Jó reggelt mindenkinek! Hálás vagyok, hogy idáig eljutottunk és ma reggel már csak 1 Cetrotide szurit kell kapnom.

Miközben bekapkodtam a bogyóimat, párom eszegeti a reggelijét (Ő korábban kelt ma, megy az irodába), és mondja a tegnapi Al Bundy részt.

Meséli nagy lelkesedéssel, csillogó szemekkel: Képzeld Kisanyám, a tegnapi Al Bundy rész nagyon vicces volt, a terhes kismamákat KIS MAMUT-nak hívták!! :D Így akkor mostantól Te leszel az én kis mamutom, jó? Nem bánod, ha így foglak ezentúl szólítani? :D Hangosan kacagtam rajta és elképzeltem, ahogy már 3x ekkora vagyok és mindenütt vastag szőr borít... ;) Közben teli pofával vigyorog, a morzsák szálldogálnak le szája széléről, és a vajmaszatok a pár napos szőrzetébe ragadtak, ma nem annyira kívánatos látvány, mint szokott lenni, de én így is imádom!

Ez a mamut dolog szöget ütött a fejembe (na nem szó szerint, mert még kifolyna a lé bentről): Lassan talicska kell a szállításomhoz (anyagmozgatás gyanánt), és kócosan, lelapult hajjal, fogvédővel álldigálok (még mindig) az étkező közepén. Ma is csak 6 órát aludtam - konstatáltam magamban - de már kezdem megszokni. ;) Felhörpintem gyengécske kávécskámat, és élvezem, ahogy az édes íz lemossa a keserű szteroid hatását. 

Tegnap este még mondott egy jó aranyköpést Zalánkám, ezt is muszáj megosztanom veletek, fel is írtam a füzetembe, nehogy elfelejtsem (tudjátok, akinek nincs esze, legyen notesze). :D

Íme az esti Zalán zöngemény: Nyúzottan állt a fürdőszoba előtt, karjai lógtak maga mellett, haja zilált, szakálla fenyegetően kifelé állt és megszólalt: "Tudod én nem szarházi vagyok, hanem HÁZI SZAR! :D Nézz rám, úgy festek, mint egy nagy rakás kaki. Ez vagyok én." És szomorúan lebiggyesztette a száját. 

Igen, jól sejtitek, ezek következtek a monológjában: Ő nem tud vezetni, Ő nem tud rendesen gyereket nemzeni, Ő nem tud szerelni.. Erre következtek bátorító szavaim: Gyakorlat teszi a mestert, a lombikhoz nem kell csak pár jó sperma, és nem szerelőnek tanultál drágám, hanem programozónak, informatikusnak és mérnöknek. Neked nem kell autót szerelned, mert nem ez a dolgod! Nyugiiiiiiiii már! Ekkor rájöttem, hogy Ő jobban izgul, mint én. Átöleltem, megpuszilgattam és bátorítottam azzal, ha megfürdik, jobban fogja érezni magát.

Aztán közöltem, hogy ronda a szakálla, holnap tüntesse el, mert így nem vagyok hajlandó megjelenni vele pénteken a kórházban... ;) Általában nagyon büszke vagyok rá, mindig jólfésült, mindig illatos, mindig ingben megy mindenhová, és nagyon figyelmes és kedves. Sokan szokták mondani, hogy Ő a múlt maradványa, mert annyira figyel rám, igazi úriember. Néha még a buszról leszállva is a kezét nyújtja nekem, nem hagyja, hogy cipekedjek (nem csak most, máskor is), és a takarításból is kiveszi a részét. Egyszerűen imádom! Igaz, eléggé vehemens, de mit is kezdenék ezzel a habitussal egy "mimózával"?

Pont ilyen pasit kívántam kiskoromban. Köszönöm Istenem, hogy meghallgattad a kérésemet. Már ezzel is jóval többet kaptam, hogy megismerhettem Őt (és Ő is engem akart), mint amennyit egy kislány megálmodhat magának. <3

El sem hiszem, hogy már a célegyenesben vagyunk! Ma este jön a tüszőrepesztő, és nem kell csütörtöktől semmilyen szurit kapnom, pénteken meg csak és kizárólag az L-thyroxint kell bevennem, még a Medrolt sem lehet leszuszakolnom (amit egyébként nem bánok annyira). Szorítsatok lányok, már csak 2 nap!

Hálás vagyok mindenért, amit eddig kaptam a sorstól és az angyaloktól, már csak egyetlen örömet szeretnék, hogy a pocakomban 9 hónapig egy egészséges gyermek cseperedjen, és problémamentes szülést tudjunk végrehajtani.

Ma délután mosogatás, főzés, pakolás, felmosás, és terveim szerint délutáni alvás lett volna a program, de 16 óra felé (amikor bevackoltam magam az ágyikóba), csöngettek a kaputelefonon. Após volt, hogy elkérje a kulcsot, és leolvasson az autóról valamilyen számot, mert kellett a kerékcseréhez a méret és egyéb infó. Imádom Apósomat, de most nem örültem... Gondoltam visszaalszom. Ekkor megszólalt a mobil, és a másik is berregett néma üzemmódban. Remek! Ezek szerint "ugrott" a mai alvás. Hívott párom is, hogy ott járt-e már faterja, mert kell a kerékhez pár adat. Mondtam, hogy igen, de jobb lett volna, ha ezt 17 órára rakják, mert akkor legalább 1 órát hunyhattam volna, mert az elkövetkező 2 napban nem igazán lesz időm. Elnézést kért, mondta, hogy sajnos a bontók 17 óráig vannak nyitva, így gyorsan kellett megoldani ezt is. Hazafelé beugrik a boltba, és megkérdezte, hogy szeretnék-e valami finomságot? Azt szeretném, ha hazajönnél, átölelnél és korábban lefeküdhetnénk aludni, mert ma szőrtelenítés, hajmosás és még számos procedúra vár rám, ami mind időrabló... ;) Jó, akkor viszek valami finomat. Kislattyogta a konyhába, megittam a fehérjelötyit és felhívtam pszichiáter barátnőmet, aki épp úton volt hazafelé a melóból. Beszélgettünk, és hipp-hopp 2 órával később megérkezett szívem szerelme 3 doboz fagyival. Szerinte ezektől jobb kedvem lesz.

Este 20 órakor már figyelmeztetett a telefonom, hogy mindjárt be kell adni a tüszőrepesztőt. Bekapcsoltam a TV-t (amit hetek óta nem használunk), és hátast dobtam a kanapén. Ekkor hívtam Zalánt, aki bemosakodott, és mikor meglátta a dobozban az előre töltött tekerős "tollat", kisebb idegrohamot kapott, mert épp akkor jött rá, hogy nem egy "egyszerű" szuriról van szó! Mondta, hogy már nem emlékszik a beadás módjára, így - Mentalista nézés közben - igen zavaró hangokkal, hangosan hadarva olvasgatta a használati utasítást. Mondtam, hogy ha már 2x is megszúr, akkor legalább nyugodtan szeretném nézni eközben a kedvenc sorozatomat, amiről kb. 2 hete minden nap lemaradok. Ekkor letorkollt, hogy miközben fontos dolgot csinál, még csitítom is? Inkább örüljek, hogy beadja a tüszőrepit és fogjam be a bagólesőmet, és feküdjek, mint a lepényhal. Na, most lehet, hogy Ő menstruál??? (Vagy csak szexhiánya van, mert ugyebár ilyenkor nem lehet semmit csinálni.) Isteni időszak előtt állunk... Nagy nehezen letolta az infókat bágyadt agyán, lelki szemeim előtt láttam, ahogy füstölnek a kerekek... ;) Ekkor feszült arckifejezéssel mondja: Húzd fel a pólót és jöjjön, aminek jönnie kell! Azt ugye tudod, hogy a tekerés után 10 mp-ig a bőröd alatt kell tartanom, de nyugi, megoldjuk!

Hát őszinte leszek: nem voltam túl boldog... ;) Első tekerés megvolt, másodikkal bíbelődött vagy 2 percig, majd bekerült a másik adag is, és elég sokáig csípett (bátran állíthatom, hogy jobban fáj, mint a 1,5 hétig szúrkált Pergoveris, ami szintén nagyon feszítő érzés). Kis puklik lettek a hasamon, és akkor vettük észre, hogy a másik oldalon iszonyú lila pukli és hozzá egy piros csík is van, ami a köldököm felé "megy fel".. Remélem nincs semmi "bibi". Erre rákérdezek pénteken, ha addig nem lesz jobb. Hurrá! Túl vagyunk a lényegen! Holnap semmilyen szurit nem kell kapnom! Fellélegezhet a "tűpárna puff", ami régen a hasam volt... ;)

Most kicsit megkönnyebbültem, bár arra gondolok, hogy régen jobb volt, mert 2 naponta megnézte Szűcs vérvétellel és ultrahanggal is, hogy mi ott bent a helyzet. Megnyugtattam magam, hogy minden rendben lesz, és - ahogy Szűcs szokta mondani: elég egy jó minőségű, jó genetikájú embrió a sikerhez! 

Ez a ma esti záró gondolatom! Megyek, lekapom a bundust... ;) Kezdek gyapjas lenni.. :P (Bocsi Zsuzsi...) <3

Mindenkinek jó éjt! Legyetek hálásak a sorsnak, - ahogy mi is, - hogy megengedhetjük (még) magunknak, hogy ennyi pénzt áldozzunk azért, hogy egészséges kisbabánk születhessen.

Hajráááááááááá kismanónk, hajrá Szűcs doki!

Már csak 1 nap a leszívásig (altatásos műtétig)! Visszaszámlálás indul!!