Jó reggelt mindenkinek!
Most reggel is mondtam páromnak - ébredés után - hogy köszönöm, hogy vigyáz rám, és nagyon szeretem! Erre megszólal: Tudod, hogy én mikor szeretlek a legjobban? Megkérdeztem: Mikor? Erre Ő: Amikor alszol! Akkor olyan békés és csendes vagy, olyan ártalmatlan... :) Na mondom: Ez igazán kedves tőled, köszi... Próbál hárítani: Tudod, hogy szeretlek, csak viccelek... De tényleg olyan nyugis vagy olyankor... :D
Ma ismét Zalán főnöke jött értünk, hogy bevigyen a kórházba, és haza is hozzon. Úgy terveztük, hogy egyedül leszek a BMC-ben, mivel programátadás van az egyik cégnél, és párom és a főnöke mutatják be és beszélik meg a pénzügyi vezetőkkel az új programmodulokat, de jóval hamarabb érkeztünk a kórházba, mint ahogy terveztük, alig volt forgalom, így a 9.30 helyett 9-kor már ott voltunk. Ekkor mondtam Tivadarnak (a főnök), hogy mivel nincs aki vetkőztessen-öltöztessen, így szükségem lesz páromra, ezért javaslom, hogy Ő menjen előre, és mikor 10 után behívnak minket a biológushoz, akkor elindul majd Zalán a tárgyalásra, így 10.30-tól 12.30-ig lesz idő elmagyarázni a változtatásokat a pénzügyi rendszerben.
Ma Juditék is 5 napos blasztocitákat kapnak vissza, ahogy mi! Annyira jó, hogy együtt kezdtünk és egyszerre lesz kb. az eredményhirdetésünk is. Kicsit poénkodtunk még a titkárságon, majd kezdtünk feszültek lenni, mert komoly csúszás volt, és mindenki - aki fontos a beültetésnél - "elszivárgott"... A dokik felmentek az emeletre, a biológusok is, és az asszisztensek is szépen, komótosan mászkáltak kávéval a kezükben. Mondtam is Juditnak, hogy tízóraizhatnak, ami nem biztos, hogy rossz, mert akkor higgadtak, mert teli a poci..
Viszont bedőltek az elképzeléseink. 10 óra helyett 10.40 körül hívtak be minket a kis szobába, ahol az embriókat mutatják meg a kis TV-n. Rita mosolyogva jött megint, de mivel a titkárságon tőlünk nem kértek fagyasztásra pénzt (csak Juditéknak kellett a pénztárhoz menni), így sejtettem, hogy ismét nem lesz fagyasztott embriónk. Ekkor mondta a biológusunk, hogy nagyon szép blasztocitáink vannak, az egyik nagyobb és már teljesen egybefüggő, a másik is majdnem egybefüggő, de még látszanak a kis sejtecskék (hólyagocskák) a felszínénél. Le is fotóztuk őket. Ekkor mondta, hogy a másik kettő (amiket fagyasztásra szántak) megállt a fejlődésben, vagyis megint nem lesz fagyibabánk, bízzunk azokban, akiket visszakapunk, mert szépen fejlődtek!
Megint rákérdeztem a LAH-ra (Lézeres Asszisztált Heaching), - amikor az 5 napos blasztociták felszínét lézerrel kicsit bevágják, hogy nagyobb eséllyel épülhessenek be a méhfalba, - és mivel hétfőn a méhem is meg lett "kapirgálva", így reményeik szerint jó helyre fognak beépülni a kicsik. Mondta Rita, hogy meg tudja oldani, ha szeretném.
ICSI-vel oldották meg a lombikunkat, ami azt jelenti, hogy a petébe belefecskendezik a jó minőségű spermákat, hogy mielőbb elinduljon a megtermékenyülés, és biztosabb legyen a siker. Szűcs doki feleslegesnek tartotta a PICSI-t (kimondva pixi), ami egyébként is 60.000 Ft, és az embriógélről is lebeszélt minket (ami dupla csomagnál 90.000 Ft, vagyis így olcsóbb, mivel egyébként 120.000 Ft lenne külön-külön a két csomag, ha viszont a 3 naposakhoz és az 5 naposakhoz is meg lesz vásárolva, így 30.000 kedvezményt adnak, viszont ha az 5 naposak nem sikerülnek, - ahogy a múlt novemberinél - akkor -30.000-et bukik az, aki megrendeli, és más lombikos lánynak használják fel az anyagot, akinek van 5 napos embriója.)
11.05 órakor kerültem be a műtőbe, és ma iszonyú kényelmetlen volt a lábam hátrahajtása, talán mert már a 3 naposak hétfő óta bent voltak... ;) Szegény Szűcs megküzdött a "bejutásért". (Nem, nem fociról beszélek...) :D 10-15 percig kereste a méhszájamat, és már nekem is egyre jobban fájt, ráadásul a medikus rossz katétert adott neki... Ekkor megkérdeztem: Doktor úr, a gyerkőcök hétfőn bezárták a kaput? Jót nevetett rajta! Aztán kutatott tovább (ami már eléggé fájt, megint csipkedést és görcsöket éreztem). Mire ismét megszólaltam: Ilyen tekervényes a labirintus odabent? Na akkor már mindenki kacagott a műtőben. :D Úgyhogy kicsit felvidítottam a kis csapatot, akik segítették a mi picúrkáink "bejutását" a legmegfelelőbb helyre!
Szűcs dokinak, 13 óra körül, - a zárójelentés kiadásakor - megköszöntem a "verítékes" küzdelmét! :D Akkor is mosolygott Ő is és Hilda is.
Ekkor már lent várt párom főnöke, és ma eléggé könnyedén értünk haza a hétfői döcögős és kanyargós, világjárós úthoz képest. Bár megmondom őszintén, a városnézést nem bántam, mostanában túl sok volt a "szobafogság". Na persze nem a férjem zárt be, hanem a lombik miatt nem nagyon mozdultam ki itthonról a szurizás óta.
Aránylag korán, 15 óra felé hazaértünk, le akartam dőlni, mert fáradt voltam, de megint - pont mikor már jöttek értem az álommanók - megszólalt a mobil. Egyik barátnőm érdeklődött, hogy minden rendben van-e? Innentől kezdve felesleges lett volna szuszikálást tervezni, mert Anyósék és az összes lombikos lány érdeklődni kezdett. 20 óra után tudtam kicsit pihenni. Ekkor jöttem rá, hogy milyen sok embernek vagyok fontos! Annyira hálás vagyok, hogy ennyi szuper barátnőm és ilyen kedves kolléganőim, családtagjaim vannak.
Ma gondolkodtam azon is, hogy a 4-es szám dominált ma. 4 éve járunk a BMC-be, 4-ik lombikunk, 4 embriócskát kaptunk vissza. Hétfőn meg a 8-as, vagyis a dupla 8-as dominált: 08.08., ha úgy nézzük, ennek a fele is 4, ha tovább osztjuk, akkor 2. Ebből kiindulva - reményeim szerint - 2 babóca fog a világra jönni. Annyira boldog vagyok! <3 Úgy várom Őket. :)
Fürcsizés után még megölelgettük egymást Zalánnal, és úgy döntöttem, a nagyszobában alszom inkább, mert nem nagyon bírom, ha éjjel kalimpál párom, félek, hogy a karjaival vagy a lábával az összebújásoknál meglöki a pocakomat.
Beágyazott nekem a nagyszobában, felhúzta az új ágyneműt (hogy ne hajoljak), majd lefektetett, és fejjel lefelé csókot nyomott a számra, megsimogatott és jó éjszakát kívánt. Még kicsit néztem a TV-t, majd mély álomba szenderedtem.
Fárasztó, de nagyon boldog napot zártunk. Hálás vagyok a 4 gyönyörűségért! Ők most nagyon erősek, és legalább 1-2 meg is marad, és egészséges, szép gyönyörűségeink lesznek!
Köszönöm az angyaloknak, hogy meghallgatták a kéréseimet és szépen, lassan, de biztosan haladunk előre!
Augusztus 19-én, pénteken kiderül, mennyi lesz a HCG!! <3
Jó éjszakát, szép álmokat mindenkinek!
