Szép napot mindenkinek! Sálálálá, ma műtenek! Végre kikerülnek a pocimból a tüszőcskék! ;)
Izgulnom kellene, de nincs bennem "para". A hasam feszít, de kb. ennyi. Zalán annál nyűgösebb és feszültebb! Bármit kérdeztem, megemelte a hangját, és mindenre eléggé "hisztisen" reagált. Persze, érthető, mert aggódik miattam, hogy jól menjenek a dolgok, és az altatással se legyen gond.
Kérdezem Zalánt: Mi van drágám? Erre Ő: Pöhhhh. Mondom: Mi van kis "Pöhhhendim"?
Jó hír, hogy reggel már csak az L-thyroxint kellett fél korty vízzel bevennem, és szurit sem kapok, és Medrolt sem kell bevennem. ;) Annyira szipi-szupi lesz!
6 előtt keltünk, bár megint éjfél után kerültünk ágyba, és az éjjeli fordulások számát is meg tudnám mondani, mert mindegyik fájt, de ma már jobb lesz minden!! :) Úgy gondolom, hogy 8 tüsző lesz, mert kisebb Szűcs doki szerint az AMH-m, mint korábban, eddig mindig 10 tüsző lett és 6 embrió. Az arányokat latolgatva 8 tüszőcskéből kb. 5 embriócska lesz, mert eddig a 10 esetében mindig 6 volt. Végülis nem a számszerűség a fontos, hanem a minőség és a sikeresség! Nyugodt a lelkem, így érzem, hogy nem lesz baj.
Ma azt kívántam, hogy minden rendben legyen, ne vérezzek, illetve Judittal kerüljek egy szobába, nagyon kedvelem őket, és igazán jó párost alkotnak Zsolttal. ;) Egész reggel ezt "mantráztam".
Száguldott a busz, a metró és a villamos is, így elég hamar, kb. 1 óra alatt beértünk, ilyen sem volt még! Első lépést jól vettük! Odaértünk 7.30 előtt. Megint az ajtóban állt a sor, de mivel mondták, hogy nyugodtan menjünk előre, mert műtétre előbb be kell jelentkezni, így előrementünk. A recepción Tündi mosolyogva fogadott és érdeklődött hogylétem felől. Majd kezembe nyomott egy rakás paksamétát, amit ki kell tölteni a műtéthez. Nekiláttam, de nem jutottam a végére, olyan hülyén vannak a kérdések benne, hogy mindig elrontom. ;) Gondolom már megszokták. Szerintem aki ezt a dokumentumot elkészítette, maga sem értette, vagy sejtette, hogy a kitöltést halandó ember nem fogja fel... Az igenek és nemek helyett - állítólag - a férj és feleség aláírása kellett volna, de ezt persze nem tüntették fel.. Viszont volt egy rész, amit figyelmesen elolvastam, a LAH (lézeres embrió bemetszés), és a megjegyzésnél beírtam ezeket: DUPLA TRANSZFER + LAH, és gyógyszerallergia!
Vártam Juditékat, de sehol sem találtam őket. 8 felé hátramentünk a táskával Csillához, a kórtermekhez, és elkezdtem átöltözni. Hálás voltam, hogy nem a "szerencsétlen" szobába raktak, mert ott mindig történik valami, és általában ha oda fektetnek, akkor nem jön össze a dolog... ;) A legelső kórterem legelső ágya lett az enyém. A másik kettőre meg két másik lány lett beírva, de Csilla mondta, hogy az egyik lány rossz időpontban adta be a tüszőrepesztőt magának, így valószínűleg Ő kiesik... Ez milyen fura, nem? Hogy megmondják a napot és a pontos időpontot, hogy mikor kell beadni és van, aki elrontja. Az tuti, hogy ilyen nem sűrűn van, mert nagyon ideges volt a doki és a műtősök is. Csilla mondta, hogy emiatt a lány miatt be kell szombaton hívni 5-6 főt dolgozni, akik elvileg nem dolgoztak volna, kell anesztes, kell egy másik altatóorvos, műtős, betegszállító és a doki + segédje. Egyetlen értetlen ember miatt. Persze nem ítélkezem, nekem sem könnyű néha a felfogásom, csak most sok dolgozó életét nehezítette meg és - ha jól sejtem - nem kapnak plusz pénzt sem ezért, hogy 1 ember miatt be kell mindenkinek mennie.
8.20 táján megérkezett a szobatársam, és lássatok csodát, a kívánságom szerint alakult minden, Judit került a mi szobánkba! :) Éreztem, hogy nagyon feszült, párja meg annyira higgadt volt, hogy csak na... Olyan páros Ő és Judit, mint Zalán és én. Igazi összhang, igazi szeretet. Zsolti mindvégig masszírozgatta Judit lábát és olyan édesen néztek egymásra, meglágyult a szívem tőlük.
Aztán hívtak, hogy menjek pisilni és a műtő előtt várjak, míg szólítanak. Elég gyorsan behívtak, és már dőltem is le a kényelmetlen műtőságyra. Ilyenkor nagyon le kell a fenekemet csúsztatni, mintha le akarnék esni, a lábaimat fel kell tenni, és közben 3 helyről kérdeznek: Mikor adta be a tüszőrepesztőt? Műtős orvos: Van-e gyógyszerallergiája? Hány lombikon van túl? Volt-e már korábban komplikáció műtét során? Hány éves? Hány centi? Hány kiló?
Ekkor a műtős hölgy a kézfejemet forgatja, és közli, hogy kicsit fájni fog, most szúr. Hát nem kicsit fájt... De sebaj, ez ezzel jár. Aztán megint megszólalt (ez a nő, ha beszél, mindig fájdalom jön utána): Most kap egy kis Seduxent, ami nagyon feszíteni fog és fáj is, úgy 1-2 percig. Remek... Benyomta és azt hittem, letépték a kézfejemet. Szúrt, feszített, bizsergett, szorított, is iszonyúan fájt! Megszólaltam elcsukló hangon: Ez "qrvára fáj". (Sajnos így csúszott ki.) Válasz: Elnézést, de mindjárt elmúlik. Ekkor megsimogatja a kezemet a hölgy, és megnyugtatott, hogy amikor neki is ez volt, akkor sikerült a lombik babája, 16 éve, itt a BMC-ben, úgyhogy nyugodjak meg, és lazítsak, mindjárt aludni fogok. Ez kicsit jobbá tette ezt a vacak érzést. Ekkor még lefújt az új műtős kislány valami iszonyú hideg cuccal, ami folyt le a fenekemre is.. Közben a bal karomat Évi (műtős lány, akit nagyon kedvelek a humora miatt), bebugyolálta a hálóingembe. Mikor már minden borzalmasan kényelmetlen lett, és már majdnem félálmomban voltam, akkor jött meg a "főnök", Szűcs doki. Ma sem volt jó kedvében, de mikor erre gondoltam, már lecsukódtak a szemeim, és kb. ennyi volt...
Mikor felkeltem, egyedül voltam a szobában... Meglepődtem. Csilla! Csilla! Bejött a nővérke, és megkérdezte, hogy mi a gond? Fáj valami? Ekkor jöttem rá, hogy már nem fáj a hasam! Válaszoltam: Semmi baj, csak hol van Zalán? Kiment pár percre, mindjárt jön. Gondolom akkor küzdött az "óriáskígyóval"... ;)
Judit mondta, hogy Zalán végig mellettem volt, és vigyázott rám, édesen felügyelte, hogy mikor megy le az infúzió, és már szólt is Csillának. Még lement 2 másik infúzió, és utána begörcsölt a lábam. Megkértem páromat, hogy szóljon a nővérkének, hogy ilyen még nem volt, segítsen, adjon valami magnézium-kálcium koktélt. Jött is a segítség, 3-4 perc után elmúlt a görcs. Közben láttam, hogy megjött Szűcs doki, és kérdezget valamit Csillától, majd bejött a nővérke, és mondta, hogy a doki kérdezte, hogy jobban vagyok-e, mert aggódott értem. Édes pofa!!
Elküldtem Zalánt a pékségbe, mert már nagyon éhes voltam, és Ő sem evett még, ekkor már 10 óra felé jártunk. Még sajnos nem ehettem, de az én szerelmem beburkolt 2-3 péksütit, és elégedetten ült mellettem, és olvasgatott. Látszott rajta, hogy megnyugodott. Nagyon vártam a biológust, hogy megtudjuk, kinek hány tüszője lett. Rá is kérdeztem, hogy mikor jön? Azt mondta Csilla, hogy valószínűleg ma nem jönnek be, mert nagyon kevesen voltunk, hanem majd fent Szűcs doki megmondja. Judit közben kiment, mert Őt nem altatták, és mondta, hogy neki 5 tüsző lett érett. Nagyon örültem neki, bár láttam az arcán, hogy Ő többre számított. Megnyugtattam, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, és elmondtam, hogy úgy érzem, nekik sikerülni fog! Aztán elköszöntünk egymástól és szép gondolatokat küldtem feléjük.
Még 1,5 órát feküdnöm kellett, aztán 12.45 felé már fent üldögéltünk Szűcsnél. Hamar bejutottunk, mondta a doki, hogy ezek a tüszők jó minőségűek (gondolom a biológus így ítélte meg), és hogy szeretné Őket elvinni 5 napig. Rákérdeztem, hogy akkor most hiába beszéltük meg a dupla transzfert? Mondta, hogy szerinte nagyobb az esély az 5 naposakkal. Igen, de úgy vélem, a dupla transzferrel még nagyobb az esély! :) Na jó Zsuzsa - mondta a doki - de azért a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a jobb megoldás. Megkértem szépen a dokit, hogy - ha már megbeszéltük - akkor legyen inkább dupla transzfer, és hétfőn és szerdán is kaphassak 2-2 embriót. Nem akart tovább vitázni - gondolom - így azzal zárta le a témát, hogy holnap (azaz szombaton) 9-kor hívni fog a biológus, és Ő döntsön, hogy szerinte mi a legjobb megoldás, az embriószám is fontos, 6 alatt nem lesz duplatranszfer. Ekkor megszólaltam: Doktor úr, egy nagyon kedves ismerősöm 41 évesen Önnél 4 embrióval, dupla transzferrel lett terhes. Na jó Zsuzsa, de Ön már 43... Az a 2 év is számít. Éreztem, hogy hiába győzködöm. Felírt még két receptet (Prolutex és Ciprobay), és elmondta, mikor mit kell szednem a napokban, és elköszöntünk egymástól.
Kijöttünk a BMC-ből, és vagy 38 fok ütött meg... Rögtön szédülni kezdtem, és hányingerem is lett... Zalán gyorsan megitatott, hogy hátha nem ittam eleget, de nem ez volt a gond. Kezdett elhomályosulni minden. Bementünk a hűvös patikába, de ott még jobban szédültem. Úgy kértem ki a gyógyszert, hogy közben ültem, és az oldalsó hidegvíz tartályból műanyag pohárba nyomtam a löttyöt, és kortyolgattam. Kicsit a kezemre öntöttem, és a fejemet, nyakamat is megpaskoltam vele. Zalán megijedt. Most akkor menjünk vissza a kórházba? Vagy mi legyen? Megnyugtattam, hogy minden rendben lesz, menjünk haza. Megfogta a kezemet, és úgy fogta, hogy majdnem az összes vért kinyomta az ujjaimból, annyira féltett. Végig fogta a kezemet, csak a busznál engedte el, de a buszon is végig a térdemet simogatta és kérdezgette, hogy: Jobban vagy? Nincs baj?
Igazából megkönnyebbültem, mert nem fájt már a hasam, és már valószínűleg összerakták a tüszőcskéket a legjobb spermákkal. Nagyon jó érzés volt a lelkemben, így tudom, hogy most már minden rajtuk múlik. Ők majd megoldják, amit mi nem tudtunk megtenni, normál körülmények között, ágyban, szeretkezéssel. ;)
A kézfejem viszont egyre jobban fájt, hiába vették ki a branült. Mindegy, majd otthon beborogatom.
Haza is értünk, úgy kb. 1,5 óra alatt, és Zalán kezdett pörögni. Írta a vásárlási listát, és mondta, hogy innentől nekem csak pihennem kell, csak egyek, igyak és feküdjek. Ő mindent megold: mosogatás, vásárlás, pakolás, hétvégi takarítás, ne izguljak. Annyira várta már ezt a napot! 6 hónapja egy kortyot sem ivott, nem evett chips-et, ropit, egyéb nasikat, csak szotyit. Nem mert kockáztatni, hogy megint kevés legyen a "katona". Most, hogy túl vagyunk ezen is, bort és colát fog este szörpölni, és ropit és chips-et fog enni. Igaz, hogy nem egészséges, de Ő erre vágyik, akkor hajrá! Megérdemli! Nála kitartóbb és jobb párt senki sem kívánhat magának.
Közben viccelődött velem, és többször is elmondta, hogy mennyire szeret! Rájöttem, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy Ő a párom! Imádnivaló srác! Már a munkahely miatt is megnyugodtam, biztos ott is minden rendben lesz. Az utóbbi napokban nem voltak pampogó ügyfelek, mindenkivel szépen, higgadtan el tudtam beszélgetni. Kezdenek kisimulni az energiahullámok körülöttem. Épp időben. Most már jöhetnek a kicsik, jó helyen lesznek bennem! <3
Délután odaültem a gép mellé, és valami döbbenetesen sok levelem volt. Ennyi embernek fontos vagyok? Elérzékenyültem.. Még a céges levélládában sincs ennyi levél, pedig pályázati határidők vannak. Megírtam a lányoknak, hogy minden rendben! Majd éreztem, hogy majdnem lecsukódnak a szemeim, így ledőltem alukálni, 17 óra felé. 20.15-kor Zalán jött vissza a vásárlásból, és akkor ébresztett. De szuper volt aludni! El sem tudom mondani. Remélem éjjel is menni fog majd az alukálás.
A vacsi után dinnyéztünk és fagyiztunk, majd Zalán hörpölgette a boros kóláját, és eszegette a nasijait, és végig nevetgélt, viccelődött és boldogan simogatott, ahányszor csak elment mellettem. Imádom!!
Fürcsizés után jobb lett minden, a hasam is csak kicsit fáj. Lassan bemászok párom mellé, mert Ő már húzza a lóbőrt, a horkolásától zeng a lakás.
Este, az ágyban még átölelt párom, és megkérdezte: "És akkor ők most "Blasztopicsák" lesznek? (blasztociták helyett). Közben hangosan kacagott.. De ugye nem sértődsz meg, de ez annyira tetszett ez a szójáték! Erre válaszoltam: 2 lányt akarsz? Akkor túlerőben leszünk, ugye tudod? Na, ebbe bele sem gondoltam. 3 nő! Akkor tuti, hogy megőszülök.. ;) Néha Anyám is kiborít, úgyhogy akkor már 4 csaj fogja szívni a véremet? Nem épp így képzeltem... ;)
Köszönöm szépen a bíztató, kedves szavakat! Hálás vagyok, hogy a kívánságaink szerint alakulnak a dolgaink, remélem a végén egy egészséges csöppséggel fogjuk zárni a sztorit. Ha Szűcs hisz bennünk, akkor mi okunk lenne kételkedni ebben?
Holnap reggel 9-kor hív a biológus. Addig is sok pozitív gondolatot küldök a már szerelembe esett "gyerkőceinknek".
Ma nem lett olyan muris a posztom, kicsit fáradt vagyok... Legközelebb remélem vidámabbra és élettelibbre sikerül, és jó hírekkel jelentkezem.
Jó éjszakát, szép álmokat! :)
