Jó reggelt, jó szurkolást! :)
Reggelre már semmi bajom nem volt, de azért éjjel még bevettem egy immodiumot, hogy biztosan ne maradjon el a beülti...
LÁNYOK! EZT A NAPOT BEÍROM A NAPTÁRAMBA! Íg kezdődik a rövid bejegyzés: 08.08. EGY CSODÁS NAP! (Tesóm névnapja ráadásul.)
7.30 felé keltünk, hogy beadhassa Zalán a Prolutex szurit (sárgatest hormon, ami bent tartja a babákat és megfelelő környezetet biztosít nekik). Ez a szuri - hála a jó égnek - nem fáj. ;) Nem úgy, mint az esti Fraxiparine vérhigító... ;)
A busz felé menet az Óvodánál egy kislány rohant oda a korláthoz és megszólított: Szia! Szabadíts ki innen! Vigyél magaddal!! Válaszoltam neki, hogy nem lehet, és hogy neki ott a helye az oviban, és ha eltűnne a szülei nagyon szomorúak lennének! Erre ismét lepcsesen kezdte: Nem baj, nem érdekel. Kértem, hogy nyugodjon meg, elmosolyodtam, és folytattam tovább az utamat a buszhoz, ekkor épp már beért Zalán, mivel Ő zárta az ajtókat és Ő hozta a két táskát, ezért lassabban haladt, mint én.
Aztán elindultunk bussza a kórház felé. Én Mike Oldfieldot hallgattam, ahogy Kati is beültetés előtt, amikor siker lett a lombikjukból, ráhangolódtam az eseményekre. A buszon Zalán végig fogta a kezemet, vagy én tarottam a tenyeremet az Ő térdén. 9.30-kor érkeztünk a kórházba, és fura módon nem voltak sokan a recepción. Tündi és Irénke mosolyogva fogadtak minket. "Lecsüccsentünk" a recepción és megláttam Ritát. Megdobbant a szívem, hogy a mi kicsikéink általa fogannak meg. Mosolyogva ránk nézett, és bement a szövettenyésztő laborba. Innen tudtam, hogy hamarosan jön a "vetítés" és megyünk a kicsi szobába megnézni a kis gyönyörűségeket. Ekkor hallottam is a nevünket, és be is mentünk, megjelent Rita (a biológusunk), és nagy mosollyal így kezdte: Jó hírem van, 6-ból 6 megtermékenyült mára! Ma visszakapnak 2 embriócskát, mindegyik 8 sejtes, erős és gyönyörű, és szerdán érkezik még 2 blasztocita, és szeretnénk még 2-t fagyasztani is.
Ekkor nagy örömömben elkezdtem ugrálni, és Zalán nyakában kötöttem ki, átöleltem a karjaimmal és csókolgatni kezdtem, és valószínű kint is hallották az örömujjongást. Ekkor Ritának is nyomtam két nagy puszit az arcára, és megköszöntem neki az eddigi munkáját és a segítséget.
Zalán megszólalt: Annyira büszke vagyok rád! Jók voltunk Kisanyám! :)
Arra gondoltam: szép lassan, apró léptekkel haladunk a cél felé. Hálás vagyok mindenért! Hogy így, lassacskán készít fel a sors a kicsik érkezésére!
Beszélgettünk a lánynevekről és a fiúnevekről. Ekkor párom megszólalt: Tudod, nem lesz 3 éves korukig nevük, úgy fogjuk őket hívni: DRÁGÁIM! Ekkor jót mosolyogtak a lányok. Azt is elsütötte, amit már többször is megbeszéltünk: ha lány lesz én Lilit szeretnék (egy gyerekkori barátnőm miatt), Ő mondta, hogy MERCÉDESZ lesz, mert már annyiba kerül. Mondom ha fiú lesz, akkor Áron névre fog hallgatni. Erre Ő: igen, B. Áron. BÁRMI ÁRON!! <3
Eső gondolatom ez volt: Már jó helyen vagytok picúrkáink!
Kiküldtem Zalánt a patikába Normaflore-ért, és ahogy visszaért, már egy ampullával meg is ittam, így már a pocimmal sem lehet semmi gond! Elmagyaráztam Zalán kérdésére, hogy minek ez? Hogy Szűcs doki mondta, hogy ez az antibiotikum miatt is fontos, hogy napi szinten fogyasszam. Attól is lehetett a tegnapi poci-probléma.
13 óráig múlattuk az időt a kórteremben, beszélgettem a másik 3 lánnyal, mindannyian nagyon szimpatikusak voltak, és kiderült, hogy a második ágyon fekvő lány (ő 40 éves volt), olvassa a blogomat. Onnan jöttem rá, hogy Zalán nevét mondtam többször, és így szólt a lány: Zsu, lehetne egy kérdésem? Meglepődtem, hogy honnan tudja a becenevemet... Ekkor kérdeztem rá: Te olvasod a blogomat? Igen, amikor lehet, akkor olvasom, nagyon tetszik. Annyira jól esett, főleg, hogy előző este is ránéztem a statisztikára, és a napokban 70-98 volt a napi olvasószám! Wow! Nagyon meglepődtem. Július 26-án és 27-én 127 olvasóm volt. Köszönöm szépen nektek, hogy ennyien követitek a muris oldalamat, remélem, hogy néha hasznos tanácsokkal is tudok Nektek szolgálni, és meg tudom ezzel mutatni, hogy lehet könnyedén is, humorral is lombikozni, nem csak szenvedve és szomorúan, görcsösen.
Reggel összeszámoltam, hogy 12 bogyót nyelek le: Amiket napi szinten szedek: Medrol, L-thyroxin (1/2), Kaldyum (a medrolhoz, hogy ne puffadjak fel), Pantoprazol (gyomorvédő a szteroidhoz), Ciprofloxacin (bakteriális fertőzés elkerülésére antibiotikum), Aspirin Protect (a méh és az alhas vérkeringésére), Femibion, D-vitamin, E-vitamin, Selenorg, Omega3, Folát. + Esténként Crinone gél (hüvelybe).
Ezek mellé már "csak" napi két szuri megy: reggel Prolutex (sárgatest hormon), és este Fraxiparine 0,6 vérhigító.
Lassan patikát nyithatnék... Egy hatalmas fekete, általam "hullazsáknak" hívott zacsiban vannak ezek a cuccok, az ágy mellett. :D Nagyon vicces, mások ásványvizet tartanak az ágyuk mellett, én meg hormonokat és egyéb szurikat. :D
Ma hívott Móni, hogy járt bent a városban, és szeretett volna velem találkozni, és megölelgethessen, ahogy a múlt évi nyári lombiknál is, de mi már a kórház felé jártunk, Ők meg már hazafelé. Majd beszéltem Zsuzsival, a pszichológus barátnőmmel, és próbáltam Herminát is hívni, de nem vette fel, így neki sms-eket küldtem. Írta, hogy szívesen bejönne hozzám a kórterembe, hogy mellettem legyen, de addigra engem már kiengednek, amire ideérnének. Megnyugtattam, hogy Zalán főnöke jön értünk, így nem lesz semmi gond, házig szállításban fogunk részesülni. Megint csak azt tudom róla írni, hogy Herminánál önzetlenebb, kedvesebb és empatikusabb lány nincs a földön. Mindig számítani lehet rá, pedig neki még gyerkőce is van. Nagyon szeretem Őt! Ma, az Ő tiszteletére a tőle kapott ékszereket vettem fel: az angyalkás nyakláncot és a lóherés fülbevalót, amit a napokban adott át, mikor az irodában voltam. Csak emiatt bebumlizott a lakhelyükről a Délibe. Imádom! Annyira megérdemelte a boldogságot, olyan jó, hogy neki nem kellett ennyi mindent végigélnie, amiken mi már keresztül mentünk, mert nekik Szűcs doki elsőre összehozta a babákat. <3
Zalán segített mindenben: tartott, amíg pisiltem (közben röhögtünk), feladta rám a bugyit és a ruhát, levette a zoknit, és felcsatolta a szandit. Isteni férjem van!! <3
13.15 körül már fent voltunk a doki rendelőjében, és már csak 3-an voltunk. Ágiék már ott ültek, és - ahogy lent a folyóson is - dumcsizni kezdtünk Ágival és párjával. Nagyon szimpatikusak, és a kis "vörös démonnak" mindig van pár kérdése hozzám. ;) Zalán viszont nagyon jól elhülyéskedik a párjával, így megint szereztünk új, kedves és vicces ismerősöket. Boldog vagyok, hogy ennyi jó ember vesz körül.
Mikor behívtak a dokihoz, akkor egyből azzal kezdte Szűcs, hogy szerdán szintén 10 órakor találkozunk a második beültetésre, elmondta, hogy melyik gyógyszereket mikor és hogy kell folytatni, és elköszönt. Még annyit muszáj volt mondanom, hogy: Örülök Hilda, hogy már itt van, mert a doktor úrnak a múlt héten nagyon nehéz napjai voltak, többször láttam a feszültséget rajta, és "kidudorodtak az erek" nyakán, vagyis letagadni sem tudta volna, hogy nagyon feszült volt Ön nélkül. Ekkor Hilda megköszönte a bókot, és mindketten nevettek.
Zalán 80 éves főnöke már fent volt a rendelőben, mikor elindultunk lefelé az a Suzuki felé. Elöl kaptam helyet, mondván ott hátra tudok dőlni kényelemesen, párom majd inkább hátra ül. Ekkor mondom szerelmemnek, hogy kicsit hátrébb dönthetné az ülőrészt. Ültem, majd egyszerre hátrapuffantam, ahogy megnyomtam a gombot. Mondom páromnak: Hééééé, ez halálra ijesztett, ki akarsz nyírni? Itt vannak a kicsik a hasamban, nem jó ez nekünk ilyenkor, tudod? Ekkor a két fiú (főnöke és Ő) elkezdtek nevetni. A hazafelé út sem volt zökkenőmentes, szerintem a leghosszabb utat választotta Tivadar, és út közben, amíg a hídig eljutottunk, 2 autó jött majdnem belénk és dudálva közölték nemtetszésüket (hiába 30-40 km/órával haladtunk, néha halálfélelmem volt). Mivel a KÖKI után a régi úton jöttünk a Ferihegyi út felé, így az ország legdöcögősebb, leggöröngyösebb, legrosszabb útjain sikerült végig haladnunk, így olyan érzésem volt, mintha egy turmixgépben vagy egy pattogó bikán ülnék. Remélem jól felrakta a piciket a doki, mert ez nagyon húzós út volt. És mivel szerdán is Tivadar jön értünk, fel kell kötnöm a "gatyámat"...
15.30 után értünk a ház elé. Megköszöntük a fuvart, ki akartuk fizetni a benzinpénzt, de nem engedte meg. Aztán rájöttünk, hogy miért. Az Ő lánya is a BMC-be járt több évig, majd átment a Kaáliba, ahol azonnal ikreket hozott össze nekik Krizsa doki, így tudja, hogy mennyit szenvednek a lombikos nők, míg eljutnak a sikerig. Szóval nála presztizskérdés ez, hogy nem fogad el semmit. Zalánnal megbeszéltük, hogy valami nagyon extra Whisky-vel, vagy Unicummal fogjuk meglepni, ha már nem hajlandó pénzt elfogadni, hogy megháláljuk a kedvességét. Hihetetlen, hogy ez a férfi 60-nak, ha kinéz és már 80 éves, és olyan fitt és agyilag is ép, hogy sokan megirigyelnék. Sokat pihen, dolgozik, tárgyal, programokat ír, és néha hétvégén is együttműködik Zalánnal, ha többletmunka, vagy határidő van. Zseniális pasi.
Délután feljött Apósom, hogy megnézzen, jól vagyok-e, és Anyós is hívott már, hogy mi volt, sokat meséltem neki, bár nem valószínű, hogy megérti amiket elmondok (pl. beültetés menete, LAH kezelés, stb.), de úgy érzem, Ők a családom, és mivel foglalkoznak velünk és izgulnak, hogy most sikert érjünk el, megérdemlik, hogy elmagyarázzam a folyamatot. Mindketten nagyon jólelkű, családcentrikus emberek, a szüleim nem foglalkoztak velem annyit, mint Ők az elmúlt 6 évben. Köszönöm, hogy ilyen remek családot kaptam a sorstól! <3
Délután pihentem, TV-t néztem, olvasgattam, és próbáltam féloldalt chat-elgetni a lányokkal, párom céges laptopjával, de iszonyú kényelmetlen volt.
Tusolás után megkaptam a Fraxiparine szurit, de most nem a hasamba (mert előző este iszonyúan fájt, és felpúposodott a hasam), és a picúrkák miatt úgy döntöttem, hogy visszatérünk a felkarom szúrkálásához. Aztán a nagyszobában lévő kanapét kinyitotta párom, és beágyazott nekem, a kisasztalon elhelyezte az ásványvizet, rakott oda csokit, nasit, kekszet, ropit, és minden gyógyszert, és kérte, hogy ha valami van, azonnal ébresszem.
Este elmondtam egy imát a kicsikért, megint felolvastam a nekik írt levelet, hogy mennyire várjuk őket, és hogy Ők a nyerők, és lepihentem. Meglepetésként ért, hogy milyen kényelmes a kanapé, főleg így kinyitva. Pihe-puha takarót is kaptam (kis tengeri kagylók és csigák vannak rajta). Átjárta a lelkemet a nyugalom és a béke, rátettem a kezemet a pocakomra, megköszöntem a mai napot midenkinek, hálát adtam az angyaloknak és a sorsnak, hogy bekerülhettek ezek a kis édeskék a hasamba, és lekapcsoltam a villanyt.
Hálás vagyok mindenért!! A sok segítségért, amit másoktól kapunk, a kolléganőim érdeklődéséért, a barátnőimért, a páromért, és Anyósért és Apósért, akik lélekben is nagyon szurkolnak, hogy végre unokájuk születhessen.
Drága angyalok / tündérek. Köszönöm szépen, hogy a hulló csillagok éjszakáján meghallgattatok, és szép lassan teljesülnek a kívánságaink. Hálás vagyok mindenért!
Jó éjt mindenkinek!
