jókat nevettünk. Majd jött az esti szuri, megint nagy lila paca lett a karomom a vérhigítótól, és vérzett is a felkarom, így mehettem kimosni a ma felvett, friss hálóingemet, és mivel a másik 2 még nyirkos volt, így Zalán pólóját húztam magamra, abban elfért a terjedelmes pocim. Lehet, hogy van egy kisebb túlstimum, de a BMC-s csoporttagok szerint ez akár még jól is jöhet... ;)
Megnyugodtam, hogy minden rendben van, de ma mégis külön aludtam páromtól, hogy nagyobb helyen, kényelmesebben lehessek, és Őt se zavarjam reggel a falási kényszeremmel, mikor nyitogatom a hűtőt! :D
Ezt a napot is jónak zártam az esti értékelésemben, és örültem, hogy most már minden jól alakul, és bíztam benne, hogy ezek tényleg a beágyazódás görcsei voltak.
Lefekvés előtt drukkoltam a kicsiknek, hogy erősek legyenek, mint a "Vídia", és inkább fúrják be magukat jó mélyen, csak maradjanak ott 9 hónapig. Elmondtam nekik, hogy bízok bennük.
Most már a magas HCG-re koncentrálok, hogy biztosan rendben legyen minden. Következő kérés az lesz, hogy az állapotosság alatt ne legyen semmilyen felmerülő "bibi", és hogy 9 hónap múlva egészséges, szép babánk / babáink legyenek! <3
Köszönöm, hogy vigyáztok ránk angyalaink! :) Hálás vagyok mindenért!
