Mindenkit üdvözlök!

Egy nehéz éjszaka után úgy döntöttem, hogy még adok esélyt a kicsiknek. A hasfeszülés még némileg megmaradt, ezért arra jutottam, hogy folytatom tovább a progeszteront, és bízok benne, hogy csak "lassúak" a kicsikék, mint az Apukájuk... ;)

Megkérdeztem a lányoktól, hogy mi a véleményük, az esetek 90%-ában azt a választ kaptam: Kárt nem lehet ezzel okozni, és reménykednek, hogy jó a megérzésem, mert Ők sem hiszik el, hogy nem sikerült nekem, bár túl nagy reményt azért ne fűzzek hozzá... Odette javasolta, hogy mindkettőt vigyem tovább, hanem csak a Crinone gélt, mert az napi szinten "csak" 700 Ft, viszont a Prolutex az több, mint 4.000 Ft/nap!! 

Azt éreztem, hogy folytatnom kell, hogy adnom kell mindenképpen egy esélyt, hogy ha mégis ott vannak, akkor ne rágódjak életem végéig, hogy mi lett volna, ha....? Ésszerűen tudom, hogy iszonyú cseppnyi az esély, de úgy érzem, most ezt kell lépnem. És megint szárnyalni kezdtek a gondolatok! Hétfőn elmegyek HCG vérvételre, és akkor már 30 felett lesz a HCG, és reménykedünk, és folytatjuk a Prolutexet, és bejelentkezem Szűcshöz, és Ő is meglepődve tapasztalja, hogy ott a baba, és bíztat tovább.... Aztán felkelek, mert bilibe lóg a kezem... ;) De miért is ne? Próbáljuk meg!

Ma nem volt piac, mivel 20-a van, így ünnepnapra tekintettel itthon főztem, pakolgattam, mosogattam, és Zalán elment gyakorolni, vezetni. Nagyon fülledt nap volt, délután vígjátékokat néztem. Miután hazajött kedvesem, Ő játszott és Al Bundy sorozatot nézett, én meg chat-eltem vagy 12 lombikos lánnyal. ;) Ma főleg Editre koncentráltam, mert nem akartam, hogy a tervezetthez képest alacsonyabb tüszőszám miatt kiboruljon. Próbáltam tartani a lelket benne. 

Szép augusztus 20-át kívánok mindenkinek!

Este az erkélytől láttam a helyi tüzijátékot, pár egész jó fotót sikerült készítenem! ;)