2015.11.07. Ismét jól indul a reggel! Szombat van, és később kelhettünk, bár ez annyira nem más, mint a többi nap, hiszen megint csak 7 órát aludtunk, mert hajnali 1-ig fent voltunk, este filmeket néztünk.
Csodás, hogy ma megint párom készíti a reggelit. Ilyenkor, mikor lombikozunk „átkapcsol” tökéletes férj, és szuper apuka-kezdeménnyé, és megpróbál mindentől kímélni. Ez maga a kánaán! Ma kialudta magát, azt látom rajta, mert nem morci, hogy tovább henyéltem, mert nem kell sietnie a melóhelyre. Mosolyog, mint a vadalma, és a konyhában szóló zenére táncol, miközben terít. Jó nézni Őt. Fantasztikus figura! Most épp azt vitattuk meg, hogy megint nem emlékszünk rá, hogy meddig nem lehet egymásnak esnünk… Erre váratlanul megszólal: ne haragudj, de én már csak a tégelyre gerjedek! Na itt kitört belőlünk a kacagás, mivel az előzményekhez az is hozzá tartozik, hogy 3 évig folyamatosan kellett spermaellenőrzésre járnia, mert ez az egyik fő gondunk, és a múltkor, mikor elment a patikába, hogy a köhögésére kérjen valamit, a patikus csaj ránézett és megkérdezte, hogy hány tégelyt adjon? Erre párom elszégyellte magát, és közölte, hogy csak megfázott, és nem kér most edénykét, nem akar makizni, úgyhogy kérne inkább valami köhögéscsillapítót. Hazafelé felhívott, hogy képzeld, már a patikusnak is csak a makizásról jutok eszébe, úgyhogy patikát kell váltanunk! Azóta nem oda jár, de már a másik helyen is kezdik eme perverzióját megszokni, mert ott is már kérdezték tőle, hogy most kell-e edényke? Szóval hamarosan a környékbeli patikák összes dolgozója perverznek hisz minket, és párom látványa azonnali ingerenciát gerjeszt bennük, hogy műanyag tálkával „kínálják” a szerencsétlent.
Ma még viccesebb lesz a szurizás, az tuti, mert felvette párom, Hermina barátnőmtől kapott rózsaszín, szőrös fülvédőmet, és abban parádézott végig a szobában sasszézva a papucskájában, és a boxerében, igen izgi látványt nyújtva, már kezd rázni a nevetés…
Már egy ideje hevertem a kanapén, erre Zalán odacsúszott mellém a kis sámlival, éreztem, ahogy karistolja fel a padlót a sámli lába, és közben idióta arcot vágva az injekciót a kezében tartva meredt rám. Mondja nekem: na vedd már le a zöldséget, vár a tüsi! Gyere, tövig nyomom az injekciót! Be is nyomta, de csak félig, és éreztem, hogy feszül a bőröm. Na, látod, nem is volt vészes, kész is vagyunk! Lenézek, és egy fehér pukli lett a hasamon. Mondom, ez mi? Hát most nem nyomtam mégsem tövig, és úgy néz ki, felpúposodott. Hát ez nagyszerű, köszi! Ekkor eszméltem rá, hogy eddig ezt az aránylag hosszú tűt eddig teljesen belémvágta. Mondom eddig ezt mindig tövig nyomtad? Ezt nem hiszem el! Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb, ha tövig nyomja, vagy ha felpuklisodok… Jó, de most nem nyomtam tövig, most csak bőr alá szúrtam. Közben teljes szájszélességgel örül, de nem tudom mi a fenéért mosolyog ilyen boldogan.
Megszólal: na, most mindenki tudja, hogy mindent megteszünk hogy „Belzebúbot” meg tudd szülni. Mondom: Ő nem lesz Belzebúb, mindjárt megcsaplak! Nem? Akkor Damien? Az jobb? Rácsaptam a fejére, és közöltem, hogy ez nem vicces. Elmondtam neki, hogy lehet, hogy blogot fogok vezetni a kis történeteinkről, ekkor éreztem, hogy beindultak a fejében a kerekek, azok a pici egérkék tekerni kezdek a buksijában, és szinte hallottam, ahogy csikorognak a kerekek…
Jó, akkor mostantól kezdve minden jogdíj 90%-a az enyém. Mondom házastársaknál ez 50-50% úgy tudom. Erre megszólal: nem, nem! Akkor legközelebb majd ezt tudod csak írni, hogy Zalán csendben leült, és beadta a szurikat.
Ekkor elmerengett, és nevetve ezt mondta: hát mindig is gondoltam, hogy tehetséges vagyok, erre Te meg kihasználsz engem.
Levette a rózsaszín fülvédőt, rám tette, és mondta, hogy most adja a következőt. Mondom, de szívem, ha rajtam van a fülvédő, akkor attól Te még mindig hallod, ahogy a Fraxiparine-tól üvöltök. Jaaaaaaaaaa, tényleg, akkor add csak vissza! Megkaptam a második, fájós szurit, és mosolyogva mondta, hogy kapjam össze magam, mert kihűl a reggeli. Megettük a rántottát és a salátát. Ezután átölelt, felemelt, meghúzta a hátamat a karjaival. Jaj de jó, folytasd, úgyis fáj a hátam! Na gyere, ide büfizz a hátamra, mondja és közben nevet.
Mondom neki: a szép hátadat mindjárt - úgy fél méternyire - bemaszatolom tojásrántotta péppel, ha nem fejezed ezt be!
Ma is remek napnak nézünk elébe, vár a piacozás, és a finom ebéd, amit a Royal Étterem főz, hála Zalánnak, mert a liliom mellé, amit ma kaptam hősiességemért, meghívott egy szuper „zabáld magad tele” hamizásra, szóval ma is pár kilóval terebélyesebben végzem a napot.
Szép délutánt kívánok!
