Lombikunk története

Lombikunk története

Terhességi tünetek... Ma miért nem érzek semmit?

2017. november 04. - SusyT

Kedves lányok!

Ma alig éreztem bármit is, eddig minden nap volt alhasi feszülés, esti görcsök, mellfájdalom (alig tudtam ráfeküdni még oldalról is a melleimre), és a hasam is puffadt volt. Az elmúlt egy hétben már a parfümöket sem bírom, de ma párom illatszerei sem hozták rám az émelygést.. A derekam viszont fájdogál.. Viszont ami zavar, hogy ma nincs hányinger, ami tegnap pl. amikor feljöttek Móni barátnőmék, elkapott, mikor elkezdték enni a mogyorót.

A tegnapi látogatásról jutott eszembe: Móni annyira szép kismama! Hosszú sötét haja csillogó, gyönyörű, kék szemei meg sugároznak az örömtől. A kisfia meg szenzációs, szolíd, tisztelettudó és kedves. Csodaszép kékeszöld szemei vannak a gyerkőcének is. Ez a gyerek, egy nagyon szerény kisfiú, mindig megvárja, míg a felnőttek befejezik a mondandójukat, utána mesél csak. Kálmi is szuper Apuka, látszik rajta, hogy félti élete szerelmét, és a közös babájuk említésekor örömteli mosoly van az arcán. Végre egy igazi, boldog család! Szeretem őket. Ők is sok nehézségen mentek át, sokszor hívott Móni régen, hogy jogi dolgokban segítsek neki, meg a terhessége elején a rosszulléteire kérdezte, hogy mi a megoldás? Ő úgy véli, hogy bármit kérdez, én tudom a megoldást.. Eddig sikerült mindent megválaszolnom, ez tény, de én sem vagyok mindenben jó. Ő máshogy gondolja.. Az a legjobb bennük, hogy náluk is az összetartás és a család a legfontosabb. Jó, hogy vannak még ilyen kedves, önzetlen emberek. Bár hiába kértem, hogy ne hozzanak semmit, mégis hoztak nekünk banánt és mandarint. Cukik nagyon. Én is vártam őket többféle üdítővel, kávéval, sós- és édes nasikkal. A kisfiú még a húslevesemet is megkóstolta (mert épp ebédidőben ugrottak fel hozzánk). Olyan boldog vagyok, hogy feljöttek meglátogatni. Móninak már jó nagy hasa van, pedig csak a 3-ik hónapban jár. Bárcsak már én is a 12-ik hét végénél járnék, túl a genetikai kivizsgáláson és bárcsak tudhatnám már, hogy minden rendben a kisbabánkkal.. Annyira szeretném már látni az arcocskáját a gyermekünknek, és szeretném hallani a kis szívét a 6-ik héttől. Jó lenne tudni, hogy genetikailag is minden rendben van-e vele? Hosszú lesz ez az elkövetkezendő 2 - 2,5 hónap.. 

A hányingerről jut eszembe: Két napja a patikában egy kövér férfit majdnem lehánytam az izzadság- és a "cukros" inzulin-szaga miatt, muszáj volt felállnom mellőle, hogy ne okádjak. Aztán a postán lettem rosszul, a csekk befizetése közben.. Majdnem elájultam, kezdtem összecsúszni, és nem kaptam levegőt. Majd hazafelé rázott a hideg. A testhőm ismét magasabb volt, és éjjel vert a víz, pedig nyári takaró van még mindig rajtam. Ezeket jó jeleknek veszem. Kis manó "melózik" odabent. ;)

Ma viszont egész nap feszült voltam, hogy nem lehet tudni, miért nem érzek most semmit?

Jelenleg csak a haspuffadás van, de szerintem a gyomrom rendetlenkedése miatt lehet, mivel állandóan csak húslevest és kolbászt akarok enni. Ez a gyerek semmi egészségeset nem kíván, csak a banánt, ami meg enyhe IR esetében nem annyira jó "ötlet", de nem igazán lehet ilyenkor mit tenni, muszáj befalni, amit kíván, különben ismét rámjön az émelygés. Ő rendel, én teljesítem a "kérését". Nonszensz, mert alapesetben nem is szeretem a kolbászt! :) Milyen koleszterin szintem lesz? Szerintem jó magas! Elképzelni sem szeretném. :)

Azért eléggé aggódok, mert a kis "kolbi-girl" ma nem volt aktív. Viszont a beültetés utáni pattanások a mellkasomon és az arcomon ismét megjelentek, és a melleim nőnek, és egyre nehezebbek. Érdekes, de nagy, kék erek lettek a cicijeimen, és a mellbimbóm is egyre szélesedik.. A hasam meg akkora, mintha már most 2-3 hónapos terhes lennék. 

Számolgattam, hogy ha a terhességet az utolsó mensim után számolják, akkor szept. 30-ától (mensi első napja) már pont 5 hetes vagyok. Létezik ez? A beültetés 5 napos fagyibabákkal okt. 16. volt, én azt hittem, hogy ez 3 hetes állapotosságot jelent. Most kicsit össze vagyok zavarodva.. 

De jó is lenne, ha láthatnám valamilyen eszközzel, hogy nő a pocakomban a drága kis pötyikénk, és tudnám / érezném, hogy minden rendben van vele!!

Reggel korán keltünk, és párom a Prolutex beadása után ismét hülyéskedett velem. Megszólalt: A gyerekeink már voltak a "hűvösön". Mármint a babáink ugyebár március óta a fagyasztóban várták, hogy a hasamba kerülhessenek, vagyis inkább én vártam nagyon, és drága férjem, hogy életünk első gyermeke végre megfoganjon. :) Még most is hihetetlen számomra, hogy babát várok. Ami érdekes, hogy a szemeim körül sötétebb karikák vannak, pedig bőven eleget alszom.. Minden film elején beájulok, így velem mostanában nem lehet már szórakozni sem. Álomkórban szenvedek. :) 

A reggelizés után kedvesem lerohant a piacra, majd az Apukájával elmentek a kínaiba, féláron bevásárolni a wc papírt, és a babatörlőt, stb. 11 órától nekikezdtem az ebédnek, most zöldborsós, brokkolis, sárgarépás "mindent bele" levest készítettem (húsleves alappal, amibe csirkeaprólékot dobáltam), majd brokkolival és sajttal töltött, baconbe csavart csirkemellet-, és krumplipürét készítettem. Holnap párom fog segédkezni az ebédnél, húst sütünk, és fűszeres krumplit tepsiben készítünk, mivel jönnek Andika barátnőm, kislánya, és Zoli. Párom felveszi nekik az egész Columbo sorozatot, és - ha minden jól megy - elmegyünk biliárdozni, ide a közelbe, 1 órára. Remélem bírni fogom. :) Kell is a kimozdulás, mert ma csak egy rövid sétát tettünk Janihoz, megnéztük az innen 25 percre lévő házának átalakítását, hogy lássuk, hogy haladnak? Jani apukája rögtön észrevette, hogy pocaklakóm van.. Hihetetlen. Lehet, hogy azért, mert mentős, és látott már pár kismamát? Mindegy is, láttam a mosolyán, hogy örült nekünk. Már 15 éve ismerem őket, Jani az előző vőlegényem egyik legjobb barátja, de a barátságunk megmaradt. Az esküvőnkön is ott volt, és régen a lakásom felújításában is segédkezett. Igaz, már nincs meg a lakásom, mert a lombik miatt kb. 4 éve el kellett adnunk, hogy folytatni tudjuk a több milliós lombikozást.. Kár, hogy még nagyon nyomott, féláron adtunk túl rajta.. Ha 1-2 éve adtuk volna el, akkor most millióink lehetnének. A gyerkőcünk benntartása a tegnapi számolások szerint havi 207.000 Ft. Mindegy is, nincs már miért rágódni ezen. A lényeg, hogy sikerrel jártunk végre, 6 év után! A szívem alatt hordom életünk szerelmét, Lilikét, vagy Áront (BÁRMI Áron, ahogy férjem hívja). 

Tegnap épp a neveket nézegettünk, mert a Lili túl "puritán" több barátnőm szerint, és így szóba került, hogy nekem a Zsófia is tetszik, de az Alíz is igazán különleges, illene is szerelmem vezetéknevéhez. Kedvesem rögtön megszólalt: "Alíz csodaországban! Ő is egy kis csoda lesz akkor!" Kész, ilyenkor elolvadok. Miközben ezt mondja, mosolyog, és csillog a szeme! Imádom!! Fiú nevek közül viszont a Zsombor is tetszik, de kedvesem leszavazta. Sokan az Áront "lezsidózták", így akár még ez a név is változhat... A német nevekhez (párom és én is német névvel rendelkezünk) állítólag nem illik az Áron. Igaz, mások véleménye nem mérvadó, a lényeg, hogy egészséges gyerek legyen! A neme sem számít. Bármilyen nemű lesz, mi imádni fogjuk, hiszen belőlünk "készítették" Győrben. Ahogy párom mondta a múltkor: "MADE IN GYŐR".. Barátnőm még azzal is szórakozott ma, hogy a gyerekünknek két apja lesz, a férjem és a dokink. És Ők lesznek a legbüszkébbek rá. Ez a gondolat nagyon cuki, tetszik! Hálásak vagyunk a főorvos úrnak, és a biológusunknak, Csabának, hogy itt tarthatunk. Köszönjük szépen!! <3 

Két napja meglátogatott a legjobb barátnőm, Kriszta,  ugyanis egy kedves lány, Móni vele küldött nekem pár Clexane szurit. Kriszta mesélte, hogy most több családtagjuk is azt mondta, hogy feltűnően sugárzó az arca. És tényleg!! Egy hete nem jött meg neki. De jó lenne, ha együtt csinálnánk végig a pocakos időszakot, és segíthetnénk egymást tanácsokkal. Ők is már több éve babát szeretnének, de sajnos nekik sem jött össze a BMC-ben, ahogy nekünk sem. Bár nekik egy új, tapasztalatlan dokijuk volt, így nem is lettek rendesen kivizsgáltatva. Most derült ki az is, hogy hiába hiper-szuper párja "katona állománya", mégis az lehetett a gond eddig, hogy gyulladás, és baktérium volt az "anyagban", így a nagyon sok, és fantasztikusan mozgó állománnyal nem mentek semmire. Már egy ideje antibiotikumos kúrát kap a férje, így van esélyük, hogy spontán jöjjön a baba. Még jó, hogy elmentek a mi idős, és tapasztal andrológusunkhoz, akit ajánlottam nekik, mert sosem jöttek volna rá a BMC-ben, hogy mi a baj, hiszen ez a fajta spermatenyésztés, egy speciális vizsgálat. Ráadásul sajnos a János Kórházi készülék 1.200x-os felbontású, az andrológus doktornőnk gépe viszont 6.000x-es!! Nagyon nem mindegy. Azt sem értem, hogy a lombik központokban, miért nincs egy andrológus-urológus specialista, aki a herevisszér sérvet UH-val kizárja, és a tenyésztésen kívül, a spermatöredezettséget (ami sok férfinál a gond), is vizsgálná és kezelné. Nem tudom felfogni, hogy a férfiaknál, akik kicsit "testesebbek", és nem megfelelő a speramállományuk, miért nem néznek hormonsort és IR (inzulin rezisztencia) vérvételeket, amik által kiderülhetne, hogy mi a gond? Addig ugyanis felesleges lenne - véleményem szerint - inszemeket vagy lombikokat elkezdeni, amíg mindkét fél rendesen ki nincs vizsgálva. Erőltetik az orvosok a nagy gyógyszertámogatás és az állami támogatások miatt a lombikokat, pedig jobb lenne, ha nem hormonoznák agyon a nőket, (hiszen a legtöbb esetben nem lenne rá szükség), és mindkét felet normálisan kivizsgálnák. A nők nagy része a sok hormontól meghízik, és kialakul náluk az IR, illetve a TSH értékeket emeli, vagyis pajzsmirigy alultermelés alakulhat ki. Azért, hogy másokat is tájékoztatni lehessen ezekről, készítettem el az "Ajánlott vizsgálatok" listámat, hogy milyen vizsgálatokat, és miért fontos elvégeztetni már az első sikertelen lombik után, hogy a lányokat segítsem. Hiszen az orvosoknak nem érdekük (tisztelet a győri kivételnek), hogy sikerüljön a lombik. Hiszen egy sikertelen kezelés után az állami intézmények több milliót kapnak, viszont ha sikert érnek el, akkor nem megy az a pár vissza, csak max. pár év múlva, így elesik az IVF központ a magasabb támogatástól. A kormány is dicsérteti magát, hogy mennyire támogatják a lombikokat, erre nekünk, lombikosoknak mindenünk rámegy a sok, és drága kezelésekre, vizsgálatokra, hormongyógyszerekre, műtétekre, vidékre utazásokra, vagy genetikai vizsgálatokra, stb. Ráadásul a Kaáli támogatását is 2017. okt. 1-től 70-90%-ról megkurtíttoták, és már csak 50% jár a gyógyszerekre is... Ezt én "bosszúhadjáratnak" hívom. Mindegy is, nem akarok politizálni. De ha tényleg több gyereket akarnak, mert "elfogy a népesség", akkor miért nem támogatják a kivizsgálásokat és a hormongyógyszereket, vérvételeket is? Miért mondják azt, hogy "ingyenes" a lombik? Mert ez - sajnos - a tapasztalatink alapján egy nagy kamu.. És aki nincs benne, az nem is tudja.. Csak aki a "bőrén érzi", mint pl. mi. Párom és a doktornőnk szerint később, ha meglesz a gyerekünk, újságírók bevonásával indítsunk egy "őszinteségi kampányt", hogy mennyibe kerül a lombik, és mennyibe kerül egy lombikbaba megtartása, a megszületéséig. Jó ötletnek tartom.

Visszatérve az eredeti gondolatsorra: Kriszta barátnőm hozott nekem - a szülinapomat utólag is felköszöntendő - egy óriás, rózsaszín liliomot, meg egy feketeribizlis fekete csokit, mert tudja, hogy ezeket szeretem. Aztán belekezdtünk a terhesek sztorijaiba, majd jöttek a hányós történetek, majd a hasmenések sztorijai. Meséltem neki, hogy minden győri út előtt "meglátogatom" a helyi MOL kutat, szerintem már plusz pénzt fognak szedni, ha arra járok. :) Barátnőm ekkor megszólalt, hogy várni fognak, mert már tudják, hogy: "Kéthetente érkezik a menetrendszerinti fosti-járat". Szét röhögtük az agyunkat.. Szinte megfájdult a hasam a nagy nevetgélésben. Majd mesélte, hogy a múltkori vírusnál hogy szenvedtek a férjével közösen, egyikük a lavórba, másikuk a fürdő felé indulván a wc-hez, az  bejárati ajtót lehányta, majd az "eredményt" feltakarítva egymást "túllicitálva" próbáltak a konyháig eljutni, hátha valamelyiküknek sikerül egy gyógyteát főzni.. Nem jártak sikerrel. :) Esküszöm, ha nem nők lennénk, illene ránk a "Gusztáv" név... Bár nem vagyunk valami "guszták"... 1 óra nevetgélés után megállapítottam, hogy hiányoznak a barátnőim. A netes kapcsolattartás azért mégsem olyan, mint mikor szemtől szemben ülünk egymással, kávézgatunk, eszegetünk, és látjuk, halljuk egymást, és hangosan kacagunk a másik baromságán. Sajnáltam, hogy ilyen rövid ideig volt csak itt, de megígérte, hogy hamarosan újra jönni fog. Ez viszont jól esett, hogy annak ellenére, hogy a világ végén lakunk, felajánlotta ezt a nagylelkű kedvességet. Lehet, hogy én is hiányzom neki, bár Ő nem annyira szókimondó az érzelmeit illetően, mint én, de én úgy vélem, mégis jó lenne a régi, heti többszöri dumcsizást visszahozni a szokásaink közé. 17 évig ugyanis jóval többször találkozgattunk. Arra is rádöbbentem, hogy jó lenne többször kimozdulni. Bár párom nagyon aggódik miattam, és kéri, hogy ne menjek emberek közé, mert sokan betegek, és fél, hogy elkapok valamit.. Ezen mondatok leírása közben ismét rájöttem, hogy szerelmes vagyok a férjembe.. Imádom, hogy ilyen gondoskodó, és így félt minket..

A napokban tudtam meg, hogy a szolnoki tanítónő barátnőm is babát vár, de mivel nem merte addig elmondani, amíg biztos nem volt benne, hogy emelkedik a HCG-m, így eddig csak a férje és Ő tudták, hogy egy kis élet növekszik benne. Jól esett, hogy megosztotta velünk a hírt, mert elég nehéz pár éven vannak túl.. Az előzményeik tükrében én sem merném elkiabálni a dolgokat.. És végre megkaptam a "Fasztündér" rajzot is tőle!! (Ez egy korábbi félrehallásom eredménye, egyszer, pár hónapja párom kérdezte, hogy a fájós lábamra kérem-e a FASTUM GÉLT, én meg "fasztündért" hallottam. Azóta is ígérte ez a drága lány, hogy megrajzolja nekem, de csak most sikerült a sok teendője elvégeztével elkészíteni a nagy remekművet. Igazából úgy néz ki a rajz, mint Leila hercegnő a kétoldali "kakaóscsiga" frizurájával, és a figura "ruhája" maga a "répa", tele erekkel, de én inkább hullámoknak néztem a rózsaszín "bőrt". Sebaj, jó kis rajz! Örültem neki!! Köszönöm szépen a mulattatást és a kedvességet! :)

Ma nagy hírt kaptam, Gabi barátnőm unokája, Flóra megszületett! Gyönyörű kis pofija van! Annyira örülök, hogy végre még több boldog ember van a földön.

Most már későre jár, kezdek fáradni. Még meghallgatom a kedvenc indiai babaváró zenémet, fogat mosok, és megsimogatom a pocimat, és amíg Apa a mosdóban van, lehet, hogy megint énekelek a kis pöttyünknek.. 

Szeretlek gyermekem, és Édesapáddal már nagyon várunk!! Úgy szeretnélek már látni!! Persze annyira ne siess, várj még 8 hónapot... Erről "ugrott be", hogy sógorom és Andika barátnőm is ugyan abban az évben, júl. 17-én születtek, ami azért érdekes, mert ha a beültetéstől számítjuk (okt. 16-tól) a baba megszületését - bár tudom, hogy ez nem reális születési dátum, hiszen a lombik babák hamarabb érkeznek - akkor a mi gyermekünkt is kb. július 17-e körül érkezik. Érdekes egybeesések.

Kedvesem már horkol, így én is "elhúzom a csíkot".

Jó éjt mindenkinek!

Puszi

Október 31. Kontroll HCG! Ha megfelelő az érték, kapom az Intralipid infúziót

Kedves olvasók!

Ez is egy izgalmas napnak ígérkezik... Tegnap hajnalban iszonyú durva petefészek görcseim voltak, így muszáj volt Magnerotból bevennem párat, és egy Algot is bekaptam, mert majd megőrültem a fájdalomtól. Nehezen tudtam elaludni a brutál görcsöktől. A mellem is fájt, és az állandó éhségtől enyhe hányingerem is volt. Megint megettem egy mini kolbászt és egy fél kiflit, hogy múljon az émelygés.

Ismét hajnalban keltünk, hogy leérjünk 7.15-re a Kaáliba. Már egész jól megszoktam a korán kelést, és a szurikat is. Bár a hasam lila- és kék színekben "pompázik" és a tűundorom sem múlt el teljesen, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy 1,5 évig szúrnom kell a 0,4-es Clexane-t és megy a hasamba a Prolutex is, illetve 2 hetente kapom az Intralipid infúziót a baba védelmére. Hihetetlen, hogy mikre képes egy nő a gyerekért. Sosem gondoltam volna magamról, hogy bírni fogom az injekciózást, főleg úgy, hogy a hasamon és a karjaimon már nincs olyan hely, ahol ne lenne színes, duzzadt folt és pötty.

Drágaságom megint a Prolutex szuri után beszélt a kicsihez, simogatta és puszilgatta a hasamat. Ezt a kis rituálét imádom. Mindig összeszorul a szívem. Amikor lehajolt a hasamhoz, láttam, hogy nagyon őszül.. Ez a 2-3 hét biztosan neki is nehéz lehetett, mivel sosem volt ilyen deres a haja. Ő sosem mondja, hogy fél, vagy aggódik, csak a napi mondandóiból jövök rá: Etesd rendesen a gyereket! Vigyázz, meg ne fázzál! Ha lemész sétálni, öltözz fel rendesen! Kerüld a köhögő, beteg embereket, nehogy elkapj valamit, stb. Éjjel is arra ébredek, hogy takargat és simogat. Nála jobb férjet senki sem kívánhatna magának. Takarít, bevásárol, pakol, és mosogat, hogy engem kíméljen. Nekem a főzés maradt, és a teregetést is együtt oldjuk meg, hogy ne emeljek és az alsó szintre ne kelljen hajolnom. Boldog vagyok!!! Itt van mellettem ez a fantasztikus pasi, aki 7 éve a párom, és a hasimban növekszik szerelmünk gyümölcse, hála az orvosunknak! Köszönöm szépen kedves főorvos úr! Egy élet sem lesz elég, hogy törlesszek Önnek. Nagyon hálás vagyok, hogy 6 lombik után itt, Győrben elsőre összehozta a kisbabánkat.

Útközben megint szórakozott a hasam, muszáj volt megint egy kútnál megállni. Ismét bevettem pár széntablettát, hogy ne legyen baj. Ez az izgalom miatt lehet? Nem tudom. De mindig mikor a HCG vérvételre megyünk, akkor jön rám.. Úgy vélem, lehet összefüggés.

Végre megérkeztünk a Kaáliba, ismét megfogtam a gólya csőrét, úgy indultam a recepciós pulthoz. A főnővér a vérvétel közben megint megkérdezte: Hogy vagyok? Mondtam, hogy erős alhasi feszülésem van, és a melleim is fájnak, és enyhe hányingerem is van. Mosolygott és megszólalt: 10 után meglátjuk, hogy mi a helyzet. (Ebből azt vettem ki, hogy nem igazán hisz bennünk, de kit érdekel?)

Közben kijöttem, és megnéztem a táskámat, és nem találtam meg az Utrogestant, amit majd délben vagy 13 órakor kell felnyomnom, így írtam sms-t Verának, hogy ha van neki 2 db Utro vagy 3 db Crinone, akkor segítsen, mert gondban vagyunk (véletlenül a kanapén hagytam a bogyókat, mert párom siettetett, hogy induljunk már). Írt, hogy örül, hogy hozzájárulhat a babánk megtartásához, és beviszi a melóhelyére a bogyókat, és megírta a címet, hogy dél körül menjünk be hozzá, mikor végeztünk a dokinál.

A vérvétel után, 8 előtt elindultunk a kedvenc volt főnökömhöz, Attilához, akivel nagyon imádjuk egymást, és mivel Győrben van egy edzőterme, így gondoltuk, beugrunk hozzá, párom úgysem ismeri még. Elöntöttek az emlékek, milyen szép évek voltak, mikor nála dolgoztam. Ő a világ legjobb, legbecsületesebb és legjószívűbb főnöke volt, egyenrangúnak tartott minket magával, reggel Ő főzte a kávémat, és minden nap megnézte, hogy milyen lelki állapotban vagyok, ha látta, hogy kifáradtam, akkor elküldött pihenni pár napra. Volt, hogy ki is fizette a nyaralásomat, csak ne dolgozzak nyúzottan, mert nagyon féltett engem. Ugyanis hétközben 8-17 óra között tárgyaltam nagy cégeknél, majd 18 órától a nyomdába mentem a plakátokért, 22 óra után meg mentem az éjszakai kihelyezésekre fotózni, hogy munkaidő után is kaphassak plusz pénzt, mert egyedül tartottam fenn a lakást, és rengeteg fizetnivalóm volt, hétvégenként pedig masszőr iskolába jártam.

Amolyan családtag voltam a cégnél. Vagyis a lelki kötődés még most sem múlt el. Attila feleségét is imádtam, Ő is nagyon vigyázott rám, és mindig drága ajándékokat kaptam a szülinapomon és Karácsonykor. Életem egyik legszebb időszaka volt, mert szerettem a munkámat, a főnökömet, és a kollégáimat is. Viszont sajnos 3,5 év után Attila eladta a céget, így mivel az új főnöknőt nem bírtam elviselni, felmondtam. Szétszéledt a csapat.. De így is írunk egymásnak, hogy kivel mi van? Úgy örült Attila, mikor a napokban ráírtam, hogy 6 év után végre sikerült a baba! Mondta, hogy nagyon drukkol, hogy végig minden rendben legyen. 

Begurultunk az edzőterembe, és már a pult mögül kinézett ez a drága, mosolygós arc. A torkomig sem ér ez a kis ember, de nála nagyobb szeretetgombócot még nem láttam. Szerelmem már megszokta, hogy akiket szeretek, őket nagy öleléssel és sok-sok puszival üdvözlöm, úgyhogy nem lepődött meg, hogy 1-2 percig ölelgettük egymást a volt főnökömmel. Ezután Zalán bemutatkozott, kezet ráztak, és Attila meghívott minket, hogy igyunk valamit. Párom nem fogadott el semmit, én viszont egy idő után kértem egy kávét. Körbevezetett minket a termen, ami fantasztikus, és óriási, 2 szintes. Párom teljesen elvarázsolódott, hogy milyen klassz hely, és milyen jó arc az ex főnököm. Mondta is, hogy legközelebb, amikor 2 órán át megy az infúzió, akkor Ő lejön addig a terembe, úgysem engedik be Őt a műtőbe, ahol egy orvos vigyáz rám, míg megy a lipid. Egyetértettem vele, felesleges ott ülnie a műtő előtt, inkább érezze jól magát.

Elérkezett a 9.30, így indultunk vissza a Kaáliba, hátha hamarabb hívnak be. 10 órakor kijött a főnővér, és behívott minket. Láttam rajta, hogy meglepődött, hogy párom is itt van, mert a múltkor nem tudott mellettem lenni. Bementünk, és a szívem megint a torkomban dobogott.. Közölte velünk, hogy emelkedik a HCG, ami nagyon jó jel, mert Ő nem is bízott bennünk, jelenleg 107,3. A szám hallatán elkezdtem idegeskedni, Kata jutott eszembe, akinek 33 volt 5 napja a HCG-je, és 330 felé emelkedett. Úgy éreztem, hogy nekem ez a 107 alacsony. Le is vert a víz.. Mondom a főnővérnek, hogy szeretnék a dokival beszélni. Azt a választ kaptam, hogy ez nem lehetséges, viszont menjek le a műtőbe, mert kapom az újabb adag lipidet. Ki kellett kapcsolnom a mobilt, így nem tudtam senkit hívni, hogy mi a helyzet. Párom mikor kiértünk, kérdezte, hogy ez jó? Mondtam, hogy szerintem naponta kellene jó esetben duplázódnia a HCG-nek, és már 150 körül lenne jobb az érték, de mivel a fagyibabák lassabban indulnak be, bízok benne, hogy megfelelő az érték. A lipid 10-12 óra között ment le, a Ringert túl gyorsra állította a nővérke, így kicsit félrtem, mert a lipid még félig volt, viszont a másik infúzió már majdnem elfogyott. Ekkor odajött Erika, és beállította a lipidet gyorsabbra, és a Ringert lassabbra, de így is az utolsó 30 percben már csak az Intralipid folyt. Reméltem, hogy nem lesz ebből gond, mert az nagyon sűrű cucc. Megint éreztem az éjjeli durva görcsöket, amik miatt 2 magnéziumot és 1 Algot is bevettem. Gondoltam, hogy inkább szólok a recepción, hogy nem vagyok jól. 

Szerelmem elindult autóval Verához a bogyókért, hogy legkésőbb 13 órakor pótolni tudjam a progeszteron adagomat.

A recepciós 12 órakor, - miután a záróért mentem a recire - felszólt a dokinak telefonon (aki elvileg 12-ig lett volna ma, csak miattam maradt bent tovább), hogy nem érzem jól magam, nézzen rám UH-val. Úgy éreztem, ez a legbiztosabb, hogy ha az orvos is és én is tudom, hogy minden rendben van-e? Inkább kifizetem az ultrahang árát, ezen már ne múljon, így legalább az orvossal is tudok beszélni. A doki már felöltözve, kezében papírokkal eljött mellettem a folyósón és megkérdezte, hogy hogy vagyok? Mondtam, hogy nagyon durva alhasi görcseim vannak és hiába vettem be magnéziumot, nem múlik. Gyorsan megkérdeztem, hogy jó-e a 107-es érték? Azt mondta, hogy ha nem hinne benne, hogy jó ez az érték, akkor szerintem beadatott volna egy drága lipidet nekem? Majd megsimogatta a vállamat, és mondta, hogy nyugodjak meg, mindjárt visszaöltözik, megmosakszik és be fog hívni, hogy megvizsgáljon. Kicsit jobban lettem ezután. Eltelt kb 30 perc, és már fehér ruhában hívott be. Megérkezett Annamari is, aki  a múltkor bunkó volt velem telefonban, és megkérdeztem, hogy jobban van-e lelkileg? Furán nézett rám, mert nem értette, hogy miről van szó? Elmondtam, hogy a múltkor üvöltött velem a telefonban, és ezért érdeklődöm a hogyléte felől. Azt mondta, hogy nem nekem szólt személy szerint a feszültsége, és elnézést kér, ha ideges volt velem, de nekem most az a dolgom, hogy nyugodt legyek, ne vegyek mindent a szívemre. (Könnyű ezt mondani.) Bejött a főorvos úr, és előkészítette a gépet. Megnézte a méhnyálkahártyát, ami tökéletes, és megnézte a bal petefészkemet is, ahol a fájdalmat éreztem, és a biztonság kedvéért a méhemet és a másik petefészkemet is megvizsgálta. Mondta, hogy nem lát kóros eltérést, nyugodjak meg. Kérdeztem, hogy lehetséges-e, hogy azért fáj a petefészkem, mert méhen kívüli? Azt mondta, hogy ez nem így megy.. Az 5-ik hét után lehet látni, hogy van-e petezsák, és jó esetben már akkor talán látszik, hogy hol van a baba, de szívhang is inkább a 6-ik hét után reaális, így ezekre a kérdésekre nem tud most választ adni, de nem hiszi, hogy nekem méhen kívüli terhességem lenne. Kérdeztem, hogy a 107-es HCG nem utalhat valami gondra? A válasz: Nem, ez egy teljesen normális érték, 2 vagy 3 naponta duplázódik a HCG, van egy táblázat, amiben erről olvashatok, és 4 nappal később a 30 után a 107,3 teljesen normális, nyugodjak meg. Persze a 120-150 jobb érték lenne, ahogy én is említettem, de mivel a fagyasztott embriók lassabban ágyazódnak be és lassabban "indulnak el", ezért szerinte nincs miért aggódnom. Az alhasi görcsök meg szerinte amiatt lehetnek, mert sokat ülök, így nyomom a hasamat, többet sétáljak, és többet feküdjek, mert a vízszintes póz jobb, mint a görnyedés. Mikor ment kifelé az orvos, mondtam neki, hogy nagyon hálás vagyok neki mindenért. Elmosolyodott, és azt mondta, hogy nincs miért.. Megdöbbentem. Ilyen szerény, és maximalista dokival még soha nem találkoztam. Összegeztem magamban a hallottakat: ezek szerint mától kímélő életmód javasolt. Óriási megkönnyebbülés volt ezeket hallani, mivel megint felhúztam páromat azzal, hogy aggódtam, és már Ő is ideges lett ezen a "megfelelően emelkedik-e a HCG?" dolgon. Kérte, hogy feleslegesen ne bosszantsam, mert iszonyúan kiakasztom ezekkel az aggodalmaskodásokkal, bízzak végre a babánkban. Milyen igaza van...

Mikor kijöttünk az épületből, pont a fejünk felett repült el, tőlünk pár mérette egy gólya. Ezt jó jelnek vettem. <3 Lehiggadtam, és sokkal nyugodtabban indultunk útnak, mikor elmeséltem drágaságomnak, hogy mit mondott a dokink.

16 óra után értünk haza, felhívtam Anyósékat, hogy minden rendben, és nincs miért aggódniuk, szépen termeli a sárgatest hormont a baba. Ettem egy jó kis paradicsomlevest és 1 kis csípős kolbászt kiflivel, a csirkét és a zöldséges rizst nem kívántam most. 16.30 körül lefeküdtem aludni, és iszonyú mélyen szunyáltam vagy 2,5 órát. Mikor újra bekapcsoltam a telefont, egy rakás sms-t kaptam, hogy hol vagyok már? Miért nem írtam ki a csoportba, hogy mi a helyzet, sokan aggódnak értem! Felmentem a Facebookra, és 40 feletti levél várt. Hihetetlen érzés!! Mindenki azt írta, hogy drukkol és érzi, hogy sikerült! Az járt a fejemben, hogy ezt mások honnan érzik? Miért csak párom és a lányok érzik? Mindegy is, a lényeg, hogy velem van a baba.

Mivel többen is írtak gonosz megjegyzéseket, hogy nem hiszik, hogy 100.000 Ft a két heti gyógyszerem, és túlzok, ezért összeszámolgattam, hogy mi mennyibe kerül? (Főleg úgy, hogy fizetős FET-ünk volt, és a Kaáliknak már okt. 1-től 50%-ra csökkentette az állam a korábbi 70-90%-os támogatását.)

Ezért a rosszindulatú pletykák elkerülése érdekében leírom, hogy mennyibe kerül havonta a baba benntartása, úgy, hogy április eleje óta nincs munkám, mivel a dokink csak úgy vállalt el márciusban, ha a magas stresszhormon miatt felmondok március végén (amikor a lombik kezdődött). Aki tényleg akar gyereket, az bármit megtesz... Úgyhogy 7 év után mindkettő munkahelyemet felmondtam. Vagyis 7 hónapja párom keresetéből élünk. Annyit szeretnék még itt hozzátenni, hogy azoknak nagyon szépen köszönöm, akik támogattak, és lelkileg is mellettem voltak most, ebben a lelkileg megterhelő, nehéz időszakban, amikor az anyagiak miatt, és a baba miatt is egyaránt "rágom a kefét", és minden nap izgulhatok valamiért.. (Van-e feszítés, van-e mellfeszülés, emelkedik-e megfelelően a HCG? Stb.) Jó, hogy vannak még ilyen tisztalelkű, kedves emberek, akik tényleg segíteni akarnak. Köszönöm annak a pár lánynak is, akik hozzájárultak a gyógyszereinkhez, akár azzal, hogy felajánlottak 1-2.000 Ft-ot, vagy azzal, hogy páran felajánlottak 1-2 ív Utrogestant, vagy pár db. Clexane szurit. Nagyon jól esett a sok segítő szándékú levél! Volt aki annyit írt, hogy nincs sok pénze, de minden nap imádkozik értünk, és este nem fekszik le addig, amíg értem és a babánkért nem gyújt gyertyát, és szeretettel el nem mormolja a védő imáit. Hálás vagyok ezeknek a jó embereknek!! Azok, akik meg gonoszkodóan írtak rólam, szeretném azt kívánni, hogy sikerüljön az álmuk, és javuljon meg a hozzáállásuk, hogy végre boldogok lehessenek, szörnyű lehet szomorúan és elkeseredetten élni. Ilyenkor megnyugszom, hogy ilyen jó helyen vagyok, és boldogan élünk párommal és a kis manóval a pocimban, így Ő is érezheti odabent, hogy micsoda szeretet veszi körül, és milyen boldogan várjuk Őt, és már most nagyon szeretjük.

Az jutott eszembe még erről a témáról, hogy másokkal ellentétben én mindenkinek őszintén örülök, mikor megtudja, hogy babát vár, nincs bennem irigység, hiszen legalább nekik már sikerült! Nem is értem, hogy miért kell másokra haragudni, a saját bajaink miatt? Mit tehet az a másik ember arról, hogy pl. eddig nekünk sem sikerült 6 évig a baba? Hiszen Ő csak a boldogságát osztotta meg velünk. Mit tehet arról, hogy neki sikerült és másoknak, akik oly soká várnak a babára, nekik meg nem? Az, hogy nekünk hosszabb az út, talán attól lehet, mert odafent úgy érzik, hogy meg kellett érnünk erre a nagy feladatra, hogy szülők lehessünk, és türelmet és nyugalmat kell tanulnunk, amit a babánk megszületése után "kamatoztathatok". Hosszú az út, de megéri.

És most a piszkos anyagiak:

Érdemes figyelembe venni, hogy október 1-től új jogszabály lépett életbe, ami szerint a Kaálik támogatása a korábbi 70-90% helyett 50%-ra csökkent. A trombózis gondom, vagyis a heterozygóta MTHFR-mutációm miatt (mivel Apámnak és nekem is volt már korábban trombózisunk) 1,5 évig kell szúrnom a Clexane szurit (havi kb. 25.000 Ft körül jön ki az 50%-os Kaálit támogatással számolva), és 3-4 hónapig kapnom kell az Intralipid infúziót 2 hetente (alkalmanként 25.000 Ft-ért, vagyis havi 50.000 Ft ez is Győrben), és mellé megy a Prolutex ami 2 hétre 27.800 Ft (egy hónapban 55.600 Ft) mivel ez nem támogatott gyógyszer, és még kapom a 3x3 Utrogestant (ez kb. havi 2.200 Ft), és az L-thyroxin és a Bromocriptin is kell a magas TSH-ra és sztresszhormonra, ezek a havi LDN-el együtt 4.800 Ft-ot tesznek kb. ki. És még erre jönnek a leutazások (+ autópálya matricák) minimum 2 hetente, kb. ez is 26.000 Ft (attól függ, hány kitérőt teszünk a patikák miatt). Ezek mellé még szedem a vitaminokat, amik 40 év felett javasoltak: Babavitamin (jódmentes, netes rendeléssel) 3.200 Ft, E-vitamin 800 NE naponta 3.290 Ft, D-vitamin 4.000 NE 2.250 Ft, Cink 25 mg 1.990 Ft, Béres vas komplex 1.650 Ft, Folát 4.500 Ft, Magnerot (napi 2 db a 20 darabos kiszereléssel) 3.300 Ft, BIO Krill halolaj 1000 mg 6.390 Ft, Q10 (napi 2 db 100 mg-os) 2.790 Ft, BIO szelén 200 mg-os 1.900 Ft, Lenkei B-komplex 2.580 (kiszállítással). A gyógyszerek és a vitaminok együttesen (fájdalomcsillapítót és egyéb gyógyszereket, amiket alkalmanként szedek, nem számoltam bele): havonta 173.000 Ft (+ tűk és fecskendők), ami a férjem fizetését sem teszi ki a lakás és kocsi fenntartásáról nem is beszélve, és Anyukám TB-jét is mi fizetjük, mivel 5-6 éve nem tud a súlyosbodó Alzheimer kór miatt dolgozni, már bepisil és bekakil, nem tud egyedül enni és öltözni sem. Ráadásul sajnos a leszázalékolási kérvényt is elutasította a bizottság, mivel a faital neurológus rossz kódot adott meg múlt évben, és nem biztos egyik orvos sem, hogy mi a megfelelő kód a demencia vagy Alzheimer legyen inkább a jó kód? Mindegy is.. Nem olcsók Anyu gyógyszerei sem, de nem szeretnék panaszkodni. Ehhez az árhoz még jön 2 hetente az UH ára, ami 12.000 Ft / alkalom, és mellé a vérvételek (HCG és progi), vagyis együttesen pluszban havi 34.000 Ft még rájön a 173.000 Ft-ra. Vagyis a havi költség összesen: 207.000,- Ft. Azok, akik "kikezdtek" és meggyanusítottak, hogy hazudok, ezekbe úgy látszik, bele sem gondolnak. Sajnos nekem 7 hónapja nincs keresetem, mivel fel kellett mondanom, hiszen 3x-osa volt a stresszhormon értékem a maximumhoz képest, ezért 44 évesen csak úgy vállalt el az orvos, hogy ha az iszonyú stressz miatt felmondok. Ezen kívül volt még egy szabálya a dokinak, hogy az enyhe IR miatt 7-8 kg-ot le kell adnom.. (Ezt is teljesítetettem a mostani beültetésig). 

Nagyon megköszönöm, ha nem kapok ilyen leveleket, hogy mire megy el a pénz? Pont olyanoktól, akik nem segítettek. Nem értem, hogy ha így is gondolják, miért kell leírni ezeket? Főleg, mikor tudják, hogy "érzelmi libikóka" ez az egész lombikozás. Miért jó szítani a feszültséget? Miért jó "belerúgni" abba, akinek épp most lehetne élete legboldogabb napja? Miért kell azt írni, hogy úgysem fog emelkedni a HCG? Miért vannak a földön ennyire negatív emberek? Hagyjuk is, nem érdemlik meg, hogy velük foglalkozzak, hiszen egy kis élet növekszik bennem, és ez a kis tündérke nem ezt érdemli, hogy Őt is ezekkel a gondolatokkal árasszam el. Pozitív gondolatokra, és nyugalomra van szükségünk.

Szeretném nyugalmasan növeszteni a kisbabát a hasamban. Hálás vagyok a sorsnak, hogy idáig eljuthattunk. Azt kívánom, hogy minden a legjobban alakuljon velünk, és szépen erősödjön a babánk. A legjobban a 6-ik heti szívhangot várom, és a 12-ik heti genetikai vizsgálat miatt is biztosan lesz izgalom bennünk..

Kérlek benneteket angyalok, hogy segítsétek a kisbabánkat, hogy megfelelően fejlődjön, és egészségesen érkezzen meg hozzánk 8 hónap múlva. Az már mindegy, hogy ikrek, vagy rák jegyű lesz a horoszkóp szerint, csak minden rendben legyen vele, hisz Ő a legfontosabb nekünk!

Hálás köszönetem az orvosunknak, a páromnak, és a barátnőimnek, akik lelkileg is támogatnak.

Szép napot kívánok mindenkinek!

Puszi 

Október 26. HCG vérvétel reggele, teljes nyugalom a lelkemben...

Kedves lányok!

Mivel előző nap már a 2 negatív teszt miatt teljesen kiborultam (ET + 9-ik nap volt), és úgy éreztem, hogy ennek annyi, emiatt este kiírtam az IVIG bizottság elnökének elérhetőségeit, Dr. Fülöp Vilmos ugyanis a legprofibb az országban ebben a témakörben.. Úgy éreztem, hogy a legjobb, ha Ő átnézi a leleteimet, és úgy döntöttem, hogy ha nem lesz korai időpontja, akkor a saját lombikos dokimnál is kérek időpontot IVIG megbeszélés ügyében. 

Éjjel aludtam végre 6 órát, és teljes nyugalommal ébredtem, lelkileg megnyugodtam, mert feladtam.. Úgy éreztem, hogy ha nincs tünetem, akkor nincs miért aggódni, előre néztem, és vártam, hogy előre tudjunk lépni. Tegnap 12 órát bőgtem, így elengedtem ezt az egészet..

Hajnali 4 körül keltünk, 5 órára jöttek át hozzánk párom szülei, akik érezték, hogy valami nem stimmel velem, azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, nem vagyok valami jól, így nem hiszek semmiben.. Nem akartam őket bíztatni. Már az autóban ültünk, és 5 után 12 sms érkezett, a barátnőim bíztattak és várták a jelentkezésemet. Mindegyikük, kivétel nélkül azt írta, hogy úgy érzi, hogy nekem most ez sikerült, és hogy nem értik, hogy miért hiszek a teszteknek.. Olyan szeretet járta át a lelkemet, amit nem tudok megmagyarázni. Hihetetlen boldog vagyok, hogy ilyen jószívű, kedves lányok a barátnőim. Hálás vagyok értük a sorsnak.

Az út aránylag jól alakult, nem volt sok kérdése párom szüleinek, mert előző nap már szerelmem megkérte Őket, hogy próbáljanak meg más témáról beszélgetni, ne ez legyen a fő témakör. Ment a zene, családi eseményekről beszélgettünk, és így aránylag hamar odaértünk a Kaáliba. Csak egyszer álltunk meg.

Párom ment a családjával tovább, az idős rokonukhoz látogatóba, megöleltük egymást, megcsókolt és mondta, hogy ne aggódjak.. Ez nem lesz nehéz, mert nincs már miért aggódnom - gondoltam magamban..

A bejárat felé haladva ismét megfogtam - már csak úgy megszokásból - a gólya csőrét az épület előtt, de nem hittem semmiben. Ez már egy rituálé lett nálam.

Reggel a recepciósok látták, hogy nem vagyok ma nagyon vicces kedvemben, viszont tök nyugodt voltam. Megírták a vérvételi beutalót, és mentem fel a főnővérhez. Levette a vért, és kérdezte, hogy hogy vagyok, és mit érzek? Mondtam, hogy szerintem nem sikerült, nincs tünetem sem. Kérdezte, hogy vérzek-e? Mondtam, hogy nem, de 2 db 10-es teszt is negatív, szóval nincsenek illúzióim... Pörgött a sor, mondták, hogy 10-re jöjjek vissza. 

Vera jött értem 8-ra, és elmentünk az Árkádba kávézni és csokis croissant enni. Jót lelkiztünk, elmondtuk egymásnak, hogy kinél mi volt a lelki gát, Ő kihez járt a lelki problémáit megoldani, és én kihez jártam.. Iszonyú gyorsan eltelt az 1 óra, neki mennie kellett dolgozni, de még visszavitt a Kaáliba autóval. Olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi jó embert ismertem meg a csoportok kapcsán, és Ő is hálás, hogy bejuthatott az ország legjobb orvosához. Az Ő sztorija engem nagyon megérintett, mert a beültetés előtt megcsípte egy darázs, ami berepült a mellénél nyitott ruhájába, és a doki mondta neki, hogy a toxin miatt nem ajánlja a beültetést, de Vera akkor vett ki 1 hét szabit, így már nem akarta elhalasztani a beültetést (meg nagyon ritkán és nagyon sokára lehet időpontot kapni ismét az orvosunkhoz), ezért úgy döntött, hogy inkább ültessék be a babákat. Épp akkor volt vérvételen a múltkor, amikor én még előkészítésre jártam, és akkor tudta meg, hogy nem sikerült. Akkor próbáltam Őt lelkileg támogatni, de arra jöttem rá, hogy akkor is inkább Ő öntött belém lelket.. Fura helyzet.. Én féltem, Ő meg teljesen nyugodt volt. Annak ellenére, hogy nagyon fiatal, félelmetes élettapasztalata van és végtelen bölcsesség árad a lényéből. Épp a múltkor írta este, hogy úgy érzi, mintha én lennék az Ő "kishúga", aki "el van veszve"... Nagyon érdekes volt ezt egy erős nőnek - aminek tartom magam - megélni. Sokmindenen átmentem már, de ez furcsa érzés volt.. Persze imponáló, hogy fontos vagyok neki, pedig nem ismer régóta. Azt mondta, hogy megindította, hogy ennyi lánynak segítek 10-12 lombikos csoportban, és látja, hogy nagyon profi módon kérdezek és válaszolok, és miattam fog elmenni a HABAB-ra is, pedig tudja, hogy nem olcsó, és a dokija ezt a vizsgálatot nem is kérte, és a spermatöredezettséget is megnézeti, hátha náluk is lehet ott gond.. 

Elköszöntük Verával egymástól, és beültem a váróba, és zenét hallgattam MP3-ról. Cseppet sem voltam feszült, vagy ideges. Ilyet még soha nem éreztem..

10.10-kor behívott a főnővér. A nevem hallatára a szívem a torkomban dobogott, és éreztem, hogy kiment a vér az agyamból.. Remegett a lábam is járás közben. Nem láttam mosolyt az arcán, így azonnal a tárgyra tértem. Kérdeztem, hogy van-e a doktor úr? Mondta, hogy nem, ma csak délután lesz, de miért kérdem? Válaszoltam, hogy azért, mert szeretnék IVIG időpontot kérni, mert szerintem a lipid gyenge volt, és nem úgy érzem, hogy sikerült volna a FET. Felvonta a szemöldökét, és megszólalt: Jó, Zsuzsa, üljön le! Nem értettem, hogy miről akar beszélni. Mondom van időpont a dokihoz? Csak ennyit mondjon. Erre megint rámszólt: Üljön le! Leültem. Megszólal: Gratulálok, elindult a HCG. Mondom: Tessék?? Ezt nem hiszem el... Azt mondja: Maga szerint viccelek ilyennel? Mondom: Dehogy, csak nagyon meglepett. És mennyi a HCG-m? - kérdeztem. Végre megszólalt - szinte egy örökkévalóságnak éreztem ez az egy percet. Nézze, 29,7999 és mivel nem kapott tüszőrepesztőt és spontán ciklusban volt a visszaültetés, és ma van ET + 10-ik napon, ez egy középértéknek számít. Jobb lenne, ha 50 lenne, de ez is már azt jelenti, hogy ott van a baba. Lesokkolódtam, azt hittem, hogy viccel.. Mondom: Ez biztos? Rám néz és újra megszólal: Igen, de ebből bármi lehet.. Ekkor felugrottam, és odamentem hozzá, megpusziltam és megölelgettem, és láttam, hogy nagyon meglepődött. Mondta, hogy még ne örüljek, de ez már bíztató, mert nem kaptam semmilyen hormont. Ami még bíztató szerinte, hogy a beültetés utáni 10-ik napon 5-20 között jó a progeszteron, nekem 19,27 ami azt jelzi, hogy nem fog megjönni, és nem fog kilökődni a baba. Szinte szárnyalltam!! Nem tudtam hirtelen felfogni. Megint beszélt valamit, nem hallottam, hogy mit mond.. Látta is rajtam. Azt mondja: Zsuzsa kicsit figyeljen rám, jó? Itt van 5 recept, Utrogestan, Prolutex, Clexane, Bromocriptin és még valami, amit nem hallottam, hogy mi.. Azt mondta, hogy kb. 100.000 Ft lesz az ára két hétre a gyógyszereknek, erre készüljek. Ez is kicsapta a biztosítékot az agyamban, mert csak 25.000 Ft volt nálam a lipidre, így nem tudtam, hogy mit csináljak hirtelen. Lementem a receptekkel a recepcióra, hogy aláírják és lepecsételjék, és fura módon minden recepciós mosolygott rám.. Szóval Ők már tudták... Kimentem az épületből és megálltam, nagy levegőt vettem.

Felhívtam páromat. Felvette és kérdezte, hogy mi volt. Mondom nem fogod elhinni, de elindult a HCG. Kérdezi, hogy az mit jelent? Mondom, hogy sikerült! Elkezdett hangosan üvölteni örömében: Anyukám! Én megmondtam! Úgy örülök! Szeretlek! Én éreztem, hogy sikerült! Annyira örült, még ilyennek soha nem hallottam Őt, olyan boldog volt. Kérdeztem, hogy miből gondolta, hogy ez a baba most összejött? Azt válaszolta, hogy mivel mindig azt mondogattam az elmúlt 2 hétben, hogy nem érzek semmit és ez a beültetés annyira más, mint a többi, és hallgatta, mikor a barátnőimmel beszéltem, hogy akiknek sikerült, azoknak nem volt tünetük, csak az első pár napban szúrkálás, így Ő érezte és hitt benne, hogy ott van a baba a pocimban. Meglepett ez is, hogy Ő, egy kemény férfi, jobban érezte, mint én, aki arról vagyok híres, hogy jók a megérzésem (csak magammal kapcsolatosan nem igazán érzek semmit). 

Beszéd közben folyamatosan pittyegett a telefonom. Mindenki hívott és írt: Orsi, a 2 Zsuzsi, Eszti, Évi, Judit, Anita, Eliza, Kriszta, Kata, Vera, Dóri, Zsuzska Szlovákiából, Rozika és Marika.. Fantasztikus érzés, hogy ennyi embernek vagyok fontos. Köszönöm csajok!! <3

Szóval ma két nagy meglepetés ért! Sikerült a baba, és párom jobban érezte, mint én. Döbbenet.. A hideg rázott és nem tudtam mást tenni, csak mosolyogtam..

Közben begurult a Kaáli elé az autó, párom kiszállt, és megölelt, és megcsókolt. Látszott rajta, hogy boldog. De közben szidott, hogy miért nem hittem benne, hogy sikerült? Hogy miért sírtam előző nap ilyen vacak, noname, neten rendelt tesztek miatt? Ezzel kiborítva magamat, Őt és a babánkat.. Tudtam, hogy aggódik, és nem bántani akar.. Ekkor megszólalt Anyósom: Úgy örülök neked! És könnyes volt a szeme. Átölelt, és közben Apósra néztem, aki mosolygott. Imádom őket. Jobban szeretnek és féltenek, mint a szüleim valaha.. Mintha Ők helyettesítenék 7 éve a szüleimet. Fantasztikus érzés valahova tartozni. Bezzeg tesómék, és Anyuék nem is érdeklődtek, még a szülinapomon sem hívtak fel.. 

Elindultunk a patikába, de nem volt elég pénz nálunk, így megbeszéltük, hogy most csak a Prolutexet és a Bromot váltjuk ki (ezek is 28.700 Ft-ba kerülnek 2 hétre), max. a Clexane-ra van még pénz páromnál, és a többit majd máskor.. Maradt így 3 kiváltatlan receptünk. Bementem a patikába, és rájöttem, hogy a pénztárcámat a kocsiban felejtettem. Visszamentem, és elhoztam. Aztán meg a számlához szükséges cetlit felejtettem - lányos zavaromban - a táskában, ami szintén ott maradt. Viszont eszembe jutott, hogy a számítógépben benne lehet az összes adat. Igazam volt, tényleg. Clexane nem volt a patikában 0,4-es kiszerelésben, csak 0,2-es, 0,6-os és 0,8-as. Sebaj, majd máskor. Van még tartalékban otthon pár db. 0,6-os, max. kinyomunk belőle 2 egységet. Csak az zavart, hogy a 0,6-os tűje vastagabb és sokkal jobban fáj a beadása. Már a karomba szúrja este párom a vérhigítót, mert nagyon fáj már a hasam a sok Prolutextől, és tiszta lila és kék, illetve piros pöttyös "túrórudi" névre hallgató pocakom lett az elmúlt 2-3 hétben.. Viszont most már van kiért kibírni a fájdalmakat.. Egy baba van a hasamban!! Annyira hihetetlen.

Haza értünk, és ledőltem, úgy éreztem, kiment belőlem az erő, és nagyon fáradt voltam. Párommal összeölelkeztünk, megpuszilgattuk egymást, és 2 óráta szunyáltunk egyet. Este próbáltam tömni a túrót magamba, meg húst is ettem, és még többet ittam, ami eddig nem ment. Pisilni is egyre sűrűbben kellett. Ezek jó jelek.

Este boldogan hajtottuk álomra a fejünket.

Jó éjt nektek is!

Puszi! Zsu

 

Október 24. Orsiék jöttek hozzám. Okt. 25. a tesztelés napja, Gabi jött látogatóba

Kedves lányok!

El tudjátok képzelni szerintem, hogy mit él ilyenkor át egy nő, aki évek óta babára vágyik, és 2 napja nem érzi a hasfeszülést, ami korábban az agyában a baba ottlétét jelentette, vagyis ezzel kötötte össze a gondolatokat, hogy sikerült-e, vagy sem?...

Október 24-e reggel: Orsi barátnőm jött 10-re a kisfiával, ami nagyon jó volt, hogy eljöttek, de mivel már nem éreztem az alhasam feszülését... Nem akartam semmit mondani neki, hogy így volt ez régen is, és tiszta para vagyok, de szerintem érezte, hogy valami nem stimmel velem.. Ezért indiszponált voltam végig, olyan érzésem volt, mintha nem is én tenném a dolgokat, hanem egy "Marionett bábú lennék". Nem voltam jól és szomorú voltam. Kivéve akkor, amikor ebéd után lementünk a játszótérre. A nap csodásan sütött, csak kicsit csípett a levegő, de kifejezetten jól esett, hogy végre ismét kimozdulhattam, mert előző 2 nap zuhogott az eső. Mára már jórészt felszáradt a sok víz, csak a fű volt még saras, ahol Nandu átbarangolt a park, és a játszótér felé. 2-3 órát játszottunk. Orsi kisfia csúszdázott, dombot mászott és mászókázott, és egy csúszópályán csúszott le, amit nagyon élvezett. Készült rengeteg fotó rólunk. Rájöttem közben, hogy nagyon sokat tanulok Orsitól a gyerek-hisztikről, és azok kezeléséről, és szentül hiszem, hogy Őt az angyalok küldték hozzám, hogy segítsen ezeket a nehéz helyzeteket feldolgozni, és így ezekkel a szituációkkal felkészíteni engem a gyermekem reakcióira. Ő az én őrangyalom, Gabival együtt. Most csak az Ő társaságukra vágytam, próbáltam a negatív embereket elkerülni, akik minden nap rámtolták a fájdalmaikat és a nyűgjeiket.

Játszózás után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy pizzáért, de mivel Nandu buszozni akart, így egy megállót bérlet nélkül mentem, amit nem szoktam sosem csinálni, hiszen nem számítottam erre, hogy buszozni fogunk, így nem hoztam el a bérletemet. Viszont nem izgultam, úgy éreztem, nem jön ellenőr. (Nem is jött egyébként.)

A pizzériában óriás hiszti következett ismét, levágta magát a földre Nándi, ezért úgy döntöttünk, hogy amíg készül a hami, elmentünk kicsit a környéken sétálni, és beszélgetünk. Majd visszamentünk, és Orsi a buszmegállóban elkezdte etetni Nándit, aki farkas éhes volt. Ekkor megéreztem a pizza illatát, és összeugrott a gyomrom, muszáj volt elkezdenem enni, mert éreztem, hogy rögtön meghalok, ha nem kapok 2 szeletet. Ültem dobozzal a kezemben, és teli pofával falam a kaját. Életemben nem csináltam ilyet, tök ciki... Fel sem mertem nézni, hogy van-e ismerős, mert szerintem elsüllyedtem volna a föld alá. Pufira voltam tömve ruhával, a hajamat szétfújta a szél, a kezem csupa paradicompüré.. A nagy falás közben végül 3 szelet "csúszott le", de mivel Orsi most fogyózik, Ő nem evett. (Emiatt lelkiismeret furdalásom volt, hogy amit készítettem neki, abból sem tudott enni az IR diétája miatt, és most a pizzából sem eszik, így éhen fog halni, hiszen 10 óta nálunk volt, és már 14 óra körül járhatott az idő.

Miután elmentek haza, délután még játszottam a "bogyócserélgetős" játékon (párom így hívja ezt a játékot), olvasgattam, zenét hallgattam, és akartam egy filmet nézni, de elaludtam a TV előtt. Barátnőm kérésére este rajzoltam magamnak a egy pozitív tesztet, és leírtam egy papírra, hogy a HCG 369, mert ezek Katka szerint a trimeszter fontos számai. Tetszett ez a számsor és a szép gondolat, hogy nekem is sikerülhet a baba. Főleg, ha ennyien hisznek bennünk. A papírra még rávéstem a 8-as számot is alulra, a hála számát. <3

Este még chat-elgettem, majd 22 óra felé ágyba bújtunk, és átöleltük egymást drágaságommal. Kérte, hogy ne féljek, és simogatta a hajamat, a hasamat, és csókolgatott. Hajnalban arra ébredtem, hogy takargatja a hátamat (pedig melegem volt, és direkt rúgtam le a takarót, mert forró voltam), majd miközben aludni próbáltam, simogatja a hajamat és a fenekemet... Ez egy fantasztikus érzés, Ő egy csoda. Bár már kiskoromban megálmodtam Őt, de a sors végre 2010-ben elhozta hozzám, előző vőlegényem ugyanis a barátnőmért elhagyott, és 4 napra rá megismertem életem szerelmét.. Köszönöm Istenem, köszönöm angyalok, hogy mellém irányítottátok Őt.

Október 25. a tesztelés hajnala:

Éjjel nem aludtam jóformán semmit, hajnali 4-kor kikullogtam a wc-be, hogy ne keltsem fel életem szerelmét, és az első vizelettel lepisiljem a neten rendelt 10-es erősségű tesztet. Majd lélegzetvétel nélkül ültem, és percekig bámultam a csíkot, és vártam.. Semmi.. Közben eszembe jutott Hermina és Judit, akiknek a vérvétel előtti napon is negatív volt a tesztjük, mégis lett babájuk, sőt Herminek 120 körüli HCG volt, ikrekkel, Juditnak meg vérvételre már meg is jött a menzesze és a negatív teszt után már csak újabb lombik időpont miatt ment be a BMC-be a HCG vérvételre, mert úgy vélte, ez a lombikja nem sikerült (az elsőből már van egy kisfia) és akkor gratuláltak neki, hogy babát vár.. Szeretnék én is ilyen helyzetet megélni, ezt kívántam, hogy végre tévedjek...

Gondoltam, otthagyom kicsit, hogy "meggondolja magát" a teszt. Csak én éreztem, hogy már eltelt fél óra? Hátha lesz még remény..

Visszacsoszogtam párom mellé, aki már várt és megkérdezte, hogy mi a fenének idegesítem magam vacak tesztekkel? Ő érzi, hogy ott van a baba. Elmagyaráztam neki, hogy szeretném látni életem első pozitív tesztjét.

Már "tűkön ültem", próbáltam aludni, de nem ment. Hallgattam a horkolást.. Már 6 óra volt, mikor visszamentem, de a csík továbbra is csak 1 volt. Megint pisiltem egy újabb tesztre, hátha az első volt hibás. Az eredmény újra 1 csík. Na ekkor már teljesen kiborultam, mivel ezek elvileg a legerősebb tesztek. Párom felbosszantotta magát, kikelt az ágyból, kérte, hogy feküdjek a kanapéra, beadja a szurit, és ma már nem akar erről a témáról hallani. Szerinte nem szép dolog, hogy nem hiszek abban, hogy a negatív teszt semmit nem jelent, mert Ő hisz benne, hogy most sikerült. Próbált nyugtatgatni, meg ölelgetett, puszilgatott, de én csak sírtam.

Ráadásul mára beszéltük meg Gabival, a lélekgyógyász barátnőmmel, hogy meglátogat, így "öröm az ürömben", hogy Ő meg tud nyugtatni. 10-re jöttek Pinkyvel, a kutyusával, azért is kértem, hogy jöjjenek együtt, mert a Kaális csoportban sok fotót láttam, hogy azoknak a csoporttagoknak, akiknek sikerült a baba, a kutyusuk nem tágított a lányok mellől, és állandóan a hasukon feküdt a délutáni sziesztákkor a kutyus, vagy a cicus, mintha érezték volna (ebben egyébként biztos vagyok, hogy a 0-3 éves korú gyerekek, és az állatok "látók"), hogy a pocakban "lakik" valaki.

Délutánra Marika barátnőm is meg akart látogatni, 14 óra után indult volna, de végül lemondta. Nem is bántam, neki nem akartam elmondani nagy bánatomat, nem akartam, hogy lásson kiborulva. Este végül írt, hogy jól vagyok-e(?), és megírtam, hogy negatív lett a teszt, és egész nap bőgtem..

Férjem elment fodrászhoz korán reggel, így épp akkor jött vissza, amikor Gabi hívott, hogy nemsokára itt van a buszmegállónál, menjek le eléjük. Ekkor elkezdett magyarázni párom, hogy holnap mik lesznek a teendők a korai kelés után (szendvicsek készítése, pakolás, iratok összekészítése, stb.), viszont semmi sürgősről nem volt szó, de addig nem engedett el, amíg nem mondta végig a mondandóját, közben Gabi már a buszmegállóban várt a kutyussal. Éreztem, hogy tiszta ideg lehet (megérzem ezt is). Kértem páromat, hogy ezt most hagyjuk, este megbeszéljük, szeretnék indulni, mert nagyon pipa lesz a barátnőm, hogy megint megvárattam. Lerohantam a buszmegállóba, alig kaptam levegőt, úgy siettem, láttam, hogy Gabi türelmetlenül áll a megállónál, és felveszi a telefont, aztán megcsördült a mobil a zsebemben, de kinyomtam. Hangosan mondogattam a nevét, de a nagy széltől nem hallotta. Gyorsan futottam felé, amikor is kiborultan közölte, hogy mennyire tiszteletlen vagyok, hogy nem is vártam őket, hiába beszéltük meg, hogy én elé megyek. Mondtam, hogy feltartott párom és ne haragudjon, nem tudtam időben elindulni emiatt. Ekkor folytatta volna, amikor is kértem, hogy most álljon le, mert teljesen ki vagyok borulva, mert negatív a teszt, és úgy érzem, ez a lombik sem sikerült. Elkezdtem zokogni, és átöleltük egymást, Pinky meg csak ugrált rám. Szerintem félt a kutyusa, hogy valami bajom van. Csak rázta a farkát és nem tágított mellőlem...

Ott álltunk a sok ember között, és én éppen összeomlottam, mindenki előtt.. Percekig próbáltam összeszedni magam, de nem sikerült. Felmentünk hozzánk, próbáltam barátnőmet kínálgatni sütikkel, és nasikkal, mogyoróval, üdítőkkel, de csak a kávét fogadta el. Ma nagyon morci volt, azzal jött, hogy én ilyen "vacak bolti sütikkel" fogadom Őt (ezek egyébként a drágább aprósütik, amiket a cukrászdában vettünk direkt az Ő kedvéért). Mondta, hogy Ő sütni szokott másoknak, frissen. Kértem, hogy most tényleg ne bántson, mert pont erre nincs szükségem. Beültünk beszélgetni a nappaliba, kávéval a kezünkben, próbált megnyugtatni, hogy még ne adjam fel. Pinky folyamatosan rajtam ült, és nyalta a kezeimet, és az arcomat is állandóan nyalni szerette volna, de ezt nem igazán szeretem, ha a számat, arcomat nyalja egy kutyus. Úgy éreztem, hogy a szomorúságom miatt gyógyítani akar. Kb. már ebédidő volt, mikor megmelegítettem a tegnap készített bolognai makarónit, de akkor vettem észre, hogy párom sok tésztát fogyasztott, így alig fog kettőnknek maradni. Elnézést kértem Gabitól, aki ismét kifakadt, hogy én nem is neki külön főztem, ahogy Ő szokott másoknak, hanem a tegnapi kaját tálalom fel neki. Na itt már teljesen elszakadt a cérna. Ismét bocsánatot kértem, hiszen sokat köszönhetek neki, de elmagyaráztam, hogy most épp nagyon sebezhető vagyok, és így is, hogy elvileg Zalán nem akarja, hogy főzzek, főztem, és még el fogom a Végvári Cukrászdába is vinni sütizni az ebéd után, mivel nem akartam hajolgatni a sütéssel, és szépen megkérem, ne csesztessen már. Átadtam neki az Azték ezüst ékszert, ami illik hozzá, egy színes, Swarowski kristályos fülbevalót, amit most egy akció keretében féláron meg tudtam venni neki, hálám jeléül, hogy sokat foglalkozik velem. Megettük az ebédet, még megmasszíroztam a nyakát, hátát, derekát, és utána gyorsan indítványoztam, hogy menjünk a cukrászdába, Pinkynek úgyis sétálnia kell már. Elindultunk, de Pinky nem akart lemenni, a bejárati ajtóra ugrált, és nem lehett a háztól elrángatni sem. Ez nagyon furcsa volt tőle, állítólag még sosem csinált ilyet. Végül nagy nehezen eljutottunk a kis parkon át a célhelyre, de a kutyust nem engedték be. Megfogtam a pórázt, és kértem Gabit, hogy nézze ki a sütit, amit szeretne, és ki fogom neki hozni. Egy fiatal lány volt a pultnál, még sosem láttam ott, de nem igazán gondolkodott, hogy a 2 pohár ásványvíz és a 2 sütis tányér alá nem ártana egy tálca, ha már a nagy szélben a "kutya-mizéria" miatt kint fogyasztjuk a megvásárolt termékeket az amúgy hézagos, fa asztalon. Így kétszer fordultam... Sütött a nap, és éreztem, hogy kicsit feloldódtam, kezdtem jobban érezni magam. Bár a feszülés már 2,5 napja nem volt a hasamban, ami aggasztott, de ezt a témát ma elengedtem. Legyen, ahogy lennie kell...

Elmentünk a patakpartra barátnőmmel és a kutyussal, és élveztük a napsütést és néztük a kacsákat, a kutyusokat, a parkban tornázó embereket. Kezdett a lelkem felszabadulni. Jó, ez ennyi volt, engedd el az idegbajt - mondogattam magamnak. Közben már azon "kattogtam", hogy ma este már intézkedem IVIG ügyben, írok Gyöngyinek, hogy lehetne mielőbb bejutni Fülöphöz(?). Bár a dokim papírján az volt, hogy: "...először Intralipid és esetleg Prof. Pajor - IVIG". Nem tudtam, hogy ki az a Prof. Pajor, így biztosra akartam menni és mindent előre "levajazni", hogy ne essek még jobban pofára.

Elkísértem Gabiékat a buszmegállóba, és siettem haza, hogy infókat tudjak meg ezügyben.

"Felpattantam" 14 óra körül a facebookra, és már 24 levél várt. Mindenki kérdezte, hogy mi volt a tesztelésnél? Miközben írtam a válaszokat, bömböltem. Úgy zokogtam, hogy megfájdult a fejem, és belázasodtam, majd bevettem egy lázcsillapítót és megpróbáltam ismét lehiggadni. Több órányi sírástól végül hányingerem is lett. Ma először nem hívott fel napközben a szerelmem, hogy hogy vagyunk a babákkal, és hogy ettem-e normálisan? Pedig ez 2 hete szokásává vált (amúgy nem egy beszédes típus, úgyhogy ez külön jólesett minden nap tőle). 

Kiírtam a csoportban, hogy negatív lett mind a kettő 10-es teszt, és bár holnap vérvétel, de én úgy érzem, hogy ez ennyi volt.. Mindenki írta, hogy bízzak még, és a biztos a vérvétel (az a vicc, hogy én is ezzel bátorítok mindig mindenkit, de ha magamról van szó, mindig realistább vagyok), csak egy lány kérte a tagoktól, hogy ne bátorítsanak, mert a 10-es tesztnek ET + 9-ik napon már mutatnia kellene valamit, legalább egy halvány csíkot, úgyhogy megkér mindenkit, hogy ne áltassanak semmivel, mert nincs értelme. Az a vicc, hogy egyetértettem vele, de közben a lelkem mélyén szerettem volna egy "Judit-féle történetet", hogy csak a teszt téved, és mégis ott van a baba a hasamban, csak megviccelt.. (Ahogy Nikit, Juditot és Szilvit is, akikben nem hittek a dokik, mégis mindegyiküknek megszületett a kislányuk.)

Ma egész nap folyásszerűség volt a tisztasági betéten, mindig idegesen kaptam a bugyimhoz, hogy most már tuti vér jön belőlem, de nem. Valószínűleg az Utrogestan lehet ez a "tócsa-szerűség", a fene se tudja...

Észre sem vettem a nagy siránkozás közben, hogy már 19.30 múlt, és párom hazajött az edzésről. Látta, hogy pufira bőgtem a szemeimet, és ismét próbált nyugtatni, hogy bízzak, mert Ő azt érzi az én "semmit nem érzek és most minden olyan más" mondataimból, hogy sikerült. Fantasztikus vagy, mondtam, megöleltem, megcsókoltam, és elzavartam fürdeni. 22 óráig kaptam lehetőséget, hogy a barátnőimmel chat-en még kicsit írogassak, aztán lefürödtem, és mentünk aludni, mivel holnap korán kelünk.

Szívem hercege aggódott értem. Elmondta, hogy holnap próbáljak meg közömbösnek mutatkozni a szülei előtt, és ne haragudjak rá, hogy engem ott fog hagyni majd a Kaáliban, mert nekik el kell menniük egy nagyon idős rokonukhoz, aki kiskora óta nem látta páromat, mert nagyon messzi laknak egymástól, így a szülei is jönnek velünk hajnalban. Épp jókor - gondoltam magamban.. De talán így jobb is, nem Apósom és Anyósom előtt borulok ki. A győri lombikos ismerősömmel, Verával -akivel nagyon átéreztük egymás gondolatait - megbeszéltük, hogy Ő "helyettesíti" majd a családomat, és 8-9 között, amíg nem megy munkába, vigyáz rám és bátorít, elmegyünk együtt az Árkádba kávézni és sütizni. Ez némiképp lenyugtatott, hogy nem leszek addig sem egyedül, és nem agyalok annyit.

Álmatlanul forgolódtam az éjjel.. Előző este sem aludtam, így 26-án hajnali 4 felé buci szemekkel indultam a tükör felé, de már megnyugodtam. Felkentem a szemhéjaimra az ezüstös csillámokat, hogy ne látszon annyira, hogy előző nap milyen pocsékul voltam. Nagy levegőt vettem, és elengedtem a fájdalmat és a félelmet, nincs mit veszítenem... Holnap majd beszélek a dokival, hogy legyen legközelebb IVIG...

Izgulás október 26-ig, a HCG vérvételig

Kedves lányok!

Ezeket a napokat egyben fogom levezetni, mivel - aki már volt lombikon - tudja, hogy ezek a legnehezebb napok. Sehogy nem tudja az ember lekötni magát. Ha olvasok, a második sornál már azon veszem észre magam, hogy már megint azon agyalok, hogy milyen tüneteknek kell lennie? Persze mindenki azzal csesztet, hogy ne keressem a tüneteket, de őszintén, kinek megy ez? Szerintem senkinek.

A beültetés óta az alhasamban van egy enyhe feszülés, de ezen kívül semmi mást nem érzek. Az első pár napban nem volt étvágyam, csak rávettem magam, hogy egyek, mert minden reggel párom azzal kezdte a napot, hogy beadta a szurit, és közölte velem, hogy etessem rendesen a gyerekeket, mert ha kijönnek, seggbe fognak rúgni, hogy miattam éheztek. ;) (Mert egyébként nem nagyon szeretek enni, csak mostanában tartottam be az IR diétát, és eddig minden nap 30 percet tornáztam a Jillian Michaels ugrálós-súlyzós tornára, ezektől együttesen fogytam le 1,5 - 2 hónap alatt 7 - 7,5 kg-ot a doki kérésére, mivel szerinte a túlsúly gátolja a megtapadást és IR-t okoz - ez utóbbiban tökéletesen igaza lett, amikor elkezdtem hízni, ki is alakult nálam az enyhe IR.). A reggeli injekció beadása után szerelmem megsimogatta és megpuszilgatta a pocimat, és dünnyögött valami vicceset a babáknak, amin jót nevettem (mivel minden nap mást mond, és annyira nevetek, hogy nem értem néha, mi a befejező szöveg, így nem tudom ezeket leírni, de ilyenkor a lelkem szárnyal). A nap ezen részét szeretem a legjobban, amikor kicsit őszülő halántékával ráhajol a hasamra, és érzem, hogy imád. Imádom Őt, a gondoskodását, a féltő szavait, a humorát. Minden mozdulata elárulja a szeretetét. Majd távozás előtt elmondja, hogy vigyázzak magamra és megcsókol. Úgy hiányzik az összebújásunk! Annyira fantasztikus ez a pasi! Nála jobb Apuka-jelöltet elképzelni sem tudok. Szuper Apuci lesz.

A napok nagyrészt egyhangúak, reggel babaváró zenéket, relaxációs zenéket hallgatok, és a lélekgyógyász barátnőmtől, Gabitól kapott szövegeket olvasom a babáknak. Közben ráz a hideg, és minden porcikámmal átérzem, hogy ezek tényleg fontos pillanatok. Ami fura, hogy állandóan kolbászt akarok enni, egyik lombikos barátnőm szerint a gyerekünk "kolbi girl" lesz. Ezen hatalmasakat nevetek azóta is. Napközben főzéssel és sütéssel foglalom le magam, és minden nap felsöprök a partvissal, de párom és a doki nem engedte, hogy lehajoljak és emeljek.. Ettől függetlenül, mivel több barátnőm is a beültetés után mindent úgy csinált, mint korábban (és többüknek volt már egy nagyobb 2-3 éves gyereke, akit emelgetni kellett pocakosan is), emiatt úgy döntöttem, ha leesik valami, nem hagyom ott, felveszem. Nem kell túlkímélni magam, ez eddig nem vált be, muszáj taktikát változtatni. Első nap azt mondta párom, hogy ha valami leesik a földre, akkor hagyjam ott, vagy rúgjam arrébb, vagy takarjam le újságpapírral, "ahogy szoktam" ha valami puha dologról van szó. Na itt az a bizonyos "barnamaci" jutott eszembe, hogy ezt most komolyan gondolta? Persze kacagtam rajta, és tudom, hogy megyint csak meg akart nevettetni, de elképzeltem a jelentetet. :) Egy kedves ismerősöm szerint szerezzek be műkakit, és lepjem meg a a férjemet ezzel a kedves látvánnyal, hogy letakarom egy újságpapírral. Kíváncsi lettem volna a reagálásra! :) Szerintem sokkot kapott volna...

Mivel korlátozva van a netem, így 10-22 között tudok csak facebook-ozni, szóval 10-ig elvagyok magammal, olvasok, zenét hallgatok, aztán általában a sok-sok levélre válaszolgatok 10 után. Több esetben 22 óráig nem is sikerül mindegyiket megválaszolnom. Hiába kértem a csoporttagokat, hogy már ne forduljanak hozzám eredményekkel, és ne stresszeljenek a sok negatív sztorival, csak rámzúdítják a bajaikat.. Párom emiatt nagyon ki van borulva, azt mondta, hogy ha nem írom ki a csoportba, hogy hagyjanak békén, esküszik, kikapcsolja a facebookot. Épp emiatt délutánonként többnyire megpróbáltam 2-3 órát filmeket, vígjátékokat nézni, de általában alvásba torkollott... Mi a fenétől lehetek fáradt, ha igazából alig csinálok valamit? Kedvesem bevállalta a hétvégi vásárlást, a takarítást (porszívózás és felmosás), hogy ne emeljek és ne hajoljak. Nekem csak a főzés és a seprés maradt, mivel a mosogatást sem engedélyezte, mert a doki a beültetés után a kezünkbe nyomott egy 2 oldalas papírt, ami szerint kerüljem a vegyszerek használatát (takarító szerek, mosogató szerek, savak, kipufogó gáz, stb.), és a káros elektromos kisugárzásokat is minél jobban kerülni kell (mobiltelefon, wifi / internet, mikrohullámú sütő, stb.) és tilos a nagy megerőltetés, emelés, edzés, stb. Séta viszont minden nap kötelező 20-30 perc, és nem szabad huzamosabb ideig feküdni! Viszont a lábunkat nem árt ülő helyzetben felpócolni. Ezek végre jó tanácsok voltak, mivel korábban a BMC-ben napokig fektettek, ami az új orvosunk szerint a legrosszabb, amit tehettek, szerinte ezért is nem volt megtapadás, mert a méhem nem kapott elég oxigént, nem volt jó a vérellátása, ami elég nagy gond. (Az egy másik dolog, hogy 96%-osan töredezett spermával az új orvosunk szerint eddig esélyünk sem volt, ezért tornáztuk fel 4 hónap alatt vitaminokkal, Gonal-F szurival, Folandrollal és BÉMER terápiával párom katonáig. Azt is közölte a doki, hogy a magas NK ölősejt és HABAB értékeimre sajnos a korábbi Medrol kúra és a görögországi LIT kezelés is tök felesleges testrombolás és pénzkidobás volt, mert csak az Intralipid vagy IVIG infúzió a megoldás ilyen eredményeknél. A szemléltetést úgy vezette le a doki, hogy eddig kb. döglött ebihalakat dobáltunk savba.. Ez elég szemléletes mondat volt.) A terhességgel kapcsolatosan meg azt a választ kaptuk, hogy gondoljunk bele, a legtöbb spontán terhes nő nem is tudja, hogy baba van, kb. a negyedik vagy hatodik hétig, hiszen nem érez semmit, és ugyanúgy csinál mindent, mint korábban. Vagyis a túl nagy kímélés sem jó, mert nincs elég vérkeringés a méhben így az embrióknak / babáknak. Szóval délután max. 2-3 órát lehet fekve maradni (kivéve veszélyeztetett terhességnél, mert az más kategória, akkor muszáj feküdni, ha valami komplikáció van).

Ami nagyon jól esett, hogy a csoport tagjai nagyon drukkolnak nekem. Ezt úgy vettem, hogy ez egy egyetemes kérés az univerzumhoz, hogy végre ilyen sok év után nekünk is sikerüljön a baba. Ennyi kérés és ennyi ima után csak sikerül...

Leírom nektek is a lélekgyógyász barátnőmtől kapott mondatokat, amik szerintem megnyugtattak a várakozó időszakban, hátha nektek is segítségetekre lesz:

VÁRAKOZÓ LÉLEK BEHÍVÁSA:

– Drága kis várakozó lélek! Felkészültem, és szívesen fogadlak téged.

– Vajon mi kell ahhoz, hogy itt legyél?

– Most úgy döntöttem, hogy megnyitom a szívem számodra.

– Tudd, hogy van hely a családunkban Neked.

– Te a megfelelő vagy nekünk és mi is a megfelelőek vagyunk számodra.

– Az élet értékes, és nem könnyű, de érdemes megpróbálni.

– Kérlek, válaszd az életet! Mi majd segítünk neked.

– A te jöveteled mindegyikünknek lehetőség a fejlődésre és a kalandra.

– Megérdemled, és megkapsz minden szeretetet és támogatást, amire szükséged van.

– Testem, lelkem és elmém felkészült az anyaságra.

– Minden félelmet szélnek eresztek, és boldogan készülök az érkezésedre.

– Kicsit türelmetlen vagyok, de ezt most megbocsájtom magamnak.

– Most elengedek mindent és megengedem, hogy megtörténjen!

– Szeretettel elfogadom testem változásait.

– Bármit is mondjanak, a testem tökéletesen működik és alkalmas az anyaságra.

– A testem felkészült, hogy befogadjalak téged.

– Még nem is ismerlek, de máris szeretlek. És tudom, hogy ez még ennél is jobb lesz.

– Bár vannak félelmeim, de most kockáztatok és elengedem őket.

– És félek egy kicsit, hogy megváltozik az életem, de most úgy döntöttem, engedem, hogy megváltozzon minden.

Érdemes naponta elvégezni a "kopogtatást", vagyis a baba behívását!

 

Szép napot és mielőbbi babásodást kívánok mindannyiótoknak!

Puszi!

Zsuzsa

Okt. 14. Könyörgés a progi vérvételért. Okt. 16. A beültetés napja. Áramszünet, láz, fagyibabák késői felolvasztása és késő délutáni beültetés

Sziasztok lányok!

Ma sem fogtok unatkozni. Ez a nap a péntek 13-nál is izgalmasabb lesz, ígérem. Az esküvőnkre emlékeztet, ahogy Orsi barátnőm is mondta ma.. Az esküvőnk előtt ugyanis semmi nem jött össze, amit akartunk, se a frizura, se a smink, se a gyűrűk, se a ruha, se a helyszín, se a névváltoztatás, se a fotós, és a tanúm is 1 nappal az esküvő előtt mondta le a feladatát, szóval semmi nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. És mégis egyszerű, és csodás esküvőnk lett, és soha nem voltam még ilyen boldog, hogy életem szerelméhez mehettem hozzá, akivel immáron 7 éve imádjuk egymást. Ő óv és véd, és mindig megnevettet. :) Minden nap elmondjuk, mennyire szeretjük egymást. <3 Október 14-én, azaz szombaton volt a 7-ik évfordulónk, és hétvégén lesz a szülinapom. Izgalmas időpontok... Remélem ezek jó jelek, és sikerrel járunk végre! 6 év és 6 lombik van mögöttünk. Hálás vagyok, hogy idáig eljutottunk (8 - a hála száma).

ELŐZMÉNY: Okt. 14-én (szombaton) ismét korán keltem, hogy 8-kor már hívjam a Kaálit. Közben szerelmem egyedül ment a piacra bevásárolni, és a kedvenc virágommal a kezében tért vissza. Könnybe lábadt a szemem, úgy meghatódtam, mindent elárasztott az isteni királyliliomok illata, és fedobta a fehér falakat a sötétbordó, fantasztikus virágok sziluettje.

8.15 volt már, így hívtam telefonon az intézményt, és miközben vártam, hogy felvegyék, imádkoztam, hogy legyen a dokink, és engedélyezze az alacsony progi miatt az újabb progeszteron vérvételt. Kicsörgött a telefon, és esküszöm, nem vettem levegőt sem, úgy izgultam. Most végre nem a "szörnyecske" vette fel, hanem egy kedves recepciós. Mondtam, hogy ki vagyok, és kértem a recis lányt, hogy kapcsolja az orvosunkat. Közölte, hogy csak hétfőn lesz. (Magamban ismét kiakadtam, hogy ezt már tényleg nem hiszem el!) Próbáltam higgadt maradni. Jó nem gond, akkor írja be legyen kedves, hogy hétfőn ismételjék meg a beültetés előtt a vérvételt. Erre közölte a hölgy, hogy ezt nem teheti meg, csak orvosi utasításra. Ekkor azt hittem elájulok, de a lélekjelenlétem velem volt. Értem, akkor kérem, hogy kapcsolja a másik orvost. De én nem hozzá tartozom - jött a válasz. Erre emeltebb hangon közöltem, hogy a progeszteronom alacsony, és így nem tapad meg a 2 babánk, ha nem emelkedik a szintje, és már 44 éves vagyok, és ezért jöttünk át ide 6 év és 6 lombik után, hogy itt végre sikerüljön, úgyhogy nyomatékosan megkérem, hogy kapcsolja az orvost. Átkapcsolta és beleszólt a doki. Mondtam, hogy mi a problémám, és erre megszólal, hogy szerinte elég jó ez az érték. Ekkor nagy levegőt vettem, és közöltem vele, hogy a múltkor is elmaradt a beültetésem a progiszintem miatt, és tudom, hogy a 17-ik ciklusnapon a FET-hez 10-15 között kellene lennie a progeszteron értékének, és nekem a 3,5 nagyon alacsony, ezért szépen megkérem, hogy írjon be hétfőn reggelre egy progi csekkolásra, és ha nem megfelelő a szint, akkor legyen esélyem lemondani a beültetést. Hallottam, hogy gondolkodik, hiszen ezzel felülbíráltam az Ő orvosi tudását, de gondolom tartott attól, hogy a felettese (a mi orvosunk) megorrol rá, vagy gond lesz, így annyit mondott, hogy rendben, és letette a telefont. Igaz, vissza kellett hívnom ismét a Kaálit, de végre megkönnyebbülhettem, hogy el tudtam intézni (ismét), amit akartam. Kértem a recepcióst, hogy igazolja vissza, hogy be van-e írva hétfő reggelre a vérvétel? A válasz igen volt, és hogy nem 11-re várnak, ahogy eredetileg meg volt beszélve a beültetés előtti 1 órával való érkezés, hanem 7.30-ra kellett megjelennünk a vérvétel miatt. Esküszöm olyan boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem! Ezt a részét lezártam a napnak. Elkészítettem az ebédet, takarítottunk, és utána felhívtuk a kedvenc éttermünket. Ezen az estén egy csodálatos helyen ünnepeltük a 7-ik évfordulónkat párommal. Gyertyafényes vacsora volt, fogtuk egymás kezét, és lágy zene szólt. Tökéletes pillanatokat élhettünk át. Boldogság járta át minden porcikámat. Béke volt a szívemben, és a lelkemben. Ezután az este hátralévő részében egy vígjátékot néztünk, és összebújva, egymást átölelve búcsúztattuk ezt a napot. Éjjel kértem az angyalokat, hogy segítsenek nekünk, hogy végre lehessen legalább egy egészséges kisbabánk.

BEÜLTETÉS ÉS IZGALMAK:

Okt. 16. Eljött a nagy nap, a beültetés napja! Éjjel semmit nem aludtam, annyira izgultam. 4-kor csörgött az óra, drágaságom kipattant az ágyból, és kezdődött a nap. Bevettem a gyógyszeremet, megittam a kávémat és ettem egy szendvicset, hogy ne legyek éhes. Az orchideáimat néztem, miközben a függönyöket nyitottam szét, 2 gyönyörű bimbó jön a kedvencemen. Boldogság... 

Kint vak sötét volt, a levegő friss és párás, köd borítja a tájat. Csak 2 ablaknál láttam fényt, kevés ember van ilyenkor fent.. A szívem a torkomban dobog.. Megkaptam reggel a Prolutex szurit, felnyomtam az Utrogestan golyókat, és a táskámba tettem a további adag Utrot, hogy délben - mivel a Kaáliban nem akartam hüvelyen át felhelyezni - bevehessem őket.

Indulás előtti gondolatom ez volt: Remélem minden simán fog menni (akkor még ebben bíztam).

A kocsi alig indult, és végig nyúzott voltam út közben. Amikor elértük a nagy szélmalmokat Kisbérnél, akkor kezdtem kicsit feloldódni. És jött a szokásos gólyás tábla, és ekkor elmondtam egy imát, és kértem az égieket és az angyalokat, hogy segítsenek minket az utunkon.

Elértük a Győr táblát, és éreztem, hogy a hasam morogni kezd. Baj van... Nem fogjuk elérni a Kaálit! Láttam, hogy elterelték a forgalmat, így éreztem, hogy nem fogom kibírni tovább. Üvöltöttem páromnak, hogy fékezzen, és álljon meg, és még nem állt meg az autó, a járó kocsiból kiugrottam, majd körülnéztem, és berontottam a helyi MOL kútra, és feltéptem a mosdó ajtaját.. Úr Isten, rosszul vagyok.. Ilyen sem volt még! Remegő lábbal jöttem ki a kútról. Látom, a kocsi tilosban parkol, és párom nincs az autóban. Hurrá! Hol a fenében lehet? Már 7.30 és már a vérvételen kellene lennünk, eddig mindig 7.15 körül a Kaáliban voltunk. Mire végigvezettem a gondolatmenetet, megjelent párom is, aki épp a helyi bokrokat "szemlélgette", mert nem tudta, hogy hova tűntem el villámgyorsan.

Kértem, hogy siessünk, mert oda kellett volna már érnünk a vérvételre. Párom sietve átvágott a körforgalmon, csikorgó kerekekkel vette az utolsó jobb kanyart. Megérkeztünk! A bejáratnál megérintettem a Kaáli gólyájának a csőrét, és elmondtam magamban egy imát a gyermekeinkért, hogy ébredjenek fel, és minimum 1 egészséges babánk születhessen jövő nyáron.

Beléptünk az ajtón, és rengetegen voltak. Kicsit megnyugodtam, hogy így nem leszek lecseszve, hogy késtünk. 7.48 körül volt már.. Álltam a sorban, és remegett a kezemben a mappánk. Anna odahívott név szerint a pulthoz, megírta a papírokat és mondta, hogy menjek fel a vérvételre, majd már csak 11-re kell visszajönnünk, 12-kor lesz a beültetés. Mosolyogva indultam fel, de a gyomrom még mindig kavargott.. Bevettem 4 szenet, és reménykedtem, hogy nem lesz baj. A vénámat megint durván megszúrta a főnővér, de már ezt is megszoktam. Hova lett a tűundorom? Nem is értettem.. Majd úgy döntöttünk, bemegyünk az Árkádba, és eszünk valamit, és iszom egy jó kávét. Felhívtam a barátnőimet, hogy tudassam velük a friss híreket. Párom mindent megrendelt, leültünk és éreztem rajta, hogy Ő is feszült. Fogta a kezemet és megint elmondtuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Jó érzés volt, de közben kicsit féltem, és azt kívántam, hogy minden jól alakuljon..

10.15 felé elindultunk a Kaáliba. Mikor eljöttünk az épület mellett, ismét megérintettem a gólya csőrét. Aztán nagy hangzavarra lettünk figyelmesek. Valami őrült búgás volt a ház mellett. Az idős karbantartó bácsi idegesen rohangált. Benyitottunk a bejárati ajtón, és nem volt világítás. A nővérek és a recepciósok rohangáltak, a biológus is feszülten járkált, és utasította a karbantartót, hogy hozzon még fel hosszabbítót és az aggregátort állítsa maximumra. Ez aztán szuper! Nincs áram! Több lány is lent ült a recepciónál, karjukban branüllel, látszott, hogy felkészítették őket a műtétekre (gondolom leszívásuk lett volna), de nem tudták mindegyiküket bevinni a műtőbe, így érezhető volt az izgalom. Próbáltam rájuk mosolyogni, hogy kicsit jobb legyen, és indultunk fel az emeletre. Ekkor esett le, hogy akkor nekünk sem lesz valószínűleg időben a beültetés. Elhelyezkedtünk fent, a kabátomat párom ölébe raktam, és ismét lerohantam a recepcióra. Megkérdeztem a lányokat, hogy mire lehet számítani? Azt mondták, hogy hamarosan megoldják az áramszünetet, és nem lehet gond a beültetésnél, ne izguljak. Max 30 perces késés lesz a beültetés kapcsán, vagyis 12.30-ra számítsunk. Azt kérték továbbá, hogy 12-kor álljunk a műtő elé a táskával (amiben a zokni, váltóbugyi, és egyéb cuccok vannak), majd szólítani fognak. Eltelt a fenti biológusra való várakozás közben kb. 1 óra, és ekkor éreztem, hogy forró a fejem és elönt a forróság. Ez nem jó jel.. Lerohantam a recire - ismét - és kérdeztem, hogy van-e lázmérőjük? Mondták, hogy kopogjak be a műtőbe, és ott adnak. Futottam a műtőhöz és aggódtam, hogy közben már a babáink miatt hívni fog a biológus és azon agyaltam, hogy remélem még nem olvasztották ki őket, mert ha lázas vagyok, meg is "süthetem" a babáinkat. Bekopogtam, mondani akartam a nevemet, de a műtős segéd már rögtön tudta a nevemet, és kezembe nyomta a lázmérőt, majd kérte, hogy üljek le, és nyugodjak meg (ettől a mondattól már kiráz a hideg). Pittyegett a hőmérő, és látom, hogy 37,4. Teljesen elöntött a pánik. Kész, le kell állítanom az egészet! Rohantam fel a dokinkhoz, hogy elkapom a folyóson, vagy teszek valamit, hogy ne legyen beültetés. Közben aggódtam, hogy a progi érték megérkezett-e már és ha igen, elég magas-e az érték a FET-hez? Felfutottam a lépcsőkön, kérdeztem a fenti nővérkét, hogy hol van a doki? Mondta, hogy lent a műtőben. Remek. Kérdeztem, hogy megvan-e a vérvételi eredmény? Ő nem tudja, menjek le a recepcióra. A recisek mikor megláttak, lehajtották a fejüket és szerintem magukban imádkoztak, hátha nem megyek oda hozzájuk... De nem úszták meg! Törtem előre, mint egy bivaly. Próbált mosolyogni a kedvencem, de nem igazán jött össze neki. Kértem, hogy azonnal hívja fel az orvosomat, hogy hőemelkedésem van és gond van, és maradjon el a beültetés, illetve kérdeztem, hogy mennyi a progeszteron szintem? Telefonált egyet, majd letette a telefont, majd kérte, hogy "nyugodjak meg és csücsüljek le odafent". Azt hittem menten agyvérzést kapok. Ekkor jött a szikra, hogy akkor elkapom a biológust, hátha tud valamit. Amíg én - mint egy őrült - fel, s alá rohangáltam az épületben, drágaságom aludt a fenti váróban, a széken.. Micsoda hihetetlen békés ez a pasi... Imádom.

Közben eljött mellettem a biológus, akit leszólítottam gyorsan, és kérdeztem, hogy mikor jön fel az orvosunk. Rám nézett és megszólalt: Maga a progeszteronos? Mondom igen. Semmi baj nincs, nyugodjon meg, ez a progeszteron érték 17-ik napon tökéletes. Kérdezem, hogy mennyi az érték? 28! És az jó? Az nagyon jó. Kérdeztem, hogy mikor mehetünk be a babákat megnézni, erre feszülten kérte a biológusunk, hogy kicsit üljek le, és majd szólítani fog, de egyelőre fel sem tudta olvasztani a babákat az áramszünet miatt. (Pánik indul..) Erre nagy levegőt vettem, és szegényre szintén rázúdítottam, hogy hőemelkedésem van, és jobb lenne, ha elmaradna a beültetés. Mosolygott, és ismét elmondta, hogy üljek le, ha találkozik a dokimmal, szól neki. A nevemet neki sem kellett elmondanom, vagyis itt már mindenki ismer, mint a "rossz pénzt"... Gondolom micsoda hírem lehet! :D

Mivel nem mertem a véletlenre bízni a dolgokat, kinyitottam a "mini patikámat", és kivettem egy Rubophent, és bekaptam. Próbáltam várni, de ez nem az én stílusom, hogy csendben itt üldögéljek.

Felpattantam, és mondtam páromnak, hogy én nem tudok itt üldögélni. Ismét futottam le a recepcióra, hogy felhívják a dokit - láttam ugyanis, hogy már feljött a műtőből - és kérdezzék meg, hogy mehet-e a beültetés 37,4-es testhővel. Csörgették, nem vette fel. Ekkor a recepciós kilépett a pult mögül, és elindult a doki szobája felé, mert látta, hogy nincs más választása, úgysem tágítok innen, míg nem kapok választ. Visszajött és kérdezte, hogy vettem-e be valamit? Mondom igen, egy Rubophent. De miért vettem be? - kérdezte. Mert nem mertem így elindulni a beültetésre. Erre kioktatott, hogy ez nem így megy, hogy én kút főből bekapkodok gyógyszereket. Jó, mondom legyünk ezen túl, már megtörtént.. Erre végre megszólalt: A doktor úr a műtőben van, csúszik a beültetés, és foglaljak helyet, mert a 37,4 nem láz, ez még csak hőemelkedés.

Visszamentünk a fenti szintre, hátha már hívott a biológus. 5 percre rá szólítottak minket. Bementünk, és kezet fogtunk Csabával, aki mosolyogva kezdte, hogy ezek a babák csodálatos 5 napos blasztociták, és hogy úgy néz ki, tévedett, mert nem AA-s és BB-s, hanem 2 gyönyörű AA-s babát fogunk ma visszakapni. Láttam, hogy mozgott még a szája, de úgy dobogott a szívem, hogy nem értettem, hogy mit mond.. Innen, mintha megsüketültem volna egy ágyúdörgés miatt, csak egy lassított felvételként egy börleszkfilmet néztem.. Ekkor felpillantott a biológus és kérdezte, hogy minden rendben van-e? Mondom igen, de akkor most mi a helyzet? Mosolygott, és elfordította a monitort és megláttam őket. Mondom felébredt mindkettő babánk? Nevet: Erről beszélek már vagy 2 perce. Óriás kő esett le a lelkemről, úgy megkönnyebbültem. Szeretném lefotózni az embriókat, lehetséges? Nem igazán, de elfordítom a fejemet, és tagadja le majd, rendben? (Nahát ebben a pasiban van emberség? Megdöbbentő.) ERre utoljára még kicsit belémszúrt, hogy: Ha nem tudnám, hogy maga 44 éves, azt hinném, hogy egy 20-on éves nő babáit látom a képernyőn.. Igen, tudom, hogy öreg vagyok, köszönöm az emlékeztetést. Majd mosolyogva elköszöntünk, hiszen amitől úgy féltem, nem valósult meg. FELKELTEK A FAGYIBABÁINK!! VÉGRE!! Párom elégedett arca mindent elmondott..

Felhívtam a barátnőimet, és ismét elújságoltam a sok izgi eseményt.. Orsi közölte, hogy ez az egész pont úgy alakul, ahogy az esküvőnk. Semmi nem úgy alakul, ahogy terveztük, de szerinte jó lesz a vége.. Kicsit jobban lettem ettől a mondattól, még el is mosolyodtam.

Ránéztem az órára, és 12.35 volt. Jóval túl vagyunk már a 12.30-on. Felállítottam Zalánt, hogy menjünk a műtő elé, és fogja meg a táskámat, mert azt nem szeretném bevinni a műtőbe, és ha csörögne a telefonom, vegye fel, és mondja el, hogy épp hol tartunk. A gyomrom a torkomban volt, émelyegtem.. Kiborító ez a nap. Megint levert a víz, az arcom égett. Zalán megfogta a kezemet és a pofimat és félt, hogy tényleg baj lesz. A babák kiolvadtak már.

Ekkor a recepció felől meghallottam a nevemet. Futottam a pulthoz, mikor a kedvenc recisem kérdezte, hogy vettem-e be valamit mást is, vagy csak a Rubuphent? Nem, mást nem vettem be. Jó, akkor ezt a bogyót kapjam most be a beültetés előtt. Kérdeztem, hogy mi ez? Görcsoldó a beültetéshez - hangzott a válasz. Ekkor átfutott az agyamon, hogy "le akarnak szedálni", lehet, hogy ez nem is görcsoldó, hanem nyugtató? :D Elmondtam páromnak, aki jót nevetett, és mosolyogva suttogta a fülembe, hogy nem csodálkozna ezen sem, a mai "mutatványaimat" végiggondolva. Hurrá! Végre kiütöttek, és legalább nem fogok idegbajoskodni tovább...

Végre 13 órakor behívtak a műtőbe, és közölték, hogy mindent vegyek le, csak ez a köpeny, a fejfedő és a lábvédő legyen rajtam. Levetkőztem, és rámnyitott egy lány, miközben épp egy szál fülbevalóban álltam. Köszöntünk, és mintha semmi sem történt volna, elkezdtünk beszélgetni. Elég necces sztorijuk volt nekik is, sok-sok műtéttel, elindult, de megszakadt terhességgel, és kezdtem elszomorodni. Néztem az órát, és már 14.15 volt, és éreztem, hogy nem bírom a pisit már visszatartani. Kicsoszogtam a műanyag lábvédőben a nővérkékhez, és mondtam, hogy szeretnék pisilni. Erre megszólal a nővérke, hogy csak a felét engedjem ki, mert a doktor úr csak úgy hajlandó elvégezni a beültetést, ha félig van tele a hólyagom. Remegő lábakkal állva pisiltem, de csak nem tudtam befejezni, ahogy kérték. Majdnem mindent kiengedtem, de közben iszonyúan fáztam, kocogtak a fogaim... Visszamentem az öltözőbe, és közben Dórira gondoltam, akinek itt sikerült a terhessége, az én dokimnál. Arra gondoltam, hogy itt állunk a siker kapujában, és most pozitívnak kell lennem. Megint beszélgettünk a lánnyal, és közben fel-felnéztem az órára, már elmúlt 15 óra. Párom közben bekopogott a műtőbe, hogy minden rendben van-e velem(?), mert már rég nem jöttem ki, Ő meg úgy tudta, hogy beültetés után 30 percet kell csak feküdni, és már 2 órája várt a műtő előtt. Kiküldték, hogy mindjárt itt a doktor úr, és még nem történt meg a nagy pillanat. Ez aztán az "apró csúszás" 12 óra helyett már 15 óra múlt. Ekkor hallom az orvos érces hangját, és már az megnyugtatott, hogy tudtam, hogy itt van! Hívtak, és én futottam a műtőbe, szinte csúsztam a kövön. Felraktam a lábaimat, és elhelyezkedtem. Megjött a doki, rám irányították a lámpákat, és akkor jöttem rá, hogy pénteken borotváltam utoljára a lábamat és a "kényes területet", így óriási, vastag borostákat nézhetnek most premier planból, díszkivilágításban. Hogy én mekkora észlény vagyok!! Közelebb csúszott a doki, és én már készítettem is a kérdéssorozatot, de nem minden jutott eszembe. Első kérdés: Jó a progi? Igen, ez szuper, de hogy értem el, hogy 3,5-ről 3 nap alatt 28 legyen? (Gondoltam, csak nem kamuzok, bevallom, hogy változtattam a "menetrenden".) Kedvesen elcsacsogtam, hogy mivel a helyettesítő doki 1 Crinone gélt és 1 Prolutexet írt fel, ami iszonyú kevés lenne, így 2x2 utrogestant és 1 Prolutexet kezdtem el szedni péntektől. Ekkor meglepetésemre az orvosunk - aki nem bírja, ha egy páciens "okoskodik" - megdicsért, hogy nagyon jó döntés volt, mert egyébként ma elmaradt volna a beültetés. Mosolygott a dokink!! Óriási megkönnyebbülés. Közben jött a biológus a babáinkkal, és megint jött egy újabb kérdés: És vett be valamit a hőemelkedésére? Bevallottam, hogy egy Rubophent még a váróban lenyeltem, hogy ne legyen gond. Ismét dicséretet osztott, hogy jól tettem, és figyeljek arra, ha 38 felé megy a testhőm, inkább vegyek be gyógyszert, mint hogy baj legyen, de egyébként a sárgatest hormon egyik melléktünete, hogy magasabb lesz a testhő. Huh, most tényleg megnyugodtam. Próbáltam koncentrálni a másik 5-8 kérdésre, de mivel már a katéteren felhelyezték a kicsikéinket, minden ihletem elszállt. Annyit láttam, hogy a kezemre még mindig fel vannak írva a "bűvös számok", a babaáldáshoz. Most először kértem embrió ragasztót, így nagyon drukkoltam, hogy ezek a kis pöttyök most meg is ragadjanak odabent, és a lipid védje meg őket, és minden renden legen. Letettem a fejem tetejéről a kezemet a műtős ágyra, hogy ne lássa senki és a lelkem mosolygott. Felnéztem az órára, a babák behelyezése 15.15-kor történt. Ez is egy szép szám, ez futott át az agyamon. Ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni. Elköszöntünk az orvossal egymástól, sok sikert kívánt Ő is és a biológus is, és végre kifújhattam a mai stresszt. Kitoltak a műtőből, és behívták a szerelmemet, a leendő Apukát, aki aggódon nézett rám. Mutattam a fejemmel, hogy nincs gond, és kértem, hogy jöjjön ide mellém. Megfogta a kezemet, és halkan beszélgettünk. Kértem egy kis limonádét, ami nagyon jól esett, majd 30 perc múlva közölték, hogy mehetünk a papírjainkért, és irány haza, mert 16 órakor zár a Kaáli. Sikert kívántam a másik párnak, és elindultam felöltözni. Hazafelé kértem a férjemet, hogy menjünk be az Árkádba, mert nagyon éhes voltam már, hangosan korgott a gyomrom. Megkértem, hogy kivételesen együnk valami egészségtelent, eddig majdnem mindegyik barátnőmnek ez jött be a beültetés után. Elmentünk végül a Burger Kingbe, mert Meki nem volt az Árkádban. Megettük a hamit, és megittuk a colát, majd elindultunk haza. Szuper zenék mentek a Jazzyn, a karjaimon megjelent a libabőr. Megfogtam a hasamat, és köszöntöttem a kis pöttyeinket. Végtelen hosszúnak tűnt az út hazáig, de olyan békés volt minden. A színek, a fák, a szélforgók, és láttam pár sólymot a póznákon, és nyulakat a mezőkön, és hazafelé több lovat is. Végre velem vannak a babáink! Hihetetlen öröm öntötte el a lelkemet. Otthon megint ettünk, és meghallgattam több babaváró zenét, és elmondtam Gabi barátnőm babahívogató mondatait, hogy érezze a kis tündérkénk, hogy nagyon szeretjük és nagyon várjuk már.

A nap vége már sokkal otthonosabb és kényelmesebb volt minden, szerelmemmel vígjátékot néztünk, és az esti szuri után megsimogatta a hasamat és beszélt a picikhez, és puszit is adott a hasamra. Este összebújva aludtunk el. Itt vagyunk mindannyian. Imádlak benneteket!

Jó éjt mindenkinek!

Október 13. (péntek) 14-ik ciklusnap. Helyettesítették az orvosunkat, ami szívenütött..

Sziasztok!

Kicsit megkésve, de most megírom a beültetés előtti izgalmakat.

Előzmények: 11-ik ciklusnapon, azaz kedden este már 2 erős csík volt az LH teszten (ovulációs teszt), és másnaptól még 2 napig a napi 3 db ovu teszt nagyon erős 2 csíkot produkált. Örültem, hogy nem kell tüszőrepesztőt beadni, mivel a 6,5 kg fogyásom (IR diétát tartottam és napi 30 perc tornát nyomtam) végre meghozta az ovulációt. (A dokink úgy vállalt el minket novemberben, ha én a Prolaktin / stresszhormon szintemet leviszem és felmondok a lombik előtt, és ha lefogyok legalább 8 kg-ot, hogy legyen ovulációm és helyre tudjon állni az enyhe IR-em, ami a sok hormon miatt kialakult 2 hónap alatt és ha párom durva sperma töredezettséget vitaminkúrával, Gonal-F szurival és napi 3x-i BÉMER terápiával a 96%-ról 20% alá visszük, mert egyébként nincs esélyünk, és nem is érti, hogy eddig a János Kórházban ilyen vacak eredményekkel miért indítottak egyáltalán lombikot nekünk, főleg, hogy nem foglalkoztak a magas NK-val és HABAB értékeimmel és nem is vizsgálták szerelmem sperma töredezettségét, ami nagyon fontos abban az esetben, ha 1-2 lombik már nem sikerült.)

Hívtam a Kaálit, hogy pozitív az LH teszt, és kértem időpontot vérvételre és UH-ra. A recepciós, Annamari elkezdett velem ordítani, hogy miért nem hívtam fel őket akkor, amikor megjött a menstruációm? Mert nekik aszerint kell beírni a FET időpontját. Mondtam, hogy nem volt rajta egyik papíromon sem, hogy a mensi első napján kell telefonálni, csak annyi, hogy ha pozitív lesz az LH teszt, akkor kell telefonálni.. De hogy ezt nekem tudnom kellene, és ez nem így megy, ki vagyok én, hogy a doktor úr kérését meg merem vétózni? Stb. A papírjaimon is megnéztem, nem volt ilyen, hogy akkor kell telefonálni, csak az, hogy a 10-ik ciklusnapon majd menni kell vérvételre és ultrahangra, és utána LH tesztelés következik, ha meg nem lenne ovuláció, akkor meg 15-ik napon kell egy tüszőrepesztő injekció, és utána 2-3 napra mehet a beültetés, de előtte még vérvétel és UH következik. Tök ideg lettem.. Végül mégis megoldotta és beírt péntekre vérvételre és UH-ra. (Akkor még nem tudtam, hogy ez a péntek 13-ára esik, csak örültem, hogy mehetünk végre a dokihoz konzira.)

Október 13. péntek volt, már magától a péntek 13-tól kirázott a hideg, a zsigereimben éreztem, hogy valami nem úgy fog alakulni, ahogy kellene.. Hajnali 4 után keltünk és indultunk le Győrbe. Alig aludtam, mert feszült voltam, hogy mennyi lesz most a progeszteronom, mert emlékeztem, hogy márciusban és májusban is azért maradt el a beültetés, mert a progeszteronom és a prolaktinom / stresszhormon értékem nem volt megfelelő a FET-hez (Fagyasztott Embrió Transzfer). 

Beértünk az intézménybe, és a recepción az általam nem kedvelt, idegbeteg, és undorítóan viselkedő Annamari nevű recepciós fogadott, ami miatt már eleve felment a pumpa bennem..

Mikor sorra kerültem, közölte a "hölgy" velem, hogy nincs a dokink, így a fiatalabb, helyettesítő orvoshoz kerülünk.. Na, ez lesokkolt.. Mivel csak a saját dokinkban bízunk (ezért is utazunk minden alkalommal kb. 200 km-t, hogy vele tudjunk konzultálni és Ő vigye végig a lombikot vagy FET-et), így egy kisebb szívrohamot éltem át.. Levették a vért, és nem akarták utána elárulni az eredményt a recepción, ami igazán felbosszantott, mert éreztem, hogy valami nem stimmel.

Nagy nehezen 10 után behívtak a helyettesítő orvoshoz, aki az ultrahang közben, hiába kérdezgettem, hogy minden rendben van-e(?), annyit mondott, hogy ne izguljak, mindjárt behív a szobájába párommal együtt, és akkor beszélünk. Mikor kivette az ultrahangot, kértem, hogy csináljon kenetvételt, mert a múltkor találtak valamit, amire az orvosunk Vitagyn-C-t írt el, ami a hüvely PH értékét helyreállítja (6 napos kúra, ami épp 2 nap múlva fog lejárni). Mondta, hogy ezzel ő nem foglalkozik, de ha én akarom, akkor az asszisztense leveszi a kenetet, de akkor viszont 30 percet várni kell az eredményre. (Nevetséges, hogy a saját pénzemért könyörögnöm kell egy olyan vizsgálatért, amin akár el is bukhat az egész projekt, nem hogy a mappa átnézése után az orvos javasolná, hogy vegyünk le mégegy "hüvelytisztaságit", ahogy Ők hívják.)

Annyi "jött le a vizsgálat közben", - ami nem tartott 1 percig sem - hogy a méhnyálkahártya 9 mm körül van, és hogy jobb oldalon látott 1-2 domináns tüszőt (amit kétlek, mert a mi orvosunk általában mindig 20-22 tüszőt lát, ugyanolyan minőségű UH készülékkel). Ezután behívott a doki a szobájába, és kérdeztem tőle, hogy mennyi lett a 14-ik napi progim? Mondta, hogy "Elég jó". Na, ezzel nem igazán győzött meg. Megint rákérdeztem, hogy mégis mennyi az érték? Mondta, hogy 3,55. Éreztem, hogy ez nagyon kevés, mert korábban 20 felett volt 15-ik napon (a pontos számra nem emlékeztem). Kérdeztem, hogy megtörtént-e az ovuláció? Erre sem válaszolt, annyit mondott, hogy hétfőn már lesz az orvosunk, nyugodjak meg, minden rendben lesz. (Ha valamitől kiráz a hideg, akkor az az, ha valaki azt mondja, hogy nyugodjak meg.) Kezembe nyomott a doki egy papírt, amin az volt, hogy mától 1 Clexane este és reggel 1 Prolutex és 1 Crinone este, és kaptam 2 receptet is, az egyik Crinone gél volt és a másik a Prolutex, Clexane még ugyanis volt otthon. Majd közölte, hogy menjek le a műtőhöz, és elindítják a nővérkék a intralipid infúziót (ami 2 óra, amíg lefolyik). Levert a víz és kirázott a hideg. Csak az kattogott a fejemben, hogy: "Ez így most jó lesz?" Majd azzon agyaltam, hogy a lipid 25.000 Ft, ha mégsem megy fel hétfőig a progi szintem, akkor elbuktunk 25.000 Ft-ot (jó esetben) + a leutazások ára, ami szintén nem olcsó, főleg, hogy 7 hónapja nincs munkám.

Az asszisztens nyugtatgatott, hogy semmi baj nem lesz, a helyettesítő orvos is kb. 18 éve itt dolgozik, és nyugodtan bízzak meg benne, mert Ő is jó orvos, és érti a dolgát. (Erről nem voltam 100%-ig meggyőződve sajnos.)

Az is kiakasztott, hogy meg sem nézte a dossziémban az előzményeket, hogy Crinone gélt nem mehet nekem, mert korábban volt valamilyen gomba vagy baktérium, és az orvosom mondta, hogy a Vitagyn-C után eszembe ne jusson Crinone-t használni (pedig vagy 15 db maradt az előző lombikokból itthon), mivel gombásodást okozhat ilyen előzmények után, szóval nálam csak az Utrogestan lehet opció. Ezért számomra egyértelmű volt, hogy Utrogestant és Prolutexet fogok alkalmazni.

Mielőtt lementem volna a műtőhöz, felhívtam Judit barátnőmet, aki egészségügyis, de mivel nem vette fel, írtam sms-t Erikának, - aki külföldön él és orvosokat megszégyenítően nagy tudása van - de onnan sem jött válasz percekig. Ekkor felhívtam Lillát, aki segíteni szokott nekem, és megkértem, hogy nézze meg a neten, és írja ki a csoportba, hogy FET-nél a 14-ik ciklusnapon mennyi kell, hogy legyen a progi? Közben Dórival is sms-eztem, hogy neki mennyi volt a 14-ik napon FET-nél a progija? Azt írta, hogy már nem emlékszik, de megnézte a neten és 5-20 között kellene lennie. Beigazolódott a sejtésem, túl alacsony a progi szintem.. Pánik indul..

Közben Judit visszaírt, hogy 10-15 között lenne ideális a progi szint 14-ik napon. Hurrá, akkor nem lesz elég az 1 Crinone és az 1 Prolutex, mivel a Crinone emlékeim szerint 8 egység progit tartalmaz és a Prolutex szuri is csak 25-öt, ami "lótúró". Közben segítőimet kezdtem faggatni, hogy szerintük elég lesz-e ez az adag? De mindenki egyöntetűen egyetértett velem, hogy nem. Ezért kiagyaltam, hogy napi 2x2 Utrot és 1 Prolutexet nyomok majd, így nem váltom ki a Crinone gélt..

Behívtak a műtőbe, és elindult a lipid infúzió (bár akkor már a bal karom vénája a durva vérvételtől szét volt durranva, és be volt lilulva, most meg "szerencsésen" szétcseszték a jobb vénámat is, mivel akkora fájdalom volt a branül beadása, mintha egy késsel átszúrtak volna.. Elkezdtem a lenti műtős doktornőt faggatni, hogy szerinte megfelelő-e a 3,55-ös progi szint. Mondta, hogy szerinte 14-ik napon már 10-15 között kellene lennie, hogy be tudjon ágyazódni az embrió, nem érti, hogy miért indította el a helyettesítő doki a dolgokat.. Párom kint várt, én meg egyre jobban ki voltam borulva, a karjaim fájtak, és nagyon dühös voltam.. Közben persze "szimulálni" kellett, hogy minden rendben, mert a többi mellettem fekvő lánynak nem vehettem el a hitét a helyettesítő doki dolgai miatt, így csendben vártam, hogy jelezzen a gép, hogy lement az infúzió.

Végre kiengedtek a "lábadozóból", elmentünk enni az Árkádba, és indulás haza. Út közben muszáj volt egy kávét meginnom, hogy jobban legyek. A karjaimat otthon muszáj lesz bekötnöm...

Este párom mindkét karomat beborogatta. Este 72 levelet kaptam kérdésekkel és leletekkel, ami iszonyú sok volt, de hiába kértem a lányokat, hogy a karjaim miatt ne írjanak most, ha nem sürgős, mindenki mindent azonnal akart (még azok is, akiknek jövő év januárjában lesz a lombik, meg akiknek márciusban), nem tudtak pár napot várni a válasszal, chat-en is "zaklattak". Párom kiborult emiatt, hogy minden nap reggel 8-tól hajnali 1-ig csak a csoporttagoknak válaszolgatok a napi többszáz kérdésére, ugyanis minden lány legalább 10-15 kérdést tesz fel.. Eleinte mindegyik azt írja, hogy csak egy kérdése van, de chat-elés közben felmerül még vagy 10, ami miatt sosem tudok elszabadulni a gép mellől, és általában egyszerre 12-14 chat-ablak ugrik fel váltakozva.. Lehetetlen ennyi embernek segíteni, és a legtöbben türelmetlenül, napi több levelet is írnak. Azért, hogy ne legyek egész nap a gép mellett, párom lekorlátozta a netemet, már csak 10-től 22 óráig lehetek fent, hogy tudjak pihenni is és végre most, a fontos és sorsdöntő időszakban nekem is legyen saját magamra időm, mert mindent kockára teszek a lányok miatt barátnőim és párom szerint is. Talán jobb is ez így.. Lehet, hogy kicsit távolságot kellene tartanom, hiszen mindent kiraktam a FÁJLOK menübe a csoportba, az "Ajánlott vizsgálatok", a "Vitaminok" listáját is, és a Férfi vitaminok részletezését, és a kérdéseket, hogy mik az alap gondok, és melyik betegség "vonzza" be melyik betegséget (pl. pajzsmirigy gond esetében szinte biztos hízás esetében az IR is, és általában a vasszint is alacsony szokott lenni, ami vérszegénységet jelent, illetve sajnos a legtöbb doki nem nézet Infertilitás III: panelt, ami a lombik esetében nagyon fontos információkat tartalmaz, és akinek volt már több műtétje, annak szinte biztos, hogy magas az NK ölősejt száma, és az NK ölősejtek elpusztítják kezelés nélkül a beültetett embriókat - ahogy nálam is már többízben ezt történt.. És sajnos a Medrol (szteroid) nem elegendő kezelés az esetek 97%-ában, hanem szükséges a magas NK vagy HABAB értékekre 1. Intralipid, 2. Smoflipid, 3. IVIG infúziók, a súlyosságot figyelembe véve mindenkinél más a megoldás, és van akinek havi 1x kell kapnia kezelést 3 hónapig, van akinek pedig havi 2x kell kapnia lipidet (mint például nekem is, mivel az NK értékem a 0-8 helyett 42, és a párom elleni HABAB is 2-3 érték helyett 400x-os). Vagyis nekünk havi 2 x 25.000 Ft csak a lipid, + konzi díjak, Prolutex (2 hetente 28.700 Ft, vagyis 1 hónapban 57.400 Ft a Bromocriptinnel együtt), és mellé még megy az L-thyroxin (1,5 db az 50-esből), és az Utrogestan is napi 2x2 jelenleg, de szerintem ezt is emelni fogom 3x3-ra, ha nem lesz továbbra sem elég a progi. Ezen kívül még megy a Clexane 0,4-es injekció is, ami - sajnos az okt. 1-től életbelépett új törvény miatt a KAÁLIKBAN 50%-OS TÁMOGATÁSSAL) jóval drágább, mint pl. az állami intézményekben, így az is havi 40.000 Ft körül lesz, ha jól számolom. 

Épp ezért, mert csak a baba megtartása havi szinten (úgy, hogy nincs állásom és párom sem keres valami jól), kb. 160.000 Ft (és ebben a vitaminjaim nincsenek benne, amik szintén kb. 32.000 Ft-ba kerülnek).

Jelenleg ezeket a vitaminokat szedem: E-vitamin 800 NE olajos vitamin, ami jobban felszívódik, bár drágább (a méhnyálkahártya vastagítására), D-vitamin 4.000 NE szintén az olajos fajta, ami drágább (a baba megtartására, mivel 100-130 közötti D-vitamin szint kell a beágyazódáshoz és a megtartáshoz), Szelén 200 mg (a pajzsmirigy értékek szintentartásához), Netamin Pocaklakó vitamin (ebben nincs jód, és van benne réz, ami a cink felszívódását segíti), Béres vas (a vérszegénységemre, ami a pajzsmirigy alultermeléssel együtt szokott jelentkezni), MagneB6 (a görcsökre és a 12x műtött lábam izomállapotának megörzésére és a stresszmentesítésre, jó alváshoz), Folát (folsav általam felhasználható változata, nem olcsó, mivel egy doboz 4.500 Ft egy hónapra, de ez kell a babának), Zinc 25 mg (a beágyazódás segítésére és a gyulladás megelőzésére), Q10 vitamin napi 100 mg (korábban napi 1.000 mg-ot szedtem, de mivel 22 tüszőm lett és 18 embriónk, így ezt csökkentettem szeptembertől), Krill halolaj 100 mg (a petesejtek minőségének javítására). Ezek mellé az alábbi gyógyszereket is szedem: reggel a pajzsmirigy alulműködésemre 1,5 db L-thyroxin, este még a Bromocriptin a stresszhormon (prolaktin csökkentésére), és még megy az NK csökkentésére az LDN (havi adagja 4.800 Ft a laktózmentesnek, mivel az Infertilitás III. panelnél kiderült, hogy az állandó hasmenésem a laktózérzékenység miatt volt már kiskorom óta). 

Remélem jó lesz a vége...

Szép napot!

Puszi!

Zsu

Csodaszép, bíztató nap. 10-ik ciklusnap, vérvétel és UH, hajnali kelés

Sziasztok kedves olvasók!  Ma hajnali 4 után keltünk, hogy induljunk Győrbe. Még vaksötétben indultunk el, és megláttam egy erősen fénylő csillagot és felkiáltottam páromnak: "Nézd, ott az Északi SZARCSILLAG!" Erre elkezdtünk hahotázni, mivel sarkcsillag helyett összeakadt a nyelvem és szarcsillag lett! :D Vagyis már félálomban jót nevettünk, így klasszul indult a napunk (és hála a jó égnek a vége is épp ilyen szuper lett). 

Ma a FET előkészítésén voltunk az orvosunknál.  Most először jók lettek a vérleletek, és a méhnyálkahártya is alakul (bár szerintem kicsit vékonyka még, így mától 800 NE E-vitaminra növelem a 400-as adagomat). A hüvelyi PH helyreállítására kaptam Vitagyn-C krémet, amit 6 napig adagolunk, hogy tökéletes helye legyen a babáknak, és jól érezzék odabent magukat.  Beszéltem a biológussal is, a babáink 2 pici 5 napos AA és BB kategóriásak (mint az autóknál, ők a legjobb besorolást kapták), és van még egy nagyobb 6 napos BB-s kincsünk.  Szóval megnyugtatott mindkét orvos.  Megkérdeztem a Cryo fagyasztásból való kiolvasztás menetét (ez egy speciális, lassú fagyasztási technológia, nem olyan, mint a BMC-s), és az arányokat, hogy milyen a kiolvasztási statisztika? Mondta a doki, hogy az 5 naposaknál 91% felébred, a 6 naposaknál 88% az ébresztési arány. Ma vagyok 10-ik napon, most várjuk, hogy legyen peteérés, és ha volt, telefonálni kell a Kaáliba, és onnan 5 nap és visszakapom az 5 napos 2 csoda-babánkat.  Úgyhogy most már totál megnyugodtam, innen már végre mi is egy lépéssel közelebb vagyunk az álmainkhoz / célunkhoz! Kértem az Embyo Glue-t is (babaragasztónak becézik) és megkérdeztem a dokit, hogy mik a tapasztalatok róla? Mondta, hogy javasolja, és 10.000 Ft-ot megér, hogy még nagyobb eséllyel induljunk!  Még valami: Mikor ott voltunk a CRYO Labor mellett, éreztem a babáink jelenlétét, és elképzeltem, hogy a beültetés és az intralipid infúziót következő találkozókor már magas HCG-m lesz, és 2 héttel később már az UH-n láthatom Őket, hallhatom dobogni fog a kis szívüket, és utána nagy pocival megyek megköszönni a dokinknak, hogy végre sikerült az álmunk!  Elérzékenyültem, és 2x el is pityeregtem magam..  Ilyen érzések még sosem törtek rám. Úgy érzem, a célban vagyunk már! Rájöttem, hogy nagy utat jártunk be idáig, és mennyi mindent megtettünk, hogy sikerüljön és most úgy érzem, a legjobb időben és a legjobb helyen vagyunk!  És hálás vagyok a sorsnak, hogy mindezt életem szerelmével élhetem meg!  Ő mindig itt volt velem. Ha minden úgy alakul, ahogy számolgattam, jövő hétvégén, a szülinapomon kapom meg a babáinkat. 

Mindenkinek szép estét kívánok!

Puszi! Zsu

Stresszes kezdés, vita a recepcióssal. Hétfőn 10-ik napi vérvétel és UH :)

Sziasztok lányok!

Ma hívtam Győrt, nem kellett a protekcióhoz nyúlni, igaz elég nagy hisztit vágott le a recepciós, hogy miért nem hívtam a mensi első napján őket, és hogy miért nem hívtam a múltkor a főorvos urat, mikor az előző havi 19-ik napi vérképem meglett? Mondtam, hogy mikor megjött, szombat volt, és épp elutaztunk, nem gondoltam, hogy ez ennyire fontos. Szeptemberben is hívtam őket a 19-ik napi vérvétel után, de foglaltak voltak, és egy héten belül 2x is elküldtem mindegyik e-mail címre a leleteket, de mivel nem jeleztek, és én is láttam, hogy jók az értékek (mindegyik középérték volt), így nem aggódtam. Erre folytatta a recepciós: "Az induláshoz főorvos úr jóváhagyása kell, és én mit gondolok magamról?" Stb... Jól felhúztak és bestresszeltek. Mondtam is a nőnek, hogy köszi, most már pocsékul érzem magam, jó lenne, ha ezen túllépnénk, mert felmegy a stresszhormon szintem.. ;)

Végül megoldódott a dolog, és hétfőn megyünk 10-ik napi vérvételre és UH-ra. Szóval reménykedek a legjobbakban! 

Mindenkinek köszi a drukkolást!

Szép napot!

Zsu

Eger után. :) Kezd izgi lenni a helyzet ;) Jövő héten jelenésünk van a dokinál

Kedveseim!

Hétvégén elutaztunk Egerbe, hogy 2,5 napig ne legyek netközelbe és egy utolsó, közös, romantikus hétvégénk legyen. :) Ez volt az utolsó SZÉP kártyás 2 napos pihenés. Fantasztikus volt ez a pár nap, csodás időnk volt 24-27 fok (mintha nem is október lenne), és imádtunk mászkálni a városban, a várban, és a bazilika alatti "Város a városban" alagút túrán is részt tudtunk venni, bár párom kért nekem pokrócot, hogy ne fázzak meg a 10-12 fokos hidegben, a 4 km-es túra alatt. :) Imádom! Annyira figyelmes és cuki! Jót tett a lelkemnek ez a kikapcsolódás, hogy nem mások problémájával foglalkoztam, hanem csak mi ketten voltunk. <3 

Számolgattam ma, hogy ha múlt szombaton jött meg (szept. 30.), akkor lehet, hogy nem férek bele a beírt okt. 1-15. közötti FET időpontba? (FET = fagyasztott embrió transzfer)

Hiszen nekem nem 10-14 nap között van az ovum, mint más "normális" nőnek, hanem múltkor is 16-ik vagy 17-ik napon volt, ami azért nem lenne tuti, mert akkor már nem lesz a dokink, és akkor már lehet, hogy nem tudunk indulni a március óta húzódő fizetős FET-re.. Szóval most agyalok, hogy kihasználjam-e a protekciómat? Vagy csak akkor, ha holnap esetleg nem lesznek rugalmasak a recepciósok? Meglátjuk, hogy lesz. Kicsit azért izgulok. Megpróbálok trükközni, hogy azt mondom holnap, hogy 10-ik napi UH-ra írjanak be, így már be leszek írva, és talán nem mernek elküldeni, hogy mégsem férek bele a 15-ig bezáruló időpontba. Vagy ha nagyon nem akarják az igazságot, beadok magamnak szerdán egy Ovitrelle-t, hogy pénteken lehessen a beülti. Ez a végső eset.. De ez is milyen fura, hogy pont okt. 18-20. között nem lesz a dokim, aki miatt átmentem Győrbe.. 

Erre egyik kedves ismerősöm épp azt mondta, hogy Ő is Szentiványihoz járt, és Szűcs helyettesítette a beültikor, és akkor sikerült neki a baba! Sőt a BMC-ben több ilyen eset is volt a lányokkal, úgyhogy lehet, hogy ez hozza meg a szerencsémet? Ki tudja? 

A sorsra bízom magam, mert most már mi jövünk! <3 

Jó éjt lányok!

Puszi! Zsu

süti beállítások módosítása