Lombikunk története

Lombikunk története

Első Zsuzsanna névnap Anyukám nélkül

2019. február 19. - SusyT

Február 19. Zsuzsanna névnap. Minden évben mentem hozzád, vittem ajándékot neked, veled lehettem... Ez az első névnapunk, amikor nem tudlak megpuszilni, nem tudlak megérinteni és már soha többé nem tudok veled beszélni... Kezdek rájönni a mai fényképek alapján, hogy alig ismertük egymást, pedig Te voltál az Anyukám... Tudom, nagyon hamar elköltöztem tőletek, de még az igazi apukád nevét sem tudom, annyiszor változtatták meg a nevedet. Ma jöttem rá, mikor az anyakönyvi kivonatodat vittük a kórházba.. 

Szörnyű érzés volt látni üresen az ágyat, ahol az elmúlt pár hónapban feküdtél.. El sem tudom képzelni, ahogy elvisznek a fekete koporsóban, ahogy berakják az apró, élettelen kis testedet... 

Ma potyogtak a könnyeim, ahányszor odajött valaki a kórházban, hogy "Őszinte részvétem"... Mintha kitépték volna a lelkemet... Miért nem elég a "Sajnálom Anyukádat"...(?) Mert én tényleg sajnálom Őt. Nem ilyen életet érdemelt. 

Ma Szilárdtól megkaptam pár képet, ahol Anyu még boldog volt, és mosolygott. Ilyen fotók Apu mellett nem nagyon készültek. Most jöttem rá, hogy volt pár csodás éve, amikor utazgatott és lazított, amikor végre igazán önmaga lehetett. Igaz, az ember, akit választott magának, hasonlóan bánt vele, mint ahogy Apu, de sajnos nem lehet beleszólni mások párválasztásába... Úgy látszik, Anyunak ez volt a karmája, hogy a pasik kihasználták és bántották, és végül mindig Ő járt pórul..

Szomorú, hogy még az Édesanyja is Intézetbe rakta kiskorában, mert "nem volt rá idő", Nagymamám egyedül nevelt több gyereket, a férje már rég meghalt... De igazából senki sem törődött Anyuval és az érzéseivel. Sokat sírt kiskorában, hogy az Anyukája nincs mellette, és "Őt nem szerették".. Ez nem igaz. Mi szerettük. És Szilárd is, a maga módján.. Ma először szembesültem vele, hogy bár kiskorában nem tudott nyaralni, és tiniként sem, majd Apu sem vitte sehova, hiszen ételre sem futotta sokszor a rokkantsági nyugdíjból, de miután elváltak, és Apu meghalt, egyre jobb élete lett Anyunak, jó állásokat talált és élvezte, amit csinált, és sokat utazott. Örülök, hogy láthatom az őszinte mosolyt az arcán, a kis huncut gödröcskével a pofiján. Nekem is volt ilyen kis gödröcském... 

Bízok benne, hogy az elmúlt pár hónap borzalmai egyszer elmúlnak, és nem az marad meg a lelkemben, ahogy láttam "elsorvadni" Őt, hanem a ma összegyűjtött emlékképek lesznek "erősebbek". Megpróbálok Anyu testvérétől és unokatestvérétől még több gyerekkori történetet összegyűjteni, hogy még jobban megismerjem az Édesanyámat. Túl korán jöttem el. Túl korán kellett felnőnöm és eltartanom a családot, majd magamat. Túl korán szült Ő is engem, még szinte Ő is gyerek volt. Nem volt ideje semmire. Minden túl gyorsan történt... 17,5 éves korában már megszült engem... Szinte lehetett volna a testvérem is... És most, hogy láttam az utolsó napokon, inkább a nagymamámnak éreztem... Mostanában fogtam fel, hogy én is öregszem... 

Úgy döntöttem, hogy leteszem a 7 éve a lelkemet nyomó fájdalom "csomagot", elintézem a temetést, és végre szabad leszek! Elengedem a sok bánatot és befogadom az új, jobb életet! Hiszek benne, hogy Anyukám már fent van és ott bulizik és táncol az Angyalokkal, és Mamával is ölelgetik egymást, és végre megbékélt fent mindenki. 

Bízok benne, hogy egy kis lelket leküldenek fentről a szeretteim nekünk, akinek mindent megadhatunk, amit mi nem kaptunk meg.

Jó éjt drága Anyukám, drága Angyalkám! Szeretlek!

Anyu itthagyott minket... :( Hajnalban eltávozott a lelke... Nyugodj békében drága Anyukám!

Drága Anyu!

Jó, hogy el tudtam tőled köszönni a napokban, már akkor láttam, hogy nem vagy jól.. Csak csont és bőr voltál már, a bőröd is érdes és száraz volt... A szemeidben nem láttam már a "fényt", éreztem, hogy itt fogsz hagyni minket... Köszönöm, hogy elköszöntél tőlem álmomban, és sajnálom, hogy ilyen borzalmas volt az utolsó pár hónap. Csak azt remélem, hogy tényleg álmodban ért a megnyugvás és nem szenvedtél... Jó, hogy elmondhattam, hogy nagyon szeretlek!

Tudom, hogy egész életedben sokat bántottak, nem kaptál elég szeretetet és törődést, nem ezt az életet érdemelted. Te egy jólelkű, kedves nő voltál, egy igazi harcos! Megérdemelted volna, hogy jó körülmények között élj, és szeressen az, akit szerettél, és hogy boldog családban nőjjél fel. Köszönöm, hogy felneveltél, és hogy harcoltál értem! Bízok benne, hogy az Angyalok vigyáznak Rád! Mama veled lesz és segít Neked odafent.

Remélem, hogy küldesz egy kis lelket nekünk fentről, és Őt úgy nevelhetjük, hogy szeretetben, boldogságban és biztonságban vigyázhassunk rá, hogy megadhassuk azt neki, amit Te nem kaptál meg a sorstól.

Üdvözlöm Mamát és Aput, remélem, az angyalok vigyáznak Rátok!

Nyugodj békében drága Anyukám!

Változások, új remények. Febr. 14. Valentin nap

Kedves olvasók!

Mostanában eltűntem, mert 2 év után végre találtam egy munkát, igaz, nagyon kevés pénzért, január közepétől, és csak 4 órában, de végre van miért felkelnem. A főnöknőm tudja, hogy nem tudok csak a lombik indulásig maradni, de azt mondta, hogy visszavár, és ez az egy megnyugtat. Bár a bölcsi júliusban bezár, mert eladják a céget, és az ingatlan bérleti joga is lejár, de legalább most, hogy kezdtem megkattanni Anyu ügyintézései és a sok kórházba mászkálás, vizsgálatok intézése miatt, épp jókor jött a felajánlás.

Kisgyerekekkel foglalkozom ismét, amit imádok! 2-3 éves pöttömök vesznek körül, és úgy érzem, végre megtaláltam az örömömet az elmúlt nehéz időszakban. Tudom, hogy csak átmeneti ez is, de egy másik kedves, lombikos lány a főnököm, akinek sokat segítettem most, hogy melyik vizsgálatokat kinél, és hogyan tudja gyorsan intézni, illetve hogy tud bejutni Győrbe. Sikerült neki bejutni és érzem, hogy már végre sínen vannak a dolgok. Mindkettőnknél.

Bízok benne, hogy a sors már velünk is kegyes lesz idén, mert egyre csökken az AMH-m. Egyetlen egy adunk van, hogy december elején lefagyasztattuk párom katonáit, igaz, nagyon kevés van, de legalább javult a DNS és ROS és HBA érték. DNS 18,6%, HBA meg 71,8%, de a mennyiség 12 millió 70%-osról 8-9 hónap alatt 2 millió 4%-osra csökkent. Átfutott az agyamon, hogy 2017-ben amikor teherbe estem, 12 millióból PICSI-s, egyenkénti, hialuronsavas spermaválogatással is csak 8 jó volt, ezért kellett másnap ismét visszamennünk Győrbe, és másnap is csak 10 jót találtak, emiatt lett "csak" 18 embriónk (44 éves voltam ekkor). Most mennyi lesz, ha 10 millióval kevesebb és a mozgás is egyre romlott?

Új lombikos orvosunk van, mivel Győrben már a korom miatt nem vállaltak, Brnora meg nincs pénzünk, így protekcióval átmentünk Bp-en egy profinak mondott orvoshoz, aki foglalkozik a progi gondokkal és a magas NK, és HABAB eredményeimmel. Nagyon szimpatikus, türelmes, és bármikor írok neki, pár órán belül válaszol, vagy néha pár percen belül is... Pedig nagyon le van terhelve, 3 helyen dolgozik.

Február elején intéztem az IVIG-et is, a Dr. Rose-ban 1 adag 140.000 Ft körül van, de remélem lesz más megoldás is, mert a lipid és az LDN nem volt elég sajnos...

Voltunk február 6-án este a lombikos dokinál magánrendelésen, szerintem azért vállalt el, mert 1 körül van az AMH-m 45,5 évesen, és mert van 2 adag sperma fagyasztva. Viszont nem kecsegtetett nagy reményekkel, mondta ő is, hogy ilyenkor már 1% körül van az esély. Mondtam neki, hogy a BMC-ben már 39 évesen ezt hallgattam, ahhoz képest 44 évesen Győrben elsőre teherbe tudtam esni... Készítettem neki több táblázatot, az elmúlt 8 évről, mindegyik beültetésről részletesen leírtam, mikor mik történtek, milyen kezeléseket kaptunk, mik voltak a gondok, mennyi lett a HCG, mikor volt a vetélés, stb. És elmondtam, hogy nekem a progi magasabb szokott lenni az első napokban is, emiatt maradt el a beültetés 2017-ben 2x is... Vagyis ha a progeszteronom nem megfelelő, kérem, hogy maradjon el a beültetés, és fagyasszuk le az embriókat. Hála a jó égnek beleegyezett, sőt amit kérni szerettem volna, hogy a 2017-es protokol szerint menjen a stimuláció, nem is kellett mondanom, megnézte a győri papírt és Ő közölte magától, hogy ezt a sémát fogjuk követni. Megnyugodtam végre, hogy jó kezekben vagyunk! Csak a méhkarcolás, ami miatt alig tudok aludni... Többen írták, hogy nagyon fáj, mások azt írták, hogy erős görcseik voltak és 1 héttel előbb megjött nekik a mensijük.. Egyik sem valami bíztató, bár 2 lány meg azt írta, hogy olyan, mint egy rákszűrés, nem is fogom érezni. Meglátjuk.. Minden esetre tele a pelus...

Kicsit azért félek is, mert így februárban lesz a méhkarcolás és 2017-ben a hiszteroszkópiával együtt oldották ezt meg, altatásban. Azt érzem, hogy a fájdalomküszöböm egyre kisebb, talán a sok fájdalomtól, amik az elmúlt évben értek (12 lábműtét, 2 koponyaműtét, daganat a combomban, trombózis, sok lombik, és 7 beültetés, mindegyik műtéttel, és 2017. novemberében a vetélés...).

A BEMER terápiában és a dokiban van minden reményünk!

Felgyorsultak az események, mivel előbb jött meg 6 nappal, így nem március közepe lesz a kezdés, hanem március eleje, sőt, ha a méhkarcolástól előrébb jön a ciklus, akkor még hamarabb...

Ráadásul Anyukám áthelyezése az Elfekvőből még nincs megoldva. A kérvényt is csak február elején tudtuk leadni, mivel nem jött addig a Nyugdíjfolyósítótól semmilyen irat, hogy mikortól, és mennyi nyugdíjat fog kapni majd... Amíg nincs nyugdíja, addig viszont nekem kell minden számláját fizetni (2018. novembere óta fekszik fizetős elfekvőben amit szintén én fizetek, mivel életbelépett 2018. júliusától a Szülőtartás.) Nem olcsók ezek az ellátások, ahol most fekszik, az is havi 89.000 Ft + pelenka, + gyógyszerek, de mivel nincs régóta állásom, és 2018. novemberétől férjem is kórházba került és ő is elvesztette az állását, így kértem méltányossággal árengedményt, és kevesebbet fizetek, de még így sem olcsó. Tekintve, hogy 1 heti pelenka ára 16.000 Ft, napi 4-el számolva...

Megkaptam a mostani 4-ik ciklusnapi hormon leletemet, látszik, hogy használjuk a BEMER-t, mert az FSH-m 10-ről 7,2-re ment le 2 hónap alatt, és az összes értékem aránylag rendben van, kivéve a progeszteron 1 alatti érték helyett megint 8,6, tehát már most várható, hogy nem lesz beültetés... Abban bízok, hogy az égiek végre segíteni fognak nekünk, most sikerüljön a baba és végig rendben legyen minden a terhességnél és a szülésnél is. Ez a méhbemetszés biztosan jót fog tenni, és ez is egy újabb lépés a siker felé!!

Épp most hajnalban olvastam egy cikket Jim Carrey-ről, milyen szegények voltak (mint mi is rokkantsági nyugdíjas szüleimnek néha ételre sem volt pénze és soha nem tudtunk nyaralni menni), Carrey szülei munkanélküliek voltak és egy rozoga lakókocsiban éltek egy rokon kertjében, és szomorú Édesanyját viccekkel és mások utánzásával próbálta felvidítani. Az anyja nem hitt  benne, hogy valaha is viszi valamire, de az Apja igen! És Jim annyira hitt magában, hogy még 16 évesen, amikor elkezdett dolgozni, írt magának egy csekket 10.000.000 dollárról, hogy ennyit fog keresni pár év múlva, és sokszor felment a HOLLYWOOD felirathoz és mindig azt mondogatta, hogy híres komikus lesz! És őszintén hitt benne! A végeredményt ugye tudjuk, a 90-es években ő lett a leghíresebb komikus, filmenként már akkor 10 millió dollárokat keresett!! Most ez motivál, hogy csak hinnem kell magunkban és a sikerünkben, és a leendő gyermekünkben! 

Ma este férjemmel elmegyünk a kedvenc éttermünkbe, foglalt asztalt, még van annyi étkezési jegyünk, - amit tesóméktól kaptunk még, - hogy el tudjunk menni. Jó lesz végre kimozdulni, és úgy együtt lenni, hogy nem a gondokon rágódunk. Jó lesz megfogni a kezét, amíg várjuk a pincért, és nézni az arcát, amit annyira szeretek! Egyre jobb fej a férjem, egyre többet segít, bár igaz, mivel november óta nincs munkája, így otthon van, biztosan ez is rátett arra, hogy segít takarítani, főzni, stb.

Sajnos az utóbbi időben sokat idegeskedett, hogy november óta nincs állása, és decemberben becsődölt a cég, ahol 20 évig dolgozott. Amióta itthon van, mindketten feszültebbek vagyunk, biztos a pénz is rátesz, meg hogy én tartom el Anyukámat... De néha muszáj élvezni az életet. Vasárnap pl. könyvelő barátnőm és párja meghívtak minket biliárdozni, jó volt kicsit kikapcsolódni, még ha nem is volt sok, 1,5 óra is több, mint a semmi. Előző héten meg Csöpike szülinapján voltunk, az összes közeli jóbarátom ott volt, jókat nevettük, együtt főztünk és iszogattunk, persze megint végig kellett masszíroznom a teljes csapatot, de már megszoktam. :) Ilyen egy okleves masszőr élete, hogy mindenki "őt akarja". 

Ma hajnalban úgy ébredtem 5 óra előtt, hogy rosszat álmodtam Anyuról... Izzadságban úszva keltem ki az ágyból, rossz érzésem van... Apu is 63 évesen, 29 kg-osan ment el, a rák jóformán "felzabálta a testét"... :(

Ébredés után átfutott az agyamon, hogy ha épp ma távozna el Anyu, 2019. február 14-én a szeretet és szerelem napján, mennyire "stílusos" távozás lenne. Örökre a szívünkbe vésné ezt a dátumot. Szegénykém már annyira sovány, csak csontokból áll, nincs már 25 kg sem... És a szemei a távolba merednek... Remélem, hogy fájdalommentesen, és úgy megy el, hogy nem fogja tudni, hogy mi történik vele. Azt kívánom neki, hogy ne legyen fájdalma, és lelje meg a lelki békét, és az Anyukája (imádott nagymamám), akit mindketten nagyon szerettünk, segítsen neki odafentről, és vigyázzon rá! Ölelje át szeretettel, és mindketten áldjanak meg minket, hogy 8 év szenvedés után végre megnyugodhasson Anyu teste és lelke. Nyugodjék békében!

Drága Anyukám! Kérlek, ha elmész, küldj nekünk egy egészséges kisbabát, akinek sokkal jobb élete lesz, mint Neked. Nem érdemelted meg ezt a sok borzalmat, amit kaptál az élettől, jó ember vagy, és szeretném, ha az új életedben boldog lennél, és őszinte férfi szeretet venne körül úgy, ahogy mindig is szeretted volna. Nagyon szeretlek, és hiszem, hogy hallod, amit mondok neked, hogy érzed, hogy ott vagyok melletted és érzed, mikor simogatom a kezed, és remélem tudod, hogy igazán féltelek és szeretlek! Azok, akik bántottak Téged, ők meg remélem, hogy megbánják, amit tettek veled, és mikor elmész, mély bánatukban átérzik, hogy milyen gonoszak voltak, és elsüllyednek szégyenükben. Sajnálom, hogy nem tudok neked segíteni, csak azzal, hogy melletted vagyok, és hogy elmondom és leírom, hogy mindig is szerettelek, és felnéztem rád. Tudom, hogy jó ember vagy, és minden tőled telhetőt megtettél értünk! Kívánom, hogy életed hátralévő része fájdalommentes, és "tompított" legyen, hogy ne érezd, hogy mi történik veled, és hogy mi mennyire szenvedünk attól, hogy látjuk, ahogy elsorvadsz...

Kérlek Istenem, segíts nekünk! Anyukám leljen békét, és érkezzen meg a mi drága gyermekünk, szeretetbe és boldogságba! Köszönöm, ha végre meghallgatsz, és enyhíted a fájdalmunkat!

Bocsánat, ha túl szomorú lett, ne haragudjatok, csak nagyon fáj....

Szeretném, ha minden jóra fordulna, már nem bírom ezt a sok bánatot. Szeretnék végre boldog és kiegyensúlyozott lenni, szeretném elengedni a félelmeket, és átadni magam az új életnek!

Várunk Téged kicsi lélek, szeretetbe és biztonságba érkezel! <3

Drága Angyalok! Vigyázzátok utunkat és segítsetek, hogy megszülethessen az egészséges kisbabánk!

Köszönöm! Hála!

Mindenkinek Boldog Valentin napot kívánok!

Puszi!

Anyukám kórházba került, legyengülve. Félek...

Sziasztok!

Rég nem jelentkeztem. Mostanában túl sok fájdalom ért... Nem akartam leírni, de már a csoportokban többen kérdezték, hogy miért nem írok semmit magunkról?

Akkor most leírom, hogy mi van velünk. Októberben, a 45-ik szülinapomkor közölte az andrológus, hogy párom spermája megint romlott, emiatt elmarad a november elejére áttolt lombik (idén immáron 3x vagy 4x toltuk a lombikot spermaromlás miatt, már a vérképe is egyre ramatyabb a férjemnek, újabb 4-5 gond derült ki nála). Majd ezzel egyidőben közölte Anyu párja, hogy Anyu állapota durván leromlott pár nap alatt, és végül kirúgtak a munkahelyemről is, mondván "nem lehet rám számítani a lombik előkészületek és ezek miatt"... Remek kis 45-ik szülinap... 4 rosszhír egyszerre. Remélem itt már vége a sok rossznak, mert idén 1x sem tudtunk indulni, pedig már áprilisban kiváltottam a lombikhoz szükséges gyógyszereket, ami megkezdett lombiknak számít... 

Most nagyon kavarognak bennem az érzések, mert Anyukám napok óta nem akar rágni / enni, alig iszik (csak cukros üdítőket hajlandó meginni, a vízet kiköpi). Legyengült nagyon, már csak csont és bőr. Pár napja sokkal jobban nézett ki.. 

Tegnap nagyon korán keltem, alig aludtam 5 órát... 8.30-ra mentem Anyuékhoz, hogy elvigyük valahogy a Pszichiátriára, és megkérjük (vagy akár lefizessük) a dokit, hogy végre történjen valami, és kórházba kerülhessen Anyu, mivel a régi, és az új háziorvos sem akarta beutalni a kórházba, mondván a pszichológiai gondokkal küldők, akiknek nincs belgyógyászati gondjuk (mert elvileg a vérképe jó, az UH is jó, a belgyógyászati vizsgálati eredményei is jók), nem utalhatják kórházba... Nem veszik figyelembe, hogy legyengült, egyedül régóta nem tud enni, inni, vagy wc-re menni. Régóta bekakil és bepisil.. 

Odaértem Anyuékhoz, és a látvány, ami fogadott, azonnal lesokkolt. Anyu kb. 25 kg lehet, csont és bőr, az arca kékes-zöld... És nem akart felülni, nem tud már járni sem.. Nagy nehezen az élettársával ketten felhúztuk, de ülni sem bírt, elborult, ahogy a pelenkát rá akartam adni. Felemelni alig lehet, mert tehetetlen test... Ketten próbáltuk felöltöztetni és megetetni. Egy kis szelet Sport szeletet tudtam beletömni kb. 35 perc alatt, inni meg alig akart. Nagy nehezen kb. 25-30 perc alatt felöltöztettük, de nem bírtuk felállítani. Nagy nehezen elhúztuk az ajtóig, a hóna alá nyúlva, de a lábfejével karcolta a talajt... Láttam, hogy ez így nem lesz jó, főleg, hogy van 6 lépcsőfok lefelé, és mivel nem hajlandó kinyitni a begyulladt, hályogos szemeit, így nekimegy mindennek.. Az orrom előtt borult meg, miközben a párja támogatta, és nagyon beverte a fejét a fürdőszoba V-alakú oldalfalába, az orra rögtön belilult. Rájöttem, hogy már egyáltalán nem láthat, csak homályt... 

Próbáltam hívni a mentőt, nem akartak kijönni, mondván beutaló kellene a pszichiátriáról, hogy be tudják vinni... Aztán megpróbáltam a fizetős mentőket hívni, közölték, hogy az oda út (kb. 10 perc autóval, mivel kerületen belül mentünk volna) 11.000 Ft, a visszaút is 11.000 Ft, ha várni kell, az plusz pénz. De mivel ők vidéki cég, emiatt a 10 perces út miatt nem hajlandók felutazni, mert az a 3 órás út nekik kb. 3x-os pénzkiesés, mert ezidő alatt 3 másik pácienst tudnának jó pénzért fuvarozni. Hívtam a Máltai Szeretetszolgálat számait, amik meg folyamatosan foglaltak voltak.. Így ment el 1 óra. Hívtam Orsi barátnőmet, de ő a gyerekével volt, aztán hívtam Gyuri barátomat, ő dolgozott, majd végül Timit próbáltam... Egyikük sem ért rá... Utolsó lehetőségként férjemet is megpróbáltam, bár tudtam, hogy dolgozik és tárgyalás előtt áll.. Kikönyörögtem, hogy mivel meg sem lehet mozdítani Anyut, 2-en sem bírunk vele, siessen és vigyen el minket a dokihoz. Közben hívtam a rendőr barátnőmet, hogy segítsen, hívogassa a dokit, hogy késni fogunk, mert Anyu annyira magatehetetlen, hogy nem szállítható és a mentő nem hajlandó kijönni... 30 perc után sem tudott semmit intézni, mert nem vették fel az orvosi rendelőben a telefonokat. Kinyomozta végül a doki privát számát, és azon érte el. Mondta a doki, hogy vár minket. Ekkor kicsit megnyugodtam. Közben megitattam Anyut, és próbáltam ráadni a kabátot, mert láttam, hogy mindjárt megérkezik a párom, és nem akartam, hogy még ő is várjon. Feladtam a kabátot Anyura és elkezdtük kivonszolni a lakásból. Egy pillanatra engedtük el, amíg a párja bezárta az ajtót és én felvettem a telefonomat, mert hívtak és megint nekiesett a falnak. Tiszta lila az arca... Úr Isten, mi lesz így??? Nagy nehezen kihúztuk a bejáratig, és mivel nem nyitotta ki a szemeit, próbáltuk húzni, a lépcsőnél mondtam, hogy emelje a lábait, de semmi... A lábammal pöccintgettem le a cipőit, hogy le tudjuk vinni a lépcsőfokokon. Borzalmas volt... Aztán hallottam, hogy megáll az autó a ház túloldalán. Integettünk páromnak, de nem látott, nem hallott. Közben anyu csúszott össze, amíg Anyu párja az útra lépett, hogy onnan integessen a férjemnek. Nagy nehezen észrevette, és elindult felénk. Addigra Anyu már a térdemig csúszott össze, úgy kellett megint felemelni. A lábait egyáltalán nem mozgatta, mint egy nagy zsák kő, úgy reagált mindenre. Nagy nehezen betuszkoltuk a kocsiba, ügyelve rá, hogy ne üsse be a fejét, majd felemelgettem a lábait, hogy berakjuk az ülésre, ne lógjon kint az autón kívül. Ekkor elborult megint, amíg be akartam kötni a biztonsági övvel. Párom segített tartani, és bekötni. Aztán nagy nehezen elindultunk, de éreztem, hogy hiába lett lefürdetve indulás előtt (mivel tiszta bélsár volt az érkezésemkor), megint kakiszag áradt belőle...

Azt vettem közben észre, hogy egyáltalán nem szólal meg, ha kérdezek, arra sem reagál. Mintha elvesztette volna a külvilággal a kapcsolatot... Semmire nem reagált.

Nagy nehezen eljutottunk a Csobánka térre, a Pszichiátriára, de az autóval a közelben nem lehetett megállni, nincs sehol parkoló, így kb. 5-6 épülettel arrébb tudtunk parkolni. Kb. 500 méterre volt a rendelő. Ezen is morogtunk mindannyian, hogy ezt hogy képzelik azok, akik építették az intézményt, hogy nincs megállási lehetőség, a magatehetetlen betegeknek, akiknek még nincs tolókocsijuk és mondjuk nagyon rossz állapotban vannak. Megint kezdtük előről Anyu vonszolását, kb. 3 utcán át. Mindenki úgy nézett ránk, mintha valami részeget rángatnánk... Anyu feje közben lebiggyesztve, szemei csukva. Még csak 2,5 óra telt el, de már fáradtak voltunk. Nagy nehezen bejutottunk a rendelőbe, de az emberek nem igazán akartak a főbejáratnál arrébb menni, hogy elférjünk.. (Agyrém, hogy az emberek mennyire fásultak és érzéketlenek.)

Nagy nehezen megtaláltuk a liftet, amire ki volt írva, hogy csak a személyzet részére. Hurrá, miért ez a lift van a bejárattal szemben, ha nem lehet a betegeknek használni? (Újabb értelmetlen baromság.) Húztuk tovább Anyut, onnan jó messzire, az épület másik oldalán volt a betegszállításra vonatkozó lift, de az meg nem jött... Vissza a másik lifthez, beraktuk Anyut és felmentünk. Már a folyóson meglátta a nővérke, hogy baj van, bement gyorsan a főorvoshoz, hogy és szólt, hogy egy nagyon rossz állapotban lévő péciens érkezett. Kijött hozzánk az orvos, mondtuk Anyu nevét, és behívott minket. Amíg bementünk, Anyu megint elborult. Mindenki minket nézett. Kiment hozzá Szili, hogy tartsa, addig elmondtam a dokinak, hogy mostanában romlott így le, 1,5 - 2 hete, alig akar enni, nem rág, csak pudingot és csokit hajlandó enni, hiába próbáltuk apróra vágott kedven ételeit adni, semmit nem fogadott el. Az orvos kérte, hogy hozzuk be Anyut és vegyük le a kabátját. Meglátta, és azonnal hívta a sürgősségi mentőt. Megkönnyebbültem, hogy végre egy orvos, aki tényleg komolyan veszi a munkáját. Elmondtam, hogy már 4 kórházba próbáltuk bejuttatni és 1 éve várunk a Geriátrián is várólistán... Senki sem segít nekünk, az idén 2 háziorvos sem volt hajlandó felírni TB alapon a pelenkát Anyunak (1 csomag pelenka 4.000 Ft + a kiszállítás 1.200 Ft, most vettem 2 csomaggal, plusz 1 gumis lepedő az IKEA-ban 7.990 Ft, ami az egész ágyat átéri és vízálló, ebből is 2-t vettem, de már mindkettő borzalmas állapotban van). Próbáltam kérdezni, hogy a Smoflipid beadása megoldható-e a felerősítésére? Azt mondta az orvos, hogy már annak sem fognak a Kútvölgyiben örülni, hogy ő kéri Anyukám felvételét, hiszen Anyu nem belgyógyászati eset, de most már le van gyengülve nagyon, így sajnos pszichiátrián sem fogadnák, hiszen inkább már elfekvőben lenne a helye (persze ezt az utolsó pár mondatot inkább körvonalakban ráutalással próbálta érzékeltetni).

Ő meg elmesélte, amíg vártuk a mentőt, hogy az Alzheimer a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, és sajnos a kevésbé tanult, az agyát nem annyira használó személyeket jobban érinti, ezért kell tanulni folyamatosan. 

Megírták a papírokat, felvették az adatainkat, már ezzel elment 1,5 óra, de a mentő még sehol... Újabb 1 órás várakozás kint a folyóson úgy, hogy közben próbáltam Anyuba beletömni apránként, körömnyi falat banándarabkákat, pépesre nyomogatva, hogy le tudja nyelni. Nagy nehezen 45-50 perc alatt beadagoltam neki 1 banánt és megitta a neki hozott mangó babapépet is. Ebből sejtettem, hogy tudja, hogy én vagyok, hogy mikor támasztottam a vállait, hogy ne essen le a székről, odadugta az arcát az arcomhoz, és megfogta a kezemet. Mondtam neki, hogy nagyon szeretem, és ekkor az ujjaival erősebben fogta az ujjaimat és motyogni próbált valamit. Mondtam neki megint, hogy szeretlek! Erre odasúgta, hogy én is... Na itt könnybe lábadt a szemem, meghatódtam, hogy mégis legalább azt tudja, hogy én itt vagyok, pedig 2-3 hete egy szót sem szólt... A párjával már régóta nem kommunikál. Aztán zenét hallott, és a lábát elkezdte rázogatni... Vagyis hall, ezt már biztosan tudom, csak vagy nem tud reagálni, vagy nem tudja kifejezni magát. Annyira sajnáltam, főleg, hogy mikor mondtam, hogy szeretem, láttam, hogy legördült a csukott szemein egy-egy könnycsepp... Vagyis hiába nem tudja a nevemet, nem tudja, hogy ő kicsoda és hol lakik, meg mi van körülötte, mégis az érzelmei még működnek... 

2,5 óra is elmúlt már, amikor megjött a mentő. Feljöttek a mentősök, és kérdezték, hogy mi a baja. Elmondtuk, hogy nem bír járni, kellene egy hordágy.. Lementek, újabb 10 perc és megjelentek megint. Ekkor közli a mentős, hogy nincs beutaló, várjuk meg, amíg a doki megírja. Megint 30 perc... 3 óra ment el a rendelőben, mire minden megvolt. 

Először amikor leértünk, láttam, hogy a mentőautó egy roncs... Kérdezték, hogy melyikünk akar a beteggel jönni, mondtuk, hogy mindketten. Azt mondták, hogy ez nem fog menni sajnos. Mondtam, hogy én mindenképpen menni szeretnék, de Anyu élettársa is ki van borulva, megköszönném, ha őt is el tudnák hozni. Azt mondták, hogy megpróbálják a hátsó részen megoldani, hogy mindketten mehessünk. Elpakoltak pár nagy táskát és újraélesztő készüléket, és végül mindketten befértünk. Kiderült, hogy a két úriember egri, és mondták, hogy annyira nincs mentős Bp-en, hogy már őket citálják hetek óta ide, hogy segítsenek. Aztán a mentőautókról esett szó, hogy a kormány ígérte, hogy 10 évnél régebbi mentőautók helyett újakat vesznek, de ez a kocsi is már 15 éves, régen le volt selejtezve, de egy új rendeletet hoztak, hogy a régi kocsikat is elővehessék. Elmondták azt is, hogy ezek az autók már annyira rossz állapotban vannak, hogy ezért van az, hogy süvít a szél az oldalsó ajtón, és a középen lévő, beteg feletti lámpából konkrétan csurog a víz a páciensre (jelen esetben az Anyukámra), ezért 3 takarót tettek rá, hogy ne ázzon annyira el, amíg a havaseső esett kint.. Szó szerint fáztam, mert fűtés sem volt, a lábam vastag zokni és csizma ellenére is jeges lett... Az ülések sem voltak valami stabilak, életveszélyben éreztem magam ott hátul. A közlekedésről nem is szóva!! A mentő elé 2x is úgy vágtak be index nélkül autók, mintha ez lenne a legtermészetesebb mozdulat, durván fékezni kellett az egyiknél. Szörnyű, hogy az emberek milyen tapintatlanok egymással... Aztán hallgattuk a rádiójukon, milyen sok helyre kimennek úgy a mentősök, hogy nem találják a címen a beteget, vagy a 8-ik kerület gettó részénél nem engedik be őket a kapun... Ezek után nem csodálkoztam, hogy minket sem vettek eddig komolyan. Aztán részegek miatt nem tudtak elvinni valakit, mert 2 részeg összeverekedett és oda kellett kimenniük. Mesélték, hogy most is már túl vannak a 11-ik munkaórán és még nem is ettek, csak pár falatot. (Ennek ellenére nem akarták elfogadni a pénzt, amit adni akartam nekik, végül mégis be tudtam nyomkodni a kabátjuk felső zsebébe a pénzt és megköszöntem, hogy Anyukámmal ilyen kedvesek és figyelmesek voltak. Ritka az ilyen kedves és jó hozzáállású ember, mint ők. Épp az jutott eszembe, hogy ez az igazi hivatás, kevés pénz, sok munka, semmi köszönet és még a pénzt sem fogadják el, amit adna az ember). Végül eljutottunk a Kútvölgyibe, de a bejárat zárva volt. Kipattant a mentős a zuhogó esőbe és megpróbálta megkérdezni a járókelőktől, hogy merre van a főbejárat, ahol autóval be lehet menni? Persze onnan 4-5 percre volt, az ellenkező oldalán az épületnek, de sehol egy tábla, sehol egy felirat, hogy merre menjen... Nagyon morogtunk, hogy ennyi segítséget sem kap egy vidéki mentős... Majd megtaláltuk a bejáratot, de egy nagy teherszállító fehért autó ott állt, eltorlaszolva az utat... Nagy nehezen megint a mentős kiszállva megoldotta, hogy be tudjunk gurulni, erre még mindig nem tudtuk, hogy hol lehet a betegeket felvinni és hányadik emeletre kell szállítani? Megint elrohant a mentős, és mondta, hogy mindjárt jön és visszük Anyukámat fel. A lift megint nem jött, 3 közül csak 1 üzemelt... Újabb morgás... Végre felértünk. Csengettünk és megláttuk, hogy sok roma álldogál a kórtermek előtt, mind kicsit zavartnak tűnt... Anyu párja mondta, hogy ettől félt, semmit nem fogunk tudni bent hagyni. Nagy betűkkel ki is volt írva, hogy vigyázzon az értéktárgyaira a lopások miatt... Hurrá, még ez is... Kijött a főnővér és behívott minket, felvették az adatainkat, felraktak egy karszalagot Anyu csuklójára és vártunk. Jött egy fiatal orvos, és kérdezgetett minket, de mivel egyszerre válaszolgattunk, kicsit bedühödött, kérte, hogy csak egy beszéljen, ekkor Anyu párja mondott dolgokat, amik nem teljesen fedték a valóságot, így kicsit berágtam, ekkor közbeszóltam, de az orvos megkért, hogy ne beszéljek, ha nem élek vele... Ezután jött a betegszállító és betolták a leghátsó kórterembe Anyukámat, és 2-en beemelték az ágyba. Utána mentem, de mivel akkor kötötték be az infúziót, kiküldtek. Láttam, hogy Anyu próbálja kihúzni a tűt, így lekötötték a karjait az ágyhoz... Aztán kijött a főnővér helyettese, és odahívott magához... Mondta, hogy van egy szociális gondozással foglalkozó hölgy, aki talán segíthet, és mondta, hogy ha követem, felkísér, hátha megoldható valami TB-s elhelyezés Anyunak, de azt is előre jelezte, hogy ilyen állapotban már nem fogják engedni, hogy hazavigyük, mert nagyon leépült, és hogy itt 10 napig tudják tartani, azidő alatt meg kell oldanom a gyámság alá helyezését, és a Geriátriát. Mondtam, hogy már 1 éve várólistán van a Geriátrián az Anyukám, azóta semmi hír. Múlt évben decemberben 87.000 Ft volt csak az, hogy legyen egy ágya + gyógyszerek, + pelenkák (4 ágy helyett 6-7 ágyak vannak bezsúfolva a kórtermekbe, mindenki leszedálva, lekötözve, a saját kakijában és pisijében fetreng és nyög, ami engem teljesen kiborított, már a szagoktól felfordult a gyomrom, hiába fürdettem idén down-osokat és fogyatékosokat, hiába vagyok segítő az ápolási területen). Egy 50 év körüli hölgy fogadott, elmondta, hogy minél előbb intézni kell a Geriátriát, oda át kell, hogy vegyék, és hogy egyidőben menjek és legyek a gondnoka az Anyukámnak. Mondtam, hogy mostanában szeretnénk az utolsó lombikon indulni, így nem lenne szerencsés, ha én lennék a gondnoka.. Azt mondta, hogy ha ők indítják el az eljárást, akkor bírósági ügy lesz belőle, és akkor "más színben leszek feltüntetve" a papírokon... (újabb sokk következett) Elmondta, hogy ingyenes ápolás manapság nagyon ritka és sok rá a várólista, hiába nincs nyugdíja Anyukámnak, akkor is fizetni kell, és mivel július óta van szülőtartás is, ha nem fizetünk az összes vagyontárgyunkra ráterhelhető az az összeg, amennyibe Anyukám eltartása kerül... Ezen kívül a pelenkát és a gyógyszereket is nekem kell megoldani, és minden ügyét nekem kell intézni. 

Átfutott az agyamon, hogy már manapság semmilyen szociális háló nincs, hiszen mi van azokkal, akik öregek, és nagyon kevés a nyugdíjuk, és nincs hozzátartozójuk??? Velük mi lesz? Vagy mi van azzal, aki rosszul lesz és nem jön a mentő sürgősséggel sem, csak 3 óra múlva... Addigra egy súlyosabb eset akár meg is halhat... 

Visszatértem a valóságba, visszamentem Anyu kórtermébe, és megint beletömtem kb. 1 óra alatt 1 banánt és megitattam újabb fél óra alatt, majd egy pépes mangó bébiételt is beleerőltettem jó sok idő elteltével. Közben már este lett, ezért megkértek, hogy menjünk haza. Közölték, hogy holnap 16-18 óra között van látogatás. Megadták a telefonszámaikat, ahol érdeklődni lehet. Megköszöntem, hogy figyelnek Anyura, és eljöttünk. Kint továbbra is hideg, nyírkos, téli idő volt, nagyon vacogtam. Holnap már vastag harisnyát is fel kell vennem, ha nem akarok megfázni. 

15 percig vártuk a ritkán járó 155-ös buszt, majd felszálltunk és mondtam Szilinek, hogy mivel egész nap nem ettünk és enm ittunk, menjünk be a Mekibe, meghívom, de enni muszáj... Reggel még ő is rosszul volt, szédült és hányt. Aggódtam is, hogy egyszerre kettőjüket hogy fogom ellátni??? Aztán elbúcsúztam, mondtam, hogy megyek haza. Elég későn értem haza, és már hívott Anyu párja, sírva, hogy nagyon félti Anyut és hogy nem akar élni, ha vele valami baj lesz. Mondtam, hogy legyen erős, tartson ki, egyen, igyon és aludjon. Nehogy neki is baja legyen. Ő még visszament később a kórházba, bevitte anyu hálóingét, zokniját, bugyijait, és egyéb tisztálkodószereket, majd este még hívott. Hajnali 1-ig nem bírtam lecsukni a szemeimet, pedig hulla fáradt voltam... 6 felé már keltem, és indultam, ma megint sok dolgom volt... 3 helyre kellett menni, a fogászatra is beugrok, iratokat is intézek és találkozom a volt főnökömmel is.

Az jár a fejemben, hogy ilyen állapotban meddig lesz velünk Anyu? Miért érdemel egy ilyen jószívű, kedves, empatikus ember ilyen szörnyűségeket? Miért a jó emberekkel történnek ilyesmik? Mi is párommal miért szenvedünk ennyit a babáért és miért nem sikerült idén egyszer sem elindulni a lombikon? Nem érdemeljük meg ezt a sok szörnyűséget... Most már vége lehetne ennek a kínlódásnak. Kérlek benneteket Angyalok, segítsetek nekünk, hogy megszülethessen az egészséges gyermekünk, és boldog kis család lehessünk! 

Jó éjt mindenkinek!

Puszi

Ma Reiki tanfolyamot végeztem :)

Kedves olvasóim!

Páran írtatok, hogy rég jelentkeztem, és mivel töltöm az időmet? 

Köszönöm az érdeklődést, jól vagyok! :) Babázgatok egy ismerősöm testvérének a kislányára vigyázok, illetve tanfolyamokra járok (kuponon féláron találtam a napokban Reiki tanfolyamot, így bejelentkeztem).

A mai napom - a fáradtságon kívül - nagyon szuper volt. A korán kelés továbbra sem megy nekem, főleg, mióta az IR miatt várnom kell a reggeli L-thyroxin bevétele után min. 30 percet a hamizással, és - ahogy láttam az IR diétának az alapjaiban - a reggeli ital nem lehet tejeskávé!! Ez már eléggé kiborító, mert mióta reggel nem iszok kávét, kótyagos vagyok és nyúzott... 

A Reiki oktató egy tündér volt, a csoport is szuperül összeverbuválódott, pont egy kerületi lány volt a párom, akivel együtt kezeltük egymást. Érdekes összefüggéseket vettünk észre a sorsunkban... 10-17 óra között folyamatosan ment az elméleti és a gyakorlati kezelés, és volt felavatás is, ami után meditáció következett. A második kezelés közben néha pillanatokra be is ájultam.. Szóval hatásos volt a kezelés. :)

Ez is egy szuper nap volt! Jól tettem, hogy elmentem. Az oklevelem elvileg csütörtökön már meg is érkezik a sikeres vizsgáról. :) Van egy újabb végzettségem. A múlt évi több napos továbbképzésem az Aromaterápiás masszázs volt, ahol 1 napig csak az olajokról tanultunk, hogy mit és kinek és mikor lehet használni, a másik két napon meg reggeltől estig masszíroztuk egymást, majd vizsgát tettünk (nekem már volt 4 oklevelem, amik 3-9 hónapog tanfolyamok voltak), de mivel azok emeltebb szintek voltak, így nekem alapvizsgát már a másik oktatáson sem kellett tennem emiatt.

Mostanában boldog vagyok, és kiegyensúlyozott, jól érzem magam a bőrömben. A vizsgálati eredményeim jók, megy múlt héttől a BÉMER kezelés is mindkettőnknek, így reménykedek benne, hogy a napi 3x-i BÉMER kezelés után jó lesz párom "katona"-állománya (sp. töredezettség), és az én értékeim is szépen rendbe fognak jönni (AMH emelkedésére és a petefészkeim- és méhem erősítésére, fiatalítására és oxigénellátásának segítésére használom a gépet).

Jó éjt mindenkinek! :) Szép álmokat!

Endokrinológusnál voltunk, kiderült párom IR betegsége is

Kedves lányok!

A napokban elvittem páromat IR vérvételre (0, 60, 120 perces cukor- és inzulinterhelés), és kiderült, hogy IR-e van. Sejtettem, hogy ez lehet a baj, mert állandóan fáradt, iszonyú sokat iszik (mindig szomjas), és hasra hízott 8-10 kg-ot fél év alatt, hiába tartja a diétát és hiába mozog heti 4x. Mivel olvastam, hogy a "katonák" romlanak, ha valakinek kezeletlen IR-e van, így gondoltam, ne várjunk tovább, nézzük meg, hogy igazam van-e? Sajnos igazam lett. Gyorsan foglaltam időpontot egy jóhírű endokrinológushoz.

Ma voltunk Dr. Balogh Illésnél. Kb. 45 perc volt (általában mással max. 20 perc a konzi), és jól kifaggattam, hogy nektek is segíthessek az infókkal.  Ma az is kiderült, hogy 2 lombikos kedves ismerősömnek is 1 hónapon belül az általa felírt IR- és hormongyógyszerekkel sikerült spontán a baba, több év küzdelem után.  Mi most voltunk először nála, de nagyon profinak tűnik, és nagyon türelmes (pedig 1 hátizsáknyi leletet és még egy szatyognyi egyéb vizsgálati eredményt vittünk, és 28 kérdést tettem fel neki). Mindkettőnknek felírta a Mercformint az enyhe IR-ünkre, heti rendszerességgel emel az adagon, 3 hónap alatt be fogja állítani az értékeinket. Továbbra is megy a diéta, és a heti 3x - 4x-i mozgást is folytatni kell (azt is mondta, hogy senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy elég a gyógyszer az IR-re). Kaptunk egy lapot, hogy miket ehetünk és mik azok, amik tiltottak. Szerinte is ez volt az egyik ok, hogy romlott a katonák minősége, hogy nem volt kezelve párom IR-e eddig... (Vagyis ezt is jól gondoltam.) A magas prolaktin értékem miatt emelünk az 1/2-ed Bromo adagon mától 1-re, és lesz terheléses Prolaktin vérvétel is pluszban (nem volt elég a 2 héten belül 2x levett Prolaktin érték neki). A terheléses prolaktin vérvétel úgy történik, hogy elször leveszik a 0 percest, aztán egy tablettát be kell vegyek, amit most átadtak a Klinikán, és utána 60 perc múlva újabb prolaktin vérvételt kell végezni. Az IVIG miatt is sokat beszélgettünk, azt mondta, hogy mivel elég vacak a HABAB értékem, magas a párom elleni MLC, illetve az NK-m is 36-42 között mozog, így álljak le a cink és a szelén szedésével, mert ezek nem tesznek jót, és véleménye szerint a lipid sem lesz nálam megoldás. Viszont kivételesen nálam eltér a szokott IVIG beadási módszertől, 0-ik napon is (lombik előtt 1 héttel) kapni fogom a Pentaglobulint (mások csak a HCG vérvétel után kapják az első adagot). A Pentaglobulin azért nem súlyhoz kötött (a G1-es Intraglobulin adagja, és ára 60 kg felett már emelkedik). Azt mondta a doki, hogy a Pentaglobulin jóval erősebb, több az összetevője, és szerinte - a statisztikái alapján - jobban hat ez a fajta IVIG, mint a G1-es. Véleménye szerint az emelkedett TSH és a magas Prolaktin (állandó stressz) miatt lehet a szívdobogásom, meg az alvászavarom, nem az LDN miatt, sőt a prolaktinom sem az LDN miatt emelkedett!!! A biztonság kedvéért kért egy EKG-t is, hogy ha legközelebb megyek, akkor lássa, hogy nincs-e szervi oka is, de nem gondolja, hogy ez lenne az ok, inkább a stressz, amit csökkenteni kell.. Azt mondta, hogy mivel októberben már sikerült a baba (44 évesen), spontán ciklusban FET-tel, - hormonszurik és Ovitrelle nélkül - (viszont az 5-ik hétben elvetéltem), ezért nagyobb az esélyünk most, hogy gyógyszeresen kezelve leszünk, és be lesz páromnak is állítva az összes hormonértéke és az IR-e is. A néhézfém tartalom miatt letiltott minket a fújós sprayk használatáról, meg a parfümökről (ezt már az én Kaális dokim is mondta korábban, hogy kerüljem a fújós dezodorokat, a háztartásban pedig ne használjak vegyszereket, inkább mosószódát / szódabikarbónát, és ecetet alkalmazzak, ami természetes). A szteroidot nem javasolja (mivel nekem jó az ANA értékem, így felesleges, ill. nálam káros is lehet), és a lipidet sem tartja az esetemben jó megoldásnak (ettől félt a Kaális dokim is, hogy nem volt elég a 2 hetente adott lipid infúzió, ezért írta rá a papíromra már 2016. őszén: "Ha nem válik be a lipid, IVIG-re lesz szükség" - sajnos igaza lett). Most már biztos, hogy IVIG fog kelleni, 4x, esetleg 5x, a leleteimtől függően. Mivel mostanában 1,5 hónap alatt 6-7 kg-ot fogytam, így nem is igazán számít a súlykorlát, mert a Mercformintól még többet fogok fogyni, illetve nálam a doki szerint elég 1 flakon a Pentaglobulinból. Esetemben a Pentaglobulin is 2 hetente fog menni (ami durván megterhel majd minket anyagilag). Drágaságom csak ennyit mondott erre: "Csak legyen most már teljes a siker..."  Kérdeztem, hogy mi a különbség a G1-es Intratect (amit súlyhoz kötnek), és a Pentaglobulin között? Azt mondta, hogy a Pentában 5 féle IGG van, ezért ez egy újabb, hatékonyabb, szerinte erősebb készítmény, mint a másik fajta IVIG. Minden autoimmun problémára adják. A vért megtisztítja, a toxinokat és a triggereket is "kisöpri", amik beindítják az NK termelődést. Kérdeztem, hogy van-e mellékhatása az IVIG-nek? Azt mondta, hogy van, ezért adják be orvosok, mert anafilaxiás sokkot okozhat, bár ez nagyon ritkán fordul elő. Kérdeztem, hogy miért nincs kg. megkötés a Pentaglobulinnál? Mert bizonyított, hogy enélkül is megköti az NK sejteket, vagyis elég egy flakon, hogy lekösse ezeket az ölősejteket. Nálam viszont nem elég havi 1 adag, 2 hetente kell járnom majd IVIG-re. Kérdeztem a vitaminokról, hogy miket szedhetünk? Azt mondta, hogy mehet tovább mindkettőnknek a D-vitamin 4.000 NE (hogy maradjon 120-130 nmol/L között a D3-vitamin szint), nekem Folát kell még napi 1x, majd emeljük 2-re (páromnak Folandrol 1x, ami 2-re lesz emelve), E-vitamin 400 NE, nekem Pocaklakó vitamin (jód- és folsavmentes), Omega3, Q10 600 mg, Melatonin 3 mg a petesejtek fiatalítására és az agyalapi mirigy "helyrehozására" (alvászavarokkal küzdök évek óta) továbbra is jót tesz. Férjemet viszont letiltotta a multivitaminokról. Vicces volt, mert próbáltam kicsit más témát is feszegetni nála (korábban természetgyógyászatot tanultam) és vitaminokat, és természetes alapanyagokból készült készítményeket próbáltam "erőltetni", és kérdeztem, hogy miket javasol? Mint pl. a barátcserjét javasolja-e a magas prolaktinra? Vagy a kurkumát és a cinket javasolja-e az esetleges belső gyulladásra, hogy lombik előtt ne legyen gond? Mindkettőre azt mondta, hogy felesleges pénzkidobás, és itt orvosilag kezel, nem pedig "gyógytermékekkel" akar időt húzni. Ennyit mára, zárul Zsu "mókatára"!  Ha tetszett, újra eljövök hozzátok! Viszont látásra "pajtások"!

Újévi köszöntő

Kedves olvasók, barátaim!

Sokáig nem írtam, mert nem tudtam, hogy írjam le, miken mentünk keresztül. Leírok címszavakban mindent, ezzel lezárva a 2017. évet és megnyitva az új, sikeres 2018-at.

Nyereségek:

Sokat tanultam a hibáimból, életem párjával továbbra is szeretjük egymást, és egyre erősebbek vagyunk, bár elfáradtunk az elmúlt 6 évben. Felmondtam, és örülök, hogy már a stresszhormonom a kisebb határértékben van, és nem kell minden nap küzdenem a volt főnökömmel. Köszönöm a barátaimnak, hogy megmutatták, hogy velük jobb és teljesebb lehet az életem! Hálás vagyok továbbá azért, hogy van hol laknom, van mit ennem, és hogy a betegeskedések kapcsán rájöttem, hogy mennyire erős vagyok. Most már köszönöm, nem kérek több betegséget, nem kérek kudarcot, megtanultam a leckét! Elég volt a fájdalomból! A 2018. a mi évünk! Végre egészséges gyermekünk fog születni, mert megérdemeljük. <3

Veszteségek: 

Elvesztettük novemberben a gyermekünket, aki végre megtisztelt minket azzal, hogy 5 hétig velünk volt. Köszönöm drága gyermekem, hogy minket választottál, és köszönöm, hogy bár kis ideig, de a pocakomban nőttél. Szeretlek, és sajnálom, hogy ennyi idegeskedést éltél át. 

Anyukám egyre betegebb, és tanácstalan vagyok, mert nem kaptunk igazi segítséget, a magyarországi egészségügy meg egy katasztrófa. Nincs olyan hely, ahol egy demens / Alzheimeres, nyugdíj- és lakás nélküli beteget felvennének, és a kórházakban sincs hely, és a pszichiátriákon sem. Rájöttem, hogy nincs szociális háló, csak ha pénze van az embernek, akkor tudna megfelelő elhelyezést szerezni. A legtöbb otthon 2017-ben még az olcsóbb árakon (még a vidékiek is), havi 136.000 - 250.000 Ft / hó áron érhető el, és mindenütt 6-12 hónap a  várólista. 

Muszáj elengedni a fájdalmat, és előre nézni, hogy mi is végre nyertesek lehessünk! Ezért úgy döntöttem, hogy megírom a leendő gyermekünknek, aki Győrben vár ránk, hogy hiszünk benne, és nagyon várunk rá, és minden meg fogunk tenni, hogy Ő megszülethessen, egészségben, boldogságban, és biztonságban lesz a pocimban. Bízok benne, hogy az angyalok is látják, hogy jó vagyok, és tiszta a szívem, és azt is figyelik, hogy boldogságba érkezik ez a kis élet, és jó helyen lesz nálunk! 

Kérlek Istenem, hogy segíts nekünk! Láthatod, hogy mindent megtettünk, hogy szülők lehessünk! Szeretnék végre Anyuka lenni és boldogan élni.

Köszönök mindent 2017., köszönök mindent drágaságom, jöhet a friss, boldog és sikeres 2018! B.Ú.É.K mindenkinek!

Puszi

Betegek lettünk...

Kedves lányok!

Hétfő este óta szórakozott a pocakom, már aznap hőemelkedésem volt, így vettem be gyógyszert, hogy jobban legyek. Kedden egész nap csak feküdtem, annyira erőtlen voltam és a hasam is ment. Este hazajött párom az edzőteremből, és mondta, hogy nincs jól. Láza volt, 38,7 és ment a hasa... Hurrá, már csak ez hiányzott... Úgy döntöttünk, hogy az egyik szobában lesz Ő, a másikban én, hogy ne legyen bajunk a babával. Finom húslevest főztem, mert én sem kívántam semmit igazából, és páromnak sem volt étvágya. 

Szerdán már muszáj volt kimozdulnom, délelőtt elmentem a háziorvoshoz, de előtte odaszóltam telefonon, hogy jönni fogok, de a doki javasolta, hogy inkább ne várjak, mert iszonyú sok a vírusos beteg, hanem ha megjöttem, kopogjak be, és már írja is a receptet (kedvesemnek Algopyrint). Gondoltam kérek igazolást arról is, hogy mivel lombikos vagyok és 35 felett eleve veszélyeztetett terhes minden kismama, legyen inkább papírom erről, hogy az SZTK Nőgyógyászatra - ahova 3 napja nem tudok odatelefonálni mert állandóan foglalt vagy kinyomják - be tudjak majd soron kívül menni, ne kelljen megint 3-4 órát várnom a "betegek" között, vagy én se fertőzzek meg más kismamákat, ha engem is elkapott a vírus. Hiába terveztem már hétfő óta, hogy lemegyek egy kontroll HCG vérvételre a nőgyógyászhoz, a hasmenésem és a telefonok fel nem vétele miatt nem jutottam le. Közben szerelmem egyre rosszabbul van, szerdán már felkelni sem bírt, egész nap jóformán aludt, enni sem tudott, mert minden kijött belőle. Nagyon féltem Őt, hogy ne legyen nagyobb baja. Tegnap este már 39,2 volt a láza, rázta a hideg, és hiába prizniceltem, nem akart lejjebb menni. Ki akartam hívni az ügyeletet, hogy adjanak neki szurit, de nem akarta, hevesen tiltakozott, hogy egy láz miatt ne merjek orvost idehívni. Borogatással és langyos fürdővel sem lett jobb a helyzet. Egész éjjel alig aludtam, annyira féltettem. Ő meg engem, nem is nagyon akart maga mellé engedni, csak mikor a karján és a fején cseréltem a hideg, vízes kötéseket. Folyamatosan szellőztettem, hogy ne maradjon bent a lakásban a vírus.. Pedig már napközben csak 5 fok volt, a korábbi 14-16-hoz képest, amiket a napokban mértek a fővárosban.. 

Remélem a babának nincs semmi baja. Egészségügyis Judit barátnőm megnyugtatott, hogy mivel csak a 8-ik hét után közös a vérkeringésünk a babával, így erősen kétli, hogy baja lenne a babának. Kérdeztem, hogy akkor miért nincsenek tüneteim? Nem fáj már a mellem sem, és csökken a hányinger is. Ez eléggé aggasztó. Azt mondta, hogy nem mindig ugyanolyan erősek a tünetek (több gyermeke van már, és mindegyik lombik baba). Ez némiképp megnyugtatott. Bár tudom, hogy ha megint eltűnik a tünet, újra félteni fogom a kisbabámat. 

Már nagyon kíváncsi vagyok, mennyit nőtt a HCG, szeretnék végre egy magas értéket, nem csak épphogy elérni a határt. Tudom, hogy ez nem verseny, de olyan jó lenne tudni, hogy minden rendben van! Bízok benne, hogy erősen kapaszkodik a kis manócskánk, és nem lesz semmi gond. Adj jelet kicsikém! Anya aggódik érted!! Már nagyon várunk, szeretünk és vigyázni fogunk rád. <3 

A szurit párom remegő kézzel adta be már reggel is, és este is, a folyamatos hidegrázás miatt.. 

Közben szerelmem szülei is elkezdtek félteni minket, tegnap kétszer is feljött párom Apukája, hogy segítsen nekünk. Mondtam, hogy nincs semmire szükség, és még "állom a sarat", de Ő akkor is hozott nekem kolbászt (kaptam is a fejemre, hogy a mini kolbászkákban mennyi tartósítószer van, és miért nem a piaci húsostól vesszük a kolbászt, ha már ilyen hízlaló, zsíros cuccot eszek jóformán egész nap) és egy doboz Algopyrint pluszban a kezembe nyomott, hogy a fiának legyen pluszban, ha kellhet. Mondtam, hogy egy nap nem jó 2-nél többet bevenni, ezért próbálom hideg ruhákkal csillapítani a lázát. Mandarint is akart hozni Após, de mondtuk, hogy van itthon kb. 1 kg, nincs rá szükség. Felhívtam Anyóst is, hogy ne aggódjon, vigyázok a kisfiára, de Ő miattam és a baba miatt úgy vélem jobban aggódik, hiszen évek óta várják, hogy végre unokájuk szülessen.

A nap nagy részét olvasással és TV nézéssel, meg alvással töltöttem, bár ma kicsit többet voltam a Facebook-on, de nem volt így sem vészes, felpócolt lábbal ülök a gép mellett.

Kaptam egy-két rosszindulatú levelet, hogy miért szedek ennyi vitamint? Mivel vashiányom van és a D-vitamin szintem is alacsony volt korábban (illetve ingadozik), és több dolog is a vizsgálatok során kiderült mostanában, így a biztonság kedvéért szedem ezt a sok vitamint, és 40 felett ezek a vitaminok véleményem szerint kellenek a szervezetemnek. Ez az én döntésem. Az orvos csak a babavitamint, az Aspirin Protectet, a Clexane-t, az Utrogestanokat és a Prolutexet írta fel, illetve a Folátot, a többit én, a biztonságunk érdekében veszem be. Köszönöm, hogy eldönthetem, hogy mikre van szükségem. 

Köszönöm a tippet lányok, hogy a Clexane-t olcsóbban be lehet szerezni (90%-os támogatással) haematológus által (hiszen mostanáig az 50%-os Kaális támogatással drágán vettem meg), viszont a mi környékünkön nincs haematológus, az a kórház (ahol megállapították az MTHFR mutációt nálam) meg több, mint 1 óra út és több átszállás BKV-val, és ennyi beteg ember közé nem szeretnék menni, nehogy az utazás közben valami új bacit vagy vírust még pluszban összeszedjek. Nem akarok kockáztatni. Még van 2 doboz Clexane-om, amit a múltkor vettem és van pár darab, amit kaptam, ezekkel egy ideig elleszek. Ha túlleszek az első pár nehéz hetünkön, akkor valószínűleg ezügyben is kell majd lépnem.

Mindenkinek, aki a napokban érdeklődött felőlünk, nagyon szépen köszönöm!

Szép napot Nektek!

Puszi

Szuper kezdeményezés: Anyakurzus a Heim Pál Gyermekkórház ajánlásával

Sziasztok lányok! Egy kedves lombikos barátnőm kismamáknak és anyukáknak segít a kisgyermekes évek nehézségein kiigazodni. Aki megosztja a posztot, annak hálásan köszönjük!

Anyakurzus a Heim Pál Gyermekkórház ajánlásával

"Kedves lányok! Egyedülálló, átfogó Anyakurzus indul - a Heim Pál Gyermekkórház ajánlásával -, többek közt arról, amit a csemete nem tud elpanaszolni. "Tünetek, Tévhitek, Terápia" tagolással haladnak végig, tetőtől talpig a 0-7 éves korosztályon":
- Gyerekbetegségek otthoni kezelése,
- Védőoltások pro-, és kontra,
- Fejlődési nehézségek és rendellenességek, idegrendszer
- fejfájás, hasfájás, növekedési fájdalom és más "fájások"
- pszichoszomatikus betegségek
- szobatisztaság/bepisilés, húgyúti gondok
- házkörüli balesetek, stb.
- de hangsúlyt fektetnek az Anya testi-lelki egészségére is.
Minden leendő-, és már Anyukának ajánlom! Olyan ez, mint amikor előre megkapod a dolgozat kérdéseit, a válaszokkal�
6-7 óra alatt megtanulhatsz mindent, és nem kell többet az ellentmondásos információk közt vacilálni. Csütörtökön indul!"

Bővebb információk: http://tanfolyam.familian.hu

Időpontok:

- Hétközbeni: e héttől kezdődően csütörtökönként, 4 héten át 9.30-11.00, (nov. 9., 16., 23., 30.).
Helyszín: HellóAnyu (Bp., VII. Csányi u. 7.)

- Hétvégi: nov. 25-én, szombaton 9.30-17.00
Helyszín: Varázskert BabaMamaHáz (Bp, XIV., Szugló u. 83-85.)
Köszönöm a megosztásokat! :)

Jó statisztikai adatok. :) Tegnapi baráti látogatás. Relaxálás, nyugalom, orchideák és cinkék

Drága olvasóim!

Köszönöm, hogy ilyen sokan érdeklődtök hogylétem felől. Megdöbbentem, mikor megláttam, hogy a lombikos blogok között az én blogom van az élen! A legnézettebb napon 1.527 olvasóm volt, és a legkevésbé olvasott napon is 385 fő olvasta a történeteimet. Megtiszteltek! Hálás vagyok Nektek!!

Itt a hivatalos visszajelzés %-os arányban a 3 legjobban olvasott blogról, a legkevésbé olvasott napon (385 olvasóval) 57,74%-os olvasói eredményt értem el:

385 látogató 
57,54%
142 látogató
21,22%
21 látogató 3,13%

 

Általatok legtöbbet olvasott bejegyzéseim (top 4 statisztika):

Most kicsit a lelki dolgokról szeretnék írni. Tegnap végre éreztem a babánkat, egész nap durva hányingerem volt, szédültem, és a melleim megint majdnem leszakadtak, a derekam is fájt. Hála a jó égnek, végre érezlek édesem! Inkább legyek rosszul, de tudjam, hogy itt vagy velem! Nyugodtan feszítsd a méhszalagokat, hányassál, vagy bármi, csak legyél velem! Hiányoztál már!

Reggel ismét szurizás után többesszámban beszélt párom a gyerek(ek)hez, ami meglepő, mert tegnap épp Judit barátnőm írta, hogy a hányinger neki az ikrekkel volt csak a 3-ik vagy 4-ik hétben (már van 3 lombikos lánya), úgyhogy szerinte még az is lehet, hogy hiába volt eddig aránylag alacsony a HCG értékem, lehet, hogy mégis megmaradt mind a két baba, hiszen a hányinger egy baba esetében inkább az 5-ik vagy 6-ik hétben szokott lenni. Ez meglepett. Egész nap ezen kattogott az agyam.

Drágaságom reggel felporszívózott, felmosott, én addig feküdtem a kiságyon, mert szédültem és iszonyú hányingerem volt. Előkészítettük a krumplikat, csirkéket pucoltam és szeleteltem, miközben majd elaludtam. Ez az álomkór is tökre furcsa, mivel eléggé rosszalvó vagyok, általában hajnalig "kukorékolok", most is nagyon jól aludtam, csak éjjel keltem fel 2x pisilni, és mégis leragadnak a szemeim. A levesnek is főztem új, friss levet, és egy újabb adag krumplipürét is készítettem, a biztonság kedvéért fűszeres sültkrumplit is csináltunk. Most, hogy írom a blogot, megint csurog a nyálam, a gondolattól. Igaz, megint a kolbászra vágyok jobban.

Délután 13 óra körül jöttek Andikáék, meghívtuk őket ebédre. Hoztak isteni finom almás pitét (amit nem szerettem soha, de ez valami fenomenális). Fél tányérral megettem együltő helyemben. Óriási bálna leszek, ez már kb. tuti. Nem hagyja ez a gyerek, hogy normális kinézettel rendelkezzek! :)

Sokat beszélgettünk a vendégeinkkel, jókat nevettünk, és a Pénznyelő c. Tom Hanks filmet kezdük el nézni, óriási kacagások közepette. Majd Emese ismeretterjesztő filmje került palettára. Nagyon jól éreztük magunkat. Andikáék szerettek volna elindulni biliárdozni, de én már éreztem, hogy nem bírok egy lépést sem tenni, és mindjárt ülve elalszom. Barátnőm kinevetett, hogy mikor Ő is várta Emesét, a kislányát, ugyanilyen nyúzott volt. Vagyis hála a jó égnek, nem haragudott meg rám senki. Zoli is mondta, hogy ez természetes, hogy ilyen állapotban, főleg, ha szédülök, ne induljunk el. Ők viszont elmentek biliárdozni és nagyon jól érezték magukat, később telefonon beszéltünk.

15.30 körül mentek haza a vendégeink, és 16 órakor lefeküdtem aludni. 19.30-kor nem tudott párom felkelteni, annyira mélyen aludtam. Ilyen sem volt még, én a mozdulatokra, hangokra, mindenre felkelek! Mindig füldugóval alszom, hogy ne zavarjon a horkolás, a vonat hangja, meg a repülők. Erre most ilyen kómás vagyok? Ez annyira furcsa.. 20 óra felé másztam ki az ágyból és már Évi barátnőm sms-e fogadott, hogy reméli nincs bajom, mert ma még nem voltam a Facebook-on.. Írtam, hogy nincs baj, csak vendégek voltak, majd aludtam, most ébredtem. Írta, hogy ma Ő sincs valami jól.. Ettem egy kis kolbászt, sütit, és felmentem a netre. Elég sok levél fogadott, nem is tudtam mindet megválaszolni. Holnap folytatom. Remélem nem lesz sértődés.. Többen küldtek vérvételi eredményeket, amiket átnéztem, és többen kérdeztek vizsgálatokról, hogy melyik ciklusfüggő, és mikor érdemes megcsináltatni? Több lány megköszönte, hogy elküldtem a HABAB-ra, mert 4-5 lombik után végre kiderült, hogy a magas NK és a magas párjuk elleni MLC érték a probléma, amit eddig nem kezeltek, és ezekben nem hisz az orvosuk sem, és le akarta őket beszélni erről a vizsgálatról. Még jó, hogy hallgattak rám. Elküldtem őket dr. Szőnyihez leletértékelésre, bár tudtam, hogy az egyik lánynak már biztos, hogy IVIG kell, nem lesz neki elég az Intralipid vagy Smoflipid infúzió, mivel az 1.896-os értékére (ez a párunk elleni alloimmun, azaz MLC érték nekem 400x-os, és 2-3 között lenne jó ez az érték). Hála a jó égnek, hogy nekem mégsem kellett IVIG, elég a 2 hetenkénti Intralipid infúzió.

Mivel elég sokat aludtam, így éjfél körül kezdtünk el lefekvésre készülődni. 

Másnap reggel (azaz ma), megint nyúzottan ébredtem, kedvesem benyitott a hálóba, és próbált viccesen kitessékelni az ágyból. Mosolygósan keltem viszont. Süt a nap! Hihetetlen, hogy november van!! Az ablakunkban, az erkélynél két cinke kergetőzött, gyönyörű kis hangjukat hallatták, és láthatóan nagyon boldogok voltak. Az ablakban lévő magokat csipegették. Olyan megnyugtató érzés őket nézni. Ahogy a párkányhoz közelebb jöttem, észrevettem, hogy az összes orchideám bimbókat kezd hozni. Micsoda boldogság! A sárgás-hússzínű tövön ismét 7 nagy, bimbós ág lesz, kb. 35 virággal, ahogy számolom. A kicsi, most leválasztott bordókon is van 2-2 bimbós ágacska. Hamarosan virágba fog borulni az egész orchidea "farm"! Úgy örülök! És a baba is itt van, a mai gyenge émelygés is ezt jelzi. Ma is meghallgatom a kedvenc indiai babaváró zenémet vagy 5x, és közben felolvasom a kis pocaklakónak a szokásos "úgy várunk, nagyon szeretünk" leírásomat. Annyira szép ez a nap!

Mivel - ahogy már feljebb is említettem - szerelmem ismét többesszámban beszélt reggel a gyerek(ek)hez. Most már kíváncsi vagyok, hogy hányan vannak! Bár egyet érzek, de magammal kapcsolatosan nem igazán jöttek be a "megérzéseim". Bezzeg másoknak a dolgait érzem! Csak a sajátomat nem. Párom sokkal jobb nálam, olyan kifinomult érzékei vannak, hogy csak na.. Megdöbbentő, hogy egy férfi ilyen jó "vevő egységgel" rendelkezzen. Neki kellene jósnak mennie, jobban keresne, mint jelenleg! Az szinte biztos!

Egyelőre még reggel van, így nem tudok mást írni, csak hogy muszáj ennem egy kis mini, csípős kolbászt, mert a gyerek addig nem hagy békén!

Mindenkinek szép napot és sok boldogságot kívánok!

Puszi

süti beállítások módosítása