Jó reggelt Vietnám! Indulok a harcmezőre! ;) 6.20-kor csörgött az óra, ma sem aludtam 3-4 óránál többet, így kb. a kinézetem egy úthengerrel eltaposott Garfield macskára emlékeztethet. Mivel alig van tükör a lakásban, így hála a jó égnek, nem igazán láttam az ábrzatomat, de ezt képzeltem el kb. Hajnali 1 körül még hajat mostam és hajat szárítottam, hogy ne nézzek úgy ki, mintha egy boci nyalta volna le a fejem tetejét, mert ebben a melegben az embernek 1 nap alatt lelapul a frizuja. Bekapkodtam a bogyókat, és ébresztettem hercegemet. ;) Nem volt túl boldog, hogy 6.30-kor már kelnie kell, de mivel a fülével muszáj volt orvoshoz menni és a fodrászhoz is indult 8-ra, így nem vette annyira zokon, puszilgattam és simiztem a pofiját, haját. (Talán így nem lesz nagyon morci a korai kelés miatt.)

Gyorsan túlestünk a reggeli szurikon. Most a köldökömhöz közel adtuk az injekciókat, úgy vettem észre, ott kevésbé fáj, bár a Pergoveris eléggé csíp, bárhogy próbálkozunk enyhíteni a "tüneteket". Párom eléggé ziláltnak tűnt, és éreztem rajta a feszültséget. 

Mivel nem volt semmilyen tünetem, hogy nőnének a tüszők, nem feszített a hasam, nem fájt az alhasam (mint az előző 3 lombiknál), így nem tudtam mire vélni, megmondom őszintén, kezdtem kicsit aggódni.. De bíztam benne, hogy nem lesz gond, majd Szűcs doki megmondja a "frankót".

Felkaptam az előző napon odakészített, zöld-narancssárga ruhámat és a fehér (karom eltakarására szolgáltó) rövidujjas felsőt (ami egyben a buszok légkondijának a hideg elleni védelmében is segít, nem csak a foltok eltakarására jó), és elindultam. Igen, vettem fel cipőt! Bár a múltkor papucskámban indultam el, a bejárati ajtóban vettem észre, hogy mamuszka van rajtam. Bámulatos látvány voltam a halványrózsaszín-fehér hosszú ruhámban és a pink papucsban. :D

Útközben rájöttem, hogy ez a ruha nem volt jó választás, sokan bámultak, mert nagyon mély a dekoltázsa, és jóformán alig marad takaratlan felső terület, úgyhogy az tuti, hogy többször nem veszem fel, mert folyamatosan huzogatni kell a mellrésznél, hogy ne lógjon ki semmi... Ezt tuti, hogy pasi tervezte. Ezzel az erővel 3 levelett is magamra biggyeszthettem volna elöl, azokra a részekre... ;) De már nem megyek haza átöltözni, az biztos!

A buszon írtam a jegyzeteimet, hogy ne fogjam fel, milyen rohadt hosszú az út a kórházig. 8 órakor megérkeztem a BMC-be, megint kint állt a sor, és ismét trópusi időjárást véltem felfedezni, iszonyú hőség, levegőtlenség és párás levelek csüngtek a kórház előtti fákról, bokrokról. A tegnapi eső nyomai. ;)

Ismét 45 perc volt, míg hosszú sort végigállva eljutottam a recepcióig. Kiszúrtam a sor végén egy ügyfelemet, akit nagyon szeretek, kedves és újabb baba reményében érkezett meg férjével a BMC-be, és Szentiványihoz fognak járni. Beszélgettünk pár szót, és nagyon örültem, hogy végre találkozhattunk, és a sors fura játéka, hogy majdnem egyszerre kezdjük a lombikot. Elláttam pár jótanáccsal minap, ma is pár lényeges információt mondtam, hogy segítsem kicsit, és ne izguljon. Aztán - mikor sorra kerültem - elbúcsúztam, és kértem, hogy hívjon, ha végeztek.

Az a kérdés cikázott közben a fejemben, hogy kell-e vérvétel? (Tudom, ismerős a szitu, itt mindig ez a gondolat járja át zselés agytekervényeimet). Alacsony kis titkársági alkalmazottunknak mondtam, hogy készítse a széket, mert a mi dossziénk 17-tel kezdődik, így fent kell majd matatnia, mert Ő a felső szintet nem éri el. Vitte is a fellépő alkalmatosságot, és kutatgatott vagy 2 percig, mire megragadta. Messziről tudom melyik a mi paksamétánk! Vaskos salátának hívom, mert 4 év alatt eléggé megviselte a kinézetét, ahogy bántak vele, iszonyú sok eredmény van benne, így már szétcsúszik néha. Viharvert szerencsétlen. Bepakolta Szűcs dossziéjába és kérte, hogy fent "csüccsenjek le". Ezt a szót úgy imádom! Mintha egy 3-4 éves gyerek lennék, úgy beszélnek itt mindenkivel. De nem tudom zokon venni, mert ez inkább kedves, mint bántó, csak fura, hogy felnőtt embereknek így mondják, ahelyett, hogy azt hallanánk, hogy: Kérem, foglaljon helyet odafent Szűcs doktor úr várójánál. 

Találkoztam mégegy kedves és vagány lánnyal, akit Áginak hívnak, és előttem egy nappal kezdte a stimut, és a múltkor is együtt mentünk Szűcshöz, csak én nem vettem őket észre, Ő meg rögtön kiszúrt engem... Neki is jófej férje van, ahogy pár beszólásból lejött nekem, van a srácnak humorérzéke. Ilyen az én drágaságom is.

Aránylag hamar behívtak minket, együtt mentünk az öltözőkbe, Ági ment előre. Nagyon szép tüszőszámmal rendelkezett, érezni lehetett Szűcs doki hangján, hogy elégedett, még magyarázott valami neki, majd elköszöntek, innen tudtam, hogy le kell kapni a bugyit. Ismét mehetek mutogatni magamat! Szerencsétlen Szűcs, hány női izét láthat egy nap? És a felesége mikre gondolhat? Otthon egyáltalán akar még bármit is kezdeni az asszonnyal? Most őszintén, Nektek ez sosem jut eszetekbe? Mikor elmegy egy étterembe, biztos erre gondol: "Arcok, végre arcok!!" :D Annyi nőt láthatott már meztelenül, hogy szerintem unja már... ;) Bírom, mikor szemérmesen elfordítja a fejét, mikor benyomja az UH fejét, és azon kívül az egy pillanaton kívül, amikor a bejáratra rápillant, már nem néz oda többé. :D Remélem a szüléseket nem így bonyolította le régebben (korábban megkérdeztem, és sajnos szülést már nem vállal, pedig Hermina barátnőm is hozzá ment volna, ha igen..).

És kezdte a diktálást Hildának: Stimuláció 5-ik napja, endom 10 mm, jobb oldalon 7 tüsző, bal oldalon 9 tüsző, a méreteket is hadarta, de azokat nem jegyeztem meg, csak azt, hogy a legkisebbek is 9-10 mm-esek, és a nagyok már 15-16-17 mm körüliek, vagyis hamarabb lesz a leszívás véleményem szerint, mint ahogy terveztük. Gyorsan felírta az újabb recepteket, és mondta, hogy menjek le a patikába, és hétfőn reggel vérvétel és ultrahang ismét.

Kiléptem, és dumcsiztunk kicsit Ágival (megvártak párjával), kérdeztem, hogy mikor kezdték a lombikot? Mondta, hogy pénteken voltak Szűcsnél, és vasárnap kezdte a szurikat adni, így neki most a 6-ik nap van és szerdára tervezi a doki a leszívást. Ekkor gondolkodni kezdtem (igen, azt is szoktam!), és kb. összeraktam magamban, hogy majdnem annyi tüszőm van és majdnem akkora méretekben, mint Áginak, egy nappal később kezdtem, így valószínűleg csütörtökre rak be engem Szűcs doki, így csak remélni merem, hogy jól fognak az embrióink "teljesíteni", mert akkor szombatra esik az első beülti, és ha minden jól megy, akkor hétfőre a következő. Annyira szurkolok a "srácoknak", hogy most jó minőségű, és genetikailag is klassz embriók legyenek, és elmenjenek ismét 5 napig (ahogy a múlt évi félig sikeres lombiknál), és azt kívánom, hogy Szűcs keze ismét hozzon szerencsét nekünk, mert Konc és Zeke módszere eddig nem jött be nálunk... ;)

Elmentem a Patikába a tüneményes ügyfelemmel és férjével, és kiváltottam újabb 12 doboz Pergoverist (reggel és este is 2 kell mától ebből), és kiírta a Cetrotide nevű gyógyszert is a doki, ami támogatottan is horror. Ha jól emlékszem, ez arra jó, hogy a tüszők ne pukkanjanak el idő előtt, ebből gondolom, hogy jó sok és nagy lehet, ha már ezt is nyomni kell.. Vérhigítóból még van otthon 20 Clexane és 16 Fraxiparine, ezt ezért nem írta ki az orvosunk, és rögtön azt gondoltam, hogy remélem, hogy sikerül a baba, mert nem tudom ennyi vérhigítóval mi a fenét fogok egyébként csinálni? Mert ugyebár nekem az MTHFR mutáció miatt a szülés után is fél évig szúrni kell magam (vagyis Zalánnak engem, mert én képtelen vagyok magamba döfni bármi hegyes és éles cuccot).

Remélkedek, hogy szombatra bevállal Szűcs, és nem pénteken lesz a leszívás, mert akkor még kell a drága Cetrotidból vagy 4 adag, ami iszonyú drága... Kérlek benneteket, drukkoljatok, hogy csütörtökön legyen a leszívás, és szombaton az első kör bébi bekerülhessen a pocimba, és hétfőn legyenek 5 napos embriók is! Drága angyalok, segítsetek nekünk, hogy végre születhessen egy egészséges, szép kisbabánk! Annyira megérdemelnénk már!

A kórházból kifelé jövet, láttam egy legalább 7 hónapos kismamát, aki alig jött ki a Nőgyógyászatról, már rá is gyújtott és olyan élvezettel szívta a cigit, hogy felment bennem a pumpa. Hihetetlen, hogy mi már 4 éve lombikozunk és 5 éve küzdünk, hogy gyerekünk lehessen, még egy kávét is megvonok magamtól, betartom az étrendet, és figyelek, hogy a testem és a lelkem fogadóképes és "tiszta" legyen, mikor érkezik az embrió a pocimba, erre mások, felelőtlenül isznak, cigiznek (néha egy-egy még a drogtól sem retten vissza), és mégis hozzájuk születnek a babák. Ez is annyira bántó.

A BMC-s események után siettem be a munkahelyemre, hogy a kolléganőimmel és a kollégáimmal találkozhassak, és Hermina is írt sms-t, hogy találkozzunk a Délinél (neki az közel van), mert szeretne velem találkozni. Így felhörpintettem az irodában a mai egyetlen kávémat, amit egy kedves kolléganőm a kedvemért főzött, és megettem dél körül az első falat kajámat, hiszen azt hittem, lesz reggel vérvétel, így nem mertem enni. Ezt viszont nem értem, ennyire nincs pénze az intézménynek? A múlt havi hormonvérvételt nem ismételték meg hétfőn, és most sem kértek újabb vérképet / hormoneredményt, és csak jövő héten fogják megnézni, hogy állunk? Ez azért eléggé gáz... Tudom, hogy megszorítások vannak, de azért indulás előtt nem ártana konkrétan tudni, hogy mi hogy áll, nem? Na mindegy, bízok és reménykedek, hogy most minden ok lesz.

Ami nagyon szuper lett volna, ha elmehettünk volna legalább 1-2 hétre nyaralni, hogy kipihenjük magunkat, és nem fáradtan, nyúzottan kezdünk neki egy újabb lombiknak. Már évek óta nem voltunk külföldön, így az ismerősök nyaralási fotói mélyen érintenek lelkileg, hogy mi mostanában nem tudjuk megengedni magunknak, hogy normálisan, évente 1-1 hétre elmenjünk pl. 4-5 napra itthon és pár napra az akciós montenegrói (20.000 Ft/hét/fő áron) pihenni. Kb. 2-3 éve ki van miattunk borulva főnököm, így még szabadságra sem enged el, csak pár napra a téli időszakban, amikor nyaralni normál áron lehetetlenség, Bora-Borára vagy Tahitire meg nem igazán lenne lehetőségünk elmenni, ahol ilyenkor mondjuk jó idő van.. Erre az évre így maradt még 29 nap szabim (még nem vettem ki egy szabadnapot sem), és a múlt évben sem fizette ki a szabadságokat, hanem Karácsonykor és január elején adta ki, ami - valljuk be őszintén - nem a pihenésről szól a nőknek, hanem a rohangálásról, vásárlásról, ajándékvásárlásokról, nagytakarításról, pakolásról, főzésről és állandó vendégeskedésről. Az év elején meg nem igazán akar az ember a zimankóban kimászni otthonról, így az első 4-5 nap csak a zabálásról szól. Igaz? Ezért nem értem, hogy miért nem jó az a főnököknek, hogy 3 havonta 4-5 napot elengedik pihenni a dolgozókat, hogy ne zombik legyenek a cégeknél, és utána újabb erőbedobással, már feltöltődve megy vissza az ember dolgozni. Magyar mentalitás, ahogy bőrt lehet, lenyúznak a szerencsétlen alkalmazottakról, dög fáradtan és hibákat elkövetve, teljesen kihasználva, túlórákat végignyomva (ha végezni akarunk a határidős munkákkal) vagyunk kénytelenek nap, mint nap dolgozni, és akkor is a mi felelősségünket próbálják bizonygatni a munkáltatók. De fizetésemelést bezzeg nem nagyon adnak a legtöbb cégnél, én is minimálbér alatt melózok... Mindegy, ez nem panasz, csak ezen bosszankodok már napok óta, mióta megfenyegetett a főnököm, hogy ez után a lombik után beszélnünk kell, mert vagy a meló, vagy a gyerek... Na nem szó szerint, de akkor is! 6 éve itt dolgozom, pályázati koordinátorként, minden nap lehúzok pluszban (ingyen!!) napi 1-2-3 órát a délelőtti 4 órám mellé és nem hogy köszönetet, hanem állandó basztatást kapok. Plusz pénzt meg kb. 3 éve semmi, a sikeres projektért sem kaptam egy fillért sem. Mindegy is, elnézést kérek, hogy ezt megemlítettem, csak annyira bántja a lelkemet ez az igazságtalanság.

Munkahelyi látogatás után, késő délután felmentem Anyósékhoz, hogy megint válogassunk szállásokat, mindet felhívtam (ahogy előző este is), és megint csak 2 helyen volt szállás, de amit vártak visszajelzést, nem jött meg. Akkor marad Császártöltés. Megnéztem a Wikipédián, nem volt közel, és semmilyen látványosság nincs arrafelé (bár ezt már korábban is mondtam Apósnak, aki állandóan mászkál, vásárol, és túrázik, bicajozik 62 éves korához képest 50-nek, ha kinéz), így erről a szállásról is lebeszélte Anyós. Ok, akkor kezdődhet előről az, amit két napja folyamatosan csináltam, órákat nézegettem a kuponos oldalakat, és hívogattam megint mindegyiket. Végül Inárcsra esett a választás, mi korábbi években már voltunk ott, nagyon szép és nyugis hely, kis saját tóval, pónilovakkal és a Népligettől 30 percre van csak busszal, a szállás előtt tesz le a busz. Hurrá, végre vége ennek a sok ügyintézésnek! Felhívtam a szállást, igaz, drágábban, meg felár ellenében, de végre tudnak menni. Megvettem a kupont, de nem jött visszajelzést. Ekkor jöttem rá, hogy nem lesz ez ilyen könnyű, mert a péntek esti utalás csak hétfőn érkezik meg, akkor én meg kórházban leszek! Mégegy megoldandó feladat és még több idegeskedés, hiszen Ők már akkor a szálláson, én meg még a kórházban leszek, és nincs okostelefonom, így nem látom, hogy mikor ír a szálláshely, hogy megvan a kupon kódja, amivel be tudnak jelentkezni a szállásra, addig viszont nem tudják a nyaralást megkezdeni. Remek... Mindegy, ezt a kérdést is elnapolom, végre nem kell csak hétfőn foglalkoznom ezzel. Elmagyaráztam nekik, hogy kell majd intézkedni, de úgy is tudtam, hogy másnap megint rá fognak mindenre kérdezni...

Esti szurizás:

Megérkezett szerelmem, már bemosakodva, csak a fehér köpeny és a fehér naci hiányzik róla. Őszes halántéka miatt még szexibb! Az a vicc, hogy 5 évvel vagyok idősebb, de engem mindig 30-nak néznek, Őt meg 45 körülinek, emiatt néha ki is van borulva, bár látom rajta ilyenkor a büszkeséget, hogy milyen fiatalos felesége van... ;)

Beszúrta a tűt és elkezdtem mondani: Húúúú, húúúúú, húúúúú, fáááááááj! Erre párom: Legközelebb egy kísértetházban fogunk téged "dolgoztatni", ott fogod majd ezt előadni, és belépőjegyeket is szedünk! Te leszel a fő látványosság! :D

Este majd leragadt a szemem a számítógép előtt ülve, többször másodpercekre kikapcsoltam, és lebiggyedt a fejem, úgyhogy 23 után kinyomtam a gépet. Fürcsizéskor vettem észre, hogy kisebb a hasam, mint szokott lenni, megmértem magam a mérlegen, és ezen a héten (gondolom a nagy feszültségek és a sok ügyintézés, izgulás miatt) lejött -2 kg. Fura, hogy amikor meg napi szinten tornáztam, egy deka sem akart lejönni! Most meg, torna nélkül is lefogyok. Döbbenet! :)

Éjfél körül kúsztunk be az ágyba, csepegtettem Zalán fülébe a dokijától kapott fülcseppel, megnyugtattam, hogy semmi gond nem lesz, és kértem, hogy ne izguljon ennyire, mert még feszültebb leszek. Összebújtunk, és álomba szenderedtünk.

Mielőtt éreztem volna, hogy elrabolnak az álommanók, a hasamra koncentráltam, és kértem az angyalokat, hogy megérkezhessen hozzánk a mi picúrkánk. Elmotyogtam magamban a leendő gyermekünknek, hogy jó helyen lesz a hasimban, és nagyon fogjuk szeretni, vigyázni fogunk rá, két remek szülő fogja óvni minden mozdulatát.

Hálás vagyok, hogy ilyen szépen mennek a dolgaink, és bízok benne, hogy párom meggyógyul a leszívás napjára, és sok katonával, szuper embriókat fogunk produkálni. Most a minőségnek örülnék, a mennyiséget a sorsra bízom. Jó lenne persze, ha lenne végre fagyasztott embriónk is, mert eddig a 3 korábbi lombikból (mindig 22-23 tüsző volt, 10 lett leszívva, és 6-6-6 embrió jött össze) még egyiknél sem jött össze a fagyasztás, állítólag nem bírják a fagyasztást...

Köszönöm mindenkinek, aki gondol ránk, és szurkol nekünk! <3