Ezen a napon nem lehetett volna a fittség és a boldogság mintaképét megformálni rólam. Így - az ablakon kinézve - arra jutottam, tapottat sem mozdulok sehova. :D Jobb az itthon biztonsága. ;)
Kislattyogtam pink papucskámban a konyhába, megdörgöltem a szemeimet, és bekaptam az L-thyroxin adagomat és a "fincsi" de annál "ragadósabb élményt nyújtó" Medrolt. Pár perccel később megittam egy gyenge, laktózmentes tejjel kevert kávét, hogy ne érezzem a keserű ízt tovább. Kezdődött az őrület...
Párom már dalolászott és táncikált az étkezőben, kezében tányérok és gőzölgő tea az asztalon, idilli kép, csak az idő lenne napos. De így is szerencsésnek érezhetem magam, hogy nem kell korán a melóba rohannom.. ;)
Egyfolytában csörgött a telefonom, a reggeli és az ebéd is majdnem elmaradt.. ;) 12 után eszméltem fel, hogy a délelőttnek annyi. ;)
Délután hívott Anyósom, hogy hétfőre szerezzek neki valamilyen akciós kupont, mert most fejezték be a lakásfelújítást (tapétázást és parkettázást), és Apósom iszonyú fáradt, pár napra elmennének aug. 1-5. között egy jó kis akciós utazásra, keressek nekik kupont, és "csak" pár kritériumnak kell megfelelnie: 1. belső úszómedence és élményfürdő, 2. külső medence, hogy napozni is tudjanak, 3. étkezés legyen az árban, lehetőleg félpanziós, 4. legyen a környéken látnivaló, 5. aránylag közel legyen Pesthez (pl. Eger, Egerszalók, Visegrád, Esztergom, Zsámbék, stb. stb.). Ezzel úgy 4 órát elszöszölgettem, közben hívott párom is, hogy a kocsi ügyében nem minden megy simán... Ezután pszichiáter barátnőmtől is megkaptam a magamét, hogy nem foglalkozom magammal, megint mindenki másnak segítek, és a főnökömnek is hagyom, hogy terrorizáljon lelkileg, ez így nem lesz jó... Nekem most nyugira lenne szükségem, és magamba fordulásra... 17 óra felé jutottam arra a megállapításra, - miután fejem is tompán fájni kezdett az eső miatt -, hogy inkább lefekszem 2 órára, míg Zalán hazaérkezik az edzésről, hiszen éjjel megint nem aludtam jóformán semmit.
Kivételesen a szokásosnál hamarabb, 19.15 után jött meg kedvesem, hulla fáradtan, és panaszolta nekem, hogy a múlt heti szemfájása után most a füle fáj. Szidta a BKV-t, hogy mindig iszonyú hidegen nyomják a légkondit, és bár évente talán 1x szokott beteg lenni, mindig ilyenkor, úgyhogy szerinte emiatt van, hogy begyulladt a hallójárata, tompán pattog is. Megkértem, hogy mielőbb menjen orvoshoz, mert így nem mehetünk jövő héten leszívásra, ha megint lázas lesz és gennyedzik a füle... Múlt évben május végétől beteg volt, a júniusi leszíváskor is a friss "katonák" leadásának napján is hőemelkedéssel jött, akkor épp a torka fájt hetekig (szintén a légkondi miatt - állítólag, bár szerintem lelkileg borul ki és aggódik miattam, ezért megbetegíti magát, hogy ne csak én "szenvedjek"). Igaz, akkor sikerült egy ideig a lombik, úgyhogy remélem ezek jó jelek... ;)
Ledobta az edzőcuccokat, megpuszilgatott, kergetett kicsit a hónalját legyezgetve, mintha madár lenne, és kacarászott közben, majd mikor a rohangálás abbamaradt, és átölelt, majdnem elájultam. ;) Megszólaltam: Hess fürödni bűzgombóc, mert padlót fogok a szagodtól. ;)
Ekkor végre tusolára vetemedett az én kis büdöském, és ezután be is fújta magát, hogy ne legyen probléma és ne írtsa ki egyetlen, bár néha nagyon idegesítő nejét, főleg ne a célegyenesben. ;)
Ma sem jutottam oda, hogy vagy a Mentalistát, vagy a Castle című poénos és kicsit romantikus sorozataimat megnézzem, amik kicsit kikapcsolhatnának, így estig válaszolgattam a levelekre, majd lefürödtem, és indult a "tűpárna expedíció".
Mondom páromnak: "Kicsikém", szuri idő van! Erre Ő: "Nagyikám", mindjárt megyek! :D Na, fasza, még gyerekünk sincs, de már nagyi lettem! Hogy telik az idő! Bámulatos! Lassan focizhatok a melleimmel, ha így megy tovább. Pár lépés, és már pelust kell rám adni, és tolhatom magam előtt a járókeretet. Remek kilátások!
Bemosakodott Professzor Zalán, és kérte, hogy terüljek el a hasamon a fagyasztott spenóttal. Elkezdte a hosszú, és idegtépő procedúrát. Kivette a dobozból a Pergoverist, és a Fraxiparine injekciókat, és megint poénból a nagy tűvel akart nekem esni. Ide-oda csúszkált a kis sámlival előttem, én meg egyre nagyobbra nyitottam, amúgy kis kínai, csík szemeimet... Ekkor elkezdett kacagni! Látom ám a szemeidben a félelmet, a vadállatok mindig megérzik! :) Hát még jó, fenyegetően közeledsz felém azzal az óriással! Megszólal drágaságom: Találtam a rövidnadrágom zsebében egy cetlit, az volt ráírva, hogy 16 cm! Nem tudod mi lehet? Kiesett a zsebemből, agyaltam rajta, hogy miért írtam fel? Mondom neki: Kezdesz szenilis lenni Kincsem! Nem lehet, hogy felírtad a saját méretedet? :D Lebiggyesztette a száját, és közölte: Na, azért nem kell ilyeneket mondani! Erre elkezdtem cikizni: Nem baj Szívem, ha kiesett a papír, legalább látják a lányok, hogy kb. mire lehet számítani Veled kapcsolatban! Rám pillantott, és közöltem vele, hogy ne mérje le! Nem ekkora... ;) Nem kell aggódni... ;)
Ekkor gőzerővel türemkedett belém (nem, nem az, hanem) a tűűűűűűű! És közben mondtam, ez fáááááááj fáááááj fááááááj! Erre Ő: A dokinak vagy a nővérkéknek is sikongatsz, hogy fáj? Mondom ott nem merek, csak Neked, úgyhogy kiváltságos vagy... ;) Válaszol: Néha bárcsak ne lennék kiváltságos. Mosolygott egyet, és mondta: Most jön a kedvenced, a vérhigító! Lepöcögtette a bubikat, és kinyomta a tűből a felesleget, és jött felém megint. Na, adhatom? Ne, inkább ne! Tündérkém, ne csináld ezt velem, már csak ez van mára! Rácsapkodott a karomra (ez korábban bevált, mert nem fájt annyira, mikor beszúrta az injekciót), és olyan örömteli arcot vágott, hogy elkezdtem nevetni rajta! Mondom neki: De perverz vagy, Te ezt élvezed? Válasz: Még jó, látnád az arcodat. És nagy örömmel ábrázatán benyomta a tűt. Erre felszisszenek: Úúúúúúúú, ez nagyon fáj! Ahogy beszúrta, láttam, hogy azonnal feldagad és iszonyúan elkezdett feszíteni, és pillanatok alatt belilult. Na, mondom neki: Most már simán sittre vágathatnálak! :D Ekkora lila folttal és a hasamon lévő sok másik lila és piros pacával simán beadhatnám a rendőröknek, hogy bántalmazol. ;) Ekkor villámgyorsan rányomtam a púpra a jégakkut, és vagy fél óráig rajta tartottam, de nem lett szebb. Megnéztem a másik karomat is, és még az is ilyen puklival ékeskedett, de ott kisebb volt a két másik folt. Azon gondolkodtam, hogy holnap a kórházba menet zöld-narancs színű hosszú ruhámra a fehér felsőmet kell felvennem, bármilyen meleg is lesz, mert muszáj eltakarni a karomat valamivel, nehogy azt higgye bárki is, hogy tényleg vernek itthon... ;)
Másnap reggel fülészetre megy Zalánkám, hogy kapjon valami gyógyszert, hogy jobban legyen, Kíváncsi leszek, kap-e majd időpontot. Fodrászhoz is készül, hogy szép legyen! ;) Szóval egyre klasszabbul fog kinézni, ha leszámítjuk a füléből kilógó vattapamacsot.
Este még megnéztünk egy jó kis akciófilmet, közben fogtuk egymás kezét, majd megittuk a teáinkat, és álomra hajtottuk buksinkat. Előtte még összebújtunk, Zalán karjai rajtam pihentek, és már hallottam a mély lélegzeteket, majd kezdődött a mindent elnyomó, hangos hormolás. Ki akartam bújni karjai közül, de morgott.. Aztán sikerült kikászálódnom valahogy, megpuszilgattam, megsimogattam a buksiját, és átmásztam az én oldalamra. Hajnalban arra keltem, hogy simogatja a hátamat és a fenekemet. Szuper pasim van! Annyira imádom!
Hálát adok az égnek, hogy ilyen szép lakásban lakhatunk, van mit ennünk, van munkánk, és ennyire szeretjük egymást, és ilyen lelkiismeretes, jófej, vidám, vicces és cuki férjem van. <3
